Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-27-28 / 175. szám
/ / / AH ETTEM AJ A 1996. július 27-28., szombat-vasárnap A ötven eve Dénár, florenus, dukát Az új pénz születése 400 000 000 000 000 000 000 000 000 000 az annyi, mint négyszázezer quadrillió. Ennyi papírpengó'vel volt egyenlő egy forint 1946. augusztus 1-jén. Születésnapot ünnepelünk tehát, a jó öreg forint 50. születésnapját. A korona (1900 1.1—1929. XII. 31) és a pengő (1927. 1.1—1946. VII. 31) pénz- rendszer után 1946. augusztus 1-je óta van velünk jóban-rosszban. 1946-os árfolyamára jellemző, hogy akkor egy dollár 11,74 forint; egy angol font 29,35 forint; egy német márka 0,12 forint; egy osztrák schilling 0,17 forint volt. A forint valutarendszer megszületésekor egy kilogramm színarany 13 210 forintot ért. A pénzsorozat elnevezésénél a forint és a máriás került szóba. Pénz: az általános értékmérő és az általános forgalmi eszköz egysége; az árutermelés és az árucsere fejlődésének eredményeként jött létre, mint az érték önállósult dologrformája. Ezért pénzzé először csak saját értékkel rendelkező áru válhatott. A pénz szerepét kezdetben különböző áruk töltötték be, de mindegyiknek rendelkeznie kellett azzal a sajátossággal, hogy a társadalmi gazdaság megtestesítője. A pénz szerepét betöltő áru végül is az arany lett. (...) Az árutermelés és az áruforgalom kiszélesedésével lehetővé és szükségessé vált az aranypénz helyettesítése különböző saját értékkel nem rendelkező pénzekkel. A különböző pénzhelyettesítők közül kiemelkedő jelentőségű a papírpénz és a hitelpénz. (Forrás: Gazdasági kislexikon) Az első magyar pénz, István király ezüst dénárja bajor mintára készült. A magyar ötvös kezemunkája olyan jól sikerült, hogy a szakértők egyértelmű véleménye szerint nemcsak Európa egyik legjobb, hanem egyik legszebb kora-középkori pénze lett. A krónikák az első pénzromlást a XII. századhoz kötik, amikor is gazdasági gondokkal küzdő királyaink aprópénzt verettek. Károly Róbert 1320 körül kihirdette a nemesére királyi monopóliumát, megalapította a később híressé vált körmöc- bányai verdét, és firenzei mintára kibocsátotta az első magyar aranypénzt, a florenust, a forintot. A király készíttetett a kispénzűek számára is fizetőeszközt, garast. A magyar pénz történetének is fontos fejezete Mátyás király uralkodása. Nagy mennyiségben veretett ezüstpénzeket, és 1467-es pénzügyi reformjával először határozta meg az érmék egymáshoz viszonyított értékét. Egy aranyforint 100 dénárt ért. Mátyás király idejében egy nyúl 2, egy juh 15 dénárba került. Egy lóért viszont 10—11 (hátaslóért 20—25) aranyat kértek. Egy arany pedig 3,4 grammot nyomott. A csaknem színarany aranyforintok, vagy ahogy a XVII. század második felétől nevezték, a dukátok változatlanul vezető szerepet játszottak. Ősi és legbiztosabb „minőségellenőrzési” mód volt: a kalmárok a fogukhoz verték a forintokat... Az első magyar papírpénzek Kossuth Lajos nevéhez fűződnek. 1848. augusztus 6-án jelentek meg az első Kossuth- bankók, 2, majd 1,5, 10 és 100 forintos címletekben. (Forrás: Gazdasági Magazin, 1984. október) Az 1945-ös esztendő állami kiadásainak összege közel tízszerese volt a bevételeknek. A szükséges pénzügyi fedezetet újabb és újabb papírpénz-kibocsátással lehetett csak előteremteni. A forgalomban lévő pénz és a megvásárolható áruk mennyisége egyensúlyának felbomlása pénzromláshoz vezetett. Természetesen a gazdasági élet egésze áttte- kinthetetlenné vált, és kézben tartására többé már nem volt remény. A kormány központi intézkedései (az 1945. decemberi pénz- jegydézsma, majd a pengőhöz viszonyított és a napról napra megállapított értékű adópengőjegy bevezetése) csak rövid ideig bizonyultak hatékonynak. Az értékálló pénz megteremtésének és tartósságának tervezetét hosszas és alapos koalíciós tárgyalások és egyeztetések előzték meg. Fontos pontja volt az elképzelésnek, hogy az 1946. évi mezőgazdasági termékeket már az új pénzzel értékesítsék, ezért a forint bevezetését 1946. augusztus 1-jében jelölték meg. Egy új forint formailag 400 000 kvad- rillió pengővel volt egyenértékű. Az értékálló pénz tartósságának előfeltétele volt, hogy legyen megfelelő valuta- és árutartalék- fedezet. Az új pénz eszmei fedezetét többek közt a Magyar Nemzeti Bank amerikai letétben lévő aranykészletének visszaszolgáltatása jelentette. A stabilizációt elősegítették a Szovjetuniónak a magyar jóvátétellel kapcsolatos engedményei és a szovjet megszállási övezetből az Ausztriába hurcolt magyar javaknak haza- szállításához történő hozzájárulása. A pénz- és árutartalékokat a különböző nyugati országoktól és szervezetektől kapott segélyek és áruvásárlási hitelek is növelték. A döntő mértékű erőforrásokat — a számottevő külföldi segítség mellett — országon belül kellett előteremteni és biztosítani. Ezt szolgálta a közszükségleti cikkeket gyártó vállalatok „természetbeni adózási” kötelezettsége. A szükséges készletek felhalmozását a jegyrendszer bevezetése tette lehetővé. A stabilizáció lényeges tartozéka volt az új ár- és bérrendszer kidolgozása és bevezetése. Két, sajátosan alakuló ár-, illetve bérszintet érdemes külön is kiemelni. A mezőgazdasági termékek árai a háború előttihez képest 40—50%-kal maradtak el az ipari áraktól. A másik és még szélsőségesebb eltérés a háború előtti helyzettől a pedagógusok fizetésének megállapításánál történt, bármilyen hihetetlen, a bér- színvonaluk alig érte el az 1938. évi 20%-át. (Forrás: Diószegi György: Társadalom humornézetben) A kék százforintos. A bankjegyet Horváth Endre tervezte, az arckép modellje Tőkés Jánosné Várszegi Gizella, a Pénzjegynyomda dolgozója. A bankjegy forgalomban volt 1946. augusztus 7-étől 1951. május 1-jéig. Egy mázsa búza 40 forint A békéscsabai közellátási bizottság a következő árakat írta elő érvényesnek, különös tekintettel a helyi árukereslet és kínálat meglévő körülményeire. Gabonaneműek: szokványos búza 40 forint, árpa 35 forint, zab 35 forint, tengeri 32 forint mázsánként. Zöldségfélék: burgonya 24—28 fillér, zöldpaprika 24—30 fillér, tök 8, paradicsom 20—24. Gyümölcs: nyári alma 20—36 fillér, körte 36-^14, őszibarack, piros 60—80, sárgadinnye 12—16, görögdinnye 16—20 fillér kilogrammonként. A tojás darabja 12 fillér. Tejtermékek: tej 32 fillér literenként, tejfel 1,20 forint literenként, soványtúró 2 forint, gomolya 5 forint. Baromfi: csirke 3,30, tyúk 2,80, pulyka 2,80, liba (kövér) 5, kacsa (kövér) 5 forint kilogrammonként. Zsír 9,30, szalonna 7,70, cukor 7,60, só 1,84 forint kilogrammonként. (Forrás: Viharsarok, 1946. augusztus 3.) Százas, ötszázas, ötezres Legnagyobb címlet kezdetben a kék színű 100 forintos volt. Új pénzünk értékét rögzített árakkal védték. A KSH évkönyve szerint: 1 liter tej 1,60 forint a nullás liszt kilója 1,40 forint az egységes barna kenyéré 92 fillér zsemle darabja 16 fillér 1 kg marhahús 7 forint a rövidkaraj 10 forint a borjúpecsenye 11,10 forint acukor 11,40 forint a burgonya 50 fillér az alma 2,40 forint a dióbél 9,10 forint Stabilizációnk jelképének az ezüstből készült, Kossuth arcképével díszített 5 forintost tekintették. Az 500-as 1969. évi kibocsátása csupán a pénzforgalom gyorsítását szolgálta. 1983. november 10-étől már 1000 forintossal is fizethettünk. A KSH adatai szerint a forint eredeti (1946-os) értékének 1989-ben már csak 16 százalékát érte. A cupronnikkel ötvözetű 5-ös és 20-as, az alubronz veretű 10 forintosok 1983 után kerültek forgalomba. A rendszerváltó kormány 1991-ben az 5000-es kiadása mellett a jelentős (kb. 3 milliárdos) költséget igénylő pénzcserét is programjába vette. Ám új éremsorunk nem nyerte el polgáraink többségének tetszését. Különösen az új mini 1 forintos, az „An- tall-tallér” külcsinét bírálják sokan. De az új 10 és 20 forintos is könnyen összetéveszthető. A hét legennivalóbb vicce anno 1945 — Mondja, hogy lehet az, Kuzmicsek úr, hogy a maguk üzletében négy- százötven pengő a hagyma, szemben a Schwarc- nál csak négyszáz. — Én korábban zárok.” (Forrás: Diószegi György: Társadalom humornézetben) Az oldalt szerkesztette: TÓTH IBOLYA A közgazdász szerint A pénzreform sikerének háttere A stabilizáció első napjáról szóló riport egy korabeli lapban, a Viharsarokban Egymillió forint érkezett a megyébe A stabilizáció első napjáról riportban számolt be a Viharsarok 1946. augusztus 3-án, szombaton a következőképpen: Augusztus 1. Az utcákon a meleg reggeli nap simul. Első utunk a Nemzeti Bank épületébe vezet. Bent a pénztári ablak előtt már sorban állnak az emberek. Az igazgató fürgén járkál az egyik teremből a másikba. Amikor megmondjuk, hogy miről van szó, leül az egyik székre és beszélni kezd: — Az első forint néhány nappal ezelőtt érkezett meg Békéscsabára. —Milyen mennyiségben? — Egymillió forint érkezett hozzánk. A városban egyelőre csupán a közüzemek kapnak az új pénzből. Persze, naponként érkezik majd a forintból, ameddig szétosszák a kiadott mennyiséget. — Milyen érzésekkel búcsúzik a pengőtől? Mosolyog. — Jó érzéssel. Reméljük, hogy a forint állandó lesz. Ha a kormány csak fontos gazdasági célokat szolgáló hiteleket elégít ki, akkor nem ad a spekuláló tőkének lehetőséget a harácso- lásra. Lanyha üzleti élet mutatkozik az első napon. Az üzletek kirakatát újjávarázsolták a kereskedők. Különböző jelmondatok vannak a kirakatban: „Jó pénzért — jó árut”, „Védjük meg a forintot”. A „Csak forintért” című tábla úgyszólván minden kirakatban szerepel. Egy Andrássy úti kereskedővel beszéltünk, aki „forint akciót” rendez. A dolgozókat olcsó textíliákkal akarja ellátni. Az árak már legtöbb helyen ki vannak függesztve és megtudtuk, hogy egy férficipőt 85 forintért, zoknit 2,50 forintért tudunk már vásárolni. A forintvédő bizottság is végigjárta az üzleteket. A kereskedők mindenhol a bizalom hangján beszélnek a forintról. A pénzszűke ugyan megállította a forgalmat, de derűlátóan tekintenek a következő napok elé. A tisztességes kereskedőkkel nem lesz baj — ők nem kerülnek a szégyen-kalicka rácsai mögé. A városháza előtt állították fel ezt a deszkákból ácsolt kalickát, amelynek ajtaján a következő írás olvasható: „Ha tovább spekulálsz, feljebb kerülsz!” És fent, egy akasztófa kicsinyített másáról a szél vékony kötelet lóbál. —Ezt régen csinálhatták volna — mondja egy fekete hajú férfi. — Vajon ki lesz az első? — kérdi nevetve egy fiatal lány. — Én nem —mondja egy hajlott hátú dolgozó. így beszélgetnek a szégyen- kalickán kívül, de az első árdrágító valószínűleg nem lesz olyan jó hangulatban a rácsokon belül... Dr. Bácskai Tamás közgazdász könyvelőként élte át az 1946-os pénzcserét. Részlet a Népszabadságban vele készült interjúból: —Miért volt sikeres a pénzreform? — Az volt a legfontosabb, hogy az emberek elhiggyék, a pénzükért nemcsak ma, hanem holnap és holnapután is kapnak árut, lehetőleg ugyanannyiért. Csak így szűnik meg az inflációs pszichózis. Miután rengeteg árut hoztak be külföldről, az emberek nem rohanták meg az üzleteket. A másik fontos szabályt is sikeresen alkalmazták: nem az áru, hanem a pénz lett a hiánycikk. Emlékszem, két évvel később kezdő pénzügyminiszteri tisztségviselő voltam, s az akkori pénzügyminiszteri államtitkár minden reggel először az előző napi készpénzmennyiségről szóló jelentést olvasta át. Ha több volt a megengedettnél, akkor azonnal intézkedtek, még 1948-ban is. így maradt stabil a forint. Viszonylag jól állapították meg az árarányokat, ami mögött azért ott volt a hadiipar és a jegyrendszer is. —A forint stabilizálása kissé megelőlegezte a gazdasági eredményeket. — Minden akciót a végeredménye minősít. Akkor Nyugaton ezt tartották a magyar gazdasági csodának. Ugyanez történt Németországban is, csakhogy ott sokáig tartott, mert tudták, újabb és újabb csodákra van szükség ahhoz, hogy az eredmény tartós legyen.
