Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)
1996-08-15 / 191. szám
1996. augusztus 15., csütörtök Nyári magaziN m Jósnőnél jártam, szerencsét találtam? Jóslásra a tarokk kártya a legjobb. A szőke hölgy, aki jobb kézzel emeli magafelé a kártyát, arra kíváncsi, elhagyja-e a férje egy fiatalabb hölgy kedvéért? Balról Inci, a népszerű jósnő A SZERZŐ FELVÉTELE Ülünk egy műanyag kerti széken Szeged egyik kertes házának udvarán. Várunk sorunkra. Azt hittük korán, aztán kiderült: későn érkeztünk. Előttünk négy hölgy várakozik türelmesen, hogy bejussanak a jósnőhöz, aki állítólag úgy elsorolja a múltat és a jövőt, hogy ihaj! De tartsunk sort. Ildikó barátnőm meglepő kérdéssel keresett meg. Akarom-e tudni, mi vár rám a jövőben? Mondom neki: nem vagyok benne biztos, hogy akarom. — Légy már benne biztos és menjünk el a szegedi jósnőhöz — kapacitál. Jó bulinak ígérkezett, miért ne? Látom a kedves, művelt és rendkívül szexis Ildikón, nem igazán hisz a jósnős kiruccanásban, de miután ő vesz rá, hogy menjünk, ezt ki nem mondaná, az istenért sem, azért a szíve mélyén csak kíváncsi. Nem is lenne nő, ha nem lenne az. Akik jártak már Inci néninél — így hívatja magát a jövőbe látó, haját szőkére festő, jó kondiban lévő asszonyság —, azt tanácsolják, igyekezzünk reggel 9 előtt érkezni, mert utána annyian lesznek, hogy a várakozás alatt a jövőbelátástól is elmegy a kedvünk. Megérkezünk jóval kilenc előtt, mégis kiszorulunk a kerti székre. Milyen a véletlen, Békéscsabáról két hölgy bumlizott át vonattal, hogy megtudja... — Mit is szeretne megtudni? -- fordulok a barna hajú, középkort! asszonyhoz, aki szívesen beszél. — Tíz éve élek egyedül — kezdi —,'íie nevessen ki, kíváncsi vagyok, lesz-e párom, aki végigkísér a még hátralévő földi pályafutásomon. Meg az is izgat, mi lesz egy bírósági perem kimenetele. A másik csabai hölgy azért utazott a jósnőhöz, hogy megtudja, külföldön élő leányának lesz-e bébije a közeljövőben. A mama azért izgul, mert a kislánya három esztendeje kötött házasságot és bármennyire is szeretnének egy csemetét, még nem jött össze a dolog. Beszélgetésünket megszakítjuk, mert kijön egy páciens. Szinte mindannyian azt kérdezzük tőle: érdemes volt? A paciens mosolyog, s bölcsen hallgat. Több órás várakozás után sorra kerülök. Inci leültet a kiskonyhában, ahol a „szertartás” folyik. Semmi misztikum, inkább a magyar valóság: régi konyhaszekrény, tetején paradicsommal teli üvegek katonás rendben. Az egyik sarokban újnak látszó, a másikban öreg gáztűzhely. A kis konyhaasztalon kétfajta kártya. Hímzett falvédőn a figyelmeztetés: „Amikor majd nem leszek már, akkor tudd meg, hogy ki voltam néked...” Inci a kezdet kezdetén megállapítja: baj van a koleszterinemmel (ez igaz), a gyomrommal (erről nem tudok), de úgy egyébként 93 évesen alig tudnak agyonütni. Aztán a lányomról mond el olyan dolgokat, amelyek tényleg megtörténtek vele. Nekem még megjósolja, hamarosan nagyon gazdag leszek (úgy legyen, remélem is a szerencsémet), aztán egyik közeli hozzátartozómról jósol rosszat (hiszem, hogy nem teljesedik be). Azt is kiveti, hogy két férfi gondol rám (nosza, tessenek jelentkezni, mert én nem tudok róla), mindkettőnek tetszem. Amikor befejezi, én is „kiterítem a kártyáimat, mondom, írni szeretnék róla, mert mégiscsak érdekes, honnan vette a tudományát? — Nem fogod elhinni — amúgy Inci mindenkit kapásból letegez —, két és fél éves voltam, amikor én is és a környezetem is rájött, hogy bejönnek a megérzéseim. — Két és fél évesen? Elég hihetetlen. — Makói születésű vagyok, s a háború végén átjött hozzánk a szomszédasszony, anyámmal beszélgettek. Megrángattam a szoknyáját, hogy menjen haza, mert a férje érkezik haza a frontról, aki kakaspörköltre éhes és bot lesz a lába. A szomszéd- asszony rohant haza és tényleg megérkezett a férje. Térdtől ellőtték a lábát és mankóval érkezett. Egyébként pedig a dédanyám és a nagyanyám is jósolt, én meg a dédunokámat avatom be a tudományba. Olyanok voltak a családi körülményeim, hogy 11 éves korom óta a magam gazdája vagyok. Tanultam sokat, a nyolcadik után kereskedelmi tanulmányokat folytattam, majd két és fél évig pszichológiát hallgattam. Jártam külföldön is, hogy gyarapítsam a tudásomat. — Úgy hallottam, neves személyiségeknek is jósoltál. Kiknek? — Nehéz lenne felsorolni. Minisztereknek, színészeknek, orvosprofesszoroknak. Antall Józsefnek is vetettem kártyát és megjósoltam, ha nem megy természetgyógyászhoz, vége. Miniszterek közelébe meg úgy kerültem, hogy. a nagybátyám, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter volt. Számtalanszor küldött értem kocsit és vitetett fel Pestre, hogy jósoljak a barátainak, ismerőseinek. De itt volt Szegeden például Kulka Frigyes orvosprofesszor. Megmondtam neki is, meddig fog élni. Bejött, mint annyi más, amit megjósoltam. Aztán egy családot figyelmeztettem, vigyázzanak a kocsival, mert karamboljuk lesz, igaz, mindenki ép marad. Ez is bekövetkezett. A kocsi totálkáros lett, ők megúszták. Beszélgetésünk kellős közepén egy szőke asszonyság ront be a konyhába. Inci felkéri, beszéljen, mondja el nekem, be- jött-e minden, amit megjósolt neki? Kiderül az asszonyról, hogy Szegeden él professzor férjével, ő ügyész. — Kilencven százalékban minden bevált, amit Inci nekem jósolt. Megmondja a rosszat éppúgy, mint a jót. Nekem megjósolta, hogy karambolozni fogok, és így lett. Sok minden más is bekövetkezett, de ezek már az intim szférába tartoznak... Az ügyésznő ismét egyedül hagy minket. Inci folytatja a vallomást. — Nagyon sok helyre hívnak az országba, de külföldre is. Például többször jártam Jugoszláviában is, s nemrég jöttem haza Izraelből, Lehet, hogy ez nem lesz szimpatikus, de fog az átkom is. —Hogy érted? — Elvált asszony voltam, amikor a hárorpéves kislányommal a húgomnál voltunk. Valami semmiség miatt megpofozta a lányomat. Dühömben megátkoztam a terhes testvéremet. Azt mondtam, amiért így viselkedtél nyomorék gyereket fogsz szülni. És nyomorék lett. — Ez valóban durva. Nem bántja a lelkiismerete? — A gyereknek most, 33 éves korában mondtam el a történetet és kértem tőle bocsánatot. Sok, sok történetet, konkrét példát tudnék még mesélni. Ja, most jut eszembe: pár évvel ezelőtt egy békéscsabai asszony azzal keresett fel, hogy eltűnt a férje. Megjósoltam neki, hogy a férje már halott és amikor megtalálják, nem lesz „belsősége”. A többit kérdezd meg tőle... * Mielőtt azonban a megadott címen megkeresném az eltűnt férfi özvegyét, barátnőmet faggatom. Milyen élményei vannak? — Döbbenetes — mondja la- konikus rövidséggel. — Még a kártyát a kezébe sem vette, már szólt, miért nem viselek melegebb bugyit, hiszen örökösen fel vagyok fázva. Igaz. Aztán azzal folytatta, már kártyából, hogy elvált vagyok (tény), hogy a lányom nagyon okos, de lusta tanulni (ez is így van). Mindezek még nem döbbentettek meg, de amikor azt mondta: téged egy vidéki, egy csabai és egy külföldi férfi szeret, akkor eltátottam a számat, hiszen tudod, ez is igaz. Azt is megmondta, hogy ehhez a külföldihez megyek férjhez.. Hát majd kiderül... Aztán családi vonatkozású jóslatai is voltak, de erről ne beszéljünk. Szóval nem hittem, hogy hinni fogok a jósnőben. * Az eltűnt férfi özvegye, akiről Inci beszélt, már nyugdíjas. Az eset három évvel ezelőtt történt, de látszik, még mindig a hatása alatt van. — A férjem sajnos alkoholista volt —- kezdi a történetet—, 1993 júniusában felpattant a kerékpárjára és nem láttam többé. Bejelentettük eltűnését a rendőrségre. Amikor eltelt egy hónap, és még mindig semmi hír nem jött felőle, elmentem Inci- hez. Semmit nem tudott rólam, alig ültem le, már mondta: — Neked eltűnt a férjed, látom a kerékpárját is. Még levegőt sem vettem, úgy megijedtem ettől a konkrétumtól. Aztán azzal folytatta, hogy vizet lát, s azt is látja, hogy már halott a férjem. Hittem is, meg nem is. Hazamentem, de a férjemet még mindig nem találták. Három hét múlva visszamentem Szegedre. Inci megerősítette a férjem halálát, sőt hozzátette, hogy már a belső részei sincsenek meg. Azt mondta, jönni fog hozzám a rendőrség. Talán három nap múlva ezután, augusztus 15-én valóban felkeresett két civil rendőr, akik elmondták, hogy aznap megtalálták a férjemet, tőlünk nem messze egy öntözőárok partján. — S mit jelentett az a jóslat, hogy nem volt,,belső'része" ? — Másfél hónapig feküdt az árokban, szinte szétesett a teste... De hadd mondjak el még egy történetet, ez is velem esett meg. Inci kivetette, hogy a lányom terhes. Azt mondta nekem, vetesd el vele, mert baj lesz a gyerekkel. Nem mertem megmondani a lányomnak, mit jósolt. Egyszer vérvételre ment a lányom, ekkor már több mint négy hónapos terhes volt. Másnap telefonáltak neki, azonnal menjen vissza, mert megállapították, hogy halott magzatot hord. Hát nem döbbenet? Hogy ki és mit hisz el egy jósnő megállapításaiból, magánügy. Gondolom, aki felkeresi, valamire kíváncsi. Az is magánügy lenne, hogy e sorok írója hisz vagy sem. De tessék mondani, ki nem bízik abban a jóslatban, hogy nagyon szerencsés lesz és gazdag? Az vesse rám az első követ, aki megvet ezért. Béla Vali
