Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-06-07 / 157. szám

1996. július 6-7., szombat-vasárnap

MEGYEI KÖRKÉP

Mnnkaalhalom. (1) A

mezőkovácsházi helyi cigányság képviselője azzal a kéréssel fordult a képviselő-testülethez, hogy munkát szeretnének igényelni. A testület kapcsolatot keresett a munkaügyi kirendeltséggel, ahol megállapodás született 25 fő alkalmazására. A költségek jelentős részét a munkaügy vállalta, amennyiben az önkormányzat 10 % önerőt biztosít. A munkaalkalmak között a város környezetének és rendjének fenntartása szerepel.

Megjelent, (s) A Kever- mesiek Baráti Társasága gondozásában javított kiadásban megjelent „A kevermesi rk. templom és plébánia története”. A könyvet 1935-ben dr. Bodor József plébános a templom felszentelésének 100. évfordulójára adta ki.

Plen-ot-premierek. (n) A békéscsabai Pierrot Gyermekszínház két bemutatót is tartott nemrégiben, az előadásokat Gál Zsuzsanna tanárnő, az együttes vezetője rendezte. Az István, a király című rockopera változatában 25 általános iskolás szerepel (a 2-es számú általános iskola tanulói). A Pierrot-revü összeállítás operettekből, popzenéből és cigánydalokból, amit öt fiatal ad elő. Felvételünkön a rockopera egyik jelenete, Géza fejedelem temetése fotó: kovács Erzsébet

Hová költözik a békéscsabai TIT?

Első vizsga. (1) A magyar- bánhegyesi speciális szakiskola két éve indított bőrtárgykészítő és cipőjavító szakmai tagozatán a napokban első alkalommal tett vizsgát 12 fiatal és szerzett betanított munkás végbizonyítványt. Szeptembertől 50 gyermek folytathatja tanulmányait az I. és II. évfolyamon, akik zömében a körzet általános iskoláiból jelentkeztek továbbtanulásra.

A csütörtöki békéscsabai közgyűlés az esti órákban zárt ajtók mögött tárgyalt néhány olyan vagyoni ügyet, amely sokakat érinthet a városban.

Többek között a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és a TIT által benyújtott kérelem okozott nehéz perceket a képviselőknek. Mindkét szervezet frekventált belvárosi ingatlanban bérel helyiséget, ám fizetési nehézségekkel küzd. Kérték a bérleti díj csökkentését, de a képviselők másként döntöttek.

— Bár a közgyűlés elismerte, hogy a két szervezet társadalmilag fontos szerepet tölt be a város életében, a bérleti díjból kedvezményt nem tudunk adni. Valószínűnek tűnik az a megoldás, hogy olcsóbb helyet kell találnunk számukra—továbbította a képviselők véleményét tegnapi sajtótájékoztatóján Végh László

alpolgármester. Nem érkezett ajánlat az Árpád sor 130. szám alatti ingatlan megvételére, ezért a közeljövőben megkísérlik ezt az épületet bérbe adni.

Több jelentkező is akadt viszont a garzonház melletti terület megvételére, ezért ezt az ingatlant a szabályok értelmében hamarosan meghirdetik és valószínűleg hamarosan üzletház létesül majd ezen a helyen.

A.Gy.

Kiadvány utakról, hidakról 53 éve érettségiztek

Négy szakmai kiadványt jelentetett meg a közelmúltban a Békés Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság (korábbi nevén a közúti igazgatóság). Az egyik a Békés megyében fellelhető, s említésre érdemes közúti emlékhelyeket gyűjtötte egy kötetbe. Különleges értéket képvisel A Körösök és a Berettyó hidjai című könyv, amely az igazgatóság egykori dolgozójának, id. Galbács Zoltán mérnök magángyűjteményének felhasználásával készült el. A szakmai kiadvány áttekintést ad arról, hogyan épültek a század elején a

Békés megyei hidak. Egy másik gyűjtemény az igazgatóság szakembereinek összeállítása nyomán látott napvilágot, a címe: Hidak Békés megyében. A millecentenáriumra, illetve annak tiszteletére, hogy Békés megyében épült meg az ország ezredik, a megyében a századik kilométer kerékpárút, könyvet jelentettek meg a Békés megyei kerékpárutak történetéről. Ä kötet május 17-én került a közönség elé, amikor két miniszter jelenlétében felavatták az ezredik, illetve a századik kilométer kerékpárutat megyénkben. L. E.

Az Orosházi Magyar Királyi Mezőgazdasági Középiskola 1939. és 1943. között Holecska Gyula osztályában végzett diákok évenként találkoznak. A mille- centenárium évében — a hét végén—is összejöttek 13-anésnem csak emlékeztek, hanem megkoszorúzták Orosházán, a Vásárhelyi út—Bajnok utca sarkán, az al- végi temetővel szemben lévő ezredéves dombot, amit a millennium emlékére emeltek 1896. május 10-én.

Dr. Kiss A. Sándorral, az osztály egykori diákjával a találkozón beszélgettünk:

— Osztályfőnökünk soha nem hangoztatta a hazafiasságra nevelést, de mindig éreztük szándékát. Holecska tanárurat akkor nagyon szigorú pedagógusnak tartottuk, de utólag örülünk is következetességének. 36-an kezdtük az iskolát és ennyien is fejeztük be. Komoly elméleti és szakmai képzésben részesültünk általa. A középiskola országos hírű intézményként volt nyilvántartva. Aki érettségizett gazdaként kikerült innen, az uradalmakban lehetett segédtiszt, majd intéző. Közülünk sokan folytatták tanulmányaikat különböző egyetemeken. (cs)

Olvasóink írják —

.............................—

A

z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg.

Könnyűbúvár a pácban

Címként a Horgász a pácban című, méltán világhírű francia filmre utalok, igaz, most éppen nem a horgász van a pácban, hanem egy búvár. Sajnos azonban nem csak az említett búvár, hanem általa több szegedi és magyarországi könnyűbúvár is.

Ezért szeretnék pontosítani egy szomorú esetet, illetőleg a szegedi és talán a legtöbb magyar búvár nevében elhatárolódni egyfajta viselkedéstől és szemlélettől, mely egyébként nem jellemző a magyar búvártársadalomban.

Mindenekelőtt megjegyzem, hogy az említett írás alcímének egy részlete így hangzik: „Egy szegedi ügyvéd szigonyos horgászata...” Én, mint a szegedi MANTA Természetfotós és Könnyűbúvár Sportklub elnöke, búvártársaim nevében, elhatárolódok attól az embertől, aki búvárnak nevezve magát nem ismeri az alapvető írott és íratlan szabályokat, melyekhez a vízben és a parton is tartania kell magát.

Mi szegedi könnyűbúvárok évek óta látogatjuk a lökösházi tavat, mivel ez a merülhető vízterület fekszik városunkhoz legközelebb. Soha nem merült fel velünk kapcsolatban kifogás, probléma, mindig betartottuk a vendégjogot, melyet az ügyvéd úr, jogász létére úgy tűnik nem ismer. O a vendégjogot nem ismeri, mi pedig őt, bár az alcím szegedi illetőségűnek állítja. A kínos számunkra az, hogy a szegedi jelzőből könnyű a MANTA-klubra asszociálni, mert nemcsak Szegeden, de külföldön is az egyesületünk neve jól cseng a búvárok között. Nem beszélve arról, hogy nem csodálkoznék azon, ha ezek után a lökösházi polgárok „persona non grata" -nak nyilvánítanák a szegedi könnyűbúvárokat.

Az eset után egy nappal egyesületünkből is utaztak Lökösházára gyakorló merülések céljából, így erről a szomorú hírről már korábban nekem is volt tudomásom. Azt is tudom, hogy szolnoki búvártársaink is jelen voltak, a szigonyozás nem a szegedi búvárok számláját terheli, hanem egy másik város klubjáét, vagy egy ki tudja milyen illetőségű, számunkra elfogadhatatlan hangnemű emberét, aki könnyűbúvárhoz méltatlanul viselkedett. Bízom benne, hogy ettől az esettől függetlenül, akiknek kárt okozott egy felelőtlen ember, és a lökösházi polgárok szívesen látnak bennünket és mi szívesen megyünk Önökhöz, mert céljaink azonosak: a természetet megóvni és békében élni egymással. Tisztelettel:

Pintér Tibor, MANTA Természetfotós és Könnyűbúvár

Sportklub elnöke

Kovács Pál, Csongrád megyei Könnyűbúvár Szövetség

elnökhelyettese

Az igen tárgyilagos hangú levél hatására ismételten leellenőriztük értesüléseinket. Megerősíthetjük: egy szegedi ügyvéd—ha nem is torpedózta — szigonyozta meg a búvárok és a lökösháziak közötti jó kapcsolatot. Egyben magunk is felhívjuk a figyelmet arra, hogy a víz alá való orvhorgászhoz semmi köze a levélírók klubjának.

Kiss A. János

Kalandozások Kőszegen

Négynapos kirándulásunk minden percét jól kihasználva, újra ismerkedtünk hazánkkal, történelmünkkel. Emlékeztünk Géza fejedelemre, 1. István királyra, a későbbi idők uralkodóira, az országalapító küzdelmes évszázadaira. Elismeréssel emlékeztünk Nagycenken Széchenyi Istvánra , aki tudását, vagyonát a hazának adta. Ezé na napon csodáltuk meg az Eszterházy-család egyik kastélyát Fertődön. Egy napot Ausztriában töltöttünk a festői hegyekben, a Schwarza völgyében, égbenyúló sziklafalak között járva. Puchbergben megnéztük Szabó Károly híres cukrászmester Marcipánmúzeumát. Hazafelé jövet Pannonhalmával ismerkedtünk meg. Csodálatos kulturális, történelmi értékeket láttunk, amelyek felfedezése a nyugdíjas korban is óriási élményt jelentett.

A négy nap alatt Hanzó Pál biztos kézzel ült a kormánynál. Köszönjük munkáját a JózsefAttila-lakótelepi nyugdíjasklub tagjai nevében:

Janiga Jánosné, Veszelka Mihályné, Kendra Andrásné

Megkérdeztük olvasóinkat

Milyen szórakozási lehetőségek vannak a falvakban?

Búkor István, kétegyházi kistermelő, 31 éves:

— Kétegyházán Szelezsán Péter a helyi művelődési ház vezetője, ő az, aki megkeresi a vállalkozókat, programokat szervez, hogy a település életébe egy kis színt vigyen. Kereste velünk a kapcsolatot a gyermeknap kapcsán is, hogy vendégeket hívhasson, emelje a rendezvény színvonalát. Egyébként van egy mozi, diszkóba is mehet a legfiatalabb korosztály, de sajnos mi már onnan kiöregedtünk. Pedig el tudnék képzelni a szép sportcsarnokunkba is valami kulturális, szórakoztató programot.

Árvái Tibor, Kocsor András, sarkadi virágkertészek, 22 évesek:

— Én nem járok olyan értelemben szórakozni (diszkóba, hangoskodó helyekre), más a beállítottságom. Vallásos ember vagyok, sokszor megyek az énekkarral vidékre, a barátaimmal kirándulni és természetesen a városi rendezvényeket is látogatom. Sarkadon egyébként korlátozottak a szórkozási lehetőségek. András néha kimozdul, de az üvöltő zenét ő sem kedveli. Nincs sok választása neki sem. Szüléink pedig jobb híján otthon maradnak.

Özvegy Kállai Károlyné, geren- dási nyugdíjas, 44 éves:

— Van két lányom, 21 és 17 évesek. Az egyik dolgozik, a másik Békéscsabán tanul. Van fogalmam arról, milyen szórakozási lehetőségeik vannak a faluban. Itthon a legritkább esetben mozdulnak ki. Van diszkó a presszóban, a vendéglőben is voltak próbálkozások. A művelődési házban csak használt ruhát árulnak. A középkorosztály sem dúskál a lehetőségekben: a férfiak biliárdozni, kocsmázni járnak. Ha az asszony el akar menni valahová otthonról, még ki is nevetik.

Göcző Anikó, csanádapácai tanuló, 18 éves:

— A községben vannak sörözők, presszók, fagyizók és a művelődési ház. A paletta nem túl színes. Én, mint Békéscsabára bejáró diák, keveset vagyok itthon, ha van is szabadidőm, azt olvasással, rejtvényfejtéssel töltöm. Előfordul az is, hogy alkalmanként bemegyünk a barátaimmal Csabára szórakozni, mert itíhon hová is mehetnénk!? Biliárdozni, játékgépezni nincs kedvem, azt mostanában a legfiatalabbak művelik.

Cs. I.

FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET

Egy kisgazda a Horn-villáról

Igen tisztelt főszerkesztő úr! Szeretem a Fekete-fehéren írt cikkeit. Ami azokban megjelenik, az általában jó. Azzal nemigen lehet vitatkozni. így ,,A miniszterelnök háza” című cikkével sem. Nem is kívánok. Csupán néhány megjegyzést kívánok tenni. Az igaz, hogy a kapitalizmusban Horn Gyula olyan házat épít magának, amilyenre telik neki, csakhogy Horn Gyula és társai nem a kapitalizmust hirdetve jutottak hatalomra. Sőt, ők voltak, akik ezt ötven éven át keményen ostorozták. Márpedig a szocialista eszméktől idegen, hogy amíg a nép egyre szegényedik, vezetőik tejben-vajban — úszómedencés villákban —fürödve biztassák a népet újabb és újabb nadrágszíj-meghúzásra. Annak idején az újságok is megírták, hogy Gomulka esténként a parkban sétáltatja unokáit, minden testőri fedezet nélkül. Rájuk pedig hadseregnyi testőr vigyáz! Igaz, Gomulka kétszobás bérházi lakásban lakott. Az is igaz, hogy Gomulka nem volt reformkommunista. Az is igaz, hogy az egykoron hatalmon lévő mai ellenzékiek is átköltöztek a panellakásokból a rózsadombi villákba. Sőt, Antall úrnak külön rezidenciát építettek. Am a nép éppen ezért leszavazta őket, és hatalomra juttatta, azaz visszahozta a reformkommunistákat. Bízva abban, hogy ezek majd levetkőzve a szépen hangzó kommunista eszme vadhajtásait, egy jobb életet hoznak számára. De most csalódottan állapítják meg, hogy ehelyett az általuk ötven éven át szidott kapitalizmus vadhajtásait akasztották a nyakukba.

Horn Gyula annál okosabb ember, minthogy az általuk hozott, a testükre szabott törvényeket kijátszva gazdagodjon, amikor azok betartásával is megteheti. Ezért én minden vizsgálódást feleslegesnek tartok. Annak eredményét akár borítékolhatnám: a csodapalota építése törvényes, csupán nem etikus. (Ezt a fogalmazást éppen Horn Gyulától hallottuk, amikor a hirtelen meggazdagodókat védte!) így a nép, az istenadta nép nem tehet mást, mint nadrágszíját tovább húzva, vonni az igát—vergődve az etikátlanság hálójában!

Egyet azonban nem értek. Ha a „horngyulák” annak idején panellakásokban laktak, akkor kik laktak az idő tájt a rózsadombi villákban? Merthogy a kulákok—akiket a „horngyulák" még a saját istállójukba sem engedtek—biztosan nem!

Medovarszky János, egy másként gondolkodó kisgazda