Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)

1996-08-31-09-01 / 203. szám

1996. augusztus 31.-szeptember L, szombat-vasárnap MÁGORI ROMÁNC Felemelkedni saját erőnkkel, szőkébb hazánkhoz való hőségünkkel Mérlegen Békés megye ezerszáz esztendeje A kerek számokhoz köthető évfordulók körüli ünneplések, meg­emlékezések gyakori kísérőjelensége a néhány mozzanat kieme­lésével megelégedő leegyszerűsítés. Annak folytatása az elen­gedhetetlennek vélt tanulságok levonása napjaink embere szá­mára. A történelem kétségkívül kimeríthetetlen példatárat kínál bármilyen célkitűzés közvetlen vagy áttételes igazolásához, elfo­gadtatásához. Ugyanakkor gyakran könnyű a kétségbe vonás­hoz vagy a cáfolathoz elegendő históriai tényeket vagy párhuza­mokat találni. Ennyire az utókor kiszolgálta­tottjává lett volna a múltra vo­natkozó ismeretek tárháza, összessége? A „hangsúlyok”, a mérföldkőnek minősített ada­tok, a korszakjelző személyisé­gek helycseréje a változó idők velejárója? Joggal fogalmazhat meg bárki hasonló kérdéseket. Lényegre törő válaszként azt mondhatjuk, hogy a történelmi ismeretek—akár világméretek­ben, akár országok-népek sze­rint vagy tájak-települések rend­ilyen indíttatásból vállalko­zunk arra, hogy a megszokottól eltérő megközelítéssel adjunk áttekintést hazánknak arról av részéről, amit 1950 óta érvé-^nyult, mint az emberellenes, Századunk elfogadható osztályzata Hangsúlyoznunk kell, hogy tel­jes egészében „jó”, kedvező és boldog, másfelől a legapróbb részletükben is „velejükig rossz” történeti szakaszok nem voltak, nem is lehettek. A mér­leg nyelve bizony éppenhogy át­billent a XX. század együttes értékelésénél a pozitív irányba, mert a nagyszerű mozzanatok értéke, hatása többnek bizo­nyes területével Békés me­gyének nevezünk. Mondani­valónkat néhány fontosabb kérdéscsokor köré csoportosí­tottuk, s ennek jegyében fo­gunk át több évszázadot, akár egy ezredévet is. Szűkebb hazánk földjére te­kintve a legizgalmasabb problé­romboló erők kártevése. Száza­dunk végül is elfogadható „osz­tályzatához” lényegesen hozzá­járult, hogy a súlyos embervesz­teségekhez a megyében a két világháború során nem társultak sok kárt okozó harci események. Az 1950-es évek végétől bekö­vetkezett tömeges elvándorlás Egy tévedés következtében Békés megyét egy időre letörölték a térképről a történelem során. Ezt a térképet F. de Wit mester készítette Amsterdamban a XVII. század legvégén, vagy a XVIII. század elején , jében tekintjük — akkor válnak így is, úgy is felhasználható esz­közökké, ha az összefüggések rendszeréből kiszakítják őket. Az előzmények, az egyidejű kö­rülmények, a következmények figyelmen kívül hagyása vagy félremagyarázása eltorzítja az egyébként ellenőrizhető, hiteles adatok és következtetések érté­két, s táptalaja a mítoszterem­tésnek vagy az alaptalan lebe­csülésnek. Hat gyarapodó évszázad Benyomásaink szerint a mille- centenárium körül a kétségeit sem titkoló, európai szemléletű, korszerű módszerekkel és kitar­tóan munkálkodó tudományos­ság követőire figyel elsősorban az érdeklődők tömege. Leg­alább részben megvalósul a ha­zai szellemi élet egyik elismert alakjának a tanácsa is: a jeles évfordulóval együtt az azóta megtett útról szükséges beszél­nünk. Azaz ne kiszakítva és ön­magában, hanem nemzeti törté­nelmünk egész folyamatában mutassuk meg, mit jelentett a honfoglalás, merre fordította a magyarok életét, további fel- emelkedését. mának tűnhet, hogy a hozzá­vetőleg harminc nemzedék éle­tét átfogó tizenegy évszázadból mennyi volt a nyugodtabb, bé­késebb építés ideje. Ha elfogu­latlanul számolunk, a tizen­egyből megközelíti a hatot a felemelkedő, gyarapodó évszá­zadok összege. Egészen biztos, hogy a pozitív értékelésre érde­mes időszakokban élő generáci­ók nemegyszer másként véle­kedtek. Az utólagos és a hétköz­napoktól független, több ténye­zőre figyelő mérlegelést meg- bízhatóbbnak, pontosabbnak tartjuk. A jó minősítést „ér­demlő” szakaszokat az alábbiak szerint látjuk a megye múltjá­ban: mintegy két évszázad a XI. század derekától a tatárjárásig (1241); a XIV. század első negyedétől a Dózsa-féle paraszt- háborúig (1514) szintén két év­század; s ide számítjuk a XVIII. század második évtizedétől nap­jainkig tartó időt is, nagyjából szintén két évszázadként (levon­va a világháborúk és a diktatúrák legdurvább szakaszait). A felso­rolásból előtűnő „hézagok” a romlás, a pusztulás, a lefelé me­net időszakaszait adják, azaz a rosszak „kategóriáját”. negatívumát az ipartelepítéssel, az urbanizációs lépésekkel, az agrárkultúra eredményeivel állí­tottuk szembe. A harmadik po­zitív két évszázadról (a XVIII. század első évtizedétől a XX. század végéig, kivonva a gyil­kos, visszahúzó időszakokat) Békés megye földjén még to­vábbi indokok alapján is elfo­gadhatjuk az „inkább jó, mint rossz” minősítést, megbecsülve magyar és más anyanyelvű, kul­túrájú elődeink tömérdek mun­káját, önfeláldozását, előrelá­tását, hűségét. A legelső helyen a török alatt elnéptelenedett, termékeny táj igen lendületes, de utómozgása­iban századunkig terjedő bené­pesítése, az emberi békesség megvalósítása áll. A második nagy vívmány a jobbágyrend­szer kötöttségeitől való megsza­badulás. A harmadik -— rendkí­vül összetett és szintén a XX. századba átnyúló — nagy telje­sítmény a megye területének kultúrtájjá alakítása és e minő­ség folyamatos fenntartása. A folyószabályozási, lecsapolási, vízrendezési, öntözési munkák­hoz a vasút-, út- és hídépítések, a telefonhálózat, az áramszolgál­tatás társult. De ide tartozik az agrártermelésnek a XIX. század elejétől több lépcsőben — sok útkeresés árán —- megvalósított kiszélesedése, a belterjesség és a korszerű tömegtermelés együttes megvalósulása. Több mint száz éve vannak gyáraink a hagyományos iparágakban, és sikerült újabb ágazatokat is ha­gyományossá tenni. A XX. szá­zadnak szinte a derekáig két vá­rosi jogállású település volt mindössze a megye területén, ma tizennégy, a hatvan község­gel együtt. Helyzetük további alakulása nagy kérdés, befolyá­solhatja a XX. század későbbi megítélését is. Más a minimum mércéje A XVIII—XX. század végső mérlegelésben pozitív minősíté­sének indokolását az „emberi tényező” javára történt lépések említésével zárjuk. Annak tuda­tában, hogy mindezek az orszá­gos haladás kényszere folytán értek el hozzánk. A tömérdek mostani gond és pénztelenség sem feledtetheti az egészség­ügyben a XX. század folyamán elért előrelépést, mint ahogy az oktatási intézmények számá­nak, rangjának, befogadóképes­ségének növekedését sem. Ami e két ágazatban történt a megyé­ben, az kilenc évtizedes vagy akár csak öt évtizedes távlatban szemlélve is nagyarányú. Tud­juk viszont, hogy a századfordu­lóhoz képest teljesen mások az élet diktálta követelmények, más lett a minimum mércéje is, s mi nemhogy Nyugat-Európá- hoz, hanem az ország ked­vezőbb helyzetű megyéihez ké­pest is hátrányban vagyunk. Lássuk reálisan: ez a lemaradás nincs akkora, mint százötven vagy száz esztendeje volt, ha történeti okok vannak mögötte, nekünk akkor is fájó. A XX. század javára írhatjuk végül az itt élő lakosság önbecsülésének, öntudatának polgári jellegű fejlődését. Gyökerei a múlt szá­zadba nyúlnak vissza a közélet­ben. Jelenleg útkereső állapot­ban van ez a beállítottság, ébren­tartása a megye jövőjének egyik előfeltétele. Az ezerszáz esztendő megye­történeti mérlegének megvoná­sakor nem valami „önvigaszta­lásként” tartjuk szükségesnek és reálisnak a hosszabb időt át­fogó szemléletet. Bármiről le­gyen szó tájunkon, amiben több nemzedék munkája, törekvése, szellemi ereje és anyagi teherbí­rása ölt testet, azt tekintsük örökségnek. Ha arra alkalmas, inspiráló és fenntartandó, fej­lesztésre szánt örökségnek. An­nak, hogy a török után új életet kezdő elődeink nyitottak, öntu­datosak, de toleránsak és példá­san szorgalmasak voltak, szinte második honfoglalásra vállal­koztak, mi nemcsak a haszon- élvezői, hanem a kötelezettjei is vagyunk. Nyugat-Európa ki­sebb népeinél és saját erejükből később felzárkózott kisrégiói­ban találhatjuk meg a biztató mintákat, példákat arra, hogy szívós és célratörő munkával, az egymásrautaltság felismerésé­vel és normává emelésével, mindenekelőtt azonban a tanu­lás révén megszerezhető sokol­dalúsággal a mienknél rosz- szabb, fejletlenebb szintről is fel lehet emelkedni. Elsősorban és kikerülhetetlenül: saját erőnk­kel és eszünkkel, szűkebb ha­zánkhoz való hűségünkkel. A szellemi-szemléleti „tőke” ereje hosszabb távon tartósabbnak bi­zonyult a múltban is az anyagi­aknál, s ezt a kiegyenlítő, fejlesztő szerepét ezután is be fogja tölteni. Szabó Ferenc Hogyan lehetne az emlékhelyet bekapcsolni AZ ORSZÁG IDEGENFORGALMI VÉRKERINGÉSÉBE? Mágoron megindult valami A megyei közgyűlésen legelőször 1995 januárjában hangzott el javaslat a millecentenáriumi megemlékezések helyszínére. Kaszai János megyei képviselő és Vésztő polgármestere a mágori dombokhoz invitálta az ünneplőket. Hallgatólagos beleegyezés követte a szavait, amelyet később már nehezen lehetett volna megváltoztatni. Kaszai polgármester úgy gon­dolja, sokáig nem méltóképpen gondozta Vésztő-Mágort a megye, de most megindult valami. Mágor ugyanis nem csu­pán Vésztőé, s nem is csak a megyéé, hanem az egész országé. Beszélgetésünk elején a készülődésről szólt a polgármester: ,yA vésztői lelkesedés nélkül Mágor elsorvadt volna ” FOTO: KOVÁCS ERZSÉBET — Úgy képzelhetők el az el­múlt hetek, mint amikor egy családhoz vendéget várnak. Csinosítottuk, takarítottuk, rendbe tettük Mágort, Vész­tőt. A megye 76 településéről mindenkit egyaránt szívesen látunk. A rendezvény politikai részében a megyegyűlés ki­nyilvánítja az önkormányzati­sággal kapcsolatos időszerű gondolatokat, emléktáblákat és szobrot avatunk. A színvo­nalasnak ígérkező kultúrmű­sor a közönség szórakozását szolgálja. A településen falu­gyűléseken ismertettük az ün­nepség részleteit. Mozgósítot­tuk a lakosságot, legutóbb au­gusztus 21-én adtunk ki felhí­vást, s még egyszer emlékez­tettük a helybélieket: itt lesz az ünnepi megyegyűlés, ame­lyen minél többen jelenjenek meg, hiszen vendéglátók va­gyunk. A rendezvényre 2—3 ezer embert várunk. —- Mit jelent Vésztőnek Mágor és Mágornak Vésztő? — Az emlékhely Vésztő számára országos jelentőségű kulturális kincs, amit érdemes felkeresni. Egyfajta ismertség fez, s az acélunk, hogy valóban megteremtsük az imázsát. Az emlékhely Vésztő, az itteni vezetők nélkül soha nem jut­hatott volna el a jelenlegi szintre. A vésztői lelkesedés nélkül Mágor — több Békés megyei értékhez hasonlóan — elsorvadt volna. Szeretnénk, ha a megyegyűlés 1997 első negyedévében elfogadná a Vésztő-Mágor jövőjét megfo­galmazó programot. Az em­lékhely csak úgy kapcsolód­hatna be a megye, illetve az ország idegenforgalmi vérke­ringésébe, ha segítséget kap­na. A vendéglátás, az infra­struktúra kiépítése meghalad­ja a falu erejét, lehetőségeit. Az ópusztaszerihez hasonló­an működő közkereseti társa­ságon gondolkodhatnánk, amelynek egyik részese a me­gyei önkormányzat lehetne, a másik Vésztő. A ’97-es prog­ramban ki kell dolgozni a szakmai részt, az emlékhely helyreállításának tervét, illet­ve az infrastruktúra, a vendég­látás, a szálláshelyek, étter­mek létesítését. — A millecentenárium egyfajta számvetésre, előre­tekintésre is késztet. Ön mi­lyennek képzeli az elkövet­kező éveket? — Úgy gondolom, hogy a következő száz esztendőben hazánkban véglegesen gyö­keret ver az európaiság. A konHiktusok okozói, az el­lentétek, a határok eltűnnek. Vésztő a reményeink szerint tovább fejlődik, bár ma sok minden ez ellen hat. Az ön- kormányzat rengeteget tett azért, hogy ide vonzza a tőkét. Szerintem nem is kell ahhoz száz év, hogy a falu felemelkedjék. Bizakodóak vagyunk, hiszen a vésztői ember mindig megtalálta a megélhetését. L.E. „Békésvármegye nemcsak volt, HANEM LESZ IS!” (Folytatás az I. oldalról) a millennium alkalmából és an­nak emlékére megyei földmives iskolát létesítünk Csabán, mely­hez 45 000forinttal járult a me­gye, 40 000 forint értékű adománynyal Csaba. Megindult a millennium alkalmából az egész vonalon a fásítás... Köz­gazdaságunk, közigazgatásun­kat van hivatva szolgálni a me­gyei telephon, melyet 45 000fo­rint költséggel millenniumi al­kotásként létesített a közönség s ezen alkotással megelőztünk minden más megyét... Mind­ezek, valamint, a házi-ipar csi­ráinak életrekeltése tárgyában foganatba vett intézkedések egyszersmind a soczializmus orvosló eszközei is. Az anyagiak mellett a szellemiekre is áldo­zott a megye lakossága. 3 felsőbb és 138 népiskolában 50 000 gyermek nyer tanítást. A millennium alkalmából még 10 minta kisded-ovó megyei költsé­gen való létesítése is vétetett tervbe. ...megirattuk megyénk történetét, és leleplezzük a me­gye egyik nagy fiának, Erkel Ferencinek szobrát. A köz­egészség javítására a legutóbbi években tizennyolcz ártézi kút furat ott a megyében. Százezerre menő költséggel a megye köz­kórházat létesített. Haladásun­kat bemutattuk a nemzeti kiállításon is, 10 000 frtot költ- vén erre a czélra és ünnepeljük a millenniumot délczeg bandéri­ummal is... Mindezek képezik reményeinknek alapját, hogy az Isten kegyével: ..Békésvárme­gye nemcsak volt. hanem lesz is!” (e)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents