Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)
1996-09-11 / 212. szám
AZ ÖREGEDŐ BŐR A Kozmetikumok házilag című sorozatunkban ezúttal az öregedő bőr ápolásának titkairól olvashatnak. (II. oldal) Zeller A zeller a konyhák méltatlanul mostohán kezelt zöldsége. Pedig intenzív íze miatt fűszerként is használható. (III. oldal) Családi pótlék A családi támogatás rendszerében a gyermekgondozási segély jogosultságának feltételei és utalási rendszere örökzöld téma. (III. oldal) Az ősz divatja: nadrágkosztüm Van-e olyan nő, aki látva ezt a modellt, ne érezne késztetést arra, hogy beszerezzen egy hasonlót? Az önkritikával is rendelkezők azonban — főleg a molettek és alacsonyabbak — egy pillanatra elbizonytalanodnak: illik az ő alakjukra is? Megnyugtatásul: ha a szabásvonalak lágyan követik a test idomait, ha a pantalló ceruzavonalú, ha az alapanyag kiváló minőségű, ha a mintázat hosszanti csíkos, ha a zakó jótékonyan takarja a csípőt, Marlene Dietrich követőivé válhatnak. A végső szót amúgy is a tükör „mondja ki”. A tetszetős eredmény bárkit meggyőz arról, hogy csupán tévhit, miszerint a tel- tebbeknek előnytelen a nadrágkosztüm. A kosztüm nem.egy szezonra szól, az anyag- választásnál tehát ne essen a nehezünkre mélyebben nyúlni a pénztárcánkba. Ez a kiadás az évek folyamán megtérül. A modellek általában halszálka vagy tűcsíkosak, finom gyapjúkelméből tervezettek, némelyiküket mellény egészíti ki. Az is szembetűnő, hogy a nadrágkosztümök alapszínéül a természetközeli árnyalatokat választják a legnagyobb divatmágusok is. Az ok kézenfekvő: a semleges színek magukban hordozzák a variálás lehetőségét. Mondják, hogy a nadrágkosztüm férfias. Meglehet, de a tartozékok rafinált megválasztásával, tökéletes sminkkel, lágyan omló frizurával nőiessé Az anyagválasztásnál érdemes »letehető. ly ebben a pénztárcába nyúlni Összehangolt támadás az allergia ellen Korunk ellensége: a parlagfű Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem egyre több olyan ismerősöm van, akire az elmúlt hetekben nem volt jó ránézni sem. „Szénanátha” — mondja sokat- mondóan, tüsszent hármat, majd igyekszik továbbra is részt venni a társaságban. Nem könnyű, hiszen alig kap levegőt, folyik az orra, a szeme be van dagadva, de valószínűleg úgy érzi, hogy az egész feje többszörösére nőtt. Van, aki tud ilyen állapotban dolgozni, van, aki arra sem képes, hogy talpon maradjon. Egy biztos: ez az állapot senkinek sem jó. Ezek a betegségek mind az egyénnek, mind a társadalomnak sok pénzbe kerülnek — a táppénz, az orvosi ellátás, gyógyszer, munkakiesés komoly károkat okoz. Mi az allergiás megbetegedések lényege? Ha az emberi szervezet a normálistól eltérő módon reagál, akkor jelentkezik az allergiás reakció. Az allergiás tünetek első jelentkezése után a szervezet megváltozott reakciója megmarad, illetve minden esetben újra jelentkezik, ahányszor az allergiát kiváltó anyaggal találkozik. A szemen, az orron, a bőrön pír, váladékozás, viszketés jelentkezik, legsúlyosabb formájában pedig kialakul az asztma. Egyes felmérések szerint a lakosság 8—15 százaléka szenved valamilyen allergiás megbetegedésben, ezeknek legnagyobb része a parlagfűre érzékeny. A megelőzésnek a legbiztosabb módja az lenne, ha nem lennének gyomnövények, ha a pázsitfűféléket rendszeresen kaszálnánk, nyírnánk. A legalkalmasabb időszak erre a júniusjúlius, amikor a növény már jól felismerhető, de még nem virágzik. Ez a beavatkozás megismételhető szeptember végéig legalább még egyszer. De pontosan ki a bűnös? Mitől ez a sok beteg ember? A nevét talán mindenki ismeri: parlagfű. Közismert (és hibás neve): vadkender. Mi jellemzi ezt a növényt? 20—150 centiméter magas, egyenesen felálló szárú, dúsan virágzó, terebélyes növény. Levelei szabdaltak, a levél fonáka és szára pelyhes. Virágai a hajtások csúcsán füzérben állnak, egy virágzatban 15—25 halványsárga virág van. Július közepétől október közepéig virágzik, ez idő alatt milliárd számra termeli a virágport, amelyet a légáramlat szétterít. Évente több ezer tonna kerül ebből a levegőbe, hiszen egyetlen tő parlagfű nyolcmil- liárd virágporszemet termel. És sajnos nagyon kitartó növény: a legmostohább talajviszonyok között is képes csírázni és fejlődni, megtalálható a szántóföldeken, parlagokon, útszéleken, partokon, vasúti sínek mentén egyaránt. Az elmúlt hetekben összehangolt támadást indított ellene a Népjóléti, a Munkaügyi, a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési, valamint a Belügyminisztérium. A mozgalom a különböző fűfélék, gyomok pollenje által okozott allergiás megbetegedések megelőzését és leküzdését tűzte ki célul, melyhez széles körű társadalmi összefogásra van szükség. Kinek mi a feladata ebben a harcban? Az önkormányzatok helyi szabályozással, önkormányzati rendelettel elősegíthetik, hogy a lakosság és a hétvégi ingatlanok tulajdonosai részt vegyenek a gyomok irtásában. A megyei munkaügyi köz- pontokkalegyüttműködve kiválasztott és alkalmazott közhasznú munkások részt vehetnek a parlag- és pázsitfüvek kaszálásában. (Erre a célra külön kedvezményeket vehetnek igénybe az önkormányzatok.) A Népjóléti Minisztérium az ÁNTSZ szakembereinek közreműködésével részt vehet a szervező és irányító szakemberek felkészítésében. Ezt az írást is az ÁNTSZ békéscsabai szakemberei segítségével készítettük, akik a napokban találkoznak a térség polgármestereivel a teendők összehangolása céljából. Ezután, reményeink szerint már ők is csatlakoznak a mozgalomhoz, és megindul a harc korunk ellensége ellen. Vegyünk részt benne mindannyian! Antal Gyöngyi TABLAZAT Jegyzet A naptár segítségével könnyenfelkészülhetünk egyéni allergikus megbetegedéseinkre Több, mint tudás — kreativitás Kreativitás, azaz alkotóképesség. Az erre való nevelés szerepel minden iskolai követelményrendszerben. A cél, hogy nyitottá, kreatív személyiséggé fejlődjék a gyerek. Igen ám, de a jelenlegi oktatási rendszer — elismerés annak a kevés alkalmazott módszernek — mindent megtesz annak érdekében, hogy ne így legyen. Pedig az óvodából a világra nyitottan kerülnek ki az iskolás palánták. Kérdeznek, kíváncsiak, készek minden dolog kipróbálására. Aztán... Aztán jön az iskola, a szigorú rend és fegyelem. „Engem, és még legalább harminc másikat préseltek be az iskolapadba, ahol mocorogni sem szabad, mert rögtön ráfogják az emberre, hogy hyperaktív. Ahol csak akkor beszélhettem, ha kérdeztek—de engem soha, semmilyen érdekes dologról nem kérdeztek meg —, ha mégis, előtte jelentkeznem kellett, s csak akkor szólalhattam, há a tanító néni megengedte, akkor is csak szigorúan arról, amiről ő akarta. Felállni súlyos bűnnek számított, a 45 perc viszont végeláthatatlan időnek. Ezzel szemben igen érdekes, megtárgyalni való dolgok történtek — elszállt egy gólya az ablak előtt, a tanító néni ceruzája leesett. Évi, a padszomszédom új, színes ceruzákat kapott, amelyek kipróbálásra vártak. Eközben a tanító néni arról próbált minket meggyőzni, hogy két alma meg egy alma az három alma. Pedig senki sem volt éhes, mert most volt az uzsonnaszünet.” (Részlet egy elemista visszaemlékezéseiből.) .S ez nem fegyelmezetlenség. Az ember természetes kíváncsiságát nem lehet órarendbe szorítani. A helyzet évek múltán sem változik. Az iskola teljesítmény- és eredménycentrikus, az számít, kinek hány pontja van, hiszen ez dönt a továbbtanulásnál. Pedig a lexikális tudás — ahogy volt egyetemi tanárom mondta — féltudás, félműveltség. O arra igyekezett minket megtanítani, hogy az összefüggéseket lássuk meg, hogy kérdezni tudjunk, hogy a válaszokat magunk leljük meg. A tudás persze fontos dolog, de nem minden. Egy nyitott, kreativitását megőrizni képes személyiség viszont bármikor alkalmas arra, hogy tudását elmélyítse. Muzslai Katalin
