Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)

1996-09-25 / 224. szám

Földink volt. (u) Ezen a napon született Mezőhegyesen 1910-ben Krárnli András ve­gyész, egyetemi tanár. 1935- ben végzett a szegedi egyete­men, kémiából szerzett doktori fokozatot. 1936—39 között Szent Györgyi Albert közvetlen munkatársa. 1949-től 1980- ban történt nyugdíjazásáig a Szegedi Orvostudományi Egye­tem Orvosvegytani Intézetét ve­zette. Számos területen ért el kimagasló tudományos ered­ményeket. Ő volt a penicillin hazai gyártásának és a magyar biotechnológiai kutatásoknak az egyik megindítója. Helyesen, (cs) Hétfőn az Orosháza városoldalon Új párt­elnök címmel megjelent írá­sunkban sajnálatos névelírás történt. A Fidesz orosházi szer­vezetének elnöke — helyesen — Molnár István. Az érintettől elnézést kérünk. Kábeltévé, (i) Füzesgyar­maton megteremtődtek a kábel- televízió működésének felté­telei, s a helyi képviselő-testület döntése alapján a bekötési díjak 10 800 forintba (plusz áfa) kerül­nek. J Promo-lndra TÄräi kedvezményes, kedvezményes, hosszú lejáratú részletfizetés, már havi 10 958 Ft-tél. Békéscsaba, Bartók B. út 33. fezt. 3. * Telefon: 06 (66) 453-680. s Előzetes telefonos időegyeztetést kérünk! MEGYEIKÖRKÉP 1996. szeptember 25., szerda Kovácsházi lakodalom tűzijátékkal — Azt hittük, háború dúl és megtámadták a rendőrség épü­letét a hét végén, akkora lövöl­dözés volt késő éjjel. A soroza­tos durranásoktól a környéken senki sem tudott aludni. Nézze­nek már utána: szabad ilyet csi­nálni? — mondta egy felhábo­rodott mezőkovácsházi lakos a kedd reggeli piacon. Mint kide­rült, az e napon örök hűséget fogadott ifjú pár tiszteletére ren­dezett tűzijáték okozta a lármát, amely megzavarta a főtéren la­kók nyugalmát.-----Szabályos volt-e a lako­dalmi tűzijáték? — kérdeztük Nagy Lajos rendőrfőhadnagy­tól, a járőr-alosztály vezető­jétől. — Igen, minden szabályos volt. — Szokatlan (ezért feltű­nőbb is!) egy vidéki kisváros­ban a tűzijáték. Hogy lehet erre engedélyt kapni ? — Kérelmet kell benyújtani a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályára, ahol körültekintően megvizs­gálják a lehetőséget. Pontosan le kell írni, ki akar tűzijátékot rendezni és megfelelő szakem­ber-e a végrehajtó, amelyhez egyébként különböző szakha­tósági engedélyek kellenek. És tegyük hozzá: nem olcsó. Ha minden rendben, akkor véle­ményt kémek a helyi rendőrka­pitányságtól, mert annak fel­adata az utak, a helyszín bizto­sítása. Ilyen engedély alapján, az önkormányzatok kérelmére volt agusztus 20-án Magyar- bánhegyesen és Mezőhegye­sen is hasonló esemény. Az ifjú pár tiszteletére rendezett tűzijá­ték 3—5 percnél nem tartott tovább. — Nem volt ez veszélyes a város belterületén? — Ezek a kis pirotechnikai anyagok kifejezetten a szóra­koztatóipar részére készülnek és nem okoznak semmiféle sé­rülést vagy tüzet. Mezőko­vácsházán az étterem a ren­dőrség épülete mellett van, előtte egy üresen álló régi posta, innen szemlélte a násznép a lát­ványt, továbbá üres parkoló, valamint egy nagy légterű busz­pályaudvari bejáró. Az utakat lezártuk és minden az előírások betartásával történt. A lehulló csillámlemez az úttestre hullott, egyébként sem éghető anyag, így a tűz kizárt. A