Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)

1996-08-15 / 191. szám

II Nyári magaziN 1996. augusztus 15., csütörtök Folyékony kenyér, avagy a sör karrierje A sör erjedésben lévő, alkoholtartal­mú folyadék, mely leginkább árpa­léből készül, komló hozzáadásával. (Pallas Nagylexikona) Úgy tudjuk, az emberiség kultú­rájának egyik bölcsőjét, de az első söröskancsókat is az ókori Mezopotámiában ringatták. Az egyiptomiak és a sumérok előny­ben részesítették a kenyér folyé­kony változatát, de Dávid zsidó királyt is sörfőző mesterként áb­rázolta a korabeli metszet. Habzó pocsolya A rómaiak és a görögök mély megvetéssel néztek habzó po­csolyát nyakaló szomszédaikra, akiket ez szemmel láthatóan cseppet sem zavart. Olyannyira nem, hogy a középkor hajnalán a germánok már féltő gonddal építgették terméskő cefreforra- lóikat, s a kolostorok pátersöre Európa-szerte nagy hírnévnek örvendett. A sör eleinte kevesek kiváltsága volt, és elsősorban nem élvezeti cikként, hanem — magas fehérjetartalma miatt — táplálékként fogyasztották. A polgárosodás, a céhek elterjedé­se erjesztő hatással bírt a sör karrierjére. Ebben az időszak­ban — a habzó nedűt mértékkel fogyasztók és a féktelen korhe­zik, amelyet még ma is gyárta­nak. 1991 óta a gyár a Heineken holland sörcégé, amely a világ nagy söröshordói közül a har­madik a sorban. Jelentős moder­nizáció után 1992-től gyártják a legmárkásabb sörök egyikét, az Amstelt. A főzőház csempe­üveg felületeivel, rozsdamentes acélcsőkígyóival, érdekes for­májú üstjeivel akár atomerő­műhöz is hasonlíthatna. De nem az, amire a hatalmas Amstel fel­irat és a sörösrekesz-piramis fi­gyelmeztet. — A legfontosabb alap­anyagok egyike a tavaszi kétso­ros sörárpa .— kezdi alapozni sörészeti alapismereteimet Sze- benyi mester. Ezt kjcsíráztatjuk, beszárítjuk, ésa kis gyököcské- ket letörjük. Őrlés után kész a maláta, ami a sörgyártás lelke. Itt dől el, hogy később világos, testes, vagy barna sört palackoz­hatunk. A malátát vízzel felfőz­zük, miközben keményítő­tartalma cukorrá alakul át. Kós­tolja meg! Az üst fémfalát kémlelőablak töri meg, azon keresztül látható a barna lében kavargó gabona­szemek tánca. Az egész tetején vastag, seszínű hab tornyosul. Kis csövön lehet megcsapolni a kádat, amely tartalma leginkább A sörfőző munka közben (nő, középkori metszet) émelyítően édes sziruphoz ha­sonlít. A sörhöz még kevés köze van, alkoholtartalma sincs. — Mitől kapja a sör azt az érdekes zamatát? — A komlótól, ami egy na­gyon érdekes kúszónövény. A hűvös és csapadékos klímát kedveli, magas támrendszeren termesztik. A gyártás során to­bozszerű, szárított nőivarú vi­rágzatát főzzük bele az ön által előbb megkóstolt, leszűrt lébe. így jutunk a sörléhez, ami tehát nem más, mint komlózott cukor­oldat. — Ismerje el, ettől még nem lennének lármásak a csapszé­kek. — Hát ettől nem. Mindezt egy parányi élesztőgombának „köszönhetjük”. Érdekes élő­lény, az már biztos. Se nem állat, se nem növény, de nem is igazán gomba. Ma már teljesen steril körülmények között, génsebé­szeti csúcstechnológiával, egyetlen mikroszkopikus mére­tű őssejtből szaporítja tovább a holland központ az Amstel- élesztőt. Ugyanis minden már­kának külön élesztője van, amely hétpecsétes titokként őrzött irányba viszi a sörlé alko­holos erjedését, véglegesen meghatározva annak minő­ségét. Ekkor a folyadék ugyan még zavaros, de kialakult íze, alkoholtartalma, s széndioxid buborékok úszkálnak benne. Az üzemben alig látni em­lyek legnagyobb örömére — már bárki megfizethetett egy ökörkortyintást magának. Egyúttal részévé vált történel­münknek: ismeretesek sörhábo­rúk, sörlázadások, s a söradót már akkor is eltitkolni igyekvő békebeli korcsmárosok. Mára a sör