Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-25 / 173. szám

BÉKÉS MEGYEI HlRUP­MEGYEIKÖRKÉP 1996. július 25., csütörtök © Megkérdeztük olvasóinkat Tartanak-e a közúti balesetektől? Dr. Nagy László, 47 éves, szarvasi tudományos kutató: — Igen. Az utakon rengeteg öreg, kiszuperált autó közleke­dik. A nyugatról behozott túlko­ros gépkocsik semmivel sem jobbak keleti társaiknál. Sok a tapasztalatlan, fiatal vezető, s amit még legalább ilyen gond­nak tartok, hogy egyre több em­ber ül fáradtan, tűlhajszoltan a volán mögé. Különösen a férfi­akra jellemző az ideges vezetés. A nők megfontoltabbak. Bár közlekedve magam is többször kerültem veszélyes helyzetbe, balesetnek még sem szemtanú­ja, sem részese nem voltam. Farkas Anikó, 21 éves, békés- szentandrási óvónő: — Békésszentandrásról ta­vasztól őszig kerékpárral jártam be iskolába Szarvasra. Amíg nem készült el a kerékpárút, ad­dig a főúton kerekeztünk. Az au­tósok nemigen ügyeltek a kerék­párosokra, sokszor kifejezetten veszélyes volt a közlekedés. Ne­künk kellett vigyázni, hogy el ne üssenek. A kerékpárosok közül sokan Szarvason, a főúton fel­festett kerékpársávot sem tartják elég biztonságosnak, inkább be­jönnek a járdára. Az óvatosság a gyalogosoknak sem árt, még a zebrán is. Maczik Mihály, 29 éves, szarva­si vállalkozó: — Eddig nem tartottam a balesettől, de most vettem egy Trabantot, amit köztudomású, az „erősebbek” kíméletlenül ledúmak az úttestről. Sok a gyors vezető, bevallom, amíg nyugati kocsival jártam, én is gyorsan hajtottam. Munkámból adódóan sokat közlekedem, ha­vonta úgy ötezer kilométert- ve­zetek, így aztán láthatom, egyre több az agresszív vezető. A fele­ségemnek is van jogosítványa. Talán a nők óvatosabbak. Bár a túlzott óvatosság is megárthat, akár baleset előidézője is lehet. Kerekes György, 56 éves, szarvasi munkanélküli: — Ami engem leginkább za­var, az a gyorshajtás. Itt van példá­ul a Mangol-zug, ami üdülő­körzetnek számít, az autók mégis nyolcvannal száguldoznak az uta­kon. Nemrég a szomszédom macskáját is elütötték. Persze a járművek a városban is átlépik a sebességhatárt, a motorosok pe­dig esténként egyenesen verseny- pályának használják a főutat. A rendőrség nem törődik velük, arra hivatkoznak, hiányzik a traffipax. Ez tényleg csak traffipax kérdése lenne? Cs.R. FOTÓ: SUCH TAMÁS Tábor a lovaglás szerelmeseinek A hét elején kezdődött az a lovastábor, melyet Kötegyán határában szervezett meg Kiss Gyula és felesége gyerekek számára. Ottjártunkkor a tábor résztvevői éppen gyakoroltak a lovászmester segítségével. — 1993-ban vettük meg ezt a telepet, mely az egykori termelőszövetkezet tulajdona volt — kezdi a történetet Kiss Gyuláné. Az elmúlt években juhot, szarvasmarhát tenyész­tettünk, most lovakkal foglal­kozunk. A tábor létrehozása va­lójában a férjem ötlete volt, én „csak” szervező vagyok. A gyerekek többsége a környékről — Sarkadról, Kötegyánból —jött. Ok bejár­nak minden nap, de érkeztek ide Okányból, Debrecenből is. Ré­szükre sátrakat állítottunk fel. Elsősorban olyan gyerekeket fogadtunk, akik rendszeresen, év közben is hozzánk jártak lo­vagolni. A tábor lakói az egy hét alatt alapos ismeretet kapnak a lóápolásról, az állat etetéséről, itatásáról és ezzel együtt a lovastoma fortélyait is elsajátít­hatják. A tábor valódi célja a lovakkal való barátság kialakí­tása. Nagy segítségünkre van az aradi Kaszta Attila lovász­mester, aki a sportoktatás mel­lett díjugratásban is szép ered­ményeket ért el a napokban Dánfokon és Újkígyóson. Kiss Gyuláné elmondta, hogy július 28-án 14.30 órától rendeznek záróünnepséget bir­kavacsorával egybekötve. A gyerekek ebből az alkalomból mutatják be a táborban tanulta­kat szüleiknek és minden érdeklődőnek. Fazekas Andrea Marilyn Monroe élete és halála (3.) Akit forrón szeretett Milton Green és Marilyn között romantikus szerelem szövődött 1949 szeptember elején fölgyor­sultak az események Marilyn életében, mert megismerkedett két férfival, akik később a legközelebb kerültek hozzá, és a legnagyobb hatást gyakorolták az életében. Az akkor harminc­hat éves Rupert Allan a Look magazin kiadója és szerkesztője volt, s többek között feladatkö­rébe tartozott már befutott és leendő sztárokkal való interjúk és fotótanulmányok megszerve­zése. A St. Louisban született és Angliában nevelkedett karcsú, választékos modorú, művelt, szel­lemes Allant nagyra becsülték diszkréciója és barátai iránti hűsé­ge okán. Röviddel azután, hogy megismerkedett Marilynnel, pá­lyát változtatott: Hollywood egyik köztiszteletben álló, nagy tekintélyű publicistája lett, s „ügy­felei” között olyan nagy nevek találhatók, mint Marlene Dietrich, Bette Davis, Gregory Peck, Deborah Kerr és Grace Kelly, akit végül monacói főkonzulként szol­gált, miután a színésznőből Grace hercegné lett. Hollywood társasági körei­ben nagy megtiszteltetésszámba ment, ha valakit meghívtak va­csorára Rupert Allan és barát­ja, Frank McCarthy házába. (Frank McCarthy Patton tábor­nok egykori segédtisztje volt, aki később, amikor producer lett, megfilmesítette a tábornok életét.) így történt ez Marilynnel is, akit egy szeptember végi estén meghívtak az Allan-McCarthy- villába a Beverly Hills-i kanyar­gós szurdok fölötti Seabright Place-re, hogy találkozzék New York-i fényképészek egy cso­portjával, akik azért érkeztek, hogy fotótanulmányt készítse­nek hollywoodi sztárjelöltekről. A fényképészek között volt az a másik férfi, aki később új fordulatot adott Marilyn életé­nek. Milton Greene az 1940-es évek végén egyre nagyobb hír­névre tett szert az ország egyik legtehetségesebb divatfotósa­ként és neves személyiségek Megteremteni a boldogulást (Folytatás az 1. oldalról) döntően részvénytársaságok ál­lítják elő. A megyei szövetség­nél maradva még hadd mond­jam el — igen fontos —, hogy működik hét területi szerveze­tünk. Ezek a helyi kapcsolatok alakításában meghatározó fel­adatokkal bírnak, az önkor­mányzatoknak minden, a gaz­dasággal összefüggő kérdésben ki kell kérniük az érdekvédelem véleményét. Ilyen témák példá­ul a helyi adók, fejlesztések. —Egyáltalán: mit nyújt tag­ságának a szövetség? — Minden tevékenységünk a gyakorlati életet szolgálja. A teljesség igénye nélkül néhány terület: tájékoztatás, oktatás, rendszeres például a tagszerve­zetek felkészítése a jogszabály­módosításokra; műszaki vona­lon a pályázatokat segítjük, ön­kéntes biztosítási pénztárunk van. — Túlvagyunk az első fél­éven. Mit mutat a mérleg Ön szerint? — Biztató a kép. A számo­kon túl: egyrészt rendeződött a cégek gazdasági háttere, más­részt komoly eredmények reali­zálódtak főképpen a nagyobb egységeknél. Az első félévben a megyében az országos muta­tókat minden vonatkozásban meghaladjuk; nőtt a termelés, a nyereség, az export. Ez igen biztató a megye helyzetét te­kintve. —Rá is fér a megyére, hiszen nem tartozik az előnyös helyze­tű térségek közé. — Igaza volt abban Horn Gyulának, hogy várhatjuk a csodát, de csodák nincsenek, magunknak kell megteremteni a boldogulást. Ebben a térség­ben, amíg Románia és Magyar- ország kapcsolata nem rendeződik hivatalosan, amíg nem alakul ki a háttér a hajdani jól működő, gyümölcsöző gaz­dasági együttműködéshez, ad­dig a nyugati tőke sem lát fantá­ziát ebben a régióban. Abban a pillanatban válhat vonzóvá szá­mukra ez a vidék, ha itt nyílik a kapu kelet felé. — Egyáltalán: hová telep­szik ma szívesen a tőke? — Ahol kedveznek neki az önkormányzatok, ahol jó a me­nedzsment, ahol nem gond a nyelvtudás, ahol vannak jól képzett, angolul vagy németül beszélő szakmunkások. —Fel-felbukkannak a kama­rákkal való rivalizálásra utaló jelek a nyilvánosság fórumain. Milyen a kapcsolatuk Ön sze­rint? — Szerintem nem igaz, hogy feloldhatatlan ellentétben ál­lunk. A kamarák nem érdekvé­delmi, hanem közszolgálati fel­adatot ellátó intézmények. Úgy gondolom, jól megvagyunk és meg is leszünk egymás mellett. Valamennyi olyan szervezettel van együttműködési megálla­podásunk, amelyekből profitál­hatnak a tagszervezeteink, így természetesen a kereskedelmi és iparkamarával is. —A gazdasági élet szereplőit naponta foglalkoztató, súlyos téma a szövetkezeti törvény. A tervezet feltehetően az ősszel ke­rül a parlament elé. Hol tart az előkészítő munka, melyek a legvitatottab területek? — A második, illetve harma­dik átdolgozott koncepciónál tartunk. Az első, röviden szólva íróasztal mellett készült a mi­nisztériumban, és használhatat­lan volt. Akkor kezdték az ér­dekképviseleteket is komolyan bevonni, és figyelembe is vették a javaslataikat. A most összeállt koncepció az egy olyan váz, amire már fel lehet építeni a tör­vényt. Ami a lényeget illeti, pil­lanatnyilag a helyzet felemás: a gazdaságban ténykedő cégek sem nem szövetkezetek, sem nem gazdasági társulások. A sok módosítás csak rontott mind­ezen. Végre tehát — és erre az említett koncepció reményt ad — világos utat kell szabni: ami szövetkezet, az az legyen, oszthatalan szövetkezeti alap­pal, egy tag-egy szavazattal, ami pedig gazdasági társulás, az tisz­tán az legyen. — Egyes gyakorló gazdasági vezetők szerint az új szövetkezeti törvénytervezet a szövetkezetek halálát jelentené! — Ez nem igaz. De hangsú­lyozom, a jelenlegi dokumen­tum még csupán koncepció, egy körvonalakat megrajzoló elkép­zelés, és nem kész tervezet. Ki­mondom a véleményemet: sze­rintem azok fogalmaznak így, akiknek a variálásra alkalmas felemás helyzet fenntartása az érdekük. A tagságnak igenis a tiszta viszonyok kialakítása, az egy tag-egy szavazat, az osztha­tatlan vagyon, a tulajdoni hely­zet nyílttá tétele az érdeke. Vé­gül arra válaszolva, hogy hol tart a munka, hadd mondjam el, hogy az országos iparszövetség kezdeményezésére a napokban tartottunk egy koordinációs ér­tekezletet. Itt a tervvázlathoz ja­vaslatokat fogalmaztak meg a szövetkezeti ágazatban dolgozó érdekképviseletek. A koncepci­ót eljuttattuk az Igazságügyi Mi­nisztériumba, ahonnan megkül­dik azt az érintett tárcáknak. A szaktárcák és az érdekképvise­letek vezetői majd kivesézik a tervezetet, és kialakítva a, végső tervet, benyújtják a parlament­nek. — Személyesen részt vesz Ön ebben a folyamatban? — Nem. Az Országos Ipar­szövetségben minden területnek megvan a maga felelőse, tehát ő látja el ezt a feladatot. Ez termé­szetesen nem jelenti azt, hogy a megfelelő fórumokon, amennyiben szóba kerül a tör­vénytervezet, ne mondjam el a véleményemet, ha szükséges­nek tartom. Tóth Ibolya Két emberöltőnyi történelem Dr. Szil vássy László biológus az Öntözési Kutatóintézet nyugal­mazott tudományos tanácsadója helytörténészként a Bolza csa­ládról szóló Szarvasi Mozaik című kiadványával lett ismert. Következő munkája Szarvas életét a honfoglalástól a reform­korig feldolgozó Történelmi Mozaik volt. Most ennek első világháború végéig terjedő foly­tatását adja közre a szerző. Bár e korszak mindössze két emberöltőnyi, de a hozzá kap­csolódó történelmi események számban és jelentőségben messze túlhaladják az előző ezer évét. A reformkorral elinduló polgári átalakulás rendkívül mozgalmas, változatos és sokar­cú időszaka volt Szarvasnak — írja a második kötet előszavában Szilvássy. Olvashatunk a múlt századi Szarvas közbiztonságáról, arról az időről, amikor utcakapitányok vigyázták a rendet. A szerző a közigazgatás, továbbá a bírásko­dás és az igazságszolgáltatás helyi gyakorlatával is foglalkozik. Kü­lön fejezetet szentel az egyházak, az egészségügy és a közoktatás történetének, a közművelődésnek és a kultúrának. ír az árvíz elleni védekezésről és az önkéntes tűz­oltó egylet létrejöttéről. A függeléket múlt századi, je­les szarvasi férfiúk portréiból, korabeli kastélyok és középüle­tek felvételeiből, szarvasi életképekből szerkesztették. A Történelmi Mozaik — Szarvas második kötetét ezer- kettőszáz példányban az Öntö­zési Kutatóintézet adta ki. (Csath) fényképészeként. A huszonhét éves, elvált Milton Greene ala­csony, sötét hajú, komoly férfi volt, aki nyomban igen jó benyo­mást tett Marilynre lenyűgöző szakmai tudásával. Arról be­szélt, hogy „festeni kell a fényképezőgéppel”, és ismertet­te ragyogó, fantasztikus ötleteit, miként lehetne filmen dicsőíteni a nőket. Marilyn, akit mindig vonzott a fényképészmesterség, és kíváncsi volt, milyen hasznot húzhatna Greene-ből, úgy hall­gatta Miltont, mintha teremtett lélek sem lett volna jelen rajtuk kívül. „Azt mondtam neki, hogy a napom minden perce foglalt, de hajlandó vagyok akár egész éjszaka modellt állni neki.” S bizonyos értelemben meg is tette. Marilyn és Milton otthagy­ták a társaságot, és az estét meg a következő délelőttöt — Miltont idézve — az ő „nyugati parti házában” töltötték. Kiderült, hogy ez nem más, mint egy ho­telszoba, ahol romantikus szere­lem szövődött közöttük Milton hollywoodi látogatásának fenn­maradó rövid idejére (ami sze­rencsésen egybeesett azzal, hogy Johnny Hyde egy hetet egyedül vakációzott Palm Springsben). Milton 1949. szep­tember 14-én visszautazott New Yorkba, anélkül, hogy egyetlen felvételt is készített volna Marilynről. Még ugyanaznap a Lexington Avenue-n levő mű­termében táviratot kézbesítettek neki, amelynek merész címzése így hangzott: „Milton (Forró Kulcs) Greene-nek. Milton Greene forrón szeretlek, s nem­csak a házad és vendégszerete­ted miatt. Úgy gondolom, remek ember vagy, és ez, drágám, nem­csak amolyan duma. Ölel Marilyn” (Részlet Donald Spoto Marilyn Monroe c. könyvéből, amely a Magyar Könyvklub gondozásában jelent meg.) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents