Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)
1996-08-10-11 / 187. szám
1996. augusztus 10-11., szombat-vasárnap A HÉT TÉMÁJA A jövő: a vád és a védelem párharca Az ügyészi hivatás 'presztízséről, a szakmai munka változásairól dr. Kovács Lászlóval, Békés megye főügyészével A bűnözés erősödése világjelenség. Akik felveszik ellene a harcot, szükségszerűen megnő a társadalomban betöltött szerepük, felelősségük, olykor a közvélemény figyelmének középpontjába kerülnek. Szőkébb környezetünkben az ügyészek munkájáról az átlagember nem sokat tud, legfeljebb annyit, hogy ők képviselik a vádat a bíróságon. Hogyan, milyen eredménnyel? — ez már kevésbé ismert, mint ahogyan az ügyészi munka sokrétűségéről, nehézségeiről, szépségéről, jövőjéről is keveset hallunk. Dr. Kovács László: jrAz enyhe büntetésekhez részben az ügyészek is hozzájárultak, mert a vádlottak 15százalékában tettek csupán indítványt súlyosabb büntetésre” fotó: kovács ERZSÉBET A jogalkotók azt tervezik, hogy az elkövetkezendő időszakban alapvetően megváltozik a büntetőeljárás, más szerepet kap a bíróság, az ügyész és az ügyvéd. A tavalyi esztendő mérlegéről, s az ügyészi hivatás jövőképéről dr. Kovács Lászlóval, Békés megye főügyészével beszélgettünk. —Főügyész úr! Hogyan vélekedik a szakma az ügyészi hivatás elismertségéről, presztízséről? — Jó beszélni erről, mert úgy érzem, hogy általában az igazságszolgáltatás, ezen belül a bíró és az ügyész presztízse az utóbbi években kedvezően alakult. Az ügyészséget a rendszer- váltás során, után sem érték támadások, úgy vélem, ez a korrekt, tárgyilagos és igényes szakmai munkának is köszönhető. Jobban elismerik a szakmát, amely olykor a közvélemény érdeklődését is kiváltotta. A másik oldalon fontos megemlíteni, hogy viszonylag megnyugtató az ügyészek és a bírák anyagi elismertsége. Úgy gondolom, a tárgyilagos, elfogulatlan, objektív döntésekhez olyan anyagi biztonságot kell teremteni, hogy az ügyészek és a bírák megközelíthetetlenek legyenek. —A változások mennyire keltették fel az ifjú jogászok érdeklődését az ügyészi szakma iránt? — Örömmel állapíthattam meg a tavalyi évet összegző beszámolóban is, hogy a sok évi kontraszelekció után most már mi válogatunk. Remélem, a legjobbak közül tudunk választani, még idejében, az ösztöndíjasok köréből. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó hallgatóknak mi ajánlunk fel ösztöndíjat. Az utóbbi időben ez valóban nagyon jól sikerült, mert kiváló fiatal kollégákat sikerült az ügyészségnek megnyerni. Né- hányan fogalmazóként tanulmányokat írnak, egy ifjú ügyész pedig ösztöndíjat nyert Németországba, s a közeljövőben megismerheti az ottani jogrendet. Politikai hatástól mentesen —Békés megyében van-e betöltetlen ügyészi állás? — Az utóbbi években valamennyi ügyészi állást sikerült betölteni. Január elsejétől nyílt meg egy nyomozó ügyészi állás a nyomozóhivatalok átszervezése kapcsán, ez még üresen áll. — Milyennek ítélhető az a környezet, amelyben dolgoznak? Milyen sajátos jegyeket visel Békés megye? — A téma nagyon szerteágazó; az egyik megközelítésből ítélve az egyre növekvő bűnözés jelentős teher az ügyészek számára. Nem csak ügyszám-emel- kedésre kell gondolni, hanem például a rendőrség munkájának a felügyeletére. A gazdasági bűnözésben meglehetősen bonyolultak az ügyek, az élet elleni cselekmények egyre erőszakosabbak, durvábbak, mindezek igényesebb, nagyobb munkát feltételeznek. A másik oldal már sokkal kedvezőbb. Abban a társadalmi és politikai közegben, amelyben dolgozunk, megteremtődtek az eredményes munka feltételei. Nincs semmiféle törekvés, amely megpróbálná befolyásolni a tevékenységünket. Az elmúlt hat évben nem ért bennünket ilyen politikai hatás. — A tavalyi évről készült beszámoló döntő részben a legnagyobb terület, a büntető szakág adatsorait tartalmazza. Ezen belül melyek a legfőbb vonulatok? — Az utóbbi néhány év tapasztalata az egyre durvább elkövetési mód. Indokolatlan agresszivitással rabolnak el esetleg egy-kétszáz, vagy néhány ezer forintot. Gyakran idős, szinte magatehetetlen embereket bántalmaznak szükségtelenül durva kegyetlenséggel, és veszik el a pénzüket. A sajtóból is értesülhettek róla az emberek, amikor az áldozatot ásóval verte agyon az elkövető, utána kútba dobta. Ekkor még élhetett is a sértett. Egy békéscsabai férfi fején pisztolyagyat vertek szét, megzsinegelték, többször rálőttek, néhány bántalmazás közülük külün-külön is elegendő az élet kioltására. — Lát-e összefüggést a brutalitás fokozódása és az enyhe ítéletek között? Egymást erősítő folyamat? —Nagyon régen vitatott kérdés, hogy a büntetés mértéke direkt visszatartó erejű-e. Hazánkban évek óta jelentősen növekszik a bűncselekmények száma, ugyanakkor egyre enyhébb büntetéseket szabnak ki a bíróságok. Ez egymást erősítő folyamatnak tűnik. Mások tagadják ezt, és ott, ahol a halálbüntetést eltörölték, azt állítják, hogy a döntés óta nem nőtt jelentősen azoknak a cselekményeknek a száma, amelyekre korábban a legsúlyosabb büntetést szabták ki. Míg másutt, ahol nem törölték el a halálbüntétést, ott sem csökkent a szóban forgó bűncselekmények száma. Nagyon nehéz közvetlen összefüggést találni a büntetések súlyossága és az elkövetett cselekmények száma, súlya között. A kriminológusok szerint nem a kilátásba helyezett büntetés súlya, hanem annak következetessége jelent visszatartó erőt. Az tehát, hogy az elkövetett bűnt kövesse a büntetés, hogy a bűnözőnek ne legyen reménye „megúszni” az ügyet. Világjelenség a bűncselekmények számának emelkedése. Nyugat-Európában, így már Ausztriában is megduplázódott ez a szám, ugyanakkor a szabadságvesztésre ítéltek aránya alacsonyabb, mint nálunk. Mégis, úgy hiszem, ellentmondásos, hogy egyre több a bűn- cselekmény, erőszakosabbakká váltak, ugyanakkor enyhülés tapasztalható a büntetési gyakorlatban. Megyénkben az elmúlt évben 3 ezer 285 vádlottal szemben hoztak ítéletet a bíróságok, ennek 7,49 százalékában szabtak ki végrehajtható szabadság- vesztést. Ez országosan is az egyik legenyhébb, több megyében ez az arány 16—17 százalék. — Az enyhe büntetések sza- porodásával emelkedik-e — súlyosbítást kérve — az ügyészi fellebbezések száma? — Az ügyészek a vádlottak 13 százalékában tettek indítványt végrehajtható szabadság- vesztés kiszabására, ennek valamivel több, mint a felében, a már említett 7,49 százalékban született ilyen eredmény. Sajnos az elutasított indítványok nyomán nem minden esetben készült ügyészi fellebbezés, nagyon kevés irányul súlyosbításra. így az enyhe büntetésekhez részben az ügyészek is hozzájárultak, mert a vádlottak 15 százalékában tettek csupán indítványt súlyosabb, büntetésre. Meg kell említenünk, hogy az ügyészi vád csaknem 98 százalékban volt eredményes, gyakorlatilag a vádlottak két százalékát mentette fel a bíróság bűncselekmény, bizonyíték hiánya miatt, vagy szüntette meg megrovással, vagy egyéb intézkedéssel. Az országos váderedményesség 96,8 százalék, így azt mondhatom, Békés megyében különösen jól zárult az 1995-ös év. — Az ügyészi munkában jelentős helyet foglal el a nyomozás felügyelete. Milyennek ítélik a rendőrségi nyomozati munkát? Mérlegen a rendőrség — Az ügyésznek kötelessége folyamatosan figyelemmel kísérni a rendőrség munkáját, elsősorban törvényességi szempontból. Az utóbbi időben a rendőrség részéről is komoly törekvés tapasztalható arra, hogy a munkájukat eredményesen és törvényesen végezzék. Mégis előfordul, ha nem túl gyakran is, hogy törvényi kifogást emelünk a rendőri munkával szemben. Ennek különböző lehetőségei vannak. Törvénysértésnek tekintjük azt is, ha a rendőr nem tudja a nyomozati határidőt betartani. Ezt azonban nagyon gyakran a rendőri létszámhiány indokolja, vagy a rendőrök fel- készültsége. Súlyosabb törvénysértés ritkábban fordul elő, de az elmúlt évben találkoztunk néhány olyan kiemelkedő rendőri mulasztással, ami miatt ügyészi nyomozás indult. A rendőrök által elkövetett bűn- cselekményeket ugyanis az ügyészi nyomozóhivatal vizsgálja, de a területileg illetékes ügyész emel vádat. Tavaly 5—6 eset volt, amikor a rendőr ellen az elkövető bántalmazása, kényszervallatás miatt ind.ult eljárás, vagy azért, mert a rendőr korrupciós ügybe keveredett, és pénzt fogadott el. — Ismerik-e, milyen jogerős ítéletek születnek ezekben az esetekben? —Az érintett rendőrök zömét elbocsátották az állásukból, a kisebb vétséget — például ittas vezetést — elkövetők a munkahelyükön maradnak, megfelelő büntetés kiszabása, illetve a parancsnok fegyelmi intézkedése után. — Mit jelent a fokozott ügyészi felügyelet? — A kiemelkedően súlyos vagy a letartóztatás mellett folyó ügyekben úgynevezett fokozott ügyészi felügyeletet gyakorolunk. Ezt az igényt jelezzük a rendőrségnek, és kötelességünk rendszeresen figyelemmel kísérnünk a nyomozást. Az ügyész általában havonta bekéri a nyomozati iratokat, megvizsgálja, szükség van-e még az előzetes letartóztatás fenntartására, nincs-e fennakadás, nem áll-e meg hetekre-hónapokra a nyomozás, illetve betartják-e az eljárás garanciális szabályait. Amikor a tanú már nem úgy emlékszik —Mi az oka a feljelentés-kiegészítések kétszáz százalékos emelkedésének? — A büntetőeljárás szabályai szerint a rendőrséghez, ügyészséghez érkezett feljelentés nyomán háromféle intézkedés történhet; elrendelhető, megtagadható a nyomozás, yagy ha bármelyikhez nem elégségesek az adatok, akkor a feljelentés kiegészítése rendelhető el. Ilyenkor a rendőrnek vagy az ügyésznek 15 nap áll a rendelkezésére, hogy további adatokat szerezzen be. Az utóbbi időben különösen a rendkívül bonyolult gazdasági bűncselekmények kapcsán, de más, vagyon elleni cselekményeknél is gyakran előfordult, hogy a feljelentésben szereplő adatok nem voltak elégségesek az ügyészi állásfoglaláshoz. Emiatt feljelentés-kiegészítést kellett elrendelni. — Milyen eredménnyel mérettetnek meg a vádak a bíróság előtt? — Az ügyészi vád meglehetősen gyakran változik a tárgyalás során, annak eredményéhez képest. Amikor az ügyész vádat emel, a nyomozati iratok állnak a rendelkezésére. Az ebben leírtakon nagyon gyakran változtat a tárgyalás, a tanú nem úgy emlékszik, nem úgy vall. Utaltam erre a hamis tanúzásos, hamis vádas ügyek elemzése során. Amikor a bíróság elé kerül valaki vagy különböző befolyások érik, vagy a tárgyalás közvetlensége miatt a konkrét bírói kérdések következtében az ügyben változás történik. Mindez az ügyészt arra készteti, hogy kiterjessze, módosítsa a vádat, esetleg elejtse azt, mert úgy találja, a tárgyalás nem nyújtotta a szükséges bizonyítékokat, és fel kell menteni a vádlottat. Felmentés indítványozására, vádelejtésre nem sűrűn találunk példát, de az ügyésznek kötelessége megtenni, ha a tárgyaláson beszerzett bizonyítékok ezt támasztják alá. Négyszáz napi tétel a kocsisnak — Melyek a fő jellemzői a büntető szakágon kívüli tevékenységnek? — Korábban az ügyészségeken a munka kétharmad részét jelentették a büntetőügyek, egy- harmadát pedig a polgári jogi és a közigazgatási feladatok. Ez az arány megváltozott az utóbbi években, részben szükségből, hiszen az egy re növekvő büntető szakági teher megkövetelte a másik szakterületen dolgozók létszámának csökkentését, másrészt az alkotmánybírósági döntések korlátozták az ügyészek polgári perekkel kapcsolatos munkáját. Ma körülbelül 80— 20 százalékra változott az arány a büntető szakág javára. A polgárijogi és a közigazgatási tevékenység a különböző' törvényekben — összesen mintegy 50 jogszabály tartozik ide — megszabott ügyészi feladat. A legjelentősebb az egyesület-, illetve az alapítványfelügyelet, a cégbírósággal kapcsolatos ügyészi tevékenység. Ezen kívül a környezetvédelemben is hárul feladat az ügyészekre, munkánk része a szabálysértések törvényességi felügyelete. Ez utóbbi meglehetősen nagy terület, hiszen nincs olyan kontroll, ami e tevékenységet vizsgálná, kivéve a másodfokra kerülő ügyeket. Nagyon sok esetben igyekszik korrigálni a szabálysértési hatóságok döntéseit az ügyészség. Az intézkedéseink egy része jogszabálysértés, téves intézkedés nyomán született. Észrevételeztük például, hogy gyakran indokolatlanul magas szabálysértési büntetést szabnak ki a hatóságok. Egy alkalommal engedély nélkül lovat hajtó alkalmazottal szemben összesen 400 napi elzárásra váltható pénzbüntetést szabott ki a szabálysértési hatóság. Tréfásan jegyezzük meg ilyenkor, hogy embert kell ölni a 400 napi börtönbüntetéshez. Mint a krimifilmekben — Várható-e változás a közeljövőben az ügyészi munkában? — Azt hiszem, a levegőben lóg — legalábbis sok szó esett róla a jogalkotók körében — olyan alapvető jogszabályok módosítása, mint a büntető- eljárási és a szabálysértési kódexé. Mindkét jogszabály generális változtatás előtt áll. Azt tervezik, hogy a büntetőeljárásban az egész eljárási rendszert megváltoztatva más szerepet kap a bíróság, és mást az ügyész, a védelem. Kicsit közelítenénk a krimifilmekben látottakhoz, vagyis, az ügyész és a védő vívja meg a harcát a bíró előtt, aki bizonyos mértékig passzív szemlélője, s elbírálója az ügynek, ő mondja ki a végső szót. Az ügyésznek kell bizonyítani a bíróság előtt, a védelem pedig felsorakoztatja — magánnyomozással, tanúfelkutatási lehetőségeivel — a maga tényeit. Ez nagyon újszerű megoldás lesz a büntetőeljárás során, amely — úgy érzem — a mostaninál alaposabb, jobban felkészült ügyészeket igényel, olyanokat, akik azonnal reagálnak a bizonyításban felmerült problémákra, sokkal több információ birtokában rögtön válaszolnak a kérdésekre, megfelelnek a nagyobb kihívásnak. Ehhez képest meg kell, hogy változzék a rendőrség szerepe is. Nem lesz úgynevezett kétszeres bizonyítási eljárás, mint most, amikor előbb összegyűjtik a bizonyítékokat, majd vaskos iratköteg formájában a bíróság elé teszik. Ehelyett jelentések, jelzések lesznek, amelyek alapján az ügyész összeállítja a maga vádiratát, bizonyító eljárását, és a védelem ezt vitatja a saját eszközeivel. Ennek az eredménye szükségszerűen az lesz, mint amit tapasztaltak az ilyen eljárást régóta ismerő országok, hogy a váderedményesség — ami nálunk 97,97 százalék — lecsökken 60—70 százalékosra. Nem kidolgozott, alaposan előkészített ügy nyomán tárgyal a bíróság, hanem folyamatosan értékelt bizonyítékok alapján. Ezt vállalni kell a gyorsabb büntetőeljárás érdekében. Tudjuk, ma sajnos nagyon elhúzódnak a büntetőperek, már a rendőrségi szakban gyakran fél évig, egy évig, a nagyobb ügyek a bíróság előtt további két-há- rom év alatt fejeződnek be. — Előre látva a jogszabály- változások hatásait, feltételezhetjük, hogy sokkal mozgékonyabbnak, gyorsabbnak, aktívabbnak kell lennie az ügyészeknek, tehát a szemlélet mellett a munkatempón is változtatniuk kell. — Magam is úgy gondolom, hogy új szellemű ügyészek kellenek. Hitem szerint a fiatal ügyészeink, fogalmazóink alkalmasak lesznek ennek az újszerű feladatnak az ellátására is. Éhbe nőnek bele, ezt tanulják meg. — Főügyész úr, köszönjük a beszélgetést! László Erzsébet Törvénykönyvek és szépirodalom Kovács László a Csongrád megyei Algyőn született, jogi tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetemen végezte. Ügyészi pályafutását fogalmazóként kezdte Békéscsabán 1956-ban, egy évvel később Békésen beosztott ügyészi állásba került. 1959-ben járási vezető ügyészként dolgozott tovább egészen 1975-ig, a járási ügyészségek megszűnéséig. Ebben az évben nevezték ki gyulai városi vezető ügyésznek, négy esztendővel később pedig főügyész-helyettesnek, a szakterületéhez a polgári jogi ügyek és az általános felügyeleti munka tartozott. A rendszerváltás idejétől, 1990-től Békés megye főügyésze. Kedvenc időtöltése az olvasás, ezen belül a szépirodalmi alkotások, illetve a szakmai könyvek. Kovács László fiai 36, illetve 32 évesek. Az idősebb fiú követte édesapját a jogi pályán; ügyvédként dolgozik Békéscsabán. A fiatalabb gyermek szakmája autószerelő, jelenleg polgári alkalmazott a rendőrségen. A család legifjabb tagjai a négy unoka, három kislány és egy kisfiú. (e)
