Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)

1996-08-05 / 182. szám

1996. augusztus 5„ hétfő SPORT 26. Nyári Olimpiai Játékok Schmitt Pál: „Az elvárás valahol a csillagos egekben volt...” Munkatársunk, Fábián István jelenti Atlantából A NOB alelnöke, a MOB első embere legyen bármily „sie­tésben” is, mindig készséggel áll az újságírók rendelkezésé­re. Lapunknak kevéssel az olimpia befejezése előtt exklu­zív interjút adott. Elöljáróban leszögezte, hogy először is le­gyünk büszkék arra, hogy ha­zánk 22 sportágban és ilyen nagy létszámú, 220 tagú csa­pattal tudta magát képviseltet­ni egy olyan olimpián, ahová már kvalifikáltatnia kellett magát mindenkinek, tehát nem csupán a jelentkezési szándékon múlott a részvétel. Ez önmagában is szép ered­mény. —A mi szurkolóink nem feltét­lenül így nézik... — Bizonyára, mert — szeren­csére — sportolóink elkényeztet­ték őket, hiszen száz év alatt 134 aranyérmet nyertünk. Az elvárás most is valahol a csillagos egek­ben volt. Nem akarom én ezt a felfokozott légkört lehűteni, csak arra szeretném felhívni a figyel­met, hogy minden helyezést be­csüljenek meg, nem csupán az aranyakban kell gondolkozni ma már. — Fogalmazódnak már a MOB elnökében a szakmai mér­leg részletei? — Ebbe ilyenkor még nem szabad belemenni, de tagadhatat­lan, hogy néhány sportág rendkí­vül tudása alatt szerepelt, mások viszont éppen úgy, ahogy elvár­tuk. A sportban benne van egy- egy rossz szereplés. A számomra a vívók nem hoztak aranyat, pe­dig nagyon vártam tőlük. Ugyan­akkor kellemes meglepetést okoztak az úszók. Szóval, egyelőre vegyes a benyomásom, most úgy érzem, ha a nemzetek rangsorában meg tudjuk tartani a tizedik-tizenkettedik helyünket, akkor igazán emelt fővel mehe­tünk haza. — Mennyit beszélnek még a Mariott szállóban, a NOB főha­diszállásán a bombamerénylet­ről? — Jóval kevesebbet, mint az elmúlt napokban, mert ahogy ta­pasztalhatta, ahol eddig egy rendőr áll, ott most három szol­gálja a biztonságot, sportnyelven szólva, egy lapáttal rátettek, és még a közterekre sem lehet csak úgy bemenni csomagellenőrzés nélkül. Mindenesetre figyelmez­tető volt, hogy a hasonló világta­lálkozókon még jobban oda kell GUMICENTRUM Békés, Szent Pál sor 1. Tel.: 06 (66) 341-447, 341-798. Gumiköpenyek, akkumulátorok, „ perforált lemezek. 5 figyelni a résztvevőkre, jöjjének is bármilyen minőségben. —Hány érmet adott át eddig, mintáz olimpiai család reprezen­tatív embere? — Kiss Balázsét én nyújthat­tam át a mieink közül és ma egyik, kajakban nyert bronzunkat szintén én akaszthattam a győztes nyakába. Elárulhatom, hogy bár nem az a fontos, ki az átadó, de a NOB-ban elég kapós a lehetőség, többször is jelentkezni kell, hogy az ünnepi ceremónián aktívan részt vehessen az ember. —- Nyilván megszámolhatat- lan sztorija akadt az elmúlt 16 nap során. Egyet osszon meg a Hírlap olvasóival is. — Talán a legutolsót. Termé­szetesen én is bementem Kovács Kokóhoz gratulálni. Megölelt, megcsókolt és azt mondta: „Idáig csak te tudtad, milyen jó olimpiai bajnoknak lenni, tudod mit, Pali bácsi? Énekelni fogom a Him­nuszt! Kovács „Kokó”: Mindig csak az aranyra gondoltam A pompás Memorial Colosseum mostantól sok magyar sportra­jongónak emlékezetes lesz. Itt született az atlantai olimpián ötödik aranyérmünk, melyet az 54 kilogrammos súlycsoportban Kovács István szerzett, valami olyan fölénnyel, mint mondjuk amennyivel Egerszegi Krisztina nőtt a világ fölé a 200 méteres hátúszásban. A 26 éves sportoló 1991-ben nyert világ- és Európa-bajnoki arany­érem kollekcióját egészítette ki a legfontosabb győzelemmel. Már Barcelonában is dukált volna nekik az elsőség, amit itt is bebizo­nyított. Az eredményhirdetés után alig lehetett a közelébe férkőzni a boldogságtól szinte úszó „Kokónak”, aki lapunk kérdésére ezt válaszolta:„Egy pillanatig sem gondoltam arra Atlantában, hogy nem az enyém lesz az aranyérem. Tudtam, hogy én vagyok a legjobb és nagyon megdolgoztam érte. Nem véletlen, hogy most is ott van Szántó Öcsi bácsi kezében, hiszen ketten nyertünk, ebben az ő megszállottsága éppen úgy benne van, mint az én erőfeszíté­sem. Folytatás 18 hónap múlva A sportbarátoknak nem kell sokat várniuk az újabb ötkarikás játékokra, hiszen az atlantai „zárást” követően tizennyolc hónap múlva a japán Nagano várja a téli olimpia résztvevőit. A japán „Alpokban” található város, amely 1991-ben az amerikai Salt Lake City előtt nyerte el a rendezés jogát, már most gőzerővel készül. A rendezők megígérték, hogy az atlantai közlekedési káosznak még csak a nyoma sem lesz Naganóban. A versenyek színhelyei között 1300 autóbusz és ugyan­ennyi gépkocsi ingázik majd, hogy a versenyzők, a tudósítók és a sportvezetők rendben elérjék úticéljukat. Emellett a Naganótól mint­egy 200 kilométerre lévő japán főváros is szinte karnyújtásnyi közel­ségbe kerül, hiszen 1997 végén adják át a forgalomnak a Tokió és Nagano közötti felújított vasúti pályát, amelyen a szerelvények 275 kilométer/órás sebességgel száguldoznak majd. A japán rendezők eleinte igen gavallérnak mutatkoztak, és nagyvo­nalúan felajánlották, hogy az összes külföldi utazási költségeit állják. ni Az olimpiai tudósítások támogatói HINOELBNG >P€díliQn óíTibh ServEntA BEVÁSÁRLÓKÖZPONT Rt. ConAvis Rt. Török Memroikkt») Baromfifeldolgozó Gyára Jkgrimill Rt. Á k &ELEKTROHÁZ AGROKER RT. BÉKÉSCSABA Kuncze Gábor: „Minden érem felbecsülhetetlen értékű” Csak figyelni kellett a magyarok fellépéseit és könnyű volt megbizonyosodni róla: egy minisz­ter is —legyen akár a sportot felügyelő—, hamar hadonászó, ugrándozó, felettébb lelkes szurko­lóvá tud változni. Mint például Kuncze Gábor is. — Ezt hozza magával a mérkőzés hangula­ta, s ilyenkor az ember észre sem veszi magát és máris... — ...Mondjuk, felugrál a székéből. — Borzasztó görcsös volt a játék, ráadásul úgy láttam, a játékvezetők legalábbis nincse­nek a pártunkon. így ebben a helyzetben nem volt más lehetőség: apránként lépni előre a norvégok ellen. Ez nagyon erőlködve, de mégis valahogy sikerült, és miért tagadjam, ez itt a vége felé sajátos vagy nagyon is természetes módon oldotta a feszültséget. —Mit gondol, érzik-e otthon, hogy egy ilyen bronzérem, mint amit most női kézilabdázóink megszereztek, mennyire értékelendő? — Egy biztos, tegnap a tévét kapcsolgatva beleakadtam az Algéria—Egyesült Államok mérkőzésbe, ahol a hazaiak egy hosszabbítás utáni, időntúli szabaddobás-góllal nyertek és szerezték meg a kilencedik helyet. Hosszasan ünnepeltek a nézők, nagyon hosszan. Ennyit talán egy érem értékéről. Ólyannyira kiegyenlí­tettek az erőviszonyok, hogy az első hat hely mindegyikének óriási jelentősége van! Egy érem pedig egyenesen felbecsülhetetlen, így ez a bronzérem is! — Majdnem a játékok vége előtt hogyan vonná meg a mieink mérlegét? —- Rendkívül kiegyenlített a mezőny, erős versenyeknek voltunk szemtanúi, ami Számom­ra nagyon szimpatikus. Egyébként pedig egyre inkább érzékelhető az üzleti jelleg, hogy a pénz­nek a sportban is milyen nagy hatalma lesz, ez pedig a negatívum, ami nekem nem nagyon tetszik. Csollány Szilveszter: az ezüstérmes tegnap már St. Louisban dolgozott Nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni, hogy az ezüstérmeket sem (só't a bronzokra is érvényes ez) szabad 'lebecsülni, olyan távolságra helyezni az arany­tól, mint azt a közvélemény ér­tékrendje valahogy kialakítot­ta. Csollány Szilveszter gyűrűn elért második helyezése külö­nösen a megbecsülendő sike­rek közé sorolható, mert a sportág férfi szakága az Atlan­tában egy kilencedik helyezést „elcsípő” női szakágénál jóval sanyarúbb. A helyszínen is nagyobb ün­neplést érdemelt volna a kitűnő tornász, igaz éjfél is elmúlt már a Georgia Dome-ban. Szóval ér­demes visszatérni rá. Tavaly au­gusztus óta St. Louisban edző­ként dolgozó Csollány Szilvesz­ter Barcelonában hatodik lett ezen a szeren, azóta nyert két világbajnoki ezüstérmet is mel­lé. De nem sok ideje volt a sike­rek fényét élvezni Atlantában, hiszen hamar visszarepülét és augusztus 3-án már dolgozott. A döntő után így vélekedett: — Hogy előny lett volna a siker elérésében amerikai munkám? Ezen még nem is gondolkod­tam. De hátrány semmiképpen sem. Gondolkodtam ugyan ab­ban, hogy esetleg első legyek, de az olasz Chechi annyira jó, hogy lehetetlen legyőzni. Ő 9,887-et, én 9,812-őt tornáztam. — Tényleg azonnal indulsz „haza”? — Igen, egész nyáron dolgo­zom. Munkával ünnepelek. Forgács Róbert, a Magyar Tomaszövetség főtitkára így foglalta össze olimpiai tapaszta­latait. —Induljunk ki a sportág név­jegyét a bercelónai Onodi- aranyérem után most Csollány ezüstje révén fenntartó siker­ből... — Reméljük, mindenki így értékeli. Ezt az érmet vártuk és össze is jött. Csollány erőgya­korlatait maximálisan kitartva, nagyon szépen teljesítette. Míg a női csapat kilencedik helye is kedvező. Nem rontások után ér­ték el ezt, hanem meggyőző, jó tornával. És ez nagyon fontos. Terveink végül is teljesültek. — A tornasportág azonban nagyon sok gonddal küszködik, amelyekről most ebben a hely­zetben könnyebb beszélni és kell is. — Ezzel egyetértek, valóban újra el kell mondani, hogy az utánpótlás gyenge, bázisai na­gyon beszűkültek. A jelenlegi pozícióink megtartása érdeké­ben mindenképpen nagyobb gondot kell fordítani a kisebbek­re, hogy megtartsuk őket. Az él­vonalba tartozókat pedig mene­dzselni kell, az eddiginél is job­ban. — Úgy hallani Maráczi Már­ta női szövetségi kapitány távoz­ni készül. — Nyolc esztendeje, 1988 óta tölti be ezt a posztot. Két sikeres olimpia és több világver­seny van mögötte. Valóban gon­dolkodik azon, hogy miként folytassa. Érdekességek innen-onnan Atlantai Mint Vojensben... A súlyemelő versenyek kapcsán megírtuk, hogy a gyakorlatokat követő, ötletesen megtervezett ritmusos zené­vel milyen fantasztikus hangulatot kerekítettek a szervezőig. A kézilabdacsamok is büszkél­kedhet hasonlóval. Varázslatos légkör uralta szombat délután az éremcsatákat! Itt viszont a szűnni nem akaró buzdítást a sárga színű, levegővel felfújt „gumibotokat” összeütögető koreaiak és a mindezt hangerővel pótolni igyekvő dánok és norvégok tették fantasztikus­sá a légkört, de a minden magyar gólnál felugrá­ló kicsinyke magyar tábornak sem kellett szé­gyenkeznie. De volt még valami plusz is! A két helyi konferanszié, akik mellesleg nagyon megtanul­ták a norvégok ellen szintén kiválóan védő Meksz Anikó nevét is. Hangulatsrófoló közve­títésük tovább fokozta az elsőtől az utolsó pilla­natig tartó pozitív feszültséget. És akkor még ehhez tessék hozzászámítani a minden hang­szóróból ömlő Twist és kiáltást vagy Chuby Checker slágerét ideképzelni. Nem mondom, a játékszínvonal is ehhez a fantasztikumhoz mérhető. Az már csak drámai kifejlet, hogy 29—29-nél a minket döntőtől elütő dánok kö­zül az ász Andersen büntetőt hibáz és jön a hosszabbítás—végül a dán arany (37—33)! De ha már Dánia, akkor hadd kalandozzam el egy kicsit kissé messzire — igaz, csak föld­rajzilag — az olimpiától. Hasonlót eddig csak Vojensben láttam (az is Dánia), egy salakmoto­ros világbajnoki döntőn, amikor 40 ezer dán dudált egyszerre. Amúgy a sportág történetében ekkora női meccset még nem játszottak! M M M «J ® ® Laurencz mester mérlege. A döntő láttán iga­zán felértékelődött a mi bronzérmünk is. Laurencz László szövetségi kapitány né­hány perccel a norvégok elleni meccs után így fogalmazott: — Éremért jöttünk és itt van a kezünkben, amely a második dobogós helyezé­se az olimpiákon női kézilabdázóinknak! Rá­adásul 16 év után tudott, hogy úgy fogalmazzak „ideérni” a magyar válogatott. Az idáig vezető hosszú út és idő során sok mindenre fény derült, ami segítheti, hogy akár tovább is tudjunk lépni. M M M ®7 ® «5 Ki a győztes?! Kérdezem is, meg mérgesen kiáltom is, persze, elsősorban önmagámtól. Az olimpiai stadionból a honfitársát, a világcsúcs­tartó Moses Kiptanuit (aki manapság már jól ötkarika megérdemelt 50 000 dollárért lép fel) legyőző Joseph Keter még javában tanítómestere mö­gött érkezett a vizesárokba, amikor átmentem a szomszédos, nem különben 50 ezer jó torkú szurkolóval teli baseball-stadionba, a döntőre. Ha lehet, nem hangsúlyoznám, kik és hányán szurkoltak Kubának és hányán Japánnak. Min­denesetre Kuba nyert. Egy örömittas (de nem ittas! — utóbit, esküszöm, egyetlen egyet sem láttam Atlantában július 18-a óta) kubai szurko­ló berohant ünnepelni honfitársait, de mielőtt a közelükbe ért, lekapták. Egy alrendezőféle ki­csavarta kezéből a zászlót, majd a sutba, aka­rom mondani, a korlát mögötti mélybe dobta. Aligha közvetítették a tv-világprogramban. Egy biztos, megfordulhat esetleg a gondolat az emberben: ki is győzött itt most. De csak amiatt, hogy történetesen Mercury a „Mi vagyunk a világ bajnokai”-t énekelte a világnak a hangszó­róban. MM Kiürülve és megtelve... Ha másból nem, a városközponti közlekedésből érzékelni lehe­tett: félig kiürült a központ, a parkolók, hiába tartják a minimum napi 20 dolláros taksát — többnyire üresek, a sátras elárusítók fele össze­csomagolt és a külföldiek jó része is hazafelé tart már. És mégis... Ennyi emberrel még nem találkoztam az olimpiai parkban. A merénylet helyén sok-sok csokor virág, de a parkban ismét tombol a béke, a jókedv. Az örvendezők nem felelősek a tragédiáért és meg lehet érteni őket. M M M ® ® ® A Coca-Cola város. Jól is néztünk volna ki, ha az Atlanta névvel (és a sporttal) összeforrott Coca-Cola nem épít magának külön szupeme- gyedet a centrumban. Meg is tette, ahogy illik. Ám túl az agymosó és roppant sok ötlettel felépített reklámvilágon, akad itt valami egé­szen lenyűgöző. Ahogy a gyerekek felé a spor­ton keresztül fordulnak. Nincs úgynevezett fon­tos amerikai sportág, amelyben ne kínálnák vonzó módon az önmegmérettetést. Ami talán legtöbb az ember, főleg az ifjú ember(ke) szá­mára. Látod magad, hogy pár dollár fejében elrajtolsz, szemben a futásodat tizedmásodper- ces pontossággal mérő digitális óra, ott fiit mel­letted az éppenséggel veled együtt jelentkező hatvanéves homfitársad... Hát kell ennél több? Csak egynéhány kellene belőle otthon. Nem lehetetlen, tessék elhinni. Voltaképpen a falusi kuglipálya egy (?) fokkal továbbfejlesztett vál­tozata... üiÍKÍS MF.CYFI HÍRIAP A yOATESZ tagja Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) 441-020. Kiadói telefax: (66) 450-198; Hirdetésvezető: NánásiJános.TeIefon/fax:(66)441-311;Terjesztésvezető:Körtvélyesi Csaba. Telefon/fax (66)453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHÍR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 595 Ft, negyedévre 1725 Ft. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross út 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents