Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)

1996-08-23 / 196. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1996. augusztus 23., pentek o Mi jár a katonának? Megkérdeztük olvasóinkat Miért fontosak a nyugdíjas-találkozók? Kiss Pálné, 70 éves, kaszaperi nyugdíjas: — Van egy barátnőm, akivel 40 éve jól megértjük egymást, ő hívott a nyugdíjasklubba, így én még „friss” tagnak számítok. Jó lehetőség az idős embereknek a kikapcsolódásra ez a szervezett forma, mert különben nehezen mozdulnának ki. Sokat kirándu­lunk, szervezünk vacsorákat, más település klubtagjaival ta­lálkozókat. Egy kis zene, finom­ságok, amihez vidámság társul. Van kivel beszélgetni, az élmé­nyeinket megosztani ezeken az összejöveteleken. Itt Kaszape­ren sok tag van, változatos az élet, szeretek ide eljárni. Augusztus ötödikéről hatodiká­ra virradó éjszaka Békéscsabán a piacon szolgálatot teljesítő biztonsági őr gyanús mozgásra figyelt fel a Vásárcsarnok mel­letti gyermek orvosi rendelő előtt. Mikor a megfigyelt két fér­fi eltűnt az épületben, a kutyás őr úgy döntött, utánanéz a dolgok­nak és követte a behatolókat. Gyanúja a helyszínen beigazo­lódott, hiszen a két férfi éppen a színes televíziót próbálta kijut­tatni a rendelő ablakán. A biz­tonsági őr megjelenésével az urak meggondolták a dolgot és a tévét hátrahagyva sietősen tá­voztak a helyszínről. Egyiküket az Andrássy, másikukat az Illésházi úton sikerült nyakon csípni. A piac biztonságára vi­gyázó őröknek persze nem ez volt az egyet len sikeres fogásuk. Csijfáry Károly, 82 éves, nagy- bánhegyesi nyugdíjas: — Sok évig jártam a nyugdíjasklubba és a találko­zókra, amíg bírtam. Sajnos most rokkant vagyok, így nehezebb a közlekedés. Visszaemlékezve a találkozókra minden nagyon jó volt. Főleg, amíg a tsz is. támoga­tott bennünket, sokat kirándul­tunk. Ma erre is kevesebb futja. Ha összeültünk jókat beszélget­tünk, viccelődtünk. Mi férfiak szerettünk ultizni, de sajnos az akkori „barátok” már meghal­tak. Egyedül nem jó. A klub, a programok legalább serkente­nek kimozdulni, ami az „öreg csontnak” se lehet ártalmára. — Megjelenésünk óta radi­kálisan csökkent a piaci lopások száma, és nőtt a piac környéké­nek biztonsága is, hiszen bár nem tartozik szorosan vett meg­bízatásunkhoz, őreink az éjsza­kai órákban a piac melletti épü­leteket is figyelik—mondja Kö­römi János a Securet Rt. őrzésvédelmi igazgatója. — Megjelenésük a piacon nem mindenkiből váltott ki osz­tatlan sikert. Vannak, akik túl keménynek ítélik egyes esetek­ben a biztonsági őrök fellépését és intézkedéseit. — Mikor felkértek minket erre a feladatra, akkor a piac üzemeltetőinek kérését figye­lembe véve, és értékelve a piac helyzetét egy nagy erőket meg­mozgató, határozottan fellépő biztonsági szolgálatot vonultat­Frank Béláné, 64 éves, magyar- bánhegyesi nyugdíjas: — A faluban jól működő nyugdíjasklub van. A tagság lét­száma 50 körüli, de ha jó „bulit” szervezünk többen is eljönnek. Sokat kirándulunk, találkozókat szervezünk, a környékbeli klu­bokkal. Önállóan senkinek nem lenne pénze utazgatni, szórakoz­ni, pedig a kikapcsolódás idős korban is szükséges. Az önkor­mányzat és néhány vállalkozó — bár nem futja úgy, mint régen —, támogat bennünket, amit köszö­nünk. Azért is szükségesek az összejövetelek, hogy kibeszél­gethessük gondjainkat és lépést tartsunk a korral. tunk föl a piacon. Ez hatásosnak bizonyult, hiszen visszatartotta a bűnöző, garázda elemeket. Sőt, többen közülük azóta már el is tűntek a piacról. Elképzelhető, hogy ez a radikális fellépés egyes esetekben zavarta a kereskedőket és a vásárlókat is, de szükségszerű volt. Azt el kell mondanom, hogy őreink intéz­kedéseit megvizsgáljuk, és min­den esetben jogszerű keretek kö­zött járunk el. — Augusztustól mégis válto­zás történt a piacon. Miért?