Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)
1996-09-28-29 / 227. szám
Idegen nyelv és számítástechnika nélkül ma már nem megy... okoldalú emberkéket képeznek Tíz év egy emberöltőhöz képest sem rövid idő, egy intézmény életében mindenképp meghatározó korszak. Indok és alkalom a visszatekintésre, elemzésre, számvetésre; arra, hogy szembesüljünk eredményekkel és kudarcokkal, mérleget vonjunk, önkritikát gyakoroljunk, felvázoljuk a jövő feladatait. Erre vállalkozott Zátpnyiné Fazekas Erzsébet, az éppen tíz- esztendős békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és (ma már) Gimnázium igazgatója. S itt a jubileumhoz újabb évforduló társul, hiszen az igazgatónő éppen egy éve vette át a vezetést dr. Katkay Imrénétől, akinek nevéhez fűződik az iskola létrehozása. További szempont a számvetéshez, hogy az első érettségiző osztály búcsúzott a „Belvárosiétól. — Az iskola tíz évvel ezelőtt általános iskolaként kezdte meg a működését, és időközben az akkori oktatáspolitikai változások hatásait felismerve fogott bele a hatosztályos gimnáziumi kísérletbe. Ez arra az időszakra datálódik, amikor a középiskolák helyzete Békéscsabán némiképpen elbizonytalanodott a Rózsa Ferenc és az egyházi gimnázium közötti átalakulás közben. Mivel nem volt járt útja ennek a képzésnek, az akkori iskolavezetés a tantestülettel közösen saját programot dolgozott ki. Erre ’90-ben kaptuk meg az engedélyt, és a képzés azóta folyamatosan zajlik a kísérleti tanterv szerint — mondta az igazgatónő. — Mit jelent a kísérleti tanterv? — A „Belvárosi” általános iskolaként indult, majd lehetőséget kapott német nyelvből és számítástechnikából tagozat indítására, és ezek a gyerekek később nehezen tudtak beilleszkedni, mivel a környéken nem volt fogadópartner, ahol ismereteiket tovább tudták volna fejleszteni. Ez adta az ötletet, hogy próbáljuk meg az építkezést itt belül, és erre a két tagozatra alapozva valósítsuk meg a hatosztályos gimnáziumot. Ez az iskolatípus valamilyen mértékben ötvözi a hagyományos hetedikes, nyolcadikos képzést a négyosztályos gimnáziumi képzéssel, de a tantárgyi struktúrájában vannak speciális vonások; például nem tanítunk párhuzamosan két idegen nyelvet, dé amelyiket igen, azt magasabb óraszámban. így a nyelvtanulás nem az érettségi környékén vonja el a gyerek erejét a felvételire való készüléstől. A tantárgyak beléptetési időpontja is eltér a hagyományos gimnáziumtól, amennyire lehet, az utolsó évet tehermentesítettük az új ismeretek tanulásától, felszabadítottuk a tanultak rendszerezésére. Reményeink szerint a Nemzeti Alap Tanterv majdani bevezetése az ilyen típusú iskolák- bán nem okoz majd akkora megrázkódtatást, mint a hagyományosan oktatókban. — Az iskola tíz évéről mindennél világosabban beszélnek a tények: milyen eredménnyel zárult a legelső érettségi, és hogyan alakult a főiskolai, egyetemi felvételt nyert tanulók aránya? — Nagyon büszkén mondhatjuk el — és az előzetes elemzések alapján erre számítani is lehetett —, hogy az érettségi átlag az A osztályban 4,5 és a B osztályban 4,68 lett. 55 végzősünkből 27 nyert felvételt egyetemre, a többiek főiskolára, csak három olyan tanuló van, akit sehová sem Zátony iné Fazekas Erzsébet egy éve vette át az iskola vezetését FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET vettek fel, de ketten nem is jelentkeztek továbbtanulni. — Gyakorlatilag mindenkit felvettek! Az idén azonban a korábbinál,,liberálisabb” volt a felvételi rendszer, egyidejűleg akár öt helyre is lehetett jelentkezni. — §okan erre gondolnak az eredményeink láttán, ezért ilyen szempontból is megvizsgáltuk az adatokat: a gyerekek több, mint felét az első helyen megjelölt intézménybe vették fel. —Melyek a legnépszerűbb szakok? — Arra számítani lehetett, hogy a bölcsészeti karokra fokozott az érdeklődés, ami a nyelvi profillal összefügg; 10-en jelentkeztek bölcsészkarra, 3' jogász-, 2 közgazdász-, 3 orvosjelöltünk van, 4-en mentek műszaki egyetemre. A főiskolák összetétele ugyanilyen színes, és az egyébként vonzó pedagóguspályára alacsony az érdeklődés, főleg gazdasági, pénzügyi képzésre jelentkeztek a fiatalok. A színes kép már az érettségit is jellemezte. Ritkán adódik, hogy 13 tantárgyból áll össze az érettségi vizsga; a matematika, magyar, történelem, idegen nyelv kötelező, ezenkívül egy tantárgyat választani kell, és ez a plusz egy nagyon sokféle volt a további tervektől függően. Ezt azért tartom fontosnak, mert a gimnáziumunkról még mindig nagyon kevés az információ, ha viszont van, akkor az, hogy ez elsősorban nyelvi gimnázium, vagy az, hogy itt emelt szintű számítástechnikai képzés folyik. Ez a színes kép összhangban van azzal a szándékunkkal, hogy mi általánosan képző gimnázium szeretnénk lenni és maradni, és nem akarjuk beszűkíteni a továbbtanulási lehetőségeket. — Tudomásom szerint is egyik vonzereje az iskolának éppen az idegennyelv-oktatás volt kezdetben, és az ma is, hiszen a ,,Belvárosi” a nyelvvizsga-követelményeiről is híres. — Ma nincs olyan területe sem a felsőoktatásnak, sem később a gazdasági életnek, ahol egy diplomás szakember meglenne idegennyelvi, számítástechnikai ismeretek nélkül; tehát ez nem lehet a célja az iskolának, önmagában ez kevés, ezt olyan alapnak tekintjük, amiről jól tud majd startolni egy sokoldalúan képzett ember. Az persze tagadhatatlan, hogy a nyelvoktatásban a korai alapozás segíti az eredményes munkát. Aki már általános iskolás korában is tanulja a nyelvet, nagyobb eséllyel számíthat arra, hogy a gimnáziumban meg tudja szerezni azt a szintű nyelvtudást, amire utána jobban tud építeni: Az általános iskolánk iránt ezért is fokozottabb az érdeklődés, ezt a fajta összehangoltságot a tantervi programokon belül a nyelveknél és más tantárgyaknál is megpróbáljuk biztosítani. Nagyon szép eredményeket értünk el ezen a téren is: 55 gyerek több, mint 90 nyelvvizsga-bizonyítvánnyal rendelkezik, ebből 65 középfokú C. — Ez annyit jelent, hogy majdnem minden gyerek két idegen nyelvből szerzett középfokú vizsgát? — Igen. A képzés lényege, hogy kétszer hároméves ciklusban tanulják a nyelvet, eljutnak egyik nyelven a középfokú szintig, és akinek nem sikerül a vizsga félévkor, az menet közben még tud javítani, és érettségiig mindenki két nyelvből eljut a középfokú nyelvvizsgáig. — Az érettségi és továbbtanulási eredmények nagyon szépek. Mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik itt fejezik be a nyolcadik osztályt? — A mostani tanterv még olyan, hogy nyolcadik után visszakanyarodni a gimnáziumi képzésbe nem lehet, vagy csak nagyon nehezen. Amíg nem lesz Nemzeti Alap Tanterv, addig a hetedik, nyolcadik osztályban maradó gyerekek többségének eleve az a szándéka, hogy később valamilyen speciális képzésben vegyen részt, például egészségügyi, közgazdasági vagy zeneművészeti szakközépiskolában tanuljon. A nyolcadikosok beiskolázási eredményei is nagyon jók. Ha a gyerek tudja, hogy milyen pálya felé orientálódik, akkor a szülő azért választja a hetedik, nyolcadik osztályt a gimnázium helyett, mert azzal garantálja a gyermekének a leginkább megfelelő képzési formát. Semmiképp sem a maradék elv érvényesül a hetedik, nyolcadik osztályban, hanem a másság, a más típusú orientáció. — Igazgatónő, a következő évtizedekre is hasonló szép eredményeket kívánva köszönöm a beszélgetést! Niedzielsky Katalin Felkai Eszter Mary Cawan és Giricz Attila Edmund Tyrone szerepében O’Neill Utazás az éjszakába című eőadásán fotó: gavrilo grujito Megerősítette a színészek hitét Felkai Eszter bravúros beugrása Újvidéken Felkai Eszternek, a Jókai Színház művésznőjének az elmúlt hét végén bravúros beugrása volt az Újvidéki Magyar Színházban, O’Neill Utazás az éjszakába című előadásán. A vendégszereplésről a napokban beszélgettünk. — Úgy tudom, jelenleg A gyilkos köztünk van címszerepét próbálja Békéscsabán. Hogyan került mégis Újvidékre? — Gergely László, a színház művészeti vezetője hívott fel, elvállalnám-e két előadás erejéig az O’Neill-darab főszerepét. Nagyon izgatott a kihívás, s miután a békéscsabai színháztól elengedtek, elvállaltam. Igaz, hat évvel ezelőtt játszottam, így miután letettem a telefont, azonnal elővettem a szöveget ks a nagy monológokat átismételtem. Amikor az első felújító próbát elkezdtük, kiderült, a több, mint háromórás darab hetven (!) percre rövidült, s miután stúdiószínpadi előadás, súgó nincs. Hát... bevallom, azt sem tudtam időnként, hol tartunk a jelenetben. A gondosan átismételt monológokból egyetlenegy sem hangzott el. —Mindezek után hogyan sikerült az előadás? — Úgy érzem, nagyon jól. Örültem, hogy megcsinálhattam. A kollégák rettentő segítőkészek voltak, bár féltek egy kicsit, hiszen nyár elején játszották utoljára, ráadásnak ott voltam én is. Az elődás utáni beszélgetésből kiderült, meglepődtek, hogy ilyen jól sikerült. —Egy beugrás lelki-szellemi-fizikai megmérettetést jelent. Tavaly Kecskeméten a Kakukkfészek női főszerepét, Rached nővért; Újvidék előtt egy héttel Szegeden a Marica grófnő Cecíliáját vállalta el. Ráadásul ez utóbbit még soha nem játszotta. Elég sokszor vállalja ezt a terhet, miért? — Szeretem a változatosságot, és ezek a beugrások igazi kihívást jelentenek számomra. Akkor, amikor megkapom a lehetőséget, feldobódom, mintha valamilyen serkentőszert szednék. A következő fázis az ijedtségé, s végül, amikor megcsinálom, fantasztikus jó érzést jelent. — Összességében hogyan érezte magát? — Kiválóan. Az előadás előtti próbán egyszer csak megjelent a rádió, a televízió és a helyi sajtó. Jó érzés volt látni, hogy odafigyelnek a színházra, a színházban történő dolgokra. S még valami. Hazaindulásom előtt Gergely Laci a következőkkel búcsúzott: „Visszaadtad a színészek hitét. Fontos volt, hogy ez a két előadás nem maradt el, hiszen előadásnak lennie kell, mindenáron, anélkül nincs színház. Példát adtál, köszönöm.” Muzslai Katalin loan Groza Kett képén a világ fölöttfalevélbe rejtett emberi szem lebeg REPRODUKCIÓ: SUCH TAMÁS Értékek, határok nélkül A Kézfogások magyar—román baráti találkozó keretében, nem ezen első alkalommal találkozhatunk az aradi alkotók műveivel a gyulai Dürer-teremben, így az érdeklődő számára mód és lehetőség nyílik a művészek szemlélet- módjában bekövetkezett változások követésére is. Ugyanakkor segíthet lebontani a bennünk élő előítéletet a Romániában születő művészettel szemben, mert gyakran tapasztalható, hogy a folytonos nyugatra figyelés közben „elcsavarodhat” a fejünk, illetve szemléletünk. Holott a „megkésettség” nyilvánvalóságán túl születnek jelentős befogadásra érdemes értékek a keleti határ túlsó oldalán is. A kiállítást rendező képzelet —medi- tációs kényszereinek engedve — a fő falon Vizuális metaforát komponált, jellemezve a közép-kelet-európai országok helyzetét. Ekképp az értelmező számára láthatóvá válik Opisim Colta hipematuralista stílusközelítéssel megfestett romos háza (haza), amit Stroia Iosif friss festésű madárszámyai vesznek körül. A képzettársítás poétikus tartalma a hétköznapi „repülés” nehézségei erejére utal. Kiemelten: hiába a lélek határtalansága, szabadságvágya, ha a valóság meglévő, széttöredezett tárgyi- assága nem enged. A meghatározott lét külső kényszereire irányítja figyelmünket Ludwig Zoltán is, érzékeltetve az emberre vonatkoztatott, objektív tektonikus mozgások belső feszültségeit. A művészet szerepéről, a természet és az ember, az ég és a föld párbeszédében vesz részt loan Groza Kett, aki a világ organikus egységére figyelmeztet. Művének panteisztikus szemléletét szümaturalista átszellemültséggel láttatja. A város felett falevélbe rejtett emberi szem lebeg, figyelve a természet körforgásrendjét. Á mű némi di- daktikusságot is magára ölt, ami nem válik erényére. Simulov Viorel viszont elvontabb organikus formákat kutat monumentális igénnyel. Atmoszférikus hangulati tájvariációkat készít Ódry Mária vízfestékben „feloldódva”. Figyelemre méltó a hagyományos realista festészet nyomvonalán járó Baranyai Ferenc munkája. A fésülködő című kompozíció, témáját tekintve unásig ismételt, ennek ellenére a megvalósítási színszemlélet kiemeltté teszi, vagyis az a mód, ahogyan színfoltformáira épített kevéssel beéri. A szobrászok a fa anyagából készítettek változatos megmunkálási eszköztárral felvonultató kompozíciókat. A konstruktív alapállású Seban Dumitru és Tolan loan a térdimenziók viszonyrendszeréből érvényre juttatható harmóniát fogalmazzák meg plasztikai nyelvezetükben. Mihail Pacurar máglyán égő prófétája oly érzékenyen van megformálva, hogy a szenvedést éteri magaslatokba emeli. A határmenti megyék különösen sokat tehetnek a magyar képzőművészet szellemi „határtalanításában”, ténylegesen egységesítve azt, ami egymáshoz tartozik, határok nélkül. Szilágyi András