zaj más kér­dés, azt nem lehet kiküszöböl­ni, de mint említettem, csak né­hány percig tartott. — Nem kellett volna előre értesíteni a környéken lakókat? —Erre csak azt tudom mon­dani, hogy a rokonság körében tudták, a rendőrségnek pedig nem előírás az esemény előzetes kifüggesztése. Mit lehet erre mondani? Igaz, a lakók nem voltak elra­gadtatva, de mindenesetre a násznépnek és az ifjú párnak tetszett. Halasi Mária Villamos- szereléstechnikai bemutató a Dél-Alföldön „Garantált minőség és széles körű szolgáltatás” — volt a mot­tója annak a hegesztő- és villa­mos-szereléstechnikai szakmai bemutatónak, amelyet a napok­ban nyitottak meg Hódmező­vásárhelyen a Szintézis Kft. Szántó Kovács János u. 155. szám alatti új telephelyén. A cég tevékenységéről szombati hir­detési oldalunkon tájékozódhat­tak az olvasók, míg a szeptem­ber 23-ától 26-áig rendezett szakmai napokon a jelenleg for­galmazott szereléstechnikai ter­mékek és szolgáltatások gya­korlati bemutatójára került sor. , A megnyitón Tánczos János ügyvezető köszöntötte a megje­lenteket, majd dr. Szeri István, a Csongrád Megyei Kereskedel­mi és Iparkamara elnöke, az MGK alelnöke szólt a jelenről. Az alelnök kiemelte annak jelentőségét, hogy mára a me­gyei nagyvárosokban is fellel­hetők olyan cégek, amelyek ki­csiben (gmk, kisszövetkezet) kezdtek, ennek ellenére talpon maradtak, fejlődtek. E társasá­goknak fontos szerepe van a me­gyék közti és az országos keres­kedelmi kapcsolatok építésében is. Lapunk kérdésére az ügy­vezető elmondta, hogy a kft. te­vékenységi köre Csongrád me­gyén túl elsősorban Békés me­gyében szélesedett ki. Többek között kapcsolatuk van a Gyulai Húskombináttal, Vasipari Szö­vetkezettel, a volt Vízgép válla­lattal, a békéscsabai téglagyá­rakkal, illetve Orosházán a KAZÉP-pel. Ezért is szeretnék, ha a 26-ai viszonteladói találko­zóra több békési cég képviselője is ellátogatna. Külön figyelmet érdemel még 24-én a Mérési, ellenőrzési módszerek és eszkö­zök, hegesztési varratok ellenőrzése című előadás, vala­mint 25-én délelőtt a Honeywell cég ajánlata kazánházak és táv­fűtési rendszerek felújítására. A bemutató mindennap 9-től 15 óráig tart nyitva. H. M. A német sajtó és a falusi turizmus Unatkozom, mit tegyek? Berczy János kettős minőségében is vendéglátó volt a hét végén Gyopárosfürdőn. A Németor­szágból érkezett 5 újságírót ugyanis mint a Gyopár Panzió vezetője és mint a Békés Megyei Falusi Turizmusért Egyesület el­nöke fogadta. Tőle tudtuk meg, hogy a bambergi, a grosshansdorfi, a bonni és a weideni lapkészítők a falusi turiz­mus magyarországi alakulásáról tájékozódtak az elmúlt napokban. — Hozzánk Pusztamérgesről érkeztek az újságírók. Kérdése­ikre válaszolva elmondtam, hogy a megyei egyesületünk 1994. november elsején alakult azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a vendégfogadókat össze­fogja, számukra képzést bizto­sítson. Azóta 26-an csatlakoztak hozzánk. A tűzkeresztségen már átestünk, de térségünkben ez a fajta turizmus most bontakozik ki. Igyekszünk a minőségre töre­kedni, mert a német turista a ma­gyaros étkek mellett progra­mokra is éhes és kulturált szál­lást remél a legtávolabbi faluban is—összegezte röviden a hétvé­gi találkozás lényegét az egye­sület elnöke. Cs. I. T Kétszáz nyugdíjas ünnepelt Vésztőn A helyieken kívül csorvási, két- egyházi, dombiratosi és szeghal­mi nyugdíjasok vettek részt a Vésztői Nyugdíjasklub tízéves ju­bileumi ünnepségén. A zászló- avatással — melyet a vésztői ön- kormányzat adott a klubnak — egybekötött rendezvényt vasár­nap este a Sinka István Művelődési Központban tartot­ták. Vésztőn 1986-ban alakult a nyugdíjasklub, s azóta az általa rendezett különböző programok révén számtalan szép élménnyel gazdagodtak a község idős polgá­rai. A vasárnap esti ünnepség is maradandó élményekkel szolgált. A több mint kétszáz résztvevő az ünnepi beszédek után a Sinka Ist­ván Művelődési Központ társas­táncklubjának és mazsorett- csoportjának színvonalas műso­rában gyönyörködhetett. Végeze­tül mindegyik nyugdíjasklub sor­ra került, egymás jobb megisme­rése céljából különböző kultúr­műsorokat adtak elő. M. B. Most, amikor egyre kevesebb pénz jut a kikapcsolódásra, rá­adásul a kultúrházak is ínséges időket élnek, arra voltunk kíván­csiak, hogy e szerényebb lehetőségek között mit kínál (mit tud kínálni?) a mezőkovácsházi művelődési központ idén ősszel a fiataloknak? —Az anyagi lehetőségek szű­kültek ugyan, ennek ellenére igyekszünk a megszokott tanfo­lyamokat, klubokat megtartani, sőt szeretnénk újat is indítani. Szerencsére nagy részükhöz nem pénz, inkább ötletek, és önzetlen klubvezetők kellenek. Mire gon­doltunk? A választ a „Saláta-lap” nevezetű félig humoros, de tartal­mában nagyon is komoly felhí­vásból tudhatja meg mindenki, amit eljuttattunk a város intézmé­nyeihez— mondta Jankó Erzsé­bet népművelő. — Ebben pedig az áll, hogy mi, a művelődési központ dolgozói hiszünk abban, hogy napjainkban is fontos a szabadidő hasznos eltöltése és bízunk benne, hogy erre város­unkban is van igény. Ezért ezen a szórólapon egy-két ötletet pró­báltunk adni, hogy az „Unatko­zom, mit csináljak?” sókat hallptt mondatra mindenki megoldást találjon. Ajánlatainkban többek között szerepel díszítőművész-, hímzőkor, bélyeg és sakk szak­kör, egészségvédő klub, helytör­téneti szakkör, színjátszás, tár­sastánc, hitgyülekezet, szövés, fonás, szépségápolás, újságíró-, fotóklub és még sorolhatnánk. Ezek mellett természetesen nyi­tottak vagyunk bármilyen kezde­ményezésre, ami a ház keretein belül megoldható. Úgy gondo­lom, ilyen kínálat mellett már csak egy kérdés lehet: igénylik-e a fiatalok? Reméljük igen! (hm) II. Albert király palotája. Földi halandó ritkán teheti be ide a lábát A SZERZŐ FELVÉTELEI Göncz Árpád hosszasan dicsérte II. Albertet, aki kedvesen, nyílt őszinteséggel nyújtott kezet a magyar államfőnek. (Folytatjuk) László Erzsébet (A következő részben átsuha­nunk a híres, éjszaka kivilágított belga autópályán, és megtudjuk, milyen furcsa szomszédságban áll egymással Belgium és Lu­xemburg.) elárul az ország helyzetéről la­kóinak közérzete, életvitele, hangulata. Rossz kedvre pedig semmi ok. A belga családokban több­nyire három autó falja a benzint, hétköznap a hétköznapi (Brüsszelben csapnivaló a köz­lekedés, viselik is a nyomát az itt-ott behorpadt Nissanok, For- dok, Opelek), szombaton vi­szont előkerülnek a státusszim­bólumok, a mesés Ferrarik, a csillogó Jaguárok, meg a régi automobilok szemet gyönyör­ködtető másolatai. Kinek mir futja a fizetésből. A leggyengéb­ben keresők 20-30 ezret visznek haza (a belga frank valamivel több, mint ötször drágább a fo­rintnál), s nem ritka a 6-800 ez­res havi jövedelem sem. így az­tán a világ legtermészetesebb dolga, hogy esténként az egy­mást érő vendéglők megtelnek, legyenek azok akármilyen drága helyek. Számunkra furcsa, de Brüsszelben teljesen természe­tes, hogy egy fiatal hölgy vagy úr egyedül beül az étterembe — mondjuk egy üres, egyszemé­lyes asztalhoz —, és békésen megvacsorázik, vagy iszik egy korsó sört. A belga nők állítólag nem nagyon főznek, ugyanak­kor nagy-nagy áhítattal és mű­gonddal terelik kiskutyáikat a kiskocsmákba, s ott a kedvencek teljes jogú vendégnek kijáró el­látásban részesülnek. Balgaság lenne azt hinni, hogy a belgák — flamandok, vallonok, franciák és a többiek — feje fölött sohasem tornyo­sulnak felhők. Sokszor dúlnak az ellentétek, a múlt héten azon­ban egy valamiben egyetértet­tek. Kedves vendégként, mi több, régi jó barátként üdvözölte Göncz Árpádot Javier Solana NATO-főtitkár, Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke, Dehaene miniszterelnök, s a mosolygós Luc van den Brande, a flamandok miniszterelnöke. S vajon miként fogadta a belga ki­rály, II. Albert? Sokáig nem tudtuk. Az ural­kodó a legteljesebb mértékben külön él alattvalóitól, a tárgyalá­sai nem nyilvánosak, nem ad in­terjút, alig érintkezik a külvilág­gal. Bejutni sem könnyű hozzá. A magyar újságírócsapat egyik hölgytagjának hiányzott a fotója az akkreditációs kártyájáról, s mivel nem akart interjút készíte­ni a királlyal — jobban tette, hogy nem akart —, fényképező­gép sem volt nála, a szigorú őrök nem látták értelmét, hogy a kolléganő kiszálljon a külön- buszból. A királyi birtok a palo­tával, a növényházzal olyan érintetlennek tűnt, mintha nem is a földön lenne. Hazafelé Nem zökkent ki megszokott életritmusából sem Belgium, sem Luxemburg, amikor Göncz Árpád köztársasági elnök az euró­paiak közösségét eró'sító' szervezetekhez, államfőkhöz, uralko­dókhoz, politikusokhoz utazott a két országba. Nem zökkentek ki, de odafigyeltek, s minden kijelentésre, mozzanatra azonnal reagáltak. „Alig jöttünk ide, máris otthon érezzük magunkat” — ez a mondat szinte szállóigévé vált az öt nap alatt, s a barátságos belépőnek mindjárt megadatott a tiszteletteljes fogadtatás. A két kis ország kitárta kapuit a magyarok előtt. A belgák vagy túl szerények, vagy nem ismerik kellően Ma­gyarországot. Rokon vonásokat fedeztek fel a két ország között. Azt mondják, hasonlítunk egy­másra méreteink alapján (most még „jó nyomon haladunk”), il­letve gazdasági nehézségeinket tekintve (e pillanatban mintha letértek volna belga barátaink a valóság mezejéről). Persze, azt maguk sokkal jobban tudják, mi nyomasztja őket, de — mint mindenhol a világon — sokat A flandriai Mechelenben a harangmúzeum vezetője (jobbról) mutatja be a féltve őrzött kincseket Göncz Árpádnak. Balról Somogyi Ferenc külügyi államtitkár Göncz Árpád: „Alig jöttünk ide, máris otthon érezzük magunkat” Magyar belépő az Európa-házba 1. rész: A belgák vagy túl szerények, vagy nem ismerik Magyarországot

Next

/
Thumbnails
Contents