Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)

1996-08-27 / 199. szám

ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAPMEGYEIKÖRKÉP

1996. augusztus 27., kedd--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------^

Évforduló, (u) Ezen a napon hunytéi 1961-ben Rózsahegyi Kálmán színész, kiváló művész. A színiakadémia elvégzése után 1892-ben kezdte pályáját Dobó Sándor társulatánál, majd Debrecenben és Kolozsvárott működött. 1898-ban a Magyar Színházhoz szerződött, ahol operett szerepeket játszott; 1900-ban a Nemzeti Színház tagja, majd 1923-ban örökös tagja lett. 1926-ban az USA- ban vendégszerepeit, 1935 után különböző magánszínházakban lépett fel. Színiiskolát alapított, melyből sok jeles művész került ki. Széles skálájú művész volt, szerepei a bohózattól az érzelmes humorig minden árnyalatot felöleltek.

Egészségügy, (d) Ma

igen fontos témákat tárgyal Békéscsaba megyei jogú város egészségügyi bizottsága. A hajléktalanok háziorvosi ellátása mellett beszámolót hallgatnak meg az ápolási osztályról és tájékoztatót az egészségügyi létesítmények gép-műszer beszerzéséről. Szó lesz az energiaracionalizálásról, a közgyógyellátásokról, valamint az alapellátási intézmény igazgatói megbizatásáról.

Az Élet megírta, (cs) Az Orosházi Élet második száma a napokban látott napvilágot, melyből megtudhatják az olvasók, lehet-e szeletelni a dinnyét a piacon, hogyan állítanák talpra a mezőgazdaságot. Az aratási körkép mellett az is kiderül, hogy az orosházi piactéren karácsonyra elkészül a Könd utcai vásárcsarnok. A kórház rekonstrukciójának legújabb fejleményeivel is foglalkoznak a cikkírók, de annak is utánajártak, hogy az iskolákban hol és mikor lesz tanévnyitó, megérkeztek-e már a tankönyvek.

Munka közben az alkotók

Adakozás és alkotás Békésen

A TV. Csuta Művésztelep kiállításáról

Kortárs képzőművészetünknek vannak olyan alakjai, akik a saját művészi életművük megvalósítása mellett bámulatos közösségi munkát végeznek. Az eredmény a művésztelepek, a kiállítások és az érlelődő művészegyéniségek kibontakozásában is megmutatkozik. Csuta György negyedik alkalommal hívta egybe a vizuális kultúra híveit Békésre, miközben Gyomaendrődön is bábáskodik az alkotótelep működtetésében. A művészetet nem egy elit értelmiségi, hanem jóval tágabb körben — kultúra és önkifejező mozgalomként képzeli el, összegyűjti tehát a település és a régió adakozni vágyó polgárait, akik sokféle adománnyal támogatják táborait.

Azért is becsülni kell az ilyen összejöveteleket, mert a művészetből sugárzó szépség és értelem segíthet minket a szeretet és a szolidaritás kifejezésében, egymás és a természet iránti felelősségérzetünk, empátiánk erősítésében. A nemrég zárult békési művésztelep azt bizonyította, az emberek művelődni akarnak.

Manapság a kultúra mélységesen leértékelődött annak ellenére, hogy nincs olyan politikai program, amely ne tűzné zászlajára. Ám minden hivatalos rendelkezés azt bizonyítja, hogy valójában ez nem így van. Éppen ezért üdvözölni kell az olyan rendezvényeket, ahol művészek szekértábori ellentét nélkül együtt tudnak munkálkodni; ezt erősítette meg a táborzáró kiállításon Alföld Albert, a hajósi művésztelep szervezője (országgyűlési képviselő) és Gyurkovics Tibor író is.

Hat rangos osztrák művész volt jelen a táborban, ami annak a virágzó kapcsolatnak köszönhető, amit a szomszéd ország két művészbarát településével (Szent Anton és Trofaiach) már kiépített Csuta György. Peppi Spiss applikációk álomba oltott világát teremtette meg képeivel, Éva Mazzucco linómetszeteit, pasz- telljeit természetközeliség járja át, Egidius Golob kakas- és csibefejet viselő emberalakjai a Csuta-művésztelep jelenkorát ábrázolják, Roman Buder felemás szárnyú Ikarosza ihletten szép faplasztika, az irodalmi illusztráció színvonalas művei Carla Super Nova linómetszetei. Fájdalmasan hátborzongató Francz Heis utolsó munkája, melyen a testből kilépő emberalak megfogalmazásával a múlandóságra figyelmeztet. Döbbenetes tény, hogy hazautazása után néhány nappal meghalt.

A magyar alkotók közül évek óta harmonikus együttműködésben dolgozik Ludvig Zoltán, Kalcsó József, Várkonyi János és Zajácz Tamás, akik elszántan éltetik a békési ügyet. A zárótárlat alaphangját ők adták meg, megszokott színvonalukon teljesítve. Hozzájuk szorosan csatlakozott plasztikáival Czár János, Várhelyi György, kerámiáival Kacsó Péter és képeivel a portré-közönségdíjas Sebestyén János, illetve a szürreális felfogású Makláry Kálmán, Simon János, M. Molnár István, Ungvári Mihály és Arany Gusztáv. A tábor vendégeként ott-tartózkodó Cseh Annamária modell-szépségver- seny győztes legihletettebb portréját megfestő fiatal Horváth Gábor méltán kapta a repülőút-jutalmat, de valószínűleg más lett volna a helyzet, ha az említett derékhad tagjai is beszállnak a játékba. A táborzáróra megjelent plakát több, mint hatvan támogató nevét örökíti meg, ami biztos reményt ad arra, hogy jövőre, Szent Ist- ván-nap táján is bemutatja eredményeit a művésztelep.

Cs. Tóth János

Széllel bélelt kerekek

A közelmúltban Gyomaendrődön megrendezett Vita Agricolae ’96 Mezőgazdasági és Ipari Kiállítás legfőbb látványossága a BM 2 névre keresztelt szélkerekes szivattyú volt.

— Az első szélmotor, amely már képes volt nagyobb mennyiségű víz biztonságos felszivattyúzására, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőtúri főiskolai karának tanüzemében készült. A szélmotoros szivattyú elsőként a nyírmadai állami gazdaság tehenészetében bizonyított. De jó szolgálatot tesz a növénytermesztésben is. Ásotthalmon egy részben öntözésre használt halastóba pumpálja a vizet. Tartaléktartályt beiktatva pedig csöpögtető öntöző- rendszer vízellátására is alkalmas — tudtuk meg Pádár Tibor műszaki-fejlesztő szakmérnöktől, aki a berendezést forgalmazó Dél-Alföldi Magyar Gazdasági Cégmutató Társaság marketing menedzsere.

A szélkerék egy fordulatára a szivattyú egy liter vizet emel ki a kútból. Óránként tizenkét kilométeres szél mellett a szivattyú percenként húsz liter vizet hoz fel a mélyből. Ez a vízmennyiség óránként harminc kilométeres szélben az ötszörösére is fokozható. A hazai széljárás figyelembevételével a berendezés éves vízszállítását tizenkétezer köbméterre becsülik a szakemberek. A fejlesztőket már az foglalkoztatja, hogyan lehetne a szélkereket elektromos energia termelésére hasznosítani. Céljuk, kifejleszteni a szélkerék tizenkét vpltos akkumulátort töltő változatát, amely gazdaközpontok kiszolgálására: világításra, továbbá szivattyúk és kerti kisgépek működtetésére lenne alkalmas. —

r—

Pádár Tibor szerint a hazai gazdák birtokukonjó hasznát vennék a szélkerekes szivattyúnak

FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET

Megkérdeztük olvasóinkat

Mi a véleménye a jövedelemkülönbségekről?

Táját János, 18 éves, nagybán- hegyesi vendéglátó eladó:

— Fogalmam nincs mi alapján osztják a kereseteket, de azt látom, hogy irtó nagyok a különbségek. Vannak, akik nem a munka után kapják a fizetést, hanem az számít, hol vannak. A miniszterek is — miközben maguk jól élnek — úgy tesznek, mintha nem látnának, hallanának semmit. Az átlagembernek vidéken és városban is nehéz boldogulni, hisz a kis pénzért háromszor annyit kell dolgoznia, mint a szerencsésebb társainak. Nem tudom, hogy működik az elosztás, de egy biztos: másképpen kellene!

Tóth Györgyné, 56 éves, mezőkovácsházi nyugdíjas:

— Jövedelem? Nekem 34 év után 11 ezer forint jár, a férjemnek 40 év után 12 ezer, hát igazságos ez? Nem jogos a nagy különbség, hisz minden ember a maga módján megdolgozik a pénzért. Nem vagyok nagy igényű, de egy hónapra legalább 17—18 ezerre emelhetnék a nyugdíjakat. Akik „ott fent” sokat keresnek, nem jogosultak, mert nem tudják mi a szegénység, nem ők küszködtek a mai jólétükért. Nem ők alapozták meg a lehetőségeket, hanem az egyszerű nép, akiket mindig sar- coltak. Hát hol a határ? jj. M.

FOTÓ: SUCH TAMÁS

Augusz Pálné, 68 éves, végegyházi nyugdíjas:

— Nagyon nagy különbségek vannak a jövedelmekben, amit igazságtalannak tartok. Nekem 13 ezer forint a nyugdíjam. A férjem 6 hónapja meghalt és még nem tudom, mit kapok utána. Itt nagyon szegények az emberek. Miből vegyék 100 forintért a kenyér kilóját? Hová akarják emelni az árakat, amikor minden drága? Nem jogos, hogy a miniszterek tízszer többet keressenek, a nép meg éhezzen. Vannak, akik jól járnak, mások meg lecsúsznak. Éveket dolgoztam a kovácsházi keltetőben, aki meg 5 évre megy nyugdíjba többet kapott. Miért?

Gajda Lászlóné, 52 éves, kaszaperi óvónő:

— A jövedelmek egyre távolodnak egymástól, amit nem tartok méltányosnak. Meg kellene találni az arany középutat, aki dolgozik, az meg is kapja a megérdemelt bért. Sajnos nem így áll a helyzet, sőt a legtöbb ember számára rosszabbodik. A bérből és hivatalos jövedelemből élők járnak a legrosszabbul, mert nagyon megadóztatják őket. Mások nem vallják be, mégis jobban élnek és ellenőrizhetetlen. Belefáradunk a küszködésbe, ha látjuk, hogy más kevesebbel is boldogul. Igazságosabb elosztásra lenne szükség.

Picinyke robbanások

Szinte nem múlik el nap, hogy a média ne adjon közre egy nagyobb robbantásról szóló hírt. A világ számos pontján él a bűnözés. A fertőzés posványából kiemelkedő csúcsokat talán számon tartja a világ, az már más dolog, hogy az emberek hová raktározzák az eseményeket. A tisztességes állampolgár mélyen felháborodik, és nehezményének ad hangot. De ki figyel fel a naponkénti apró, picinyke robbanásokra, amikor egy-egy családon belül történik valami, valami nem kívánatos esemény.

Például a gyerek megbukik az iskolában, az orvos az egyik családtagnál kimutatja a halálos betegséget, vagy d család- fenntartó munkanélkülivé válik. A betegség kivédhetetlen ,.támadás”, a másik két példánál van, lehet megoldás. A gyereknek jobban kell igyekeznie. Bár igaz, ha a tanár ,,pikkel” valakire, az tanulhat látástól vakulásig, akkor is megbukik. Persze akinek nem inge, ne vegye magára, akinek viszont igen, az öltözködjék rétegesen, mert elég hideg ez az idei nyár, a közelgő őszről és télről már nem is beszélve.

A másik eset a munkanélküliség, ha valaki szereti a szakmáját, hivatását és mégis az utcára kerül, az hamarosan megbénul, és sorsa tragédiába torkollik. Hiszen túl azon, hogy a pénztelenség számtalan családi inzultusnak lehet az okozója, az érintett egyszerűen — természeteken nem fizikailag, bár előbb-utóbb arra is sor fog kerülni—megsemmisül, mély depresszióba süllyed. Mert az ember tevékenységre, alkotásra teremtetett.

Sejtjük, hogy ez a fejtegetés nem elegendő a munkanélküliségfelszámolására. De ha elhallgatjuk a tényt, a szomorúságot, attól az még az marad, ami.

Ha valaki tehet ezen apró robbanások elhárításáért, az tegye meg a tőle telhetőt, hjszen — ha tetszik, ha nem — valamennyien Isten gyermekei vagyunk, akik mindenféle besorolás nélkül, csak „tisztességesen” szeretnénk leélni földi életünket. Bemát Nándor