viheti el a legnagyobb mennyiségben fogyasztott alko­holtartalmú ital pálmáját. Bőrkötény és ászokkordó Szebenyi Lajos már nem hord talpig érő bőrkötényt. Nem hajol izzadt homlokkal a tölgyfa ászokhordó fölé, s nem kavar- gatja falapáttal az árpalevet. Sőt! Még romantikus történettel sem tud szolgálni pályaválasz­tását illetően. Egyszerűen csak elvégezte az egyetemet, s így lett a Komáromi Sörgyár fősörésze. Maga az üzem 1988-ban, szövetkezeti jelleggel kezdte meg a termelést, többnyire kom­mersz világos sörrel. Az első licenc a Kappsreitertől szárma- Amstel-variációk kicsiben és nagyban A monda szerint Dávid zsidó király sörfőző mester volt bért, szinte mindent automata gépek irányítanak. Meglepő­dök. mikor nyílik a raktárajtó és targoncát vonszoló munkást lá­tok elmenni. Kovaföldet visz a szűrőbe, amelyen az áthaladó folyadék elnyeri tiszta, arany­sárga színét. A kész sör cső­rendszeren a palackozóüzembe kerül. Mint a kínai néphadsereg katonái, úgy kígyóznak az üve­gek a fejtőgép felé, hogy a sör­gyártás a címkézéssel és a kupakolással lezárulhasson. A gyárlátogatás végén bemutatott minőség-ellenőrző laboratóri­um, tisztítórendszer, az arboré­tumokra jellemző esztétikus környezet már csak hab a tortán, vagy — stílszerűen — a sörön. Sörivóknak való Hogyan is értekezik a fent emlí­tett lexikon szerzője a sörök összetételéről és tápértékéről? „Rendes alkotó része a víz, szesz, cukor, továbbá a komló­ból származó olajos és fehérje­anyagok. Kis mennyiségű ben­ne a zsír, kevés a glicerin, a szén­sav, a borostánykősav, a tejsav és az ecetsav. Az ásványok kö­zül legfontosabb a magnézia, a káli és a foszforsav. A tápanya­gok mennyisége igaz ugyan, hogy csekély a sörben, de azok olyan alakban vannak benne, amilyenben az emberi szervezet könnyen és gyorsan felveszi. Mérsékelt mennyiségben fo­gyasztva a komlókeserű és a szénsav az emésztést segíti elő. Részegítő hatása a bornál is ki­sebb.” Ez utóbbi megállapításnak né­mileg ellentmondani látszik Robert Bums élete és költészete: A jó sör, ó, jön is, megy is. Sebaj, ha rongyom rámegy is. Culám, cipőm is eladó — A jó sör, ó, a búra jó. Hat ökröm volt, de kitűnő, Ami a fő: ugartörő! Elolvad áruk, mint a hó — A jó sör, ó, a búra jó. Nyakam töröm, csak jöjj söröm. a konyhatündért gyömködöm, s jöhet a szégyenpad s bitó — A jó sör, ó, a búra jó. A jó sör, ó, jön is, megy is. Sebaj, ha rongyom rámegy is. Culám, cipőm is eladó — A jó sör, ó, a búra jó. Kálmán János JÖVŐRE TÉVÉFILMSOROZATBAN SZEREPEL Völgyi, menjen le a színpadról! Völgyi Melinda Pécsett élő színésznőt jövő tavasszal új té­véfilmsorozatban láthatjuk a Magyar Televízióban. A Szóród című, tizenkét részes sorozatot Mihályfi Imre rendezi. Az alko­tást a Clamatel filmprodukciós iroda gondozza. — A filmben Mucit, a szex­bombát alakítom — mondja a művésznő. — Muci bájos csaj, és fülig szerelmes egy fekete férfiba, aki, sajnos nős. De hát ő igazán szerelmes, és neki ez a szerelem a legfontosabb. A vi­szony persze alkalmas arra, hogy mindenféle bonyodalom bontakozzon ki belőle. Muci nem egy rossz lány, ezen a férfin kívül más nem érdekli. A férfit Bagó Berci alakítja. —Vetkőznie is kell? — Igen, lesz vetkőzés, sze­relmeskedés, mellgyömöszkö- dés. Engem tizenkét éven ke­resztül vetkőztettek a színpa­don, úgyhogy nem érzek gátlá­sokat. Ezeket a szerepeket azon­ban nem szerettem igazán, mert nem lehetett bennük a lélek mélységeit megmutatni. Mucit azért kedvelem, mert itt nő va­gyok, nem egyszerűen egy üres­fejű szépség. Másrészt ezt a sze­repet Ziccerszerepnek tartom, olyannak, amit hajói megcsiná­lok, akkor be tudok vele futni. — Vonzó alakja nem hozta kellemetlen helyzetbe néha? — Pályám kezdetén a békés­csabai színházban egy statiszta szerepre osztottak be. A prima­donna mellett kellett az egyik A primadonna nem tudott mellettem érvényesülni... operettben állnom. A főpróbán azonban a rendező felordított: „Völgyi, álljon hátrébb! Völgyi, menjen le a színpadról!” Na­gyon megijedtem ekkor, hogy valamit rosszul csináltam. Később derült ki, hogy a prima­donna nem tudott mellettem ér­vényesülni, mindenki engem nézett helyette, és ezt vette észre a rendező. — Ont nem vették fel a Szín­művészeti Főiskolára. —- Nem, mert Body Gábor megpróbált segíteni, és szólt a vizsgabizottságnak, hogy ve­gyenek fel, rögtön- a második évfolyamra. Bódyt azonban nem mindenki szerette. A vizs­gáztatóknak nem tetszett az öt­let, így — sajnos — balul sült el a segítő szándék. U.G. Debreceni virágkarnevál Harminc évvel ezelőtt, 1966. augusztus 20-án rendezték meg Debrecenben az első virágkar­nevált. Azóta csupán három al­kalommal maradt el — anyagi­ak híján — a virágparédá, így most a huszonhetedikre készül­nek a cívis városban. Az elmúlt harminc év alatt csaknem 400 virágkompozíció készült; a virágkocsik díszítéséhez csak­nem 40 millió szál élő virágot használtak fel. Az ideit is tekint­ve négy kontinens 36 országá­ból érkeztek művészeti csopor­tok a karneválra. Az idén 11 virágkocsit láthat majd a vélhe­tően nagyszámú közönség a ha­gyományos karneváli menetben. A felvonulást 26 hazai és külföldi — cseh, izraeli, lengyeljén, ka­nadai, német, olasz, orosz és szlo­vén —művészeti csoport színesí­ti majd. A 27. debreceni virág- karnevál ezúttal is esti felvonu­lással és a nagytemplom előtti parkban tűzijátékkal fejeződik be augusztus 20-án. Ég és föld Hiába Amerikában még a szegénység is elviselhetőbb, mint nálunk. Nézem a televízió egyik adását, amelyben az amerikai szegénységet szeretnék érzékeltetni. A filmbejátszás előtt a műsorvezető előszót mond, amelyből kiderül, hogy Ameriká­ban óriási feszültségek vannak, nagy a nyomor. Mondom magamban, te büszke Amerika, hát te is lerongyolódtál? Elkészültem a döbbenetes képsorokra, és borult égből napsü­tés: Nem dallasi mértékű, szépségű, de az ember számára elfogadható lakásban pásztázott a kamera. A bérlő elmondta, hogy életük nem fenékig tejfel, de kapnak térítést lakbérre, buszjegyre, meg egyébként is élelmiszerrel látják el őket. De természetesen nem felejtett el panaszkodni sem, ha már egyszer megkérdezték. Kesergett hát egy jóízűt. A véletlen, vagy nem is a véletlen műve, hogy még aznap este a honi események is terítékre kerültek. Bevezetőként megtudhattuk, hogy bizony szegénységről lesz szó. Nem lesz végzetes, morfondíroztam, szegénység és szegénység között nincs számottevő különbség. Egyik településen az emberek fizetésképtelenség miatt a kilakoltatás sorsára jutottak. Szá­mukra senki nem fizette ki a lakbért, mint amerikai sorstár­suknak. Egy-egy képvillanás: az újonnan kiutalt lakásban nem volt sem áram, sem víz, sem egyéb. Egy meglett férfi sírva bizonygatta, ő bizony a szemeteskonténerből szerzi be min­dennapiját. Egy kukában gyerekek turkáltak, azok a gyere­kek, akiké a jövő. Igaz, ezt az életszínvonalat a későbbiek során is tartani tudják. És végül egy család, ahol a kisfiú vissza szeretett volna menni régi, megszokott otthonukba, de egyedül indult el és a vonat megállította gyermekded kívánsá­gát. Az apa nem tudta elviselni a tragédiát, ezért ő is a vonat alá vetette magát. A feleség ült a kamera előtt, és szeme mérhetetlen fájdalmat sugallt. Ebben a szempárban benne volt az ország múltja, jelene és lehet, hogy jövője is. A dokumentumfilm után órákig nem jött álom a szememre. Ha már nem születtünk gazdagnak, akkor legalább Ameriká­ban nyomorognánk. Bernét Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents