Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)
1996-08-31-09-01 / 203. szám
1996. augusztus 31.-szeptember 1., szombat-vasárnap Mágori ROMÁNC VII A Kanonoksor per útján került vissza a nagyváradi egyházmegyéhez Mült és jelen a nagyváradi egyházmegyében A 81. FŐPÁSZTOR CSATÁI Előttem egy XIX. századi illusztráció, mely a nagyváradi székesegyházat ábrázolja a mellette álló püspöki palotával. Alatta ott állnak az időközben „Basilica Minor” rangra emelt székesegyház legfontosabb adatai is. Eszerint a több mint 200 esztendős építmény hossza 68, a szélessége 30 méter, a boltozatok 24, a tornyok pedig 61 méteresek. Az öt vármegyét (Hajdú, Szatmár, Békés, Bihar és Szilágy) magába foglaló nagyváradi egyházmegye méltán volt büszke a Mária Terézia császárnő adományából épült székesegyházra. Az egykori rajzon a bazilika és a püspöki palota által bezárt háromszögből boldog, kiegyensúlyozott hangulat árad. Lovashintók, sétálgató párok, gyönyörű park, nyugalom... Az illusztrációt készítő művész bizonyára nem gondolt rá, hogy néhány évtized múlva gyökeres változások következnek be az egyházmegye életében. A Szent László király által több mint 900 esztendeje idehelyezett bihari püspökség területét Trianon kettészakította. Igaz, a Szentszék mindezt hivatalosan csak 1993 májusában hagyta jóvá Magyarország katolikus egyázmegyéinek újjászervezésekor. Ezzel a váradi püspökség elveszítte kétharmadnyi (Magyar- országra nyúló) területét. Mini egyházmegye lettek, 63 pappal és 130 ezer hívükkel. trAz egyházi javak visszaszolgáltatása nélkül számunkra második Trianon lenne a magyar—román alapszerződés!” gyónókat kapták meg. Azokat a templomaikat, amelyek az ortodox egyház kezén voltak, nem adták nekik vissza, nehogy az ortodoxok haragját magára vonja az állam. Szóval az egység még a román egyházakon belül sincs meg. Sajnálatos tény, hogy a magyar történelmi egyházak kártalanításáról hallgatnak. Nagyon csúnya dolognak tartom például, hogy egy valamikori katolikus ingatlanunkat és területünket ortodox román nővérek kapták meg. Nem értjük, milyen címen!? Csonka egyházmegye lettünk A továbbiakban az egyházmegyék újjászervezéséről és a magyar—román alapszerződésről kérdeztük a püspököt. — Évtizedeken át bennünk volt a remény, hogy az egyházmegyénk szétszabdaltsága csupán ideiglenes állapot — mondta. — Örültünk, hogy a Szentatya sem feszegette ezt a kérdést hosszú időn keresztül. Az 1993- as újjászervezés után azonban tudomásul kellett vennünk: csonka egyházmegye lettünk. Tudomásul vettük, mert enge- delmességi fogadalmat tettünk. Nem akar ez kritika lenni sem Rómával, sem a Magyar Katolikus Püspöki Karral szemben, annál kevésbé a bekebelező egyházmegyékkel vagy főpásztoraikkal szemben, hiszen sokat segítenek rajtunk. Hogy mást ne említsek, a jelenlegi 27 papnövendékünk közül húszán külföldön tanulnak az ő támogatásukkal. Úgy gondolom azonban, hogy minden egyházmegyéjével, annak sorsával és ügyeivel összenőtt főpásztor hasonlóan gondolkodna. Mi a magunkét megtesszük (erre kértem a paptestvéreimet és a híveimet is), a többit Istenre, Nagyasszonyunkra (Bazilikánk védőszentjére) és Szent Lászlóra, egyházmegyénk és Nagyvárad alapítójára, patrónusára bízzuk. Tudjuk, hogy voltak a múltban, s hisszük, hogy lesznek még a jövőben is történelmi csodák! Kilencen írták alá — Az egyházmegyék ilyetén változásába tehát beletörődtünk, de az egyházi vagyonok rendezetlen kérdése (bármennyire is