Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-30 / 177. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1996. július 30., kedd Megkérdeztük olvasóinkat Mibe fektetné a pénzét, ha sok lenne belőle? Molnár Sándor, 45 éves, dobozi munkanélküli: — Legszívesebben értékpapírokba fektetném be, de ezeken igazából nem igazodom ki, ezért valószínűleg meg kellene keresnem valami szakértőt, aki segítene ebben. Az is lehet, hogy gazdálkodni kezdenék, végre kiváltanám a tsz-ből a földem, és termelnék valamit. Ez biztosan megérné, ha nem szólna közbe az időjárás. Persze elsőként a családomat látnám el, megvenném ami kell: házat, autót mindenkinek. Drenkovich Józsefné, 65 éves, újkígyósi nyugdíjas: — Mindenekelőtt az unokáknak adnék belőle, a családnak. Én már nyugdíjas vagyok, a férjem kórházban van, inkább a fiatalok kezdjenek vele valamit. A fiam biztosan valami vállalkozásba kezdene, vagy műhelyt nyitna, hiszen géplakatos a szakmája. Ha pedig még mindig maradna pénz, olyan helyre tenném, ahol kamatozik, de ehhez is kellene a fiatalok tanácsa, mert én nem igazodom el az értékpapírok között. Vincze Attila, 20 éves, zsadányi pék: — Mindenekelőtt körülnéznék az országban, hiszen nagyon sok helyen nem jártam még. Csak utána gondolkodnék el azon, hogy mit csináljak. Biztosan vennék egy nagy házat, ahol az egész család elférne. Nem hiszem hogy értékpapírokba fektetném, inkább vállalkozásba kezdenék. Nyitnék egy maszek pékséget, az biztosan jó üzlet lenne. Szabó Károly, 27 éves, zsadányi eró'gépkezelő: — Először is körülnéznék, hogy mi lehetne az a vállalkozás, ahol fiataloknak is munkát tudnék adni, és jó üzlet is lehetne. Miután magamnak és a családomnak már megvettem amire szükségünk van, házat, autót, lakást, akkor beindítanám azt a vállalkozást, ahol gyártanánk is, kereskednénk is, és minél több fiatalnak munkahelyet is teremtenék. Mindenképpen befektetném a pénzt, nem tartogatnám otthon, az biztos. A. Gy. Jubileumra készül a battonyai középiskola A battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola fejléces levélpapírján egy 50-es szám jelzi, hogy jubileumi tanévre készül az intézmény. Formanek István igazgatót a tervekről kérdeztük. — A szeptember 1-jei tanévnyitóval középiskolánk iskolatörténeti fejlődésének 50. tanéve kezdődik. Közösségünk vallja, hogy egy iskolának a múltja nélkül jövője, sőt jelene sem igazán lehet. Szeretnénk tehát ezt a jubileumi tanévet a jelenlegi és egykori diákjaink, tanáraink számára is emlékezetessé tenni. —Hogyan? — Az általános iskolásoknak április végén ismét meghirdettük a tavaly méltán nagy sikerrel zárult, 9 tantárgyat érintő tanulmányi versenyünket. Az első fordulóra beérkezett 600-nál is több dolgozat megnyugtató visszaigazolása hagyományteremtő szándékunknak. Október 1-jén iskolatörténeti kiállítást nyitunk meg. Ezúton is kérem öregdiákjainkat, hogy e kiállításra tárgyi emlékeiket adják kölcsön, és szeptember 10-éig juttassák el azokat iskolánkba. Örömmel fogadunk írásos visszaemlékezéseket is, ezeket a szerző hozzájámlásával megjelentetjük a középiskola új emlékkönyvében. A vers- és prózamondó versenyre szóló felhívásunkat júniusban a megye összes középiskolájába eljuttattuk, de az érdeklődő tanulók tőlünk is kaphatnak még versenykiírást és nevezési lapot. — Mi lesz az ünnepségsorozat csúcspontja? — A legkiemelkedőbb eseményre minden bizonnyal október 5-én kerül sor. Tíz órától ünnepi nagygyűlést tartunk, 14 órától az egykori kollégisták találkozhatnak, 15 órától pedig öregdiák-tanár találkozón elevenedhet fel a múlt. Itt is megragadom az alkalmat, és kérem, hogy a szervezés miatt az érdeklődők szeptember 20-áig a program nevének feltüntetésével jelezzék részvételi szándékukat. — Végezetül hadd kérdezzem meg: miből fedezik a jubileumi év kiadásait? — A szervezés elmaradhatatlan része a szponzorok felkutatása. Örömmel mondhatom, hogy már néhány önkormányzat és gazdálkodási egység jelezte támogatási szándékát. Éz ideig a szükséges összegnek nem egészen a fele áll rendelkezésre, tehát még szívesen fogadjuk az ilyen irányú segítséget magánszemélyektől, vállalkozóktól is az OTP 11733089-15342249-es számlaszámán. M. Gy. Marilyn Monroe élete és halála (7.) A napló titkai „Az én problémám az — mondotta ez idő tájt —, hogy hajtom magam. De hát igenis csodálatos akarok lenni, érted? Tudom, akadhatnak, akik nevetnek ezen, de igaz... Megpróbálok művésszé lenni, őszintének lenni, és néha úgy érzem, már-már az őrület határán járok. Egyszerűen megkísérlem kihozni magamból énem legigazibb részét, és ez nagyon nehéz. Időnként arra gondolok, „nincs más dolgom, mint hogy őszinte legyek”. Néha azonban ez nem megy egykönnyen, mindig az a titkos érzésem, hogy valójában szélhámos vagy ilyesmi vagyok, valamiféle hamisítvány.” Az identitás keresése meglepően kétes eredményekre vezethet, s bizonyos értelemben minél közelebb jutott céljához Marilyn, annál nehezebben birkózott meg a feladattal. Néha előkelőén kellett öltözködnie üzleti és társasági eseményekre, s ilyenkor sokszor Amy Greene segített neki kiválasztani azokat a kellékeket, amelyekkel kiegészíthette szerény ruhatárát. Ha bevásárló körútra indult Amyvel vagy Hedda Rostennel, sötét szemüveget, kendőt vagy kalapot vett fel, nem festette ki magát — de bárhogyan álcázta is magát, szenvedélyesen vágyott arra, hogy fölismerjék. Ezért bizonyos rendszabályokra kényszerült. Norman Rosten úgy emlékezik, Marilyn limuzint bérelt, azon járt bevásárolni, s ilyenkor elhúzta a függönyt, mert így biztos lehetett afelől, hogy amikor az autó megáll, a járókelők tudják majd, hogy fontos személy fog kiszállni. Amy Greene is felidézett egy napot, amikor Marilynnel a Fifth Avenue áruházaiba indultak bevásárolni. Marilyn szokása szerint inkognitóban kezdte, így azután sem a vásárlók, sem a kiszolgálók nem ismerték fel. De amint jöttek- mentek az áruházakban meg az átjárókban, lassanként, darabonként levette ruházatának egyes darabjait, míg végül letépte magáról a parókáját és a sötét szemüvegét, berohant egy öltözőfülkébe, és onnan a Fifth Avenue-i Saks áruházban jelen levők ámulatára és izgalmára Marilyn Monreo- ként lépett ki. A terápia során arra biztatták, készítsen feljegyzéseket vagy vezessen naplót csapongó gondolatairól, ezt azonban mindig elmulasztotta, vallotta meg barátainak. Két ízben is beszerzett márványozott jegyzetfüzeteket, de nem írt belé„Nincs más dolgom, mint hogy őszinte legyek ” jük egyetlen sort sem, mert híján volt a legelemibb, legszükségesebb fegyelemnek, ráadásul még szégyellte is a szerinte botrányos helyesírását. Időnként azonban jegyzeteket firkált diribdarab papírszeletekre. Ebben az esztendőben az analízise, majd a színházi tanulmányai által sugallt emlékfelidézések hatására feljegyzései arról tanúskodnak, hogy leginkább lelki problémái foglalkoztatták: — „A munkám és életem fölött érzett kétségbeesésem — el kell kezdenem állandóan szembenézni ezzel, munkabeosztásomba folyamatosságot kell vinnem, hogy fontosabb legyen, mint a kétségbeesésem.” — „Egy jelenet eljátszása olyan, mint amikor kinyitunk egy palackot. Ha első kísérletre nem sikerül, egy másik módszerrel kell kísérletezni — vagy talán fel kell adni a próbálkozást, és új üveget kell elővenni? Lee-nek nem tetszene ez...” — „Hogyan és miért tudok alakítani — s nem vagyok bizonyos benne, tudok-e —, ez az, amit meg kell értenem. A kínlódást, hát még a naponkénti eseményeket — ezt a kínt nem lehet másoknak elmagyarázni.” — „Hogyan tudnék aludni? Miről gondolkodik ez a lány?” — „Mitől félek? Elbújok-e, ha meg akarnak büntetni? Libidó? Megkérdezni dr. H--t.” — „Hogyan beszélhetek természetesen a színpadon? Ne a színésznő, az ábrázolt alak aggódjon.” — „Tanulj meg hinni ellentmondó indítékokban.” (Részlet Donald Spotó Marilyn Monroe c. könyvéből, amely a Magyar Könyvklub gondozásában jelent meg.) (Folytatjuk) Olvasóink írják ■—> ----------------A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. 50 éves az úttörőmozgalom Az úttörőmozgalom reális értékelése a rendszerváltás letisztulása utáni időszakban várható. Ezt majd az utókor fogja megtenni. Korunk,,köpönyeget váltott túllihegőitóT,,,csatasorba beállóitól” tárgyilagos, objektív értékelés aligha várható. Az úttörő- mozgalomról megoszlanak a vélemények. Én azon kisebbségben lévő pedagógusok közé tartozom, akik minden torzulás, erőltetett dolog ellenére kellemesen gondolnak vissza az úttörőmozgalomra. A 12, illetve a 6 pont egy-két kivétellel olyan értékrendet, erkölcsi normákat tartalmaz, melyeket a polgári demokráciák iskolatípusai is felvállalhatnak. Meggyőződésem, hogy a nyári táborozásokba, akadályversenyekbe, túrákba, hulladékgyűjtésbe, sport-, tűzoltó, fogászati, kulturális, tanulmányi és egyéb vetélkedőkbe, közhasznú munkákba — és sorolhatnám még tovább — a marxizmust, leniniz- must belemagyarázni enyhén szólva erőltetett és komolytalan dolog. Még azok sem hiszik el, akik ezt teszik. Nincs új a Nap alatt. Az úttörőmozgalmat felváltotta a diákönkormányzat. A diákönkormányzatok néhány kivétellel ugyanazokat a tevékenységi formákat végzik, mint amiket annak idején az úttörőcsapatok szerveztek. Elmaradt a volt 3 történelmi esemény megünneplése (április 4., november 7., március 21.), valamint az úttörőélet alaki és formai jegyei is megszűntek. A többi minden megmaradt: Télapó, karácsonyi rendezvények, farsang, fogászati vetélkedők, túrák, akadályversenyek, közhasznú munkák, sportrendezvények, vetélkedők — és sorolhatnám még tovább. Bizonyára szép számmal vagyunk országunkban, akik kellemesen, jóleső érzéssel gondolunk vissza a nyári táborozásokra, az erdőben történő főzésekre, Csillebércre és Zánkára. Elmondhatjuk, hogy nekünk kellemes, meghitt gyerekkorunk volt, tanulhattunk, szórakozhattunk, bejárhattuk az egész országot. Ezekből az örömökből szinte egy gyerek sem maradt ki. Az 50 éves múltra viszatekintő úttörőmozgalom legnagyobb erénye és érdeme, hogy felkarolt minden gyereket, nem tett különbséget szegény gyerek és jómódú gyerek között. Ezzel szemben ma más a helyzet. A mai kor az emberek egy jelentős részét szociális biztonságuktól fosztotta meg. Ez maga után vonja a gyermeki örömök beszűkülését is. A mai gyerekek sorsát, jövőjét szinte kizárólag a szülők anyagi helyzete határozza meg. Sajnálatos módon a jövő nemzedéke szegény gyerekekre és gazdag gyerekekre rétegződik. A köztük lévő esély- egyenlőségről beszélni utópia. Ez lenne a mindenki által áhított új világ? Aligha. Endrédi Károly, Kötegyán A szexuális zaklatásról Németországban, de főleg az USA-ban elterjedt az a gyakorlat, hogy a nők molesztálásáért pereket indítanak férfiak ellen. Szexuális zaklatás valóban létezik, legfőképpen munkahelyeken, ahol a főnök felmondással fenyegeti meg a női alkalmazottat, ha nem akar vele viszonyt létesíteni. Létezik azonban az élet nagyon sok más területén is. Ezért nem vagyok annak a híve, hogy egy nő munkahelyen dolgozzon. Az egyenjogúság hazug ideológiája elrontotta, sőt vesztükbe sodorta a nőket. Ez volt az oka nagyon sok család széthullásának, apa nélkül felnőtt, elhagyatott ifjúságnak, a helyes családi modell háttérbe szorulásának, és ez az oka a társadalom összeomlásának. Miért nem lehet elfogadni azt, hogy a nő más, mint a férfi, s hogy egy nőnek a küldetése az, hogy családanya legyen? Ha a férfiak úgy lennének megfizetve, hogy el tudnák tartani a családjukat, akkor a nők kevésbé lennének a világnak kiszolgáltatva, mint akkor, amikor kínzó rabszolgamunkában nyomorékra dolgozzák magukat, és ki vannak szolgáltatva főnökeik zaklatásának. Az éremnek viszont két oldala van. A prostituáltak ugyanis naponta zaklatják a férfiakat. Miért nines olyan törvény, amely megbüntetné az olyan nőt, aki nős embert zaklat, és felelős egy család széthullásáért? Ifj. Salamon György, Békéscsaba Három lopott autó a határon A battonyai határátkelőhelyen az elmúlt hét végén megjelentek a szabadságukat letöltött, Nyugat-Európába visszautazó vendégmunkások első csoportjai. Pénteken már 6300-ra emelkedett a belépők száma. Ugyanezen a napon 8500-an jelentkeztek kilépésre, ami azt jelzi, hogy hamarosan megfordul a forgalom iránya. Legtovább 4 órát kellett várakozni Battonyán, a leghosszabb kocsisor mintegy 3 km-es lehetett. A forgalommal párhuzamosan nőtt a jogellenes cselekmények száma is: a Magyarországon való tartózkodás szabályait 4 román állampolgár szegte meg, két esetben közokirat-hamisítás miatt indítottak eljárást a határőrök. — Július 27-én hajnalban egy magyar állampolgár magyar rendszámú, metálkék színű Mercedesszel jelentkezett kilépésre — idézi fel az emlékezetesebb eseteket a vizsgálótiszt. — Az útlevélkezelőnek először a forgalmi engedély vált gyanússá, be is bizonyosodott az okmányról, hogy — akárcsak a gépkocsi rendszáma —- hamis. A 6,3 milliót érő Mercit 3—4 nappal korábban lopták el német tulajdonosától Siófokon. Másnap, vasárnap egy német állampolgárok által vezetett Ford Maverit (becsült értéke 4,3 millió) és egy Volkswagen Golf (3,7 millió) keltette fel a kollégák érdeklődését. S nem hiába: ezeknek is hamis volt a forgalmi engedélyük és a rendszámuk; mindkettő szerepelt a német rendőrség körözési listáján. A három lopott gépkocsit a Battonyai Határforgalmi Kirendeltség munkatársai átadták a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányságnak. Ménesi György
