Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)
1996-08-28 / 200. szám
BŐRTÍPUSOK Az egyéni bőrápoláshoz ismernünk kell bőrtípusunkat, mert csak ennek ismeretében választható ki a megfelelő' krém. (II. oldal) Pikáns zöldségek Az új ízek mellett a maláji eredetű ketchup házi elkészítésének kétféle receptjét olvashatják. (III. oldal) Miért fontos az érzelmi IQ? Melyek az érzelmi intelligencia főbb összetevői? Hogyan fejleszthető? Milyen az Ón EQ-ja? (IV. oldal) EQ-teszt A Békés Megyei Hírlap Melléklete Átlátszó, fehér, csipkés estélyiruha, a Givenchy ’96-os őszi-téli divatbemutatóján, Párizsban. A ruhát a brit Galliano tervezte FOTÓ:FEB-REUTER Mit igyunk és mennyit? Egy átlagos felnőtt óránként egy-két liter folyadékot veszít, ha egy Kánikulai napon a szabadban dolgozik vagy sportol. A túlzott folyadékveszteség révén veszélyes kiszáradás léphet fel. „Tűzoltásra” kiválóan megfelel a csapvíz. Minél hidegebb, annál jobb, mert annál gyorsabban szívódik fel, s annál többet tudunk egyhajtás- ra meginni belőle. A szakértők szerint a tervezett szabadidős tevékenység előtt két órával célszerű legalább fél liter folyadékot elkortyolni. Az úgynevezett sportitaloknak az az előnyük, hogy tovább benntartják a vizet a szervezetben, ezért aztán kisgyerekeknek és időseknek egyaránt ajánlják. Ok ugyanis fokozottan érzékenyek a hőségre. Hűsítésre legtöbben jegesteát, jegeskávét vagy koffein tartalmú üdítőket szürcsölgetnek. Hiba! A koffein és az alkohol gyorsítja a kiszáradást. Az édes üdítőitaloknak és a gyümölcsleveknek szintén van mellékhatásuk: a bennük lévő cukor és szénhidrát miatt a gyomorban és a belekben koncentrálódik a folyadék, s nem jut el a test más részeibe. AZ ÁRTATLAN SZENVEDŐKET KI VÉDI MEG? „Csak karatézni tanítottam” Három gyerek, egy szöszi lány és fiú, egy barna buksijú kislány, Manka (szeme alatt fekete monokli, már gyógyuló- ban), két cica, egy teknősbéka vakációvégi hangulatban a békéscsabai panellakásban. Az édesanya, Hankóné Szabó Mária hívott, segítséget kérve. — Nem tudunk belenyugodni a történtekbe, bár tudom, a mai világban ennél szörnyűségesebb esetek is vannak — mondja Hankóné, két kisgyermek (12 és 6 évesek) és egy nagylány (általa már boldog nagymama) édesanyja. — A hatéves Manka szombaton lent játszott a téren a barátnőivel, sokáig láthattam őket, egyszer csak eltűnt. Keresni kezdtem, a barátnője szaladt felém kétségbeesve. Azt lihegte, hogy a lányom egy nála pár évvel idősebb, de magasabb, erősebb kislánnyal a rétre ment a kanálishoz. Keresésükre indultam. Látom, hogy a piactéri kútnál mosakodnak, szóltam Mankának. Zokogva rohant felém, azt hittem elájulok: „Anyu, ez a lány megvert!” Kék-zöld volt az arca, a teste, a combja láthatóan összerugdosva, véres szeme körül sáros cipőtalp nyoma, Magamhoz hívtam a nagyobb lányt, jött is. „Karatézni tanítottam a kicsit, ő kérte” — ezt mondta, de olyan egyszerűséggel, mintha csak egy pohár vizet töltött volna mellé. Együtt mentünk a lakásukhoz, az anyukájával szerettem volna beszélni, de ő csak az ablakon át kiabált le, hogy vendégei vannak, nem ér rá. Azóta sem tudtunk a közelébe jutni. Ezen a lakótelepen számtalan kisgyermek él, nem engedhetjük őket játszani, rettegésben kell élnünk miattuk. Ki véd meg bennünket? ♦ Megkerestem a verekedős kislányt és édesanyját, sikerült beszélnem velük. Ä mama szerint mindenki őket bántja, másik iskolába íratta a lányát, mert a környezet a hibás. Különben a hatéves kislány is belerúgott a lányába. — Anya nem így volt — szólt bátortalanul a szép arcú lányka, aki csendben hallgatta a beszélgetésünket. Majd a mama kitessékelt, neki dolga van, várják, ő nem ér rá ezzel foglalkozni és majd fordul különböző szervekhez. Lefelé jövet a lépcsőházban találkoztam szomszédokkal, félnek a filigrán asszonytól, aki képtelen agresszivitással fenyegetőzik mindennel és mindenkivel, a lakóközösség tehetetlen. Gyermeki agresszivitás, szülői alkalmasság Szakemberekhez a békéscsabai nevelési tanácsadóba mentem, ahol dr. Fodor Irén pszichiáterrel és Néveriné Czakó Magdolna pszichológussal beszélgettünk az esetről. — Ezt a családot ismerjük, az ő ügyükből nem lehet általánosítani — az anyuka sajnos beteg. Szeretnénk segíteni elsősorban a kislány további életében, de az asszonyon is. Kényszeríteni azonban senkit nem lehet, hogy a segítséget elfogadja—mondják. A téma kapcsán szóba kerül a gyermekkori agresszivitás jelenségének fokozódása. —Számban és brutalitását tekintve is egyre aggasztóbb a gyermekek által elkövetett agresszív tett — magyarázza a pszichiáter. — Már az óvodáskor végén megjelénő állatkínzás intő jel, az, ahogyan levezeti az indulatait a gyermek. Vannak genetikai, környezeti, hormonális okai, mi elsősorban a környezeti hatásokat tudjuk nyomon követni. Ilyenek lehetnek váláskor a szülőtől való elszakadás, máskor a gyermekek bántalmazása, a kicsik által fel nem dolgozott traumák (erőteljes lelki hatások, csalódások), a szülő agresszív viselkedésének mintája, de nem becsülhető le a tömegkommunikáció hatása sem. Állandóan, válogatás nélkül nézik a televízió bűnügyi, horrorfilmjeit, az akármilyen videofilmeket, csoportosan vagy egyedül bújják a képernyőt. A gyermek minden filmet saját életkorának megfelelően dolgoz fel. A felnőtt elkülöníti a jót és a rosszat, a gyermek nem biztos, hogy ezt teszi. Mindig észrevesszük mi és a pedagógusok is, ha a televízióban véres akció- és horror filmeket játszanak, másnap a gyerekek egy része leutánozza ezeket. A gyermekek a feszültségeiket sem tudják kiélni, például a tömegsportban, a szabad kirándulásokban. Az iskolai agresszió gyakran a szülői szigorúság miatt jelentkezik, nekik is segíteni kell. Mi nem vagyunk hatóság, csak javasolhatunk, ajánlhatunk, senkit nem kényszeríthetünk, hogy igénybe vegyék a segítségünket. A gyermekeket nem szabad burokban nevelni — Az ártatlan szenvedőket ki védi meg, hogyan készítheti fel a szülő a gyermekét az agresszió elleni védelemre? — A rendes családi életben felnövekvő gyermekek éppen mert a bizalom légkörében fejlődnek, nyitottak mások felé. Ha agresszív kortárssal, felnőttel találkozik, ne menjen el vele, kérje az arrajárók segítségét. Erre viszont fel kell készíteni minden gyermeket. — Ma már nem lehet burokban nevelni senkit — mondja a pszichológus asszony is. — Igenis a cukros bácsik jelenlétéről, a drogcsábítókról beszélni kell a gyerekekkel, ez a mai valóság. Félelmet kelthet, igaz, de lelki egyensúly, védekezőkészség kiépítésére kell törekedni. Mindig tudjuk, hol van a gyerekünk, mikor jön haza, nem lehet három órára hagyni eltűnni a közelségünkből. —: Mit tehet az a szülő, aki érzékeli, hogy valami haj van a gyermekével, ellopott valamit, verekedett, elkövetett egy már csibészségnek nem nevezhető tettet és az apa vagy anya kétségbeesik? — A szülő küzdje le á szégyenét, a félelmét, ne tussolja el, kicsinyítse le az elkövetett tettet — erősíti Fodor Irén. — Sok a csonka, a vegyes család, ahol a gyermekek nem érzik jól magukat, bár mindent megkapnak. Vannak olyan gyerekek, aki maguk kérik az állami gondozásukat. Fel kell figyelni az intő jelekre, akkor is, ha „csak egy csokit lopott”, vagy az osztálytársa ceruzáját. Általában a szeretethiányból, a törődés kikényszerítéséből vagy a jóléti különbségekből fakadnak ezek a dolgok. Bede Zsóka Előfizetője vagyok a t HAZA MINDEN ELŐTT BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP nak, Jegyzet Ilyen világban élünk OLCSÓBBAN HIRDETHETEK Augusztus 31-éig a Békés Megyei Hírlapban lakossági apró- hirdetéseit 20% kedvezménnyel adhatja fel, ha előfizetője lapunknak. Érvényes előfizetési számláját bemutatva bármelyik hirdetésfelvételi helyünkön kedvezménnyel feladhatja hirdetését. f / REKES MEGYEI HÍRLAP AZ ÖIV HIRDETÉSEINEK SIKERE! Az erőszak és vele együtt a rettegés beköltözött életünkbe. Az elektronikus és a nyomtatott sajtó naponta bombáz minket a súlyos és életveszélyes esetekről. S mi felháborodunk, elutasítjuk ezeket, s lassan már csak a „nehéz” esetekre figyelünk. Ilyen, az utóbbi időben elszaporodni látszó gyermekerőszak is, melynek hallatán-láttán elborzadunk, de feldolgozni aligha tudjuk. Milyen világban élünk? Általános iskolás gyerekek látszólag minden ok nélkül verik kékre-zöldre a náluk kisebbeket. Miért? Ki vonható ezért felelősségre? Elsősorban a szülő, a környezet, a társadalom. A gyerek talán legutoljára. Hisz ő nem tehet arról, hogy ilyen világba született. Lehetnek agresszív szülei, kiskorban fel nem dolgozott, elfojtott lelki élmények, és sok egyéb más. De nem hanyagolható el a televízió akció és horror filmjeinek romboló hatása sem, melyben az alkohol, a kábítószer, a brutális erőszak a főszereplő. Már a mesefilmek is bűnügyi történeteket dolgoznak fel. Nagyon sok családban a pénzkeresés a legfőbb szempont — erre kényszeríti a szülőket az a gazdaságpolitika, amely nem hajlandó figyelembe venni a megélhetés^ alapvető szükségleteit, az emberi méltóság megőrzésének feltételeit —, így nem érnek rá foglalkozni a gyerekkel. Tévedés ne essék, úgy gondolom, nem a társadalom tehető elsősorban felelőssé ezért. A szülői gondoskodás, odafigyelés, szeretet nem pénzzel, anyagijavakkal mérhető. Igaz, minden korban voltak a sorból kilógó gyerekek. De ma „számban és brutalitását tekintve is egyre aggasztóbb a gyermekek által elkövetett agresszív tett”. A jövőt tekintve elgondolkodtató, vajon milyen emberek lesznek belőlük? Hogyan fognak ők gyereket nevelni? Milyen világ ébred majd rájuk? Ezek a kérdések kavarognak bennem, keresem a választ, de körülnézve felnőtti?) világunkban — a kép nem túl biztató. Hát ilyen világban élünk... De rajtunk, felnőtteken múlik, hogy más legyen! Muzslai Katalin