-— Úgy értékeltük, hogy az első időszak célirányos intézke­dései elérték céljukat, a piac biz­tonsága megszilárdult, így au­gusztus elsejétől átadtuk a szol­gálatot a Kontroll Vagyonvédel­mi és Biztonsági Szolgáltató embereinek. A piacon a további­Dobó Antal, 72 éves, mező­kovácsházi vállalkozó: —Jónak tartom az időseknek szervezett találkozókat, magam is látogatója vagyok olykor. Bár korom ellenére, még aktív életet élek, a lányömékkal együtt magángazdálkodunk. Van egy 6 szobás panziónk, de néha nem árt egy kis kikapcsolódás. Sokan egyedül élnek, és mint tudjuk, a magány rossz tanácsadó. A klubban lehetőség van mások megismerésére, sőt egymás se­gítésére is. Itt énekelnek, táncol­nak, mindig jó hangulatban töl­tik az időt, ami új erőt ad az élethez, a munkához. jj jyj FOTÓ: SUCH TAMÁS akban egy kisebb létszámú, megjelenésében visszafogot­tabb, a piaci viszonyokhoz ru­galmasabban alkalmazkodó biztonsági szolgálat lesz. Meg kell mondanom, a piac egy olyan terület, ahol rendkívül nagy nyomásnak vannak kitéve a biztonsági őrök, hiszen na­gyon sok elvárásnak, kérésnek kell eleget tenniük. A legjobban persze általában azok tiltakoz­nak a biztonsági őrök ellen, aki­ket a többség érdekében korlá­tozni kell. — Összességében hogyan ér­tékeli tevékenységüket? — A visszajelzésekből kiin­dulva mindenképpen pozitívan. A piacon vásárlók sokszor el­mondták már, amióta itt va­gyunk, biztonságosabb a piac. K.A. A bevonuló és tényleges sorkato­nák járandóságait az 1994. január 1-jén életbe lépett Honvédelmi Törvény és különböző miniszteri parancsok, utasítások határozzák meg. A bevonuló újoncok, és, a sorkatonai szolgálatot teljesítők különféle anyagi, pénzügyi, ter­mészetbeni ellátást kapnak rend­szeresen. Az újoncok, az őket megillető juttatásokról időben megfelelő információt kapnak, de úgy gondoljuk, nem árt, ha a szülők, hozzátartozók is nyomon követhetik ezeket. Ruházati ellátás: A sorkatonát az évszaknak megfelelő kimenő és gyakorló öltözet, valamint sportfelszerelés illeti meg. He­tente két-három alkalommal van tisztacsere, s kéthetente lehet az ágyneműt és a felsőruhát váltani. Az apróbb személyes holmik ki­mosására kéthavonta kap mosó­szert. Étkezés: Minden katonát megilleti napi háromszori étke­zés. Éjszakai tevékenység vagy hidegben végzett munka során külön pótlékot kell kiadni. A sor­állomány étkezésre fordítandó norma értéke évente több alka­lommal is változott, emelkedett. Követelmény, hogy az egységek élelmezési szolgálatainak legke­vesebb 4100 kalóriát kell biztosí­tani egy fő részére, naponta. Pénzbeni juttatások: A hon­véd 2400, az őrvezető 2800, a tizedes 2900, a szakaszvezető 3000, a sor őrmester 3600 forint összegű illetményt kap —-1996. mácius 1-jétől — havonta. A különböző technikai eszközök (harc- és gépjármű) kezelőit, a másodosztályú gépjárműve­zetőket 200, az első osztályúakat 300 forint illeti meg. Amennyi­ben a sorkatona rajparancsnoki beosztást tölt be, további 400— 600 forint közötti összegeket kaphat havonta. A leszerelési se­gélyre jogosultaknak pedig 3600—12 000 forint közötti összeg adható. Egészségügyi ellátás: A sor­katonát katonai szolgálati ideje alatt történt megbetegedése ese­tén egészségügyi szolgálatmen­tesség vagy betegszabadság illeti meg, melyet a csapatgyengél­kedő orvosa vagy a területileg illetékes honvédkórház szakor­vosa ad részére. Ha gyógyulása három hónapnál hosszabb időt vesz igénybe, orvosi minősítő bi­zottság dönt a katonai szolgálatra való alkalmasság fokáról. Eltávozás, szabadság: A kis- katonák alapszabadsága tizenkét nap és az alakulat-parancsnoktól ehhez még öt nap rendkívüli sza­badságot kaphatnak. Az egyéves katonai szolgálat alatt azonban az előírt, a rendkívüli és a jutalom­szabadság a harmincegy napot nem haladhatja meg. A nős kato­nák évi 24, a nőtlenek évi hat térítésmentes utazásra jogosító szabadságos igazolványt kap­nak, ha 20 km-nél távolabb van a lakóhelyük a laktanyától. Egyen­ruha viselése esetén —: a helyi autóbuszokon — valamennyi sorkatona ingyen utazhat. A MÁV vonalain a körletelhagyási engedéllyel félárú menetjegyet ■lehet váltani. Kenyeres Dénes Sikeres rajzolók Magyarországi, felvidéki és erdélyi szervezők még június végén elindították a Szülőföldünk a hazában című rajzláncot. Az általános iskolák tanulói a szülőhely nevezetességeit, főbb jellemzőit vethették papírra. Az akcióban az eleki tanulók is részt vettek. — Tizenöt pályamunkát küldtünk el a szervezőknek, közülük 13- an sikeresen szerepeltek—összegezte az eredményeket Zsidó Ferenc, az iskola tanára.. Örömünket növeli, hogy a rangsorról a közönségsza­vazatok döntöttek. A rajzokból alkalmi kiállítás nyüt Budapesten a Magyarok Világszövetségének kiállítótermében, az anyagok a hónap végéig tekinthetők meg. Elődöm Szikes Pétemé már ért el sikereket, nekem ez az első. Az elekiek mellett a környező települések, kétegy há­zi és lökösházi tanulók is sikerrel szerepeltek, az előbbiek 10, az utóbbiak 4 rajzzal vesznek részt a nagyszabású kiállításon — mondta Zsidó Ferenc. (b) Kontroll alatt a békéscsabai piac Kárpáti rapszódia (I.) Végre a tetőn vagyunk... A Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület a millecentenárium alkalmából háromnapos kárpátaljai utat hir­detett, melynek fő eseménye a Vereckei-szoros felkeresése volt. Negyven főre igényelték az autóbuszt és a szállítást. A ne­hézségek már itt kezdődtek. Az ember azt gondolná, hogy olyan nagy településen, mint a megye- székhely, hamar összegyűlik ennyi személy, sőt jóval több. Ám nem így történt. A tíznapos jelentkezési idő után is csak huszonhármán voltunk. A reggeli indulás után Debre­cen volt az első hely, ahol meg­álltunk. A Déri Múzeumban néztük meg a Munkácsy-kiállí- tást és a történelmi részt. Még nem tudtuk, mi vár ránk. A záhonyi hídnál a formaságok nem tartottak sokáig, de utána négyórás (!) araszolás követke­zett a kánikulai napon. Végre Csapon voltunk, s indulhattunk Munkács felé. „Megcsodáltuk” a Tisza partján még álló vasfüg­gönyt: elektromos jelzőrend­szer, nyomsáv, drótkerítés ka­puval. Mi ezt már felszedtük hét évvel ezelőtt. A táj ugyanolyan alföldi, mint a folyó másik oldalán, azonban szembetűnt a falvak ut­cáin látható sok gyümölcsfa és szőlőlugas. Szinte eltakarták az épületeket. Késő délután érkez­tünk Munkácsra, a Latorca part­jára. A folyóról elnevezett turis­taszállóban töltöttünk két éjsza­kát. A szoba elfogadható szín­vonalú, ám tájékoztattak, hogy meleg víz csak naponta három­szor van két-két óráig. Jött a va­csora. Leves, hús körettel, tea, fél üveg szolyvai ásványvíz. Vacsora után visszasétáltunk a városközpontba. Hangulatos városka Munkács, Gyulához ha­sonlítható. Sajnos, nem minden nyújtott szívderítő látványt. A főutcán nyíltan árusítottak zöld­séget, tejet, pucolt baromfit da­rabolva, nyers halat. A szag még a látványnál is riasztóbb. Az el­adók is eléggé ijesztők voltak. Láttunk sok idős asszonyt, akik hokedlin tányérból napraforgót árultak, kis pohárral méricskél­ve. Kicsi vagy nem létező nyug­díját pótolná ezzel. Az úttesten hatalmas gödrök, éjjel alig van világítás. Az üzleteknek csak a felirata sejteti, hogy valamikor mit árultak, most az élelmiszer- és csemegeboltok konganak a kevés árutól. Románia ehhez ké­pest nyugati színvonalú az ellá­tás tekintetében. Ami van, az pe­dig drága. Nehéz volt megszok­ni a kuponnal (ottani pénz) való bánást, az ezres számítást. Vé­gül rájöttünk, hogy elhagyva a három nullát, megkapjuk az át­számított értéket. Ezer forintért 1 millió 100 000 kupont kap­tunk. Néhány ár: üveges sör (ut­cán!) 150 000 (= 150 Ft), a ké­peslap 30 ezer (de nem lehetett kapni), kávé szintén 30 ezerért. Hát ezért nagy felelőtlenség nyugati valutát beváltani a visszaválthatatlan kuponra, in­kább a forintot, amit egyébként fizetésként is többnyire elfogad­nak. A városról néhány, immár kedvezőbb ismertetés. A Rákócziak egykori birtoka sok épületében őrzi történelmi múlt­ját. A belvárosban az egykori Rákóczi-ház ma a Munkácsy Mihályról elnevezett művészeti iskolának ad otthont. A főtéren ismét áll a nagy festő bronzszob­ra márványoszlopon. Szülőháza már nincs meg, de — immár magyarul is — a tábla őrzi a város szülöttjének emlékét. A vörös márvány talapzaton hiába keresi az ember Lenin szobrát, nincs már itt sem, ahogy Ungváron sem. Viszont van Zrí­nyi Ilona utca. És van egy megdöbbentő, a nevek százait feltüntető emléktábla: A sztáli­nista terror áldozatai. így, ezzel a szöveggel! Tíz évvel ezelőtt ugyan mi járt volna csak az emlí­tésért is! A görög katolikus templom, amit a szovjet meg­szállás után a görög keleti egy­ház kapott meg, ismét visszake­rült régi tulajdonosaihoz. Vele szemben kissé rikító kék fallal áll az új ortodox templom. A kedves, magyarul beszélő pópa elmondta, hogy klub volt koráb­ban. De! Nem a szokásos szov­jet módszer alapján készült a templom, azaz templomból klu­bot (raktárát, tornatermet, múze­umot, lakást, amit a mindenható párt kieszelt) csináltak, s a válto­zás után visszaadták, nem. Ez az új pravoszláv templom klubból lett kialakítva, de korábban nem volt templom. Egyébként igen fellendült a templomépítés Kárpátalján, görögkeleti, katoli­kus és református templomok nőnek ki az utak mentén és a településeken is. Velük ellentét­ben ott meredeznek a pártállami időszak félbeszakadt építkezé­sei, derékig érő gaz, rozsdás gé­pek. És látni az út menti paraszti épületeket is, valóságos ki palo­ták, nem a kolhoz „ízlése” lát­szik rajtuk. A Latorca partján ortodox apácakolostor, lakói immár nyugodtan sétálhatnak az utcán rendi öltözékben. Másnap reggeli után a munkácsi vár volt a látnivaló. Tulajdonképpen eredetileg nem a város területén állt, hanem a palánkrendszerű építményről elnevezett Várpalánka község­ben. Az egykori várépítő néme­tek települtek itt le, templomuk­ból a szovjet rendszer lakást csi­nált. Most kapták vissza. A vár négy szinten épült, jól látni az egyes részeket, kanyargós szer­pentin vezet fel a bejárathoz, a többi oldal meredek. Egykor vi­zesárok védte, valamint felvon­ható híd és belső árok. Jelenleg egyes szintjein helyreállítási munkák folynak. Viharos törté­nete van a várnak, már az 1300- as években említik. Főszerepet a Thököly és Rákóczi-felkelések idején kapott. Lorántffy Zsu­zsanna, Zrínyi Ilona nevéhez fűződnek a legszebb, legdi­csőbb események. Zrínyi Ilona itt tartotta esküvőjét Thököly Imrével fényes külsőségek kö­zött. A Rákóczi-gyerekek, Ferenc és Julianna is itt élték át az ostro­mot, anyjuk hősiesen tartotta a várat, amíg el nem árulták. Itt őrizték a magyar szent koronát is, és itt raboskodott Kazinczy Ferenc, majd a Rákóczi-szabad- ságharc leverése után kaszár­nyának, később börtönnek hasz­nálták a múlt század végéig. A cseh uralom alatt a vár fokán álló millenniumi emlékoszlopot le- döntötték. 1938 után ismét lak­tanya, a szovjet uralom alatt meg ötágú csillagot tettek a kápolna tetejére. Mielőtt múzeum lett volna belőle, a szerelőinasok is­kolája volt. Látogatni sokáig nem lehetett, mert a várból rá lehetett látni a harckocsitelepre, s az bizony talán érdekelte volna az imperialistákat... A jelenlegi múzeumban szép történeti kiál­lítás van, természetesen igen sok emlék a magyar múlttal függ össze. Ha a helyreállítás befejeződik, egy épen megma­radt középkori vár fogadja azo­kat, akiket vonz a múlt. (Folytatjuk) Dr. Budur Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents