Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)
1996-09-30 / 228. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1996. szeptember 30., hétfő Göncz Árpád: „Minden országnak olyan kicsinek kéne lennie, mint Luxemburg” Magyar belépő az Európa-házba 4. rész: A szívükbe vették az elnököt, mert mindenhol a gyerekeket csókolgatta Nem zökkent ki megszokott életritmusából sem Belgium, sem Luxemburg, amikor Göncz Árpád köztársasági elnök az európaiak közösségét erősítő szervezetekhez, államfőkhöz, uralkodókhoz, politikusokhoz utazott a két országba. Nem zökkent ki, de odafigyelt, s minden kijelentésre, mozzanatra azonnal reagált. „Alig jöttünk ide, máris otthon érezzük magunkat” — ez a mondat szinte szállóigévé vált az öt nap alatt, s a barátságos belépőnek mindjárt megadatott a tiszteletteljes fogadtatás. A két kis ország kitárta kapuit a magyarok előtt. Az echternachi városháza előtt gyereksereg. A városka így készült a vendégfogadására a szerző felvételei A sors váratlanul változtatott a forgatókönyvön. Öt nappal az utazás után, az élmények itthoni csokorba gyűjtése közben csengetett a postás. Luxemburgban feladott levelet hozott. Balogh László, akiről már annyit elárultunk, hogy ’56-ban vándorolt ki, és most szívesen csatlakozott a csapatunkhoz, alig intett búcsút, máris írógéphez ült. Néhány gondolat a leveléből:, Az utolsó érdekesebb hír, ami a látogatást illeti, az az volt, hogy a luxemburgi nép a szívébe vette Göncz urat, mert mindenhol a gyerekeket csókolgatta, és ezt mi szeretjük... A legjobban az volt szép, mikor azt mondta: minden országnak Európában olyan kicsinek kéne lenni, mint Luxemburg, jobban meg tudnánk a problémáinkat oldani... Mikor mondtam, hogy Luxemburg csendes ország, most sajnos az ellenkezőjéről kell szólnom. Egy hét alatt három bankrablásunk volt. A tettesek ismeretlenek. Állítólag mind franciák. Új tele- fonkönyvet kapott Luxemburg, de a hírek szerint visszavonják, mert tele van hibával. Nekem még nincs, mert elfogyott. Amúgy ahogy elmentek, úgy érzem, a szívemhez nőttek, az egész társaságuk, kedvesek voltak. Hiányoznak valahogy nekem, Luxemburg olyan üres lett.” Itt kell elpirulnunk, mert az utolsó gondolat egy kicsit nekünk, bohókás újságíróknak is szólt. Még hogy utánunk üres lett Luxemburg?! Nem úgy a helybéli újságok. Balogh úr a luxemburgi lapokból kitépte azokat az oldalakat, amelyek a köztársasági elnök látogatásáról szóltak. Le a kalappal előttük, hiszen három napon keresztül két-két újságoldal emlékezett meg a vendégeskedés jeles pillanatairól, rengeteg képpel, s természetesen a magyar és a luxemburgi címerrel illusztrálva. Gyaníthatóan nem Luxemburgon múlik majd a belépésünk az Unióba. A levélből azonban kiderül valami huncutság. Azt írja Balogh úr, megszerették Göncz urat, mert mindenhol a gyerekeket csókolgatta. Nos, vajon ki állította a colpachi kastély elé a magyar és a luxemburgi gyerekeket énekelni? Echtemachban honnan pottyantak az apróságok az utcára, a lépcsőkre, az ablakokba, hogy fürtökben lógva, sikítva, zászlókat lengetve éljenezzék a vendégeket? Azt kell mondanunk, a luxemburgiak valamit sejtettek... Mint ahogyan nem volt véletlen, hogy az első napon a hivatalos fogadás után éppen a II. világ- háborús koncentrációs táborok foglyai tiszteletére emelt emlékműhöz zarándokolt Göncz Árpád. A két hatalmas fal között keskeny égbolt húzódott, amely az elnököt arra emlékeztette, amit a börtönből látott. Nem mondhatjuk, hogy a kis ország nem tartja számon azokat, akik előtt illik fejet hajtani. Munkácsyt, Lisztet nem azért tisztelik, mert náluk járt a köztársasági elnök. A colpachi kastély, a magángyűjteményekben őrzött képek, relikviák, az emléktáblák, szobrok mind-mind azt jelentik: Luxemburg féltve őrzi a közös kultúránkat, s a nagy művészek legalább annyira Övéi, mint a jó öreg kontinenséi. Utunk végén még egy szóra vissza kell hívnunk Marton Béla barátunkat, aki ugye tudott valamit, amit a luxemburgiak nem. Elvezetett bennünket a főváros pályaudvarára, annak is egy belső, sötét kis zugához. Ott él —ki tudja, mióta—Boros Béla, a magyar munkanélküli, hajléktalan, egykor szebb napokat is látott hídépítő mérnök. Sorozatunktól igen, tőle viszont még nem kell végleg búcsúznunk, mert abban a megtiszteltetésben részesítette a Békés Megyei Hírlapot, hogy exkluzív interjút adott a munkatársának. Akkor hát: viszontlátásra, Luxemburg! (Vége) László Erzsébet Főhajtás a II. világháború koncentrációs táboraiban raboskodók tiszeletére emelt emlékmű előtt A Bau-Data születésnapja Tudják Önök, mit fed a Bau- Data? Szégyen, nem szégyen, én most hallottam róluk először, amikor főszerkesztőm „házi feladatként” rám bízta, írjak róluk. Beesünk az ötödik születés- napi ünnepségre. A Bau-Data Projekt Információs Iroda (nem tudom, vajon miért nincs magyar megnevezésük?) öt éve tartó aprólékos adatgyűjtő munkát végzett, feltérképezendő az országban folyó építési tevékenységet. Amikor a felszólalásokból ez kiderül, sejteni lehet: az iroda építkezésekkel áll szorosabb kapcsolatban. — Jól sejti — mondja Pet- rovszki Imre, a Békés megyei képviselet igazgatója, akiről azt is megtudom, hogy a legsikeresebb szervező az országban. — Megyénként feltérképezzük, hol, milyen építkezés, felújítás kezdődik, s minden segítséget megadunk annak, aki igényli a munkánkat, ez a lényege a működésünknek. — Beszélne róla részletesebben? —Az építési piac egészéről és annak főbb szektorairól, mint például a lakásépítés, az ipar, a kereskedelem, az iroda, szálloda, egészségügy, oktatás, az infrastruktúra létesítményeiről a cégünk folyamatosan állítja össze rövid és középtávú prognózisait. S természetesen ebben a témakörben tanácsadói, piackutatási tevékenységet is folytat. —A Bau-Data emberei mindenhez értenek? — Az öt évvel ezelőtt alakult csapat tervezésben, kivitelezésben, marketing tevékenységben és a számítógépes információs szolgáltatásban nagy tapasztalatokkal rendelkező szakemberekből áll. — Ezek szerint országos a hálózatuk... — Nem csak országos. Tagjai vagyunk az európai projekt információs hálózatnak és több kelet-európai projekt információs cég alapítója. Vegyesvállalati partnere a világ második legnagyobb kiadója, a Bertelsmann AG. A 19 tagország a félévenként megtartott konferenciákra készíti el aktuális építési piaci elemzését és rövid távú prognózisát, melyet a kontinens legnagyobb gyártó, termelő és építőipari vállalatai használnak. — Ha jól értem, érdemes Önökhöz bejelentkezni, hiszen egy építkezéssel foglalkozó cég rengeteg információhoz juthat. A megyében mennyien igénylik az önök munkáját? — Örömömre szolgál, hogy az országban Békés az élen áll. Százötvenen csatlakoztak a Bau-Datához, hogy különböző szolgálatunkat igénybe vegyék. — Hol található az önök irodája? — Az irodánk Békéscsabán, az Andrássy út 6. szám alatt található, az első emeleten. Telefonon pedig a 448-448-as számon érhetnek utol. B.V. Küldöttértekezletre készül a nyugdíjasszövetség A Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Szövetsége október 4— 5—6-án Székesfehérváron országos küldöttértekezletet tart, ahol értékelik az elmúlt három év munkáját. Elhangzott: továbbra is pártsemleges civil szervezet marad a nyugdíjas-egyesület. Az országos küldöttértekezlet Békés megyei küldötteit dr. Pankotai István, a megyei nyugdíjasok egyesületének elnöke, az országos szervezet elnökhelyettese hívta össze a napokban Szarvason, ahol a megyénk nyugdíjasait képviselő delegáció tagjaival beszélték meg azokat a problémákat, melyek leginkább foglalkoztatják a megyében élő nyugdíjasokat. Egyöntetű vélemény alapján: a központi beszámoló konkrét eredményt nem tartalmaz—Pestközpontú, a vidéki gondokat nem dolgozza fel. A szervezet egyes országos vezetői nem ismerik a vidék problémáit, személyesen alig jöttek el. Igaz, a kormány négy alkalommal tárgyalt az országos nyugdíjas-egyesületek képviselőivel, de barátságos beszélgetésen kívül más nem történt. Úgy tűnik, a kormánynak nincs nyugdíjas-politikája. Ez mélyen lesújtja a lassan teljesen elnyomorodó, a sokat szenvedett nyugdíjas réteget. E réteg nem eltartást kér a kormánytól, hanem a becsülettel ledolgozott évek után járó anyagiak biztosítását, mely lehetővé teszi, hogy emberhez méltó életet élhessenek. Elvárják, hogy képviselőjük részt vehessen és bele is szólhasson olyan kérdésekbe, ahol a nyugdíjasok sorsáról döntenek. Megyénkben több településen nincs megoldva az egyesületek működési feltétele. Ezen változtatni kell, mert rövid fennállása óta e szervezet és a hozzájuk tartozó klubok sok embert óvott meg az elmagányosodástól, esetenként a végső kétség- beeséstől. Küldötteink a fentieknek adnak hangot a székesfehérvári küldöttértekezleten. Kelemen Éva