szilárdan tartja magát Erdélyben a katolikus egyház) az idő múlásával végzetes lehet a számunka — folytatta Tempfli József. — Többek között ezért is fontos számunkra a magyar—román alapszerződés. Itt nálunk a magyarság, az egyházak és az RMDSZ érdekei szorosan összefonódnak. Ugyanazt akarjuk. Óhajtjuk az alapszerződést, de nem mindenáron és nem azonnal. Augusztus 27-én a magyar történelmi egyházak püspökei Kolozsváron aláírtak egy állásfoglalást ezzel kapcsolatban. Eszerint követelAz egyház vagyonát a román kormány még a kommunista rendszerben államosította, így az egyházmegye elveszítette az irattárát (a régi anyakönyveikhez ma sem tudnak hozzájutni), kultusztárgyaik á román nemzeti múzeumba kerültek, elveszítették a püspöki palotát, az iskoláikat, a kórházaikat, az idősek házát, az árva gyermekek otthonát és a kulturházukat is. dig. Ez egyre nehezebb helyzet elé állít bennünket, mert a működésünkhöz nincs pénzünk. Eddig különböző külföldi segélyszervezetek támogattak bennünket, de az mégsem megy, hogy az idők végezetéig rájuk támaszkodjunk. A román kormány sokszor megvádolt bennünket, hogy túl sokat panaszkodunk a Nyugatnak, s ezzel „leégetjük" Romániát. Én pedig László király szentté avatásának 700. évfordulóján (1892-ben) leplezték le Tóth István nagyváradi alkotó székesegyház előtti Szent László szobrát A napokban Tempfli József nagyváradi megyéspüspöknél jártunk. (Ő aMegkérdeztük tőle, miként érintette őket az egyházmegyék átszervezése, hogyan értékelik az aláírásra váró magyar-román alapszerződést, hol tartanak az egyházi javak v isszaszerzésében: Bepereltem az államot — Már 1990-ben, a kinevezésemkor adódott az első probléma, ugyanis nem tudtam hová beköltözni, mert minden az államé volt. Nem volt más választásom, bepereltem az államot, hogy visszaszerezzem a Kanonoksort. Megnyertük a pert, így most a Kanonoksoron található az egyházi hivatal. Az üres helyiségekbe igyekeztem idehozni a magyar nyelvű újságokat, a magyar nyelvű könyvtárat, hogy ezek se kallódjanak el helyiséggondok miatt. Sajnos, a több mint száz termes püspöki palotát nem tudtuk visszaszerezni, abban jelenleg múzeum működik. Az elveszített egyházi ingatlanjainkból, földjeinkből semmit sem kaptunk vissza edazt mondom, ha a működőképtelenségünk miatt segélyt kérünk külföldről, és egy szót sem szólunk. Nyugatnak már akkor is megvan a véleménye. Hat évvel ezelőtt, a rendszer- váltás pillanatában 15 egyházi felekezet ült egy asztalhoz Bukarestben, hogy közös kultusztörvénytervezetet fogalmazzanak meg az egyházi javak visszaadásáról. Tizenöt felekezet! Nagyon nehéz volt olyan törvénytervezetet alkotni, hogy azzal mind a 15 felekezet maradéktalanul elégedett legyen. Isten megsegített bennünket, és sikerült. Amikor a tervezetet benyújtottuk, megígérték, hogy megtárgyalja a Parlament, és előbb-utóbb törvényerőre emelik. Hat éve várjuk a pillanatot, hogy a Parlament napirendre tűzze a kérdést. Ami a legfájóbb... A legfájóbb azért mégis csak az a számunkra, hogy a románokat tömörítő görögkeleti és görög katolikus egyházak folymato- san visszakapták az ingatlanjaikat. Igaz, a görög katolikusok csak az állami kézben lévő vaA több mint 110 szobás püspöki palota is az egyházmegye tulajdona volt, jelenleg múzeum működik benne wirrt- kovács fhzsFbft jük, hogy az alapszerződés tartalmazza az egyházi javaink maradéktalan visszaszolgáltatását, mely a működésünk létalapja. Garantálja a felekezeti oktatás lehetőségét, az egyéni joggyakorlás mellett a kollektív jogok gyakorlásának kérdését is fontos lenne deklarálni, különben szervezeteink vagy pártjaink működésének nem lesz törvényi alapja. Mindemellett úgy gondolom, az autonómia kérdése is elég kényes téma ahhoz, hogy ripsz-ropsz megállapodjanak benne. Az állásfoglalást (mely azóta a sajtóban is megjelent), kilenc egyházi vezető írta alá: két református püspök és két főgondnok, két katolikus püspök és egy érsek, egy unitárius és egy evengélikus főjegyző. Második Trianon? — Megértjük, hogy Magyarországnak fontos az Európai-Unió — folytatta a püspök —, de a magyar vezetők is megérthetik, hogy az erdélyi magyarság számára katasztrófa lenne, ha az alapszerződés a jelenlegi állapotában kerülne • elfogadásra. Úgy is mondhatnám, nekünk ez lenne a második Trianon. Sajnos nem hiszünk abban sem, hogy majd az Európai Unió segít „finomítani” az alapdokumentumot. Számunkra az egyetlen biztos dolog az lenne, ha még a ratifikálás előtt az általunk kért szövegrészekkel kiegészítenék. Éppen ezért örömmel fogadtuk el a magyarországi Bocskai Társaság a meghívását szeptember 5-ére, amikor is Budapesten a Kossuth téren tüntetést szerveznek az alapszerződés jelenlegi tartalma ellen. A püspökség „kincsei” Tempfli püspök ezután a pozitívumokról szólt: — Persze nem szeretném, ha a magyar olvasók azt hinnék, mi csak panaszkodni és aggályoskodni tudunk. Tertemplomaink javarészét felújítottuk vagy kijavítottuk, sőt néhány új plébániahivatalt is építettünk. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ebben ismét a külföldi segélyszervezetek voltak a segítségünkre. Eredmény, hogy 1992-ben László király szentté avatásának 800., Várad alapításának 900. évfordulója és Várad török iga alóli felszabadulásának 300. jubileuma alkalmából megnyithattuk a székesegyház felső szintjén a Szent László Egyházművészeti Szent László utolsó hermáját 1892-ben készítette Link István budapesti szobrászművész Múzeumot. Itt helyeztük el az egyik legértékesebb kegytárgyunkat, a Schlauch Lőrinc püspök által készíttetett Szent László hermát, amely 44 kilogramm ezüsttömbből készült. (Az eredeti, 1403-ban készült herma jelenleg Győrben található, a mienkben, amelyet 1892-ben mintáztak, a király koponyacsontjának egy darabja látható.) És ugyancsak itt látható egy másik féltve őrzött kincs is, a Román Nemzeti Múzeumból visszaszerzett szentségtartó vagy úrmutató. Magyar Mária mészetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket örömmel fogadunk, és mindenképpen előrehaladásnak értékelünk. A hitoktatást például engedélyezik az elemi iskolákban, igaz, csak heti egy órában, és csak az órarendi órákon kívül, de mégis van, létezik! Beírhatjuk a jegyeket a naplóba, elfogadják az általunk javasolt oktatókat, és az állam óradíjat is fizet nekik. Ez egy szép gesztus, ezzel elégedettek vagyunk. (Emellett szombaton A másfél kilogramm aranyból készült szentségtartót Mária Terézia ajándékozta a váradi püspökségnek és vasárnap a templomban is , tartunk hitoktatást.) Persze igazán elégedettek akkor lennénk, ha visszakaphatnánk az egyházmegyénktől elvett 53 elemi és középiskolát. Régen azt is megszabták, mennyi növendéket képezhetünk. Mindenképpen előrelépésnek tartjuk, hogy ilyen ma már nincs. Szerencsére nagyon jó az utánpótlásunk. Jelenleg 27 papnövendékünk van, s mint említettem már, többségük külföldön tanul. De haladásnak könyveljük el azt is, hogy a
