Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)
1996-08-16 / 192. szám
MEGYEI KÖRKÉP 19%. augusztus 16., pentek ________________________ o A Ruzicskay-hagyaték sorsa bizonytalan Végrendeletek, pereskedés — Szarvas város nem hagyja annyiban RUZICSKAY GYŰJTE MÉNY " a éW Si SZARVASKAKA festőművész születésének 100. évfordulójára jelent meg a kiadvány Centenáriumi kiadvány „Voltak itt lelkes emberek, akik megkértek, hogy maradjak Szarvason és mozdítsam elő a város képzőművészeti életét. Mondtam, ha adnak egy nyugodt helyet, ahol dolgozhatom, maradok. így kaptam meg ezt a házat 1960-ban. Először csak egy kis parasztház volt, azután építették mellé a műtermet és kiállítótermet. Itt állítottam ki munkáimat, amelyek halálom után Szarvas város tulajdonába kerülnek — mondta a 95. születésnapján vele készült interjúban Ruzics- kay György festőművész. Az 1993.január31-én elhalálozott szarvasi művész hagyatékának sorsa azonban máig tisztázatlan. A város örökségért folytatott pere legújabb fejleményeiről kérdeztük, s egyben a korábbi történések összefoglalására kértük dr. Demeter László polgármestert, s a perben Szarvas városát képviselő dr. Molnár Mihály ügyvédet. — Ruzicskayék szinte évente rendelkeztek a vagyonukról, s annak várományosaként minden esetben Szarvas városát jelölték meg. Ám ezek az intézkedések különböző okok miatt jogilag érvénytelenek voltak. Végül 1990. december 19-én kü- lön-külön készítettek egy-egy érvényes írásbeli magánvégrendeletet. Ezeket leküldték Szarvasra, ám a végrendeletek elvesztek, csak fénymásolatuk maradt meg. 1991. augusztus 1- jén a festő újabb végrendeletet írt. Ebben örökösének a feleségét jelölte meg. azzal, hogy ő úgyis ismeri a kívánságát és aszerint fog cselekedni — sorolta az ügy legfontosabb pontjait dr. Molnár Mihály ügyvéd, aki egy újabb végrendeletet is említett: ez 1993. január 10-én kelt, és Ruzicskay Györgyné saját kezűleg készítette. A festőművész nem sokkal később, 1993. január 31 -én elhalálozott. — Ruzicskay György 1991. évi végrendelete értelmében örököse felesége lett — mondta dr. Demeter László polgármester. — 1993. március 15-én az özvegy a kórházból üzent Szarvasra. Kérte, hogy a jegyző és a polgármester keresse fel, mert nyilatkozni akar. Ám megérkezésünk előtt két órával Ruzicskay Györgyné elhalálozott. A kanadai unokaöccs Ruzicskayné 1993-as végrendeletének érvényességét nem ismerte el, így törvényes öröklés címén a teljes hagyatékot ő kapta meg. Szarvas városa ezt nem hagyta annyiban, perbe szállt a hagyatékért. A fővárosi bíróság egy esztendei tárgyalás után tavaly májusban hozott első fokon ítéletet, amelyben a teljes Ruzicskay hagyatékot Szarvas városának ítélte. Ezt az unokaöccs megfellebbezte, s a többszázezer forintos fellebbezési illeték megfizetése alól felmentést kért. Kérelmét a bíróság elutasította. Amennyiben a fellebbezési illetéket nem rója le, úgy az első fokú ítélet jogerőssé válik. Dr. Demeter László sajnálatosnak tarja, hogy a város ezidáig nem tudta átvenni ezt a kimagasló értéket. —A hagyatékot a pesti műteremlakásban őrzik, ám arról nincs tudomásunk, hogy miképpen óvják az alkotások állagát. A festőművész végrendeletében jelentős készpénzről is rendelkezett, amit kiállításrendezésre, könyvkiadásra és állagmegóvásra szánt. A jogi huzavona miatt a Ruzicskay Alapítvány ügyében sem tudunk továbblépni, hiszen amíg az alapítványnak nincs vagyona, nem tudjuk mivel megbízni. Sajnos az igazságszolgáltatás lassú,s ilyen nemes cél sem jelent kivételt. Csath Róza „Ruzicskay nem áll oda a természet egy-egy jelensége elé, hogy annak pontos mását adja, hanem rajzolja azt, ami átsuhan a lelkén, amit az életből kikapott, benne gondolatokat keltett, érzéseit felfokozta, szívét meghatotta, szellemét izgatta. Meglátta a láthatatlant. Meglátta, halálos biztonsággal. Csak le kellett rajzolnia, mert mindez képzeletében élt. Ez Ruzicskay művészetének titka” — a méltató sorok Ruzicskay György szarvasi festőművész születésének századik évfordulójára megjelentetett kiadványból valók. Részleteket közöl a művész kilencvenötödik születésnapján készült interjúból, bemutatva ezzel a festő életútjának fontos állomásait, szülővárosához fűződő kapcsolatát. Az illusztrációt a müncheni főiskolai évek alatt született tanulmányok, a bioképek és rajzsorozatok közül válogatta a szerkesztő, felvillantva az alkotói pálya legjellefnzőbb mérföldköveit. A kiadványt Sonkoly János, a Ruzicskay-emlékház gyűjteményének kezelője állította össze. Ruzicskay György Lovak harca című festménye A „Harangos kút”-tól az olajkutakig Boldogság szerencsekeréken Harmati Nikolett és Skumáth Attila ezen a képen még csak jegyespár. A boldogító igent szombaton mondják ki FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Darvas József író fenti című írásában egy legendát örökített meg, miszerint Orosháza— Pusztaföldvár—Tatársánc környékén egy kút mélyén kincsekkel teli harang nyugszik, melyet a törökök rejtettek el annak idején. Ezt a kincset sokan komolyan vették és több évtizeddel ezelőtt is keresték, de mindhiába — vagy mégse? A sors jótékony és csodás játéka, hogy szinte ugyanazon a helyen 1958. nyarán a Pf. 1. számú kút belövése során feltört a valóságos kincs, a földgáz. Ezzel elkezdődött a délkelet-magyarországi szénhidro- gén-vagyon felkutatása, feltárása. A történeti igazsághoz hozzátartozik, hogy a németek (Kassel Winterschal Aktion- gasszelschalt) 1942-ben Tótkomlós—Kaszaper között (I— II. sz. kút) kisebb olaj és gáz előfordulására bukkantak, de leálltak a próbálgatással. Később a Dunántúl kerül előtérbe, majd áthelyeződik a figyelem az Álföldre és rövidesen kiderül, hogy joggal. A hajdúszoboszlói mező termelésbe állításával 1963-tól már évi egymilliárd köbméter földgázt ad. Azután jön Dél-Békés, majd Algyő még jelentősebb belépése. A sikeres kutatások 1958—69 között az addig ismert, becsült vagyont megtízszerezték (132 millió t). Ennek reményében és tudatában vált intenzív területté a mi vidékünk. Egyik évről a másikra szinte „megszálltak” bennünket a minden felől idecsoportosított olajbányászok több tucatnyi speciális gépeikkel, felszereléseikkel és alig másfél évtized során 360 kutat mélyítettek le az Orosháza—Pusztaföldvár—Bat tony a—Mezőhegyes—Tótkomlós—Pusztaszőlős—Kardoskút által körülfogott térségben. Nem lehet és nem szabad elfelejteni őket — munkásokat, mérnököket, geológusokat — akik porban, sártengerben, fagyban-hóban elemi szociális létesítmények, lehetőségek (lavór, vödör, hideg víz) mellett az ég alatti „bázishelyeken” (udvar, utca) rozoga színekben, bódékban táboroztak, étkeztek, szegényes albérleti szobákban aludtak és teljesítették embert próbáló feladatukat. Orosházán 1958 őszétől éveken át a Táncsics út mindkét oldalán a gépek sokasága elképesztő és mégis nagy reményt ígérő látványként volt jelen. Ma is tisztelettel kell e heroikus munka résztvevőire gondolni, a fúrós brigádokra. Ki kell emelni a nemzeti érték gyarapításán túl annak az óriási jelentőségét, amivé lehetett ezáltal ez a térség. Az új és korszerű energiahordozó robbanásszerű fejlődést tett lehetővé a gazdaságban, a kommunális, infrastrukturális területen egyaránt. Bármilyen bírálatok is látnak napvilágot, Orosháza és környéke, sőt Békés jelentős része (Békéscsaba, Gyula, Békés) jelentős fejlődésen ment át, megakadályozta az elvándorlási folyamatot. Az új ágazat Orosházán, Kardoskúton a hetvenes évek végén több, mint kettőezer embert foglalkoztatott. Csak érdekességként kell megemlíteni, hogy a szó szerint összedűlés szintjén álló kályhaüzemből az OKGT hozott létre kőolaj- és gázipari gépgyárat, öntödét, mely a budapesti kőolajipari gépgyárhoz kapcsolódott. Erre az energiára épült az ország máig legnagyobb üveggyára, ahol három és fél ezren dolgoztak több, mint harminc éven át. Ma már felbecsülni is nehéz volna azt a nagyarányú és sokféle segítséget, amit ezen iparág juttatott a városnak és környékének egyéb beruházások, pénzbeli és természetbeni támogatások révén. Alig van új létesítmény, amelybe né segítettek volna be. Társadalmi felfrissülést hozott az olajosok, üveggyáriak és mások idetelepülése — több száz család lett orosházi, kardoskúti lakos — köztük új, értékes szakmák művelői, szakértelmiségiek. Magától értetődően így változott meg a kép, az értékítélet ezen a vidéken és a vetést tipró, utcákat összesározó olajosok már jó ideje „áldást”, jobblétet hozókká váltak a szó igazi értelmében. Igaz, maga a helyi cég megszűnt, illetve összébb zsugorodott, de a tényeken eZ sem változtat. Az akkori aktív dolgozók nagy része ma már nyugdíjas, ha nem is gazdagon, de tisztességben él, nagyrészt itt a városban és a környező községekben. Ez a nemzedék kemény erőpróbán esett át, és a nap minden órájában képes volt szembenézni a veszélyekkel és eredménnyel dolgozni. Ezt fejezi ki hagyományos köszönésük, a „jószerencsét!”. Szervezettek volfak a szakszervezet és a munka keretében és azok is maradtak. A nyugdíjasok kezdettől klubot hoztak létre,és hányatott évek' után végre igazi otthonuk lett a városi nyugdíjas egyesület és nyugdíjas ház keretén belül. Most a gémeskútnak helyén az igazi, nagy értéket felszínre hozó olaj- és gázkutak, üzemek létrehozói, működtetői találkoznak. Erre várják a hazai iparág és a közélet számos személyiségét, hogy augusztus 18- án néhány órát, immár kellemesebb körülmények között el- tölthessenek. Reméljük, így is lesz. Dr. Násztor Sándor Szerencsekeréken robogott a boldogság Harmati Nikolett és Skumáth Attila felé. A békéscsabai jegyespár ugyanis (augusztus 17-én mondják ki a boldogító igent) részt vehetett azon a vetélkedőn, amelyet a népszerű „Szerencsekerék” tévéprodukció hirdetett. Az előzményekről Niki mesél: — A tévés játék olyan jegyespároknak hirdette meg a vetélkedőt, akiknek augusztus 15. és 20. között lesz az esküvője. —Sokan vannak ilyenek az országban? — Nem tudom, hányán jelentkeztek, de azt igen, hogy közel hatvan pár vett részt a próbajátékon. — Gondolom, ezután választották ki Önöket. — Igen. A próbajátékok után még különböző teszteket töltöttünk ki,.s maradtunk hárman. Egy győri és egy pesti pár mellett mi, csabaiak. — Milyen volt a kulisszák mögött? — Fantasztikus. Ráadásul az adás a millecentenárium jegyében zajlott, s ennek tiszteletére korabeli ruhákba öltöztettek minket. Rendkívül családias volt a hangulat, nagy élményt jelentett a tévéfelvétel. Szeptemberben, a tanévvel együtt újra indul az S..O: S. Tini Telefonos Lelkisegély-szolgá- lat. Az elmúlt tanévben sokan hívták őket, és egyre nagyobb bizalommal fordultak hozzájuk a fiatalok. Ez nem is csoda, hiszen a hívást nem felnőttek, hanem tinik fogadják. — Segítőtársakat keresünk! — fogad Karácsony Zsolt, a telefonos lelkisegély-szolgálat vezetője, a Wlassich sétány 4- ben. Olyan 15—16 éves békés— Ha jól tudom, az adást augusztus l-jén vették fel, s 17- én szombaton kerül adásba... ... aznap lesz az esküvőnk. —Ez véletlen, nem? — Teljesen. S az egészben az a csúcs, hogy mindhárom jegyespárnak augusztus 17-én lesz az esküvője. —Sikerült nyerni is? — Luxusajándékokat sorakoztattak fel a rendezők. Mindcsabai középiskolás diákokat keresünk, akik szeretnének más fiataloknak segíteni. A foglalkozások, beszélgetések augusztus 22-én délelőtt kilenckor kezdődnek itt, a Wlassich sétányon, a Pszichológiai Tanácsadó épületében. De hívhatnak minket a 447-334-es telefonszámon is. — Mire számíthatnak, akik eljönnek? — Arra, hogy jobban megismerik magukat és egymást. hárman kaptunk egy 50 ezer forintos utazási, és egy centrumvásárlási utalványt, egy vígszínházi belépőt. Ezen felül pedig kiforgattunk magunknak közel 60 ezer forint értékű pontot, amiből videót és Mezőbank takarékjegyet vettünk. — Nikolett, Attila! Boldogságot kívánunk jövendő, együtt töltendő életükhöz. B. V. Hogy egy-egy élethelyzetet több szempontból is megnéznek, és jobban megértik kapcsolataikat. Ez nem az első ilyen jellegű „továbbképzésünk”, és a tapasztalatok szerint a résztvevők nagyon jól érezték magukat minden egyes alkalommal. —Meddig tart a szolgálat? — Előreláthatóan négy-öt napig. Összesen hús/ inában tervezzük a foglalkozásokul, melyek díjtalanok! (kovács) Társakat keres a lelkisegély-szolgálat
