Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-27-28 / 175. szám
1996. július 27-28.. szombat-vasárnap HŰÉ»» Hangja előtt hever a világ Beszélgetés Rost Andreával, az Operaház szopránjával Üstökösként tűnt fel a hazai opera egén. A zenekritikusok között futótűzként járt a hír: csillag született. Hangjának és lényének varázsa mindenkit rabul ejtett, de mielőtt megünnepelhettük volna „születését”, már nem volt köztünk. Világgá ment. A világkarriert választotta és őt a világ operaszínpadai. Pályája meredeken emelkedik, hamarosan mindent magáénak tudhat, amiről egy énekes álmodhat: övé a világ Bécstől New Yorkig. Rost Andrea az év elején Londonban próbált, a Covent Gardenben készült a Traviatára. Áprilisban és májusban Bécsben lépett fel, majd Párizsban énekelt. London elkészítette első szólólemezét a szimfonikusokkal. A magyar közönség július 30-án Carreras és Domingo oldalán hallhatja, láthatja a Népstadionban. A családi nyaralás után ismét Bécs és Párizs, majd a New York-i Metropolitan következik. A következő három évre lekötött szerződések várják. A sikersorozat hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor főiskolásként a Rómeó és Júliában mutatkozott be az Operaházban. A csodálatos hazai kezdet után az lett volna a természetes, ha előbb itthon aratja le az énekesi babérokat. Nem így történt... A világkarrierhez vezető útról, a siker titkáról beszélgettünk a művésznővel. nálok, hogy nem is érzem annak. — Decemberben fellép a Metropolitanben, ezzel magáénak tudhatja a világ valamennyi operáját. Mi az, amit még elérhet a szakmában? — Nem iszom előre a medve bőrére, majd ha megjöttem New Yorkból. Azt a házat még be kell venni. Különben az, hogy az ember itt-ott énekel, nem elég. Az ön szívében milyen helyen van az Operaház? — Nem értem, vajon miért mondta ezt Jóska. Mert ott vannak a barátok, az ismerősök? Mert nincsenek nyelvi problémák, mert mégiscsak otthon vagyunk? Mi, operaénekesek járjuk a világot és szerintem minden színpad egyforma. Számomra nem az épülettől, hanem a kollégáktól függ, hol érzem jól magam. A dolta, hogy ez veszélyezteti a hangját, a jövőjét? — Mikor megtudtam, hogy állapotos vagyok, picit megijedtem, de csodálatos az anyai ösztön és a világ legtermészetesebb módján fogadtam. Előnyömre vált a hormonális változás. Tisztában voltam vele, mennyi időt kell kihagynom, Rost Andrea: )yAz, hogy Bécsben, Milánóban, Londonban, Párizsban énekelek, hogy fellépek a New York-i Metropolitanben és lemezeket készítek, nagyon jó és fontos dolgok, bizonyára hozzátartoznak a világsztársághoz, de ezeket meg is kell tartani ” fotó: feb — Nagy kiugrási lehetőség volt akkor Júliaként színpadra lépnem. A siker ellenére én mégis a gyermekszülést választottam és ezzel véget ért a hazai pályám. Fél évet hagytam ki Máté születése után és ez elég volt ahhoz, hogy itthon leírjanak. —Neve mellé társítják, hogy világsztár. Mit jelent ma világsztárnak lenni? Nem érzem magam világsztárnak — Mint minden szakmában, az enyémben is állandóan kell tanulni. Ha a sztárság azt jelenti, hogy vége a magánéletnek, akkor én nem vagyok és nem is szeretnék sztár lenni. Az, hogy Bécsben, Milánóban, Londonban, Párizsban énekelek, hogy fellépek a New York-i Metropolitanben és lemezeket készítek, nagyon jó és fontos dolgok, bizonyára hozzátartoznak a világsztársághoz, de ezeket meg is kell tartani. —A fellépti díja is közelít a csillagokhoz? — Húsz évvel ezelőtt el lehetett úgy indulni, hogy az ember diktált. Ma más világ van. Sok a jó énekes. Lassan jutok el a gázsival oda, hogy most már nem a lyukakat foltozgatjuk belőle. Ikerházban lakunk, ami főleg abból van, hogy annak idején elmentem a férjemmel Helsinkibe és megnyertem egy énekversenyt. Amikor tizenhétezer forintunk volt, mert én főiskolás voltam, Miklós meg tanított, versenyeken kerestük meg az életre valót, hogy ne anyukámtól kelljen kölcsönkérni. A pénz önmagában nem boldogít, de jó, ha van. — Mikor döntött úgy, hogy visszavonhatatlanul ezt a pályát választja? Csodagyerek volt? — A családunkban senki sem volt zenész. — Nem voltam csodagyerek. Szüleim szép hangúak, de nem voltak képzett zenészek. Nem jártam zeneiskolába se, az általános iskolai kórusnak voltam a tagja. Az énektanárom küldött el énekelni tanulni, ő tanácsolta, hogy képezzem a hangom. A gimnázium mellett kezdtem el komolyabban foglalkozni a zenével. Jelentkeztem a színművészeti főiskola operett-musical szakára, de nem vettek fel. Elmentem a csepeli SZTK-ba dolgozni, majd két év múlva felvételiztem a Zeneakadémiára, de az sem sikerült. Bedolgozói munkát vállaltam, hogy minél több időm legyen tanulni, gyakorolni. Huszonegy éves voltam, amikor felvettek a főiskolára. — Ki volt az, aki ön mellett állt és hitt a tehetségében? — Az édesanyám, a férjem és az énektanáraim. Ők nagyon fontos emberek az életemben. Férjem zongoraművész, nagyon sokat köszönhetek neki, mindig számíthatok rá. Főiskolás koromban kezdődött a szerelem, mikor még tanítványa voltam. Hamar házasság lett a kapcsolatból és ez így jó. Azóta is együtt tanulunk. —Hisz a született tehetségben? — Abban hiszek, hogy a született adottságokon túl az emberen magán és a környezetén múlik, hogyan aknázza ki tehetségét. Az én pályám is sok áldozattal, munkával járt, de annyira szeretem, amit csiMindig bizonyítani hell és minden alkalommal meg kell mutatnom, mit tudok. Az igazi elismerés, ha visszahívnak. — Marad ideje szerepekről álmodozni? — Muszáj, hogy legyen szabadidőm és ebbe az álmodozás is belefér. Nagy szerepálmaim „már” nincsenek, a szerepek jönnek. Szeretném Donna Annát, Mannont, Mimit énekelni és szívesen dolgoznék Zefirellivel, akár filmen is. — Gregor József nyilatkozta, hogy a világ legkedvesebb operája számára a budapesti. miért mellett irigylem ezért Jóskát, mert neki van egy biztos pontja, nekem még nincs. Én még nem tudom megmondani, hol a legjobb. Mindenütt jól érzem magam. — Említette, hogy végül is minden színpad egyforma. A közönség fogadtatásában sem érez különbséget? — Ez mindig az adott produkciótól függ. A januári Traviata-előadás nagyon szép emlékké lett. Mivel kevés alkalommal énekelek itthon, sokan eljöttek és állva tapsoltak. Csodálatos érzés volt. A „hűvös” osztrákok novemberben ugyanilyen tomboló sikerrel fogadtak Bécsben. Az olaszok pedig a tőlük megszokott hévvel ünnepeltek. — Hogyan tudta megőrizni háborítatlanul családi életét? — Sokat vagyok távol, de egy-egy alkalommal legfeljebb három-négy hetet nem látom őket. A lányom már nagy, megérti. A kisfiámmal számoljuk a napokat, hogy mennyit kell még aludni és ha van rá lehetőség, ők is kiutaznak hozzám. Fontosnak tartom, hogy minél több helyre eljussanak és világot lássanak. Én 22 éves koromban voltam először külföldön és borzasztó volt. Ugyanezt nem kívánom a gyerekeimnek. — Meglepő merészséggel vállalta a gyerekszülést, az elsőt akkor, mikor el sem kezdődött a pályája. Nem gonhogy ne sérüljenek a hangszálaim. — Van biztosítás a hangjára? — Nincs. De nem is értem, miért. Eddig ez eszembe sem jutott. Megpróbálok vigyázni rá, de nem élek aszkétaként. Nem járok sálakban, de figyelem, ne igyák túl hideget. Azt vallom, hogy edzeni kell a hangot. — Gondolom, azt túlsúlyos kollégái találták ki, hogy a jó énekeshez kilók is kellenek... — Nem hinném, hogy a hang a kilókkal függ össze. Szerencsére én orvosi tanácsra sem hízhatom, így mindenképp oda kell figyelnem a súlyomra. A bőröndjeimben mindig ott vannak a súlyzók. — Hogyan került a júliusi szuperprodukcióba ? — Nagyon egyszerűen. Vég Ervin, az egyik szervező felhívott és megkérdezte, szabad vagyok-e és van-e kedvem a fellépéshez. —Megdobogtatta a szívét a lehetőség? — Hogy is mondjam, hogy senki ne sértődjön meg? Ez nem egy rangos operai esemény, viszont egy jó kiugrási lehetőség. Kirándulás más műfajba. A West Side Story- ból és a Víg özvegyből fogok duettet énekelni Carrerasszal, illetve Domingóval. Személyesen még nem találkoztam velük és tele vagyok várakoÉletrajz Rost Andrea operaénekes 1962. június 15-én Budapesten született. Szülei: Rost Ferenc, Privoda Erzsébet. 1985-ben házasságot kötött Harazdy Miklóssal. Eszter lányuk 1985- ben, Máté fiuk 1990-ben született. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, 1983—89-ig Bende Zsolt tanítványa volt. 1989—91-ig az Operaház, 1991- től a bécsi Staatsoper magánénekese. Vendégszerepeit Kölnben, St. Gallenben, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Stuttgartban, Frankfurtban, Helsinkiben, a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben. 1989-ben a helsinki Mirjam Helin- énekverseny győztese. Főbb szerepei: Júlia (Rómeó és Júlia), Nanetta (Falstaff), Susanna (Figaro házassága), Zerlina (Don Giovanni), Rosina (A sevillai borbély), Adina (Szerelmi bájital); Gilda (Rigoletto), Elvira (Puritánok), Norina (Don Pasquale), Lammermoori Lucia, Lauretta (Gianni Schicchi), Violetta (Traviata). (Magyar és Nemzetközi Ki kicsoda 1996.)
