Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)
1996-09-07-08 / 209. szám
AH ÉT TÉMÁJA 1996. szeptember 7-8., szombat-vasárnap II. János Pál, a hit harcosa Akik látták — márpedig sok millióan akadnák ilyenek —, soha nem felejtik el. Senki más nem tudja úgy felvillanyozni az embereket, mint ő, mikor a nyilvánosság elé lép. Ez talán magyarázat arra, miért adják még az afrikai anyák is gyermekeiknek a János Pál nevet. S arra is, hogyan dönthetett eladási rekordot az a CD-felvétel, melyen Bach és Händel háttérzenéje mellett II. János Pál latinul mondja a rózsafüzért. Érthetővé teszi annak a fiatal nőnek az ámulatát, aki egy denveri stadionban több ezer társával együtt hangosan éljenzett és tapsolt a pápának. — A rockzenekaroknak nincs ilyen hatásuk rám — mondta. — Mi lehet a titka? A történelem a legjelentősebb modernkori pápaként tartja ma,jd számon — mondta róla Billy Graham tiszteletes Az elmúlt kétezer évben II. János Pál pápa elődei közül kevesen nyilvánították ki véleményüket olyan gyakran, határozottan és őszintén, ahogy ő teszi. S üzenete most még több emberhez jut el: Átlépni a remény küszöbén címmel megjelent meditációgyűjteménye, amely Isten lététől kezdve a nők bántalmazásáig sokféle témát érint, világszerte azonnal sikerkönyv lett. II. János Pál nagy hatást gyakorol a világra. Utazásai során több, mint 900 ezer kilométert tett meg. Sokan úgy vélik, hogy kiállása a Szolidaritás szakszervezet mellett hazájában, Lengyelországban felgyorsította a szovjet blokk összeomlását. Sok olyasmit ellenez, amit a világi körök haladónak tartanak: például azt, hogy az embernek, miképpen Istennek, jogában áll eldönteni, ki születhet meg, s ki nem. Beszédeiben a világ figyelmét a jómódúak s a nincstelenek közötti egyenlőtlenségre, a nyomorban, szegénységben, elnyomásban élők szenvedéseire irányítja. Rendíthetetlen tisztességét még a szavait kifogásolók sem vonják kétségbe, miként ama készségét sem, hogy megbocsásson az ellene vétkezőknek. Miután 1981 -ben csaknem megölték, meglátogatta a merénylőt a börtönben, és megbocsátott neki. —-"Vajon miért nem tudtam önt meggyilkolni? — kérdezte a megilletődött Mehmet Ali Agca. ,Jm eljő a szláv pápa, a nép barátja", írta Juliusz Slowacki lengyel költő 1848-ban. A látomásszem, valószínűtlen sorok valóra váltásában kevesen bíztak még a sokat szenvedett Lengyelországban is. Ám 1938-ban a wadowicei diákra, Karol Wojtylára, az ígéretes színésznövendékre esett a választás, hogy beszéddel köszöntse az iskolájukba látogató krakkói érseket, Adam Sapiehát. A beszéd oly nagy hatással volt a vendégre, hogy megkérdezte Wojtylát, mik a tervei a jövőre. „Nyelveket tanulni vagy színészkedni” — hangzott a válasz. „Nagy ár” — mondta az érsek. Az elhivatottság Wojtyla esetében nem olyan formában jelentkezett, ahogy Sapieha szerette volna. A fiatalember beleszeretett a nagy karmelita, Keresztes Szent János misztikus írásaiba, engedélyért folyamodott Sapiehához, hogy kontemplativ rendházba vonulhasson. Az érsek hallani sem akart róla: „Nem látja ez a fiatalember, mit kíván tőle Isten?” Wojtyla megértette, mit vár tőle az érsek: világi pap lesz, közvetlenül szolgálja a népet. Sapieha 1946-ban szentelte fel pappá. Ez volt a kezdet. Karol Wojtyla tizennyolc éve II. János Pál, a legfőbb prelátus, Róma püspöke, egy csaknem egymilliárd lelket számláló egyház vezetője. Hogy megértsük ezt az embert és pápai méltóságát, nemcsak a Vatikánt, hanem a szívében őrzött, már-már misztikus Lengyelországot is tekintetbe kell vennünk. Bár a pápa második emeleti hálószobája a Szent Péter tér barokk csodájára néz le, berendezése oly szerény, mint egy szerzetesé. A szobában egy ágy, két szék és egy íróasztal áll. Leszámítva néhány emléktárgyat — főképpen ikonokat —, a falak csupaszak. Ám az ikonok Lengyelországból származnak. Látszólagos ellentmondás, hogy a „legvilágjárőbb” pápa egyúttal hű fia Lengyelországnak. Nem felejti el hazája fájdalmas örökségét, az ország többszöri felosztását, a náci megszállást, a kommunista elnyomást. — Mivel olyan országban éltem, melynek mindig harcolnia kellett a függetlenségéért, tudom, mit jelent a kizsákmányolás — mondta Jas Gawronski lengyel származású újságírónak 1993-ban. „S mindig a kisemmizettek, a védtelenek oldalára állok.” A múltban előfordult, hogy János Pál beavatkozott a lengyel politikába, igaz, csak titokban. Miután 1981 -ben a kommunista kormány bevezette a szükségállapotot, a pápa levélben adott tanácsot a Szolidaritás aktivistáinak, akiket a kommunisták internáltak. A leveleket papok és püspökök kézbesítették, őket ugyanis nem motozták meg. Tadeusz Mazowiecki, Lengyelország első, nemkommunista miniszterelnöke szerint sok levél érkezett a reverendák alatt. A Vatikánban szenvedélyesen hű lengyelek szolgálják-vigyázzák János Pált egy hűbérúrnak kijáró odaadással. Az öt fekete ruhás apáca, akik főznek és mosnak rá, a krakkói Jézus Szent Szíve Szolgálóleányai apácarend tagjai. Ennél még fontosabb, hogy a pápa két titkára közül az egyik — aki eldönti, ki juthat a pápa közelébe és m i kor—az 56 éves monsignore Stanislaw Dziwisz, aki szintén Krakkóból származik. A pápa napja hajnali ötkor vagy fél hatkor kezdődik, mikor Rómában még mindenki alszik, s éjfél előtt nem ér véget. Ébredés után házi kápolnájában imádkozik és meditál az oltár előtt, mely fölött bronzfeszület függ. Mindenki egyetért abban, hogy éltető erejét nem ételből s italból, hanem az imából meríti. Gyakran fohászkodik Istenéhez mások érdekében. Az oltárral szemben álló imazsámoly párnázott könyöklője felhajtható, az alatta rejlő rekesz a sárga lapokra írt imaszándékokat tartalmazza. Egy alkalommal több, mint kétszáz lap gyűlt össze a rekeszben, s csak az első lapon kilenc különböző név állt, köztük egy rákbeteg olasz kisfiúé, egy háromgyerekes, súlyosan beteg olasz édesanyáé s egy amerikai gyermeké. Mivel fiatalon elvesztette családját — édesanyját nyolcéves korában, orvos bátyját, egyetlen testvérét skarlátjárványban tizenkét évesen, édesapját húszéves korában —, s mivel az 1981-es merényletben megsebesült, II. János Pál az emberi szenvedés természetfölötti értékét tanítja. Azt írja, hogy akinek szenvedés jutott osztályrészül, Krisztus megváltó szenvedésében osztozik. II. János Pál fiatalkori barátságokból is erőt merít. Gyakran együtt vacsorázik Jerzy Klugerrel, zsidó származású volt iskolatársával Wadowi- céből, aki ma üzletember Rómában. Többször gyalogtúrázott Tadeus Styczen atyával, a filozófussal, aki a Lublini Egyetemen átvette tőle a katedrát, s akinek fontos szerepe van pásztorleveleinek megfogalmazásában. Mielőtt megkezdené mindennapos audienciáit, II. János Pál körülbelül egy órát tölt írással. Gyorsan, lengyelül fogalmaz, kézírása szép, tiszta fekete filctollat használ. Minden oldal bal felső sarkába nagy betűkkel ezt írja: AMDG (Ad Majorem Dei Glóriám — Isten nagyobb dicsőségére). A pápa irodalmi teljesítménye elképesztő. Levelei, prédikációi és beszédei csaknem százötven kötetet tesznek ki. Tizenkét pásztorlevelet adott ki, 1995-ben kettőt: az ökumenizmus- ról és az élet szentségéről. Az étkezések eszmecserére adnak alkalmat lengyel barátokkal, hivatalnokokkal, teológusokkal, akik politikai vagy szertartásrendi kérdéseket akarnak megvitatni, fiatal szeminaris- tákkal vagy egyszerű emberekkel, akik a reggel 7 órai misére és reggelire kapnak meghívást. Mivel a pápa több mint fél tucat nyelven beszél, a társalgás nyelvét a beszélgetőtársak szabják meg. Egy vatikáni titkár szerint: — Mindenkire odafigyel, kérdéseket tesz fel, könnyed, fesztelen hangulatot teremt. Öt perc alatt elfelejti az ember, hogy a pápával társalog. Regényeket és verseket olvas, jól ismeri Dosztojevszkijt és nagyon szereti a német költőt, Rainer Maria Rilkét. Televíziót ritkán néz — többnyire csak fntballt —, és a krakkói katolikus hetilapon kívül alig olvas újságot: ezeket helyettesíti a vatikáni államtitkárság által összeállított napi hírösszefoglaló. II. János Pál pápaságának legfőbb célja, hogy érthetőbbé tegye az egyházi doktrínát, nyisson a világ felé és kapcsolatot teremtsen, más vallásokkal, hirdesse az egyén szentségét. Jelentős előrehaladást ért el mindezeken a területeken. A katolikus egyház katekizmusa, a XVI. század óta az első ilyen jellegű, átfogó dokumentum, 1995-ben jelent meg magyar fordításban. Világosan, érthetően foglalja össze az egyház alapvető tantételeit. A katolikusok közül sokan úgy vélik, ez lesz II. János Pál pápaságának legmaradandóbb öröksége. 1993 végén II. János Pál kezdeményezte a diplomáciai kapcsolatok felvételét a Szentszék és Izrael között, ami a zsidó állam 1948-as megalakulása óta váratott magára. II. János Pál nem fundamentalista, nem óhajtja eltörölni a felvilágosodást, elpusztítani a technikai eszközöket. De azzal érvei, hogy a racionalizmus önmagában nem elegendő. — Világunk látszólag hatalmas műhely, ahol az emberi tudás fejlődik, ami haladásnak és civilizációnak tűnik —jelentette ki —, ám ez a világ nem képes boldoggá tenni az embert. Lényegében a pápa és azok, akik bírálják, két malomban őrölnek. A szexualitással kapcsolatos doktrínák megerősítése csupán kis része tanításainak, mégis elsősorban ezekre irányul a feldúlt katolikusok, valamint a pápa nyugati kritikusainak figyelme. Elterjedt az a nézet, hogy a szexuális erkölcs és viselkedés magánügy, mely csak az egyénre és. annak lelkiismeretére tartozik. „De ki a felelős az egyén lelkiismeretéért”—teszi fel a kérdést a pápa. A pápa tanításai azoknak is hasznára válhatnak, akik nem értenek egyet vele a születés-szabályozás, az abortusz vagy a homoszexualitás terén. —Nem kényszeríthet senkit arra, hogy kövesse útmutatásait — mondja Thomas Reese atya, a washingtoni Georgetown Egyetem Woodstock Teológiai Központjának munkatársa—, de emlékeztet rá, hogy ezek erkölcsi s nem orvosi vagy gazdasági kérdések. Az elmúlt években a pápa egészségi állapota láthatóan romlott, és nehezen viseli gyengesége, betegsége terhét, hiszen mindig csupa erő, hegymászó, úszó, síelő, futballkapus volt. Egyszer a Dolomitokban túrázva elhatározta, hogy felmegy egy távoli csúcson felállított keresztig. A sok gyaloglástól kísérői teljesen kimerültek. Felfelé menet elhaladtak egy csoport német turista mellett, akik már lefelé igyekeztek. A túraruhába öltözött II. János Pál németül köszöntötte őket, majd továbbgyalogolt. A turisták vagy harminc méterrel lejjebb jártak, amikor az egyik asszony felkiáltott: — Gott im Himmel! Hiszen ez a pápa volt! János Pál még 1994 elején is síelt, de ez többé már nem lehetséges. Combcsontprotézise van, bottal kell járnia. Hetvenhat évesen, számtalan sérülése ellenére mi tartja mégis szüntelen mozgásban? Többen úgy vélik, hogy a 2000. évet várja, mely számára felbecsülhetetlen, jelképes jelentőséggel bír. János Pál az ezredforduló alkalmából nagyra törő terveket dédelget. Arról álmodik, hogy a Sínai-hegyen összehívja a világ egyistenhívő vallásainak főpapjait, és a római katolikus egyház s az orosz ortodox egyház megbékélésének jegyében Moszkvában II. Alekszij pátriárkával együtt celebrál misét. 1994 novemberében kelt apostoli levelében a 2000. évre való felkészülésre szólít fel, s kéri a katolikus hívőket, hogy emlékezzenek ,,a történelem mindazon időszakaira, mikor elfordultak Krisztus szellemétől”. Úgy véli, az egyház képviselőinek kell vezekelniük azért a türelmetlenségért, amelyet olykor a katolikus hívők más vallások képviselői iránt tanúsítottak. A pápa kései éveinek hajtóereje egy bibliai parancs. Szent Pál korinthusiaknak írt első levelében olvasható: „jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot”. Ezért tartja egyre sürgetőbb feladatának II. János Pál a római katolikus doktrína védelmét, erkölcsi irányadó szerepét hívők és nem hívők számára egyaránt. Nem megalkuvásra vagy kiegyezésre buzdít, hanem minden rendelkezésére álló eszközzel hirdeti üzenetét a jóról és a rosszról. Nem azt mondja, amit hallani akarnak tőle. De rendíthetetlenül ragaszkodik ahhoz, hogy kimondja, amit szerinte az embereknek hallaniuk kell. Paul Johnson angol történész biztos benne, hogy a történelem a nagy pápák közé sorolja majd II. János Pált. O a nagy nyilvánosság pápája, a hatalmas gyülekezeté és a csatamezőé, ahol a kereszténység erői a fennmaradásért küzdenek egy gyakorta ellenséges világban. — A történelem a legjelentősebb modernkori pápaként tartja majd számon — mondja Billy Graham tiszteletes. — O az egész keresztény világ élő lelkiismerete. Ahogy II. János Pál több ízben is bebizonyította pápasága alatt, hatalma az ige hatalma. Egyszemélyes hadsereg ő, birodalma éppoly földöntúli és mindenütt jelenvaló, mint a lélek. Nairobi egyik nyomornegyedében az AIDS-es Mary Kamari haldoklik. Vályogviskójának falán János Pál arcképe függ. Legutolsó látogatása alkalmával szentelt vízzel hintette meg Mary t.—Ez az út — mondja az asszony könnyes szemmel — vezet a mennybe. (Paul Gray és John Elsőn Time magazinban megjelent cikke nyomán — magyar fordítás: Reader’s Digest)
