Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)
1996-08-06 / 183. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1996. augusztus 6., kedd Diákok a Várszínház színpadán Különleges pillanatokat élhettek meg a Gyulai Várszínház nézői ezen a hét végén a tó melletti kis- színpadon. A színház történetében először egy helyi diákszínpad kis művészei léphettek a világot jelentő deszkákra, és Balassi Bálint Szép magyar komédiáját mutatták be. A gyulai Calliope Színpad négy évvel ezelőtt alakult, és a kezdeti lépések után máris nagy sikereket tudhat maga mögött. Az EDÜ-n elnyert első és második helyezés után a Nemzeti Színház által meghirdetett Schola Ludens pályázat második helyezettjei lettek, és Laurinyecz László elhozhatta a legjobb férfialakítás díját is. Azóta felléptek a Budai Várszínházban, a hét végén Gyulán a Várszínházban és hamarosan Balatonboglárra utaznak, ahol hatszor lépnek közönség elé. A sikersorozatnak még nincs vége, hiszen készülnek az új darabokkal is: repertoárjukba már a vásári komédiát, a Szent István- napi misztériumjátékot és a mesejátékot is felvették. Fellépnek Aradon a Kézfogások keretében tartandó egyik ünnepségen, Miskolcra pedig Kilián professzor A gyulai Calliope Színpad diákjai nagy sikerrel léptek fel a hét végén a tó melletti kisszínpadon FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER hívta meg őket egy drámatörténeti konferenciára. A csoport a Mohácsy Mátyás Kertészeti Szakközépiskola diákjaiból alakult, az iskola támogatásával. A darabok átalakítása, a dramaturgi munka Pete László nevéhez fűződik, rendezőként pedig Bundik Anikó segíti munkájukat. Mindkettőjüknek szívügye ez a gyermekszínpad. —Alig van olyan nap, mikor ne próbálnánk, legtöbbször nálunk, a saját otthonunkban. A csoporthoz tartozó több, mint húsz diák állandó vendég nálunk, és örömmel vesznek részt a nyári próbákon is. Törekszünk arra, hogy mindig pozitív távlatokat nyitó drámákat vegyünk elő, hogy a mai világban erőt adhasson diákjainknak, megismertesse velük a szeretet, a türelem és a tolerancia fontosságát — mondta Pete László. A. Gy. TB-ALAPISMERETEK Egészségbiztosítás (5.) Sorozatunkban az egészségbiztosítási alapfogalmakkal ismertetjük meg olvasóinkat. Járulékelsi/.ámolávi és -fizetési kötelezettség Az alkalmazottak után - a kifizetések figyelembevételével - a munkáltatók kötelesek a társadalombiztosítási járulékot befizetni. A bevallás határideje megegyezik az egyéni vállalkozók adóbevallásának határidejével. A munkáltatók bevallásaikat minden hó tizedik napjáig kötelesek az egészségbiztosítási pénztárhoz benyújtani. E kötelezettségek elodázása mulasztási, járulékbírság, illetve késedelmi pótlék (0,13 százalék) kirovásával jár. A segítő családtagok esetén a megelőző hónap első napján érvényes minimális bér (például 1996. júliusában 14 500 forint) a járulék alapja. Ösztöndíjas szakmunkástanulók esetében a járulék havi 450 forint. Az alkalmazotti egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapja - egyes kivételektől eltekintve - igazodik a társadalombiztosítási járulékalaphoz. Azok a kifizetési nemek, amelyek szorosan nem kapcsolódnak a munkavégzéshez (étkezési hozzájárulás forintösz- szege, biztosítási díj stb.). nem képeznek járulékalapot. A főfoglalkozású egyéni vállalkozók 52,5 százalék járulék fizetésére kötelezettek. Az a vállalkozó, aki tevékenységét a naptári év elején kezdi, a tárgyév első napján érvényes minimálbér alapján köteles járulékot fizetni. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az előbbiekben ismertetett járulékalapok után köteles a baleseti járulékot megfizetni. A társas vállalkozásoknál és tagjaiknál a járulékfizetés ugyanúgy kettéválik, mint az alkalmazottaknál. A főfoglalkozású tagok részére - a kifizetett jövedelmük alapján - a társas vállalkozások társadalombiztosítási, a tagok után egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot kötelesek fizetni. A kiegészítő tevékenységet végző tagok részére a társas vállalkozásoknak a kifizetett jövedelem után baleseti járulékot kell fizetniük. Vihar a Viharsarok körül (Folytatás az 1. oldalról) ugyanitt egy színt is 22 ezerért). Együtt körülbelül kétmillió forintot érnek! Mindez a szövetkezeti tagság zsebéből ment el. Nem szabad összekeverni a tagság és a lakosság érdekeit! A polgármesternek szerintem más problémákkal kellene foglalkoznia. Hat év óta rengeteg munkahely megszűnt, 200—300 ember veszítette el a munkahelyét. Tudom, az önkormányzatnak nem feladata a munkahelyteremtés, de esetleg befolyása lehet a dolgokra. Itt vannak például a pedagógusaink. Mindannyian félnek a létszám- leépítéstől, miközben képesítés nélkülit vesz fel az önkormányzat. De ez rám, mint szövetkezeti elnökre, nem tartozik. Nekem más a feladatom. Én akkor képviselem a szövetkezeti tagság érdekeit a legjobban, ha nem hagyom, hogy áron alul menjen el az irodaházunk. Ez sértené a tagság érdekeit. Használatba viszont szívesen adnánk, hiszen csak két irodát használunk az egész alsó szintből, de ezzel még senki sem keresett fel. Örülnénk annak is, ha az irodaház a községé maradna, ha az önkormányzat lenne a tulajdonos, de fizetessék meg a mindenkori forgalmi érték! Az iroda eladása ügyében egyébként állandó kapcsolatban állok a felszámoló biztossal... Rúzsa György polgármester másként látja a dolgokat. Érveit pontokba foglalva mondta el: — A tények makacs dolgok. Az okot lehet magyarázni, agyonmagyarázni, de attól a tény még tény marad. A jogszabályi előírásokat (közgyűlés évente egyszer kötelező) be kell tartani, mást nem lehet tenni, ez a tagság közérdeke is... Az elszámolás- végelszámolás-felszámolással kapcsolatban pedig eszembe jut az egyszeri ember esete az orvossal: „Főorvos úr, tudom, hogy a műtét elkerülhetetlen, de halasztást kérek egy későbbi időre." Az orvos a következőket válaszolja: „Jó, jó, de tudja, uram, hogy minél később kerül rá sor, annál nagyobb a kockázat.” A szövetkezet esetében is így van. Minél később kezdik rendezni a dolgaikat, annál jobban tönkremennek a meglévő eszközök. Ez a dolog is azt bizonyítja, hogy csak a tagok összességéből álló közgyűlésen lehet érdemi döntést hozni a szövetkezet jövőjéről. A polgármester nem értette, miért került szóba az Egyetértéstől megvásárolt ingatlan. — Száztízezer forintért vettük meg egyhangú közgyűlési határozat alapján — mondta.—Ez az önkormányzatnak plusz kiadást jelentett, mert ha az akkori tanács nem adja el százezerért az Egyetértésnek, most ingyen az önkormányzaté lett volna. Az önkormányzat a visszavásárolt épületet közművesítette, mert abban a település érdekében nemzetiségi szociális otthont kíván kialakítani. A szövetkezeti székházzal kapcsolatban a polgármester elmondta, hogy az 1968-ban épült a tsz saját erejéből és a lakosság segítségével. (Árgyelán Mihály szerint az állam jelentős támogatásával.) — A lakosság zömének az a reális véleménye, hogy azt újból települési, közösségi célra kell használni folytatta Rúzsa György. —Ez az önkormányzat véleménye is, de szeretném előrebocsátani, hogy a tervezett vásárlással senkinek a lábából nem kívánjuk kihúzni a tövist. Csak reális ár jöhet számításba, amivel nem fogjuk kiváltani mások adósságát. Egyébként pedig a székház sorsát döntse el a közösség! Végül a következőket hangsúlyozta a polgármester: — Már régen nem akaratkérdésről van szó, hanem tenni- kérdésről. Ebből következően én arra teszek ösztönzést — a jövőben is —, hogy az időbeni cselekvés ne szenvedjen halasztást. Ez közérdek. Égy dolgot nem tehetek: hogy nem képviselem a hozzám fordulók lakossági érdekeit! —ria Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük a kábítószer terjedéséről? Dr. Hámori Jánosné, 52 éves, mezőkovácsházi vállalkozó: — Nagyon elítélem a kábítószerterjesztőket. Sőt azt is, aki termeli, aki készíti és behozza az országba. A felvilágosító munka szükséges, de kevés. A gyerekeket könnyű rászoktatni, kábítószerfüggővé tenni, ami tönkreteheti az életüket. Hallottam, hogy a megyeszékhelyen előfordult, hogy a fiataloknak a kólába csempészték a diszkóban. Ez tragédia! A hatása (legyen az. idős vagy fiatal) elképzelhetetlenül romboló, hisz minden szervi működésre hat. Mindenféleképpen meg kell óvnunk ettől a fiatalokat! Bíró Dezsőné, 65 éves, almás- kamarási háztartásbeli: — Ha rajtam múlna, nagyon szigorúan büntetném, akinél ilyet találnak, illetve azokat, akik behozzák az országba. Már a határon sem szabadna ilyet átengedni. Nekem két unokám van, és Isten ments, hogy ilyesmibe keveredjenek. Igaz, még kicsik, jól neveltek, remélem lesz annyi eszük, hogy nem érinti őket ez a dolog. A veszély azonban mindig ott leselkedik és sokszor a felnőttek viszik bűnbe a fiatalokat. Mindannyiunk érdeke a felvilágosítás, hogy harcoljunk a terjedése ellen és védjük meg gyerekeinket, unokáinkat. Farkas Sándor, 47 éves, Csor- vás. Hódút Kft. gépkezelő: — Sajnálatos, hogy ma már receptre lehet olyan gyógyszert kapni, amire ha valaki ráiszik, máris úgy kábítózik, ahogy akar. Az nem j ut eszébe, hogy dolgoz- ni is kellene. A tv-b'en, újságokban állandóan látjuk, halljuk, hogy milyen tragikus következménye van. A fiatalokat mégis könnyű belevinni a rosszba. Olvassuk naponta, hogy a határon hány kg-ot foglalnak le, de ez mind kevés. Ha rajtam múlna, azonnal mind megsemmisíteném. Terjedésének nehéz gátat szabni. H.M. FOTÓ: SUCH TAMÁS Csányi Bernadett, 12 éves, kunágotai tanuló: — Szerintem a kábítózás nem jó dolog. A tévében láttam, hogy milyen szörnyű hatása van, bele lehet halni. Nagyon elítélem azt, aki megpróbál ilyet terjeszteni, mert nehéz leszokni róla. Az iskolában is hallottunk a következményeiről, sőt tudok egy illetőt, aki kapott a diszkóban. Láttuk, hogy felszívott „valamit”, majd később rosszul lett, szédült. Azt is hallottam, hogy italba teszik, vagy bélyeget nyalatnak meg a gyerekekkel. Nálunk nem használ senki és én sem akarom kipróbálni! Emléktáblaavató Az elekiek világtalálkozójának hétvégi programjában Witt- mann János volt országgyűlési képviselő emléktáblájának leleplezése is szerepelt. Rapajkó Tibor középiskolai tanár méltatásából egyebek mellett kiderült, hogy a településen csak igen kevesen tudnak Wittmann János politikai pályafutásáról, holott csaknem 30 évet töltött el országgyűlési képviselőként, valamint részt vett az Arad megyei közgyűlés munkájában is. Wittmann János 1856 június 22-én született. Elekért nagyon sokat tett, az ő nevéhez fűződik az első takarékpénztár létrehozása, de számos hagyatékkal gazdagította a szülőhelyét. Az emléktáblaavatón megjelent Wittmann János unokája és ükunokája. (b) Egy békési diáklány Hannoverben Kiss Ildikó osszú, göndör hajú lány. Csillogó szemmel mesél hannoveri élményeiről; a jelölésről, az utazásról, a kint szerzett barátokról. Őt választották ki 7 magyar- országi társával együtt a VIII. EDERED Európai Gyermekszínjátszó Találkozón való részvételre, melyet ezúttal Hannoverben rendeztek meg. —Hogyan esett rád a választás? — Az osztályfőnököm, Tóth Balázsné és az iskola igazgatónője, Szlovák Jánosné gondolt rám, elsősorban tanulmányi eredményem és az angol tudásom miatt. Ez nem az első alkalom, jutalomként voltam már Angliában. — Tíz vadidegen ember, nyolc diák és két drámapedagógus indult útnak. — Budapesten a nemzetközi jegypénztárnál találkoztunk, 5 lány és 3 fiú, valamint a két kísérő tanár. 20 óráig tartott a vonatút, berlini átszállással. Az első éjszaka ismerkedéssel telt. Mindenki mondott egy színt, állatot, a keresztnevét és azt a várost ahonnan jött. így próbáltuk megjegyezni egymást. Hannoverben egy iskolában laktunk, átalakított osztálytermekben. —Mivel telt a két hét? — Az első nap minden csoport — 16 országból 160 gyerek — 2 perces, az adott országra jellemző bemutatkozást tartott. Majd a csoportbeosztás következett. Minden munkacsoportba 2—2 azonos nemzetiségű diák került, így alakult ki 8 csoport. Egy általunk kitalált történetet kellett (a gyerekek — gépek — természet témakörében) eljátszani a színpadon, természetesen angol nyelven. A csoportokhoz tartozott 4 Kiss Ildikó Jutalomként kapta a lehetőséget drámapedagógus is, az ő segítségükkel, beszélgetések alapján kerekedett ki végül a történet. — Gondolom, a munka mellett jutott idő másra is. — Igen, kirándulásokat szerveztek, városnézésre vittek bennünket. Nagyon sok ismeretséget kötöttünk. Legszívesebben még maradtam volna. Jó érzés volt tudni azt, hogy vigyáznak ránk. Az iskola körül, ahol laktunk, testőrök teljesítettek szolgálatot. Az első nap külön felhívták figyelmünket a kábítószer-kereskedőkre. — Úgy tudom, az utat többen szponzorálták. — Igen. Eredetileg úgy volt, hogy semmiféle költséggel nem jár, de végül 25 000 forintot kellett szerezni. Fabulya Lászlóné közbenjárásával a Megyei Művelődési Központtól, valamint Békés polgármesterétől, Pataki Istvántól kaptam meg a szükséges útiköltséget, melyet ezúton is köszönök. M.K.