Békés Megyei Hírlap, 1996. október (51. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-12-13 / 239. szám
■KEKRS MEGYEI WM.APEURÓPA-NAP 1996. október 12-13., szombat-vasárnap ír o ogy ne is vegyük észre Göncz Árpád programja szerkesztőségünkben Göncz Árpád számára az Euró- pa-napi rendezvénysorozat lapunk szerkesztőségében tett látogatással fejeződött be. Kíséretében volt: Faragó András, az elnök sajtószóvivője és Pap János, Békéscsaba megyei jogú város polgármestere. A szerkesztőségi könyvtárban rendezett sajtótájékoztatón az elnök egy kérdésre válaszolva a napjainkat foglalkoztató korrupciós ügyekre reagált. Arról szólt, hogy egész Európa korrupciós válságban van, nem vagyunk sem rosszabbak, sem jobbak Európa többi országánál, a keletről áthúzódó szervezett bűnözés átvonul hazánkon. Az eredeti tőkefelhalmozás speciális esete zajlik nálunk és a környező országokban a privatizáció során, ami sehol sem mentes a korrupciótól. Legfontosabb jogi intézményünk sokáig a joghézag volt. Emiatt az ország korábban az adócsalókból élt, most pedig ők tehetik tönkre. A korrupció elhatalmasodásánál sokkal jobban aggasztja az Európában elterjedt jelenség: a családok felbomlása. Értékközi állapotban él az ország, egy vélt vagy valóságos értékrend elvesztette hitelét, a másikra ugyanakkor az érdekkényszer még nem szoktatott rá bennünket. Az elnök hangsúlyozta a vidéki sajtó fontosságát. Ezzel szemben kritikusan jegyezte meg, hogy az országos sajtóban a leggyakrabban negatív szenzációkkal találkozik. Felhívta az újságírók figyelmét: merjenek jót is írni, örüljenek annak, ami jó. Lapunk munkatársainak kérdéseire válaszolva az elnök elemezte a fiatalok felkészültségét. Boldogan utazik tovább megyénkből — mondta —, mert a fiatalok délelőtti fórumán, a Kemény Gábor Szakközépiskolában bölcs, okos, keményen, világosan látó, tiszta magyarsággal fogalmazó fiatalokkal találkozott. A továbbiakban szerettük volna megtudni a világban állandóan utazó, fáradhatatlannak tűnő elnöktől, milyennek látja a magyarok megítélését külföldön? —Hihetetlenül jó magyarnak lenni — válaszolta —, amióta aláírták a román-magyar megállapodást, az embert mindenütt ölelik, a kezét rázzák. Ugrásszerűenjavult az ország megítélése. Mindenki tud arról, hogy idén emlékezünk 1956 negyvenedik évfordulójára. A nyugati politikusok, emberek szemében ötvenhat legitimizálta a két háborúban vesztes, Hitler-csatlós- ként számon tartott országot, amelyet ’45 után az akkori győztesek átadtak az oroszoknak. 1956-ban ez a nép hajlandó volt életét áldozni a szabadságért és ezt most kapjuk vissza erkölcsi tőkeként. Az összeomlással fenyegetett békéscsabai versenysportnak — egy támogatásra felszólító kérdésre válaszolva — egyelőre csak kitartásra biztató szavakat tudott mondani: „hajrá tornászok!”. Ax Európa-nap fotókon. Sok olyan érdekes ötletet sikerült ellesni az országban rendezett előbbi Európa-napokon, amelyek másutt beváltak, nagy sikert arattak. Ilyen volt az a kezdeményezés, hogy a békéscsabai Berekméri Zoltán fotóklub két tagja—Boldog Gusztáv és Latorczay János — az eseményeket folyamatosan fényképezték. Az elkészült képekből aztán a FUJI labor jóvoltából még aznap fotókiállítást rendeztek a városháza előtt. így szinte néhány óra elteltével már bepillanthatott a város a összes olyan rendezvényre, ahova nem juthatott el A tudósításokat írta Antal Gyöngyi, Bede Zsóka, Kovács Attila, László Erzsébet, Niedzielsky Katalin, Nyemcsok László, Tóth Ibolya. A felvételeket Kovács Erzsébet, Lehoczky Péter és Such Tamás készítette Hans Beck, a Rajna-híd, a félelem és a román vacsora Aki már vett részt egy-egy „nagy ember” vidéki programján, az tudja: sajnos gyakran nekik van a legkevesebb lehetőségük megismerni azt a helyet, ahova érkeztek. A küldöttségekkel érkezőket már az autóból kiszállva vendéglátóik várják, aztán megkezdődik a szinte percre beosztott program: egyik helyről a másikra rohanva, a protokoll szabályait betartva gyakran nehéz egy térség hétköznapi életébe bepillantani. A kihirdetett program ellenére (vagy mindemellett) Hans Beck, az Európa Bizottság budapesti képviseletének képviselője elhatározta, ő márpedig kisétál Békéscsabán a Korzó térre, hogy egy pohár sör mellett bárki találkozhasson vele. A terv félig-meddig csak terv maradt, ugyanis a Korzó téri programok csak háromig tartottak, így a fél négykor odaérkező Hans Beck már csak üres asztalokat, és némi,Romhalmazt” talált. Csalódottan szemlélődött, míg végül is megállapodtunk: a „köz” helyett egy újságíró társaságában issza meg sörét, és szívesen válaszol kérdéseinkre: — Ez a kilencedik Európa-nap amin részt veszek, és úgy látom, minden újabb rendezvény jobbnak, mozgalmasabbnak tűnik. De most ennek a térnek a látványa nagy csalódás számomra: hatalmas népünnepélynek kellene itt lenni, zenével, tánccal, mulatsággal, hiszen a nap még csak most kezdődik... — Ha már ezen élményeit megosztotta velem, mi volt az, ami kellemes meglepetésként érte itt? — Ami nagyon jólesett, hogy szinte minden tanácskozáson, rendezvényen jelen voltak román vendégek. Nagyon örülök, hogy a szervezőknek eszükbe jutott a meghívásuk, és hogy ekkora aktivitással részt is vettek ezen a vendégek. A külföldiek és a város lakossága is nagy érdeklődéssel kísérte az eseményeket, ami jó. Aztán nagyon tetszett még az a tanácskozás; ahol szociális gondokkal foglalkozó szakemberekkel találkozSzeretném minéljobban megismerni az országot, és ez gyakran könnyebb, ha magánemberként indulok útra... tam. Itt lehetett a valódi problémákkal szembesülni. —Valóban meg lehet ismerni egy térséget tanácskozásokon? — Nem, de azt maga nem tudhatja, hogy én már magánemberként is gyakran megfordultam itt. Igaz, nem Békéscsabán, hanem Gyulán. — Miért látogatott el ide többször is, mi vonzza abba a városba? — Egy fantasztikus rokokó cukrászda, és a még fantasztiku- sabb süteményei — és persze a határ. Vagyis egyszerűen szerettem volna tudni, mi történik a román—magyar határon, ha nem vagyok itt. Vagy legalábbis nem hivatalosan vagyok itt. Szóvei ezek olyan látogatások, ahol inkognitóban mérem fel a helyzetet... — Ezek szerint mégiscsak ismeri ezt a térséget... Mennyire tartja elmaradottnak megyénket, mennyire helytálló a „Viharsarok" elnevezés? — Nem tudom mivel mérni, mekkora az elmaradás, de az biztos, hogy nem a legszegényebb vidékek közé tartozik Békés megye. Sokkal több gonddal küszködik például Borsod, Szabolcs vagy Baranya megye, bármennyire is másként látják ezt sokan. — Mégis, mit tudna nekünk tanácsolni, mit tehetnénk azért, hogy előbbre jussunk? — Sokkal többet kellene együtt, egymásért dolgozni, mint egymás ellen. És persze mindezt sokkal nyíltabban, áttekinthetőbben kellene tenni. Mindez persze általánosságnak hangzik, de aki ismeri a helyzetet, biztos tudja, mire értem. De hogy konkrétabban beszéljek: az egész régió gazdasági esélyei attól függnek, hogy milyen viszonyt tudnak kialakítani Romániával. Hogy mennyire sikerül a határt alig láthatóvá, alig létezővé tenni. Egyszer el kellene jönnie Strassbourgba, és megnézni a Rajna-hidat; hány francia autó megy át reggel munkába, és megy haza délután, vagy hányán ugranak át egy vacsorára a szomszédos országba. Magyarország egy olyan ország, melynek létrejöttekor egy egységes egészet szabdaltak szét. Most ezt kellene újra elérni, hogy senkinek se legyen félnivalója, a románoknak sem. Csak éppen el kellene oda jutni, hogy bármikor átugorhassunk egy jó vacsorára a „szomszédba”... Gálaműsor Örömódával. Az eseménydús békéscsabai Európa-napot kulturális műsor zárta tegnap este a Jókai Színházban. Felvételünkön Bellái Judit és Kovács Etele Fntógála. „Még sohasem kívántam azt, hogy ne jöjjön el mindenki, aki ígérte, de most meg vagyok ijedve” — hallottuk az Európa-napi futógála szervezőjétől, aki maga is meglepődött a hatalmas tömeg láttán. Hatezer diák jelentkezett ugyanis a délelőtti futásra, és közülük — akár ijesztő az adat, akár nem — mindenki ott volt. Ez persze nem okozott gondot senkinek, jó hangulatban és minden gond nélkül futották (néhányan sétálták) végig a távot a versenyzők. Az általános iskolák versenyében százszázalékos részvétellel a 9. számú általános iskola vitte el a pálmát (és a húszezer forintot), a középiskolák közül pedig a Kós Károly Szakképző és Általános Iskola győzött
