Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-31 / 178. szám
1996. július 31., szerda Családi magaziN 15 Küzdelem az alattomos kórral JULIKA NEM ADJA FEL „Olyan intézmény vagy orvos segítségét remélem, aki vállalná az alábbiakban leírt problémám enyhítését, esetleg megoldását. Nagyon vágyom a gyógyulásra, hiszen a negyvenhat évemmel fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy esetleg tolókocsiba kerüljek. Amin 1977 óta keresztülmentem, nagyon megviselt, függetlenül attól, hogy jó kedélyű, vidám és makacs természetű vagyok. Makacsságom abban jelentkezik, hogy nem nagyon engedtem eddig a betegségnek, annak, hogy legyőzzön, de most valahogy másnak érzem a helyzetet...” Alacsony, gömbölyded termetű asszony nyit ajtót a szarvasi társasház második emeletén. Kedves mosoly, bemutatkozáskor határozott kézszorítás. Másikkal a botot markolja. Urbánné Irázi Julianna, a fenti sorok írója otthonában járunk. A nappaliban telepszünk le, ahol csatlakozik hozzánk László, a férj is. Rövidesen kiderül, a házaspár egészen 1991-ig a fővárosban élt. Visszakalandozunk egészen Julika gyermekkoráig. Az örökmozgó kislány táncolt, kerékpározott, tornázott. A tengernyi energiáját felnőtt korára is megőrizte. A Magyar Rádiónál dolgozott, imádta a munkáját. Férjhez ment. A fiatalok maguk újították fel pesti lakásukat. Padlót festettek, csempéztek. Julika volt a mester, párja a segédmunkás. Remek mester volt! — kacsint László. Nevetnek. Azután egy dátum: 1977. június 12. Julika egy motorkerékpár pótutasaként éppen hazafelé tart, amikor egy szabálytalankodó személygépkocsi hibájából közúti baleset éri. A fiatalasszonyt nyolc napon belül gyógyuló sérültként veszik fel a kórházi listára, s alig tízórás kórházi bentiét után hazaengedik. Még nem tudja, számára ezen a napon egy véget nem érő rémálom kezdődik. —- Amikor egy hónap elteltével is kínzott a lábfájás, megröntgeneztek. Kiderült, levált a bokacsontom és betokosodott. Kórház, gipsz, majd műtét. Ezt követően sorozatban jelentkeztek a mélyvénás trombózisok, hogy a sokkal gyakoribb felületi trombózisokat ne is említsem. Ülőmunkát végeztem, ami rettenetesen ártott, de huszonnyolc évesen hallani sem akartam róla, hogy leszázalékoljanak. Ma már tudom, rosszul tettem... A mélyvénás trombózis csak egy hosszú betegségsorozat kezdete volt. Gyomorsérv, hasnyálmirigy-gyulladás, cukorbetegség, magasvémyomás,' érgyulladás, májnagyobbodás, epekő, pajzsmirigy-túltengés és nem működés, pánikbetegség, bőrpanaszok, hajhullás és szívritmuszavar, ízületi és reumatikus bántalmak... és még sorolhatnánk azokat a betegségeket, amelyekkel Julikát kezelték az elmúlt tizenkilenc esztendő alatt. Ám a legalattomosabb tünetek hat évvel ezelőtt jelentkeztek. A kór egyre követelőzőbb, diagnózisa pedig rejtély az orvosok előtt. — 1990-ben történt. A kórházból, ahol éppen mélyvénás trombózissal kezeltek, hétvégére hazaengedtek. Szombat hajnalban elvesztettem az eszméletem. Mentővel vittek vissza a klinikára, ahol az eszméletvesztések lefekvéskor és az ébredés előtti alvásidőben több alkalommal megismétlődtek. Gerincfestés következett, aminek eredményéből az orvosok gerincbetegségre következtettek. Fél éven át a férjem ápolt. Járni alig tudtam, a bal oldalam lemerevedett, a lábaim elgyengültek, a kezemből kiestek a tárgyak. Ekkor kerültem be sürgősséggel az ORFI-ba, ám az állapotom a kezelés végére sem javult. Örökre nem maradhattam a kórház lakója. Még ebben az esztendőben leszázalékoltak és a férjemmel Szarvasra költöztünk. Tárgyak elejtése, szögletes járás, fáradékonyság. A tünetekből a család háziorvosa szklerózis multiplexre gondolt. — Valamivel később agykéreg- és agytörzsi vizsgálatot végeztek. Az eredmények ugyan nem zárták ki, de nem is igazolták ezt a betegséget. A lyme- kórra vonatkozó vizsgálatok pedig egyértelműen negatívok lettek, s a gyógyítók a reumát is kizárták. Ám a mozgásszervi panaszok nem enyhültek, sőt! Egyre gyakrabban, teljesen váratlanul jelentkezik az eszmélet- vesztés, amelyet két hétig tartó bal oldali zsibbadás és lemere- vedés követ. Mindehhez az idegbecsípődéshez