Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-24 / 172. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1996. július 24., szerda Megkérdeztük olvasóinkat Adnának-e pénzt a koldulónak? Patkás József, 40 éves sarkad- keresztúri víz-és gázszerelő: — Attól függ. Vannak közöttük olyanok, akik rögtön betérnek a kocsmába az összekoldult pénzzel. Nekik nem adnék. Vannak aztán olyanok is, akiknek kiflire vagy tejre kell, rajtuk szívesen segítek, ha tehetem. Remélem, vagyok annyira jó emberismerő, hogy már a külsejéről megismerem, ki az, akit az italozás hajt ki az utcára, és ki az, akit az éhség és a szerencsétlen sorsa. Sajnálom azokat, akik önhibájukon kívül kényszerülnek kéreget- ni... Várdai Andor, 36 éves sarkadi gépkocsivezető: —Aki egészséges, és akar, az minden világban tud magával mit kezdeni. Ezért nem tudom elfogadni az olyan gondolkodást, hogy „majd csak juttat valaki valamit”. Én is voltam munkanélküli. Emlékszem, sokan még mondták is: „Megőrültél, hogy olyan hamar munkát keresel ! ? Hát miért nem használod ki a segélyt?” Nem akartam ellustulni és a máséra rászorulni. Ezért igyekeztem. De ezt mindenki megteheti! Csak nagyon indokolt esetben adnék koldusnak. Nagy Mihály, 26 éves mező- gyáni állatgondozó: — Ha pénzt kéme valaki tőlem, az jutna eszembe: szegény, milyen rossz lehet neki. Szóval sajnálatból valószínűleg adnék neki egy pár forintot, de meggyőződésem, hogy a koldulás nem helyes megoldás. Szerintem a pénzszerzésnek van más módja is mindenki számára. Vállaljon alkalmi vagy segédmunkát, csak ne tétlenkedjék! Abban sem hiszek (csak egészen kivételes esetben), hogy valaki az egészsége miatt kényszerül ilyesmire. A koldulás is fárasztó! Téglás Sándor, 73 éves geszti nyugdíjas: — Itt, a mi falunkban még nem láttam olyat, hogy valaki koldult volna az utcán. Háború előtt voltak házaló kéregetők, nekik, ha ismertem őket, hogy amúgy rendes emberek, adtam pénzt. Az ismeretlen házalókban persze akkor sem és most sem bíznék. Ki tudja? Lehet, hogy csak rablás előtti „terepszemlét” tart az illető! Ha nagyvárosban járnék, és pénzt koldulna tőlem valaki, megnézném az arcát. Ha italos kinézetű, biztos nem adnék neki. __rja F OTÓ: LEHOCZKYPÉTER Gyulaiak készítik Csongrád megye digitalizált idegenforgalmi csalétkét Már a térképet is hamisítják A gyulai HISZI-Map Kft. az ország legjelentősebb térképkiadójává küzdötte fel magát. Megyeat- lasz-sorozatuk legújabb termékeként a napokban látott napvilágot Csongrád megye térképkollekciója. Szerves része a vállalkozói almanach, mely a Progress Vállalkozás-fejlesztési Alapítványt, ennek mikrohitel-konstrukcióját mutatja be, sőt vállalkozói naptár is kiegészíti a kötetet. A gazdaság alapinformációi mellett találkozhatunk Csongrád megye turisztikai adatbázisával. Augusztusban Jász-Nagykun-Szolnok, szeptemberben Veszprém, októberben Hajdú-Bihar, decemberben Zala megye atlasza következik, ami marad, arra jövőre kerül sor. Göndöcs Péterrel, a HISZI-Map ügyvezető igazgatójával ezúttal tevékenységük néhány más vonatkozásáról is szót ejtettünk. — Az utóbbi időben szoros kapcsolatot alakítottunk ki a Cartographia Kft.-vel, melynek hagyományosan jelentős állami megrendelései vannak. Megállapodtunk abban, hogy atlaszsorozatunkra alapozva, közösen és nagy tételben gyártunk le „szólótérképeket”. —A Hiszi-Map ilyen termékei eddig milyen számban láttak napvilágot? Marilyn Monroe élete és halála (2.) Meztelensége hódított Marilyn Monroe-ról készítettfelvételek műtárgyakká váltak Egy októberi napon, amikor éppen úton volt egy próbajátékra, Marilynt szerencsés kimenetelű baleset érte. Sohasem volt különösebben óvatos vagy figyelmes vezető, s ezúttal belerohant a Sunset Boulevardon egy kocsi hátuljába. Nyomban nagy tömeg verődött össze. Sem ő, sem a másik kocsi vezetője nem sérült meg, ámde Marilyn —- aki tűsarkú piros cipőben s a méreténél két számmal kisebb pirosfehér babos napozóruhában pompázott — kisebbfajta szenzációt keltett. A bámészkodók között őgyelgett Tom Kelley, az Associated Press volt fotóriportere is, aki akkoriban önálló fényképészként remek felvételeiről volt híres; gyakran fényképezte Hollywood legfotogénebb modelljeit. Amikor Marilyn kijelentette, hogy elkésik egy fontos megbeszélésről és nincs pénze taxira, Kelley a kezébe nyomott öt dollárt, és mellékelte a cégkártyáját. Május elején Marilyn a képeit tartalmazó mappával bejelentés nélkül bekopogtatott Kelley műtermébe; rikítóan ki volt festve, sokat sejtető áttetsző fehér blúzt, magas sarkú piros cipőt és annyira feszülő piros szoknyát viselt, hogy alig tudott lépni benne. Hát, mondta Kelley, éppen van egy sürgős munkája: egy másik modell beteget jelentett, neki pedig határidőre le kell szállítania egy felvételt egy sörreklámhoz. Nem telt bele két hét, és a Pabst-sör gyártóinak leszállította az új plakátot; a gyár reklámügynöksége közölte Kelleyvel, hogy Marilyn a legcsinosabb modell, amellyel valaha dolgozott. Ha megfelelően ki volt festve, Marilyn természetben is eléggé vonzó volt. De amikor modellt állt, valami felvillant benne, egy pillanattal a gép kattanása előtt, és a képen Marilynből csak úgy áradt az érzékiség. A sörreklám felkeltette egy — Százötven íves térképünk jelent meg szólóban, például Magyarországról, Budapestről, a Balatonról, az ország városairól, de kistelepülésekről is. Az adatokat a legkorszerűbb eszközökkel, digitálisan dolgozzuk fel, így hamarosan kezünkben lesz az ország digitálisan rögzített térképészeti adatállománya. Tavasszal Csongrád megye atlaszát multimédia módszerrel, CD-n is megjelentetjük: „szemmel és füllel foghatóvá” tesszük a megye idegenforgalmi látványosságait. — Nem tudni, örülnek vagy bánkódnak-e amiatt, hogy már lopják a térképeiket? John Baumgarth nevű chicagói naptárgyártó figyelmét, s megkérdezte Kelleyt, vajon új modellje hajlandó lenne-e modellt állni most készülő naptára számára. Az elgondolás szerint művészi aktfotóról lenne szó, mondta. S mivel Marilyn már korábban is állt modellt fedetlen mellel Earl Morannek, és semmi kivetnivalót sem talált abban, hogy félmeztelenül járkáljon odahaza, strandokon és fényképészműtermekben, habozás nélkül ráállt az ajánlatra. A műterem padlóját bíborszí— Valóban találkozunk a térképeinket másoló kalózkiadásokkal, s mi először peren kívül, ha pedig ez eredménytelen, a törvény erejével szerzünk érvényt üzleti érdekeinknek. A mi térképeinket országszerte megveheti bárki a könyvboltokban, a benzinkutaknál, az utcai árusoknál. Gyulán, a Jókai utcai szakboltunkban természetesen termékeink legszélesebb skálája megtalálható. De inkább egy újabb piaci lehetőségünkről szólnék: a közeljövőben „betömi” készülünk Romániába is, ahol szintén megyeatlaszokat készítenénk. K. A.J. nű bársonykárpittal borították, és Marilyn két óra hosszat meztelenül állt modellt, egyre váltogatta a pózokat, amint a fölötte hárommétemyire egy létra tetején gubbasztó fényképész kattintgatta a gépét. Engedelmesen forgolódottjobbra-balra... domborított... szembenézett a kamerával.... nyújtózkodott oldalnézetből. A soktucatnyi felvételből mindössze két, egész alakot ábrázoló kép maradt fenn: „Egy új redő”, így nevezte el a Baumgarth Company Marilyn meztelen oldalnézeti beállítását egy könnyedén ráncot vető kárpit előtt, míg az „Arany álmok” címet adták a mellét előrefeszítő Marilynről készült felvételnek, amelyen lábát az illendőség kedvéért szemérmesen összezárja. A Marilyn Monroe-ról 1949- ben készített felvételek a fényképészet történetének minden más aktfotójánál inkább műtárgyakká váltak: mindenütt kiállították őket, s a kereslet irántuk sohasem csökkent. Újra meg újra megjelentek naptárakban, játékkártyákon, kulcstartókon, tollakon, ruházati cikkeken, öltözékek tartozékain, fehérneműkön és háztartási cikkeken; vállalkozók évtizedeken át meggazdagodtak azon, hogy megvásárolták — vagy csak azt állították, hogy megvásároltáke képek terjesztésének a jogát. Ezek a képek a művészet és a reklám egyesülésének útján mérföldkövek lettek. (Részletek Donald Spoto: Marilyn Monroe c. könyvéből, amely megjelent a Magyar Könyvklub gondozásában) (Folytatjuk) Packázó hivatalok Ugye, senkinek sem mondok újat, ha itt és most megállapítom, csapnivalóan zűrös világban vagyunk kénytelenek élni, kiszolgáltatva a politikának, a gazdaságnak és azok kiszolgálóinak. Tegnap kora reggel egy zokogó nő hívott fel telefonon, mondván, ha nem segítünk, öngyilkos lesz. Tizenéves vagyoni perének most lett vége. — Kisemmiztek — mondja — a gyerekeimmel együtt. De már belefáradtam, hiszen amikor a férjemtől elmenekültünk pöttöm kis fiaimmal, abban bíztam, majd a bíróság igazságot tesz és nem kell földönfutóvá lennünk, hiszen amit ott hagytam dúvad férjemnél, elosztva két családnak is megfelelő életet biztosított volna. A bíróság döntött, nem a tollforgató feladata minősíteni, hogy hogyan. Egy a lényeg: az asszony és a mára már kamasz fiai kiszorultak a lakásból, a vagyonból egyaránt. Pontosabban maradt valami kevéske, amit a bíróság megítélt, de az valóban csak töredéke a közösen szerzett vagyonnak. A szegedi megyei bíróság ítéletében az szerepel, hogy a megítélt, s letétbe helyezett pénzt július 15-ig ki kell fizetni az asszonynak. S ő várt, hogy azt a kevéskét, amit tíz év után végre meg kellene kapnia, a felgyülemlett adósságaiba befizesse. Csakhogy az összeget a mai napig nem kapta meg. Telefonált ide-oda, a csabai bíróság gazdasági hivatalában közölték vele: az ítélet ugyan a kezükben van, de azt a szegedi bírónak saját kezűleg kellett volna aláírnia ahhoz, hogy a neki járó összeget kifizethessék. A szegedi bíróságon is nyári szünet van, tehát várnia kell annak végéig. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek, hogy ez az asszony több mint tíz év után egy formai hiba miatt nem juthat a pénzéhez. Szerettem volna körbejárni a témát, s felkerestem a csabai bíróság gazdasági vezetőjét, aki történetesen huszonéves hölgy. Fiatalsága és hatalma tudatában ült az asztala mögött, hagyta, hogy úgy álljak előtte, mint egy bűnöző. Az egyik kezemben a retikül, a másikban egy szatyor. Szerettem volna a jegyzetfüzetemet elővenni, de egy szóval sem mondta, hogy foglaljak helyet s tegyem a dolgom. Félmeztelenül ült a hivatalában, csak a mellét takarta egy iciri-piciri — megítélésem szerint strandra illő — kis blúz. Fiatal lányként én is dolgoztam bíróságon, s bizony tudtuk, tudtam, hogyan illik viselkedni, öltözködni a hely szelleméhez méltóan. Szerettem volna ezt a fiatal hölgynek elmondani, de aztán rádöbbentem, nem az én feladatom... A vezetőnő szólt a munkatársnőjének, tájékoztasson az ügyről. A munkatársnő rendkívül íidvariasan elmondta, amit elmondhatott, de közölte, ezt nem hivatalosan mondja, mert erre nincs meg a jogosítványa. Engedélyező pedig se közel, se távol... így nem maradt más, mint a szegedi megyei bíróságot megkeresni, ahol a kör bezárult. Tudnak az ügyről — mondták —, de segíteni nem tudnak, várjuk meg, amíg a tisztelt bíróság visszaérkezik a nyári szabadságról. Remélem, az érintett nem lesz öngyilkos. Azt is remélem, valamikor hozzájut a jogos tulajdonához. De vajon a késedelmi kamatot, amit felszámolnak neki az OTP-nél, a takarékpénztárnál, s mindenütt, ahol adóssága van, vajon ki fogja fizetni? Talán a tisztelt bíróság? B. V. Egy kérdés - egy atlasz Nyereményszelvény 14. 74 ........................................................... 7 5 .......................................................... 7 6 ........................................................... 7 7 ............................................................ 7 8 ............................................................ 7 9 ............................................................ N év:............................................................................... Cím:................................................................. C sak a hírlapból kivágott nyereményszelvényekre beküldött megfejtéseket fogadjuk el. Korlátlan számú megfejtéssel lehet pályázni! / Z A HAZA MINDEN KLÖm MSR MEGYEI HÍRLAP munkatársat keresek. Olyan korán kelő, pontos, megbízható jelentkezőt várok, aki BÉKÉSCSABÁN naponta eljuttatja az újságot az előfízetőknek, beszedi a díjat és új előfizetőket szervez. IELENTKEZNI LEHET a Békés Megyei Hírlap ügynökségén Csehi István ügynökségvezetőnél, Békéscsaba, Penza-ltp. 4. fezt 1. csütörtökön 13.00—14.00 óra között vagy a 45!-241-es telefonon.
