Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)
1996-09-02 / 204. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1996. szeptember 2„ hétfő Q Kék fényes esküvő Orosházán A menyecske tüzes, a vőlegény tűzoltó — az esküvő meg rendkívüli: Orosházán szombaton fogadott egymásnak örök hűséget Iványi Erika és Szabó György tűzoltó törzs- őrmester. A városháza dísztermében megtartott esküvőre igyekezvén — majd távozóikban, már ifjú házasokként — egyenruhába öltözött tűzoltók sorfala között vezetett az útjuk. Az őrt állók csáklyákat, sugárcsöveket, bontóbaltákat tartottak a két fiatal fölé. Sőt, már a városháza elé virággal feldíszített létrás autó vitte őket egy vidám tűzoltócsapat társaságában. Az evangélikus templomi szertartás után az újdonsült feleség és férj — no meg az időközben még vidámabbá lett munkatársak — ismét felpattantak a gépezetes tolólétrára, s kerültek egyet a városban. Az orosháziak mindenfelé szeretettel, érdeklődéssel és türelemmel fogadták az átmeneti, ám annál látványosabb „felfordulást”. A tűzoltólaktanya előtt a város összes tűzoltókocsija kék fénnyel, szirénával köszöntötte őket. A boldogító „igen”után Kérdőjelek a nonprofit törvény körül Földinh volt. (t) Unghváry Vilmos János mérnök, mezőgazda, publicista, aki 1833-ban Szarvason született, 1902-ben ezen a napon halt meg Budapesten. Mérnöki és gazdasági tanulmányait 1852—58-ban a bécsi politechnikumban végezte. 1858-ban a nagyváradi püspöki uradalom mérnöke lett. 1859-ben állami szolgálatba lépett. Egyik szorgalmazója volt a vízszabályozásnak, az öntözőcsatorna-rendszerek kiépítésének; propagálta a mesterséges haltenyésztést. Élete vége felé elsősorban a pozsonyi magyar színészettel foglalkozott. Ausztriai érdeklődés, (i) Füzesgyarmat korábban az erdélyi Ozsdolával kívánt testvértelepülési kapcsolatot létesíteni. Ám végül nem jött létre az együttműködés. Most az ausztriai Schenkenfeiden (Harruckem báró — aki egykor Füzesgyarmatot is magáénak tudhatta — szülővárosa) érdeklődik az észak-békési nagyközség iránt. A legutóbbi ülésen a képviselők felhatalmazták a polgármestert a tárgyalások folytatására. Munkáshíradó. (s) A Munkáspárt megyei koordinációs bizottsága legutóbi ülésén többek között megtárgyalta a Viharsarki Munkáshíradó helyzetét. Megállapította, hogy időnkénti kiadása a tervek szerint történik, s állást foglalt a jövő évi további kiadása mellett. A kiadáshoz szükséges anyagi alapok megteremtése érdekében támogatási jegyeket bocsátanak ki, melyek eladására akció beindítását harátozták el. Szombaton Békéscsabán, a megyei művelődési központban tartották meg a nonprofit törvény koncepciójának társadalmi vitáját. A vitát a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, mint a törvény előkészítője kezdeményezte. Célja, hogy a nonprofit szféra képviselői véleményezzék a törvénykoncepciót, ezzel is segítve a törvényalkotók munkáját. A vitán részt vett Semjén András, a művelődési minisztérium által felkért szakértő is. Mint a hozzászólásokból kiderült, nehéz véleményt alkotni a törvény szükségességéről. A nonprofit törvényre ugyanis olyan mértékben van szükség, amennyire az az érintett szférában jelentkező kérdéseket rendezi. A tervezet azonban több kérdésre nem adja meg a választ. Felmerült továbbá a nonprofit felügyelet szükségességének gondolata is. Több hozzászólásból kitűnt, hogy célszerűbbnek tűnne egy alulról építkező képviselet kialakítása. A felügyelet létjogosultsága megkérdőjelezhető. A fórumon kiderült, hogy a társadalmi vitákkal párhuzamosan zajlik a törvénytervezet szövegének kidolgozása. A végleges szöveg előreláthatóan október elejére készül el, a parlament elé három minisztérium, a művelődési, az igazságügyi és a pézügyi tárca terjeszti. így az is elképzelhető, hogy a minisztériumok közötti véleménykülönbségek a társadalmi vitákon leszűrődő véleményeknél erősebben befolyásolják majd a nonprofit törvény megalkotóit. Kovács Attila Bucsára került a luxusautó Volt diákoknak! (1) Kaszaperen a millecentenárium következő eseménye szeptember 29-én lesz. Erre a napra tervezik a Kaszaperről elszármazottak találkozóját, de nem ismerik minden volt diák címét. Kérik azokat, akik szeretnének a találkozón részt venni, telefonon vagy írásban jelentkezzenek, hogy a meghívót és a programot a szervezők eljuttathassák. Cím: Gaál Istvánná ÁMK- igazgató, 5948 Kaszaper, Szt. Gellérttér2. (Tel.: 33). „Legyen a Borsodi sörök nagykövete!” elnevezéssel akciót hirdetett a közelmúltban a bocsi székhelyű sörgyár. Az akció Békés megyei nyertese a bucsai Nagy Ferenc lett, aki a „nagykövetnek” kijáró luxusautót, egy Mitsubishi Galantot — 1000 kilométeres ingyenes használatra —bucsai sörözőjében vette át. — Nagy Ferenc egy éve kezdte meg a Borsodi sörök forgalmazását, s máris szép eredményeket ért el — hangoztatta köszöntőjében Farkasinszki András, a szeghalmi „Bier” Nonstop ügyvezető igazgatója, Nagy Ferenc szállítója. A bucsai vállalkozó elmondta: a használatra kapott autóval (melynek teljes benzinköltségét is a Borsodi Sörgyár fedezi majd) szombaton reggel országos rokonlátogatásra indul. Bucsa—Salgótaiján— Budapest—Fót—Diósd— Harkány—Szeged—Bucsa lesz majd az útvonaluk, s a személyautót lányával felváltva vezeti majd. Az ünnepség alkalmából a Borsodi Sörgyár Békéscsabai Depója (amelynek igazgatója Karas József szintén részt vett a tegnapi ünnepségen) és a szeghalmi „Bier” Nonstop diszkóval egybekötött ingyenes sörkóstolót tartott. (Magyari) Megkérdeztük olvasóinkat Mit ielent a zene az életükben? Szabó János, 56 éves, eleki vállalkozó: — Már kis korom óta szeretem a zenét. Ennek köszönve, egészen fiatalon, beiratkoztam a helyi román hagyományőrző tánccsoportba, amelynek 6 évig aktív tagja voltam. Később ugyan kiváltam a közösségből, de az iránta érzett szeretetem mind a mai napig tart. Minden helyi fellépését megnézem, de a külföldi vendégszerepléseire is elkísérem. Mindenfajta zenét kedvelek, de a román népzepe áll a s/ívemhez a legközelebb. Szaitz Imréné, 38 éves, lökös- házi ügykezelő: — A zene a bölcsőtől a végső nyughelyig elkíséri az embert. Életünk egy meghatározó szegmensét képezi. Számomra a zenehallgatás a legintenzívebb ki- kapcsolódást jelenti. Amikor odahaza házimunkát végzek, közben vagy zenét hallgatok, vagy énekelek. Legszívesebben még a munkahelyemen is ezt tenném, de nem keverem össze a dolgokat. Valamennyi műfajú zenét szívesen meghallgatok, de az operett és a könnyűzene elsőbbséget élvez. Kalcsó Istvánná, 41 éves, két- egyházi gyámügyi főelőadó: — Életemben a zene egy meghatározó jelenségként van jelen. Mondhatom azt is, hogy imádom a zenét. Szeretem hallgatni, szeretek táncolni, énekelni. A szüleim nem voltak gazdagok, de én édesanyámat mindig énekelni hallottam. Középiskolás koromban néptánccsoportos voltam. Ha műfajilag kellene meghatározni a zeneszeretetemet, akkor a könnyebb, szórakoztatóbb zenére voksolnék. Komolyzenét ritkán hallgatok. Ványi Botond, 20 éves, gyulai tanuló: — Mindig is szerettem a zenét. Egészen fiatalon a fülbemászóbb melódiákat részesítettem előnyben. Ma már inkább az el- vontabb, mondhatni gondolkod- tatóbb műfajra figyelek. Kedvenceim közül a Front 242 vagy a Kraftwerk együttest említhetném meg, persze a sort a végtelenségig folytathatnám. Számomra a zene, különösen ebben a rohanó világunkban, egyfajta nyugodtságot, megbékélést, ki- kapcsolódást jelent. (fo) FOTÓ:KOVÁCS ERZSÉBET Ezen a banánhéjon nem lehet elcsúszni Az idilli sziget A negyedik évi szigeti buliról végleg elmondható: Európa- szerte elismert rendezvény, amit alátámaszt, lassan több volt a külföldi szó, mint a magyar. Az idén egyébként Pepsi Sziget néven futott az egyhetes budapesti fesztivál. Égy- szóval a siker évről évre növekszik, egyre több fiatal látogatja a szigetet (az idén csaknem kétszázezren voltak), ahol — igaz nem kis pénzért — jó pár világsztárt is láthattak. Az ember persze hanyatt esik az olyan nagy nevektől, mint a Therapy, s nem is gondolná, milyen nyíltan és barátságosan közeledik a zenekar csóró kelet-európai országunk felé. Mindenesetre a sziget záróakkordjának is tekinthettük fellépésüket az utolsó estén, ahol még mindenki kicsikart magából egy utolsó kis tartalék energiát és végigtombolta a ' fergeteges koncertet. A végső szám alatt pedig a zenekar tagjai felhívtak néhány fiatalt a színpadra, hogy az utolsó akkordokat együtt énekeljék a révült közönségnek. Honfitársaink ettől valóban annyira „beindultak”, hogy zárófejezetként felkapták az énekes gitárját és belevágták a ki tudja mennyit érő dobfelszerelésbe. No de ez Therapyékat nemigen zavarta, legalábbis az „értékvesztés”, hiszen van mit a tejbe aprítaniuk. Ä közönséggel remek kapcsolatot kialakító Therapyval szemben meghökkentő volt egyik másik magyar „banda” nagyarcúsága, akik úgy viselkedtek, mintha legalább félóránként szembetalálkozhatnánk velük az MTV-n. Itt van például a Korog nevű zenekar, kemény prog. hardcore-t játszanak. Égy kedves külföldi zenekedvelő barátommal néztem végig a koncertjüket, akinek tetszett a zene, ezért a koncert végén odament hozzájuk azzal, hogy meg akarja venni a CD-jüket. No de hát az nem ment olyan könnyen. Előbb át kellett törni magunkat egy izomagy security csapaton, hogy utána elküldjön bennünket az énekes a fenébe: „Mégis mit képzelek, hogy meg merem szólítani”. Nekem meg leégett a bőr az arcomról. „Bocs, haver, Magyarországon vagy.” Ebben egyébként van valami. Volt szerencsém franciákkal, olaszokkal, angolokkal, németekkel találkozni és mindenhonnan ugyanazt a meglepő választ. kaptam, ha úgy általában a szigetről kérdeztem őket, A mi mostani „király bulinkat” a régi, ’70-es évekbeli nyugati országokban lezajlott fesztiválokhoz hasonlították. No nem a zene vagy színvonal terén, hanem az emberek felfogása miatt. „Vegyük például Olaszországot — mondta ismerősöm —, ahol a fiatalok azért mennek el egy fesztiválra, mert koncerteket akarnak látni, ismerkedni, bulizni szeretnének. Természetesen hozzá kell tenni, hogy ä buli szó általában maga után vonja a folyékony mámor — ne adj isten még ennél durvább dolgok képzetét is, csakhogy itt nálunk — tisztelet a kivételnek — ez a legfőbb dolog, amit egy fesztivál keretében elkövetnek.” Jaj, mily szomorú sorsra jut az, akinek idő előtt elfogy a pénze. Ilyenkor jön a szöveg: kirabolták a sátramat; adj vonatra pénzt! Csakhogy ezeken a trükkökön mindenki átlát, újakat kellene kitalálni. Persze ötletekben sosincs hiány, hacsak visszagondolok például arra a két lányra, akik — isten tudja honnan — beszereztek három „klotyókefét”. Rikító filctollakkal körbepin- gálták — s máris teljesen egyediek lettek. Beállították egy kosárkába, majd 20 forintért árulták darabját. A poén az volt, hogy még sikerült is kettőt eladniuk, de én rossz- májúan csakis a hölgyikék külcsínének és rábeszélőképességének javára írom mindezt. Mivel főleg ez utóbbival minden igazi tarháló meg van áldva. Azért néha megesik az ember szíve társainkon. Különösen amikor egy nyamvadt banánt rágcsáltam és már nem is a belsejére, vagyis a lényegre pályáztak, hanem csak annyit mondtak: „Kérlek, add ide a héját, nem ettem ma még egy falatot sem!” Háj mit lehet ilyenkor tenni, testvériesen megosztottam velük a maradékot — ahogy más is tenné ott a szigeten. Végül is így ezen az abszolúte megrágott banánhéjon már nem lehet elcsúszni. A rendezők javára legyen mondva, e téren is segítették a fiatalokat, megvédték őket a kiszáradástól és a gyomorfekélytől. Utolsó este hatalmas ingyenkaját rendeztek, majd hogy az édesség se maradjon ki, igazi burleszkbe illő tortacsatát rendeztek. A korgó gyomrok végre megint megteltek, kisimultak az arcok, de lehet, hogy ez is csak egy taktikai fogás volt Müllerék részéről, hiszen melyik szülő engedné el még egyszer gyermekét egy olyan helyre, ahonnan roncsként, éhezve, álmosan és kimerültén látná viszon? No nem azért, hiszen tízforintos, tocsogós, hagymától illatozó zsírosdeszkákra azért mindenkinek futotta. Ettől függetlenül eszembe jutott, ahogyan francia ismerőseim táplálkoztak. Reggelire Nutella, gyümölcs- és joghurthegyek, pár óra múlva ebéd gyanánt fejenként egy- egy grillcsirke (600 Ft/dara- bos áron), egy kis csoki, zöldségek... Vacsorára megint csak meleg és drága ételek, sok-sok sörrel öblítve és természetesen az elmaradhatatlan Marlboro cigaretta. De hát fölösleges egyfolytában panaszkodni és hasonlítani magunkat a nyugathoz, mert jó pár évbe beletelik, míg utolérjük őket. Magyarok vagyunk és elmondhatjuk, nálunk minden évben megrendezik Európa legjobb, legrend- kívülibb fesztiválját. Egy héten át ilyenkor mindenki a másiknak barátja, s ilyenkor kitépjük magunkat a társadalom béklyóiból. Jávor Fanny Békéscsaba belvárosi részén 600 + 300 m2-es, 2 szintes ingatlan zárt udvarral, teljes infrastruktúrával, igény szerinti kialakítással bérbe adó vagy eladó. Érdeklődni: a (66) 324-622-es telefonon lehet.