hasonlatos fájdalom társul. A merevség csak fokozatosan, tomáztatással oldódik. Már három éve, hogy csak keveset, s csak bottal tudok járni. Csípőípőízületi kopásra és csontritkulásra is figyelmeztettek az orvosok. S ha ezek után azt gondolja az Olvasó, hogy ez a temérdek kín nem fokozható, téved! A legutóbbi kórházi vizsgálat a már korábban megállapított lum- bális részen, a gerincvelőűrben kialakult sérv mellett újabb, a nyaki gerincen lévő porckorongsérvre talált. Az orvosok nem rejtik véka alá, a műtét rendkívül kockázatos, ám valamilyen megoldásra mindenképpen szükség van, mert ez az állapot önmagában is életveszélyes. De megoldással senki nem szolgál. — Orvosról orvosra, kórházról kórházra jártunk. Minden szalmaszálba kapaszkodunk, korábban még természetgyógyászt is felkerestünk. Ám a betegséget egyikük sem tudta diagnosztizálni. Azt mondják, annak az egészségügyi centrumnak az alapkövét idehaza még nem rakták le, ahol sikerrel kivizsgálnának. De valahol a világon csak létezik ilyen?! Eldöntöttem, nem engedem, hogy a kór legyőzzön és tolókocsiba kényszerítsen! Nem hagyom el magam. Megfőzöm az ebédet, sőt, innen a másodikról mindennap lelépcsőzök és vissza. Hogy miben bízok? Talán abban, a sorokat olvasva, hátha valaki felkiált: Te jó isten, ennek az embernek pont olyan baja van, mint nekem! S talán abban, hogy valaki egy általunk még nem ismert gyógykezelést ajánl, esetleg gyógyító intézmény címét. S hátha lesz egy orvos, aki elvállalná a kezelésemet, s nem nézné rossz szemmel, ha nem tudnék hálapénzt letenni, mert nincs miből. S szeretném érezni azt is, hogy nemcsak a családomnak, de a környezetemnek is szüksége van rám, még sokáig... Csath Róza Okosabbak lehetünk éjszaka Mindenki álmodik, valamit Aki azt állítja, hogy nem szokott álmodni, az csak nem emlékszik az álmára. Az alvás álomrésze hasonló állapotot jelent, mint amikor ébren figyelünk, összpontosítunk valamire. Az álmok életfontosságúak, Ha valaki folyamatosan megakadályozna minket abban, hogy álmodjunk, akkor rövid idő múlva felmondanák a szolgálatot az idegeink. Éjszaka az agy rendet teremt a legutóbbi nap információáradatában, elhelyezi az új ismereteket. Tehát, ha kihasználjuk „alvókapacitásunkat”, szó szerint okosabbak lehetünk éjszakánként. A lazítási gyakorlatok könnyen átsegítenek a pihentető alvásba. A legegyszerűbb gyakorlat ehhez: lassítsuk le a légzést annyira, míg egy perc alatt csupán négyszer lélegzünk be és ki. Az altatók, az alkohol és a kábítószerek beavatkoznak az alvási ritmusba, s az álmok egy részét elnyomják. Hosszú távon rendkívül károsak. Jót tesznek a nyugtató illatok. A meleg gyógyfüves fürdő csodásán ellazít, ugyanúgy, mint ahogy a párnánk alá helyezett levendula kellemes éjszakai hangulatot teremt. Tapasztalhattuk, ha éjszaka felébredtünk, kristálytisztán fogalmaztuk meg gondolatainkat A családban közösen eltöltött idő nemcsak a szórakozásra, a pihenésre ad alkalmat, de a szülőktől, nagyszülőktől sok mindent tanulhatnak is a gyerekek Végre együtt a család A VAKÁCIÓ KÉT ARCA Második félidejéhez érkezett a nyár, a vakáció, érdemes a gyorsan elszaladó diákszabadság célegyenesében átgondolni, hogy miként töltsék el gyermekeink a hátralevő néhány hetet. Tudnivaló, hogy a pihenés nem azonos a semmittevéssel. Cseppet sem pihentető energiától duzzadó tizenéveseink számára ha az iskolai napirend monotóniáját a csellengés, unalom egyhangúsága váltja föl. A vakációt igazán értékessé, tartalmassá a változatosság, az aktív pihenés teszi. Érdemes tehát a szülőknek ügyelniük arra, hogy fiaik, lányaik az utolsó hónapban másfajta elfoglaltságot találjanak, mint amivel a szünidő első felét töltötték. Ha tehát eddig nyári munkával telt a vakáció, az augusztus legyen a szórakozás, a családi, baráti együttlétek, a változatos programok felhőtlen időszaka. S megfordítva: ha a nyár eddigi része teljes kikapcsolódással, „laza” szórakozással telt, ideje kötöttebb, tartalmasabb programok után nézni. Nem szerencsés persze, ha a szülő osztja be, szervezi meg tizenéves fia, lánya szabadidejét. Inkább csak az ösztönzés, rábeszélés módszerével éljünk, maga alakítson ki átgondolt, változatos programot. A vakáció ugyanis jó alkalom számukra, hogy megtegyék az önállósághoz vezető első lépéseket. Elég, ha tapintatos szülői figyelemmel kísérjük, vajon jól használja-e ki gyermekünk a megnövekedett szabadságot, s csak tanácsokkal, „ajánlásokkal” terelgetjük a tartalmas időtöltések felé. Egyebek közt arra, hogy a programokból semmiképpen ne maradjon ki a a sport, a mozgás. A tanulás fárasztó „ülőfoglalkozás”, amelyet leghatékonyabban testedzéssel lehet kipihenni: a fizikai terhelés — amellett hogy egészséges — a legkiválóbb kikapcsolódás a fáradt idegek számára. Szünidei munkavállalásnál is fontos szempont lehet - a pótolhatatlan tapasztalatok és a hasznos zsebpénz megszerzésén túl - hogy változatosságot kínáljon az ifjú keresőnek: ha eddig sokat sportolt, túrázott, kirándult, nyugodtan végezhet kényelmes irodamunkát, ám ha eddig a lazsálással töltötte a heteket, hasznosabb a fizikai munka. Amiről semmiképpen nem szabad megfeledkezni: a nyári szabadság a legjobb alkalom arra, hogy a napi hajszában mindig időzavarral küszködő családtagok végre együtt legyenek, szülők és gyerekek közelebb kerüljenek egymáshoz, közös élményekkel gazdagítsák a régen várt nyári heteket. Használjuk ki a ritka és értékes lehetőséget. FEB-Kecsmár Ilona ÖNISMERETI TESZT „Legalább egyek egy jót” — „Azért élünk, hogy élvezzük az életet” Miért nem tudom végigcsinálni a fogyókűrát? Válaszoljon azonnal, gondolkodás nélkül a következő kérdésekre, és megtudhatja, miért nem képes kitartani, miért gyöngül el újra és újra. 1 2 3 4 1. Azt, hogy mikor, hol és mit eszem, spontán döntöm el, nincs semmi előre eltervezve. a. mindig b. gyakran c. ritkán 2. Ügyelek a súlyomra és képes vagyok lemondani egy-egy étkezésről, ha kell. a. mindig b. gyakran c. ritkán 3. Bevásárlólistát készítek, mielőtt lemennék a közértbe. a. mindig b. gyakran c. ritkán 4. Ha egyedül vagyok otthon, elvesztem az önuralmamat és állandóan majszolok. a. mindig b. gyakran c. ritkán 5. Kiadós étkezések után tartok egy koplalónapot. a. mindig b. gyakran c. ritkán 6. Egyszerűen „muszáj” megennem mindent, ami a tányéron van. a. mindig b. gyakran c. ritkán 7. A társaság étvágyat csinál. Ha barátokkal vagyok, akkor is eszem, ha nem vagyok éhes. a. mindig b. gyakran c. ritkán 8. Csak úgy „mellékesen” bekapok valamit, nem is figyelek oda, hogy mit eszem. a. mindig b. gyakran c. ritkán 9. Mérgemet vagy idegességemet evéssel vezetem le. a. mindig b. gyakran c. ritkán 10. Unalmamban is rágcsálok valamit. a. mindig b. gyakran c. ritkán 11. Naponta a. négyszer étkezem b. 2-3-szor étkezem c. rendszertelenül étkezem 12. Szívesen bóklászok az ABC polcai között és megveszem, ami megtetszik. a. mindig b. gyakran c. ritkán ÉRTÉKELÉS Számolja össze, hányszor szerepelnek a különböző betűk válaszai után. Amelyik betű túlsúlyban van, az az értékelés vonatkozik Önre. A. Tulajdonképpen nem szabadna problémát okoznia, hogy megfelelő kitartással csinálja végig a fogyókúrát. Tudja, melyek a fogyasztható élelmiszerek, hogyan kell egészségesen étkezni. Ha mégis elgyöngül időnként, annak lelki oka lehet. Próbálja meg először rendbe tenni érzelmi életét. Néha az is segít, ha mindent gondosan feljegyez, mikor, mit evett. B. Nagyjából tisztában van azzal, mit szabad és mit nem, de ha apró kellemetlenségek, feszültségek adódnak a mindennapokban, hamar elfelejti a szabályokat és feloldozást ad önmagának: „legalább egyek egy jót!” Az ilyen embereknek, mint Ön, egyáltalán nem mindegy, hogy mikor fogyókúráznak. Ne fogjon bele egy ilyen lestet-lel- ket megviselő tortúrába, ha munkahelyi, családi, magánéleti problémákkal küszködik. C. Az evés túlságosan fontos szerepet játszik az életében, ezért nehéz lemondania a jó falatokról. Az evést örömforrásnak tekinti, ezért lélekőrlő a fogyókúra. „Azért élünk, hogy élvezzük az életet” — ez az Ön alapelve, nem pedig az, hogy „Azért eszünk, hogy élhessünk”. Sajnos, hozzá kell szoknia ez utóbbihoz, különben sosem tud lemondani a kiadós étkezésről és ezzel együtt a zsírpárnák is megmaradnak.
