Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-23 / 171. szám

GAZDASÁG 1996. július 23., kedd Szövetkeztek A kis tételben állattartással fog­lalkozók körében nem hangzik újdonságként, ha értékesítési gondokról esik szó. A tavaly Füzesgyarmatról indult kezde­ményezés, ami összefogásra buzdította a kistermelőket, mára komoly érdekvédelmi csoporttá vált: ők a Békés megyei sertés­tartók sertésértékesítési szövet­kezete. A megye több települé­sén alakult helyi szervezet így februárban kilenc fővel. Nagy­szénáson is, ami mára 43 fős csoporttá nőtte ki magát. A na­pokban közgyűlést tartottak, melyen részt vett Hegyi József elnök és Zsilák Mihály kereske­delmi üzletkötő is. Az eddig el­ért eredményekről és tervekről a helyi csoport vezetőjét, Misák Ferencet kérdeztük: — Néhány szót a megalaku­lásról. Ahol ennyi ember érde­keit sértik a közismert dolgok a sertéstartásban, feltétlenül lépni kellett valamerre. Az érdekvé­delmi szervezet létrehozását itt, Nagyszénáson teljes mértékben támogatta, segítette a polgár- mesteri hivatal is. A belépés egyetlen feltétele, hogy rész­jegytőkét írasson a tag, ezután az értékesítés gondjával nem kell foglalkoznia, csak a termeléssel. A tavasszal a közismerten nehéz körülmények ellenére korrekt üzleti kapcsolatainknak kö­szönhetően 34 gazda 240 darab sertését értékesítettük elfogad­ható áron. Célunk, hogy széles feldolgozói körben kiépítsük ér­dekeltségeinket, olyan szer­ződési megállapodásokat kötve, melyek oda-vissza a termelőre és a feldolgozóra egyaránt érvé­nyesek, és szükség esetén feltét­lenül szankcionálhatók. Bár nagy előnynek tartjuk, hogy dömping idején az általunk le­szerződött sertések soron kívül levágásra kerülhettek, ezen felül szeretnénk elérni egy minden­koron gazdaságos ár kialakítását és elfogadtatását. így minden ta­gunk akár kis, akár nagyobb mennyiségben termel is, nálunk megtalálja számítását. J. V. K. Közszolgáltatásról Rendkívüli testületi ülésen dön­tött a napokban a kaszaperi ön- kormányzat a helyi szilárd hulla­dék kezelésével kapcsolatos köz­szolgáltatás kötelező igény- bevételéről. Eszerint a hulladék- kezelést — kölcsönös szerző­déskötéssel —egy kívülálló köz- szolgáltatónak, a hódmező­vásárhelyi A. S. A Köztisztasági Kft.-nek adták át. Az elképzelés szerint minden lakás egy-egy 120 literes kukát kap, amelyből díjfi­zetés ellenében kéthetente viszik el a szemetet. Az igények növe­kedésével lehetőség van a szállí­tás sűrítésére is. Az induló meg­oldás 232 forintot jelent lakóhá­zanként, valamint évente egy-két lomtalanítási akciót. H. M. A gránicon belül rend van — Új feladatok várnak Mezőhegyesre Elnökváltás nyugati stílben A Mezőhegyesi Állami Ménes­birtok Rt. vállalati vezetői a kö­zelmúltban bensőséges hangu­latú ünnepségen köszönték meg dr. Remport Katalinnak, az igazgatóság eddigi elnöké­nek a részvénytársaság érdeké­ben kifejtett tevékenységét. A Hotel Noniusban megtartott összejövetelen jelen volt az rt. igazgatóságának új elnöke, dr. Keserű János is. — Higgyék el, a mai Ma­gyarországon még meglehe­tősen ritka helyzetnek va­gyunk tanúi és részesei — mondotta köszöntőjében dr. Megyeri Zsolt vezérigazgató. — Itt ül egymás mellett az igaz­gatóság régi és új elnöke. A régi elnök azt mondta, egyáltalán nem zavarja, ha itt lesz az új elnök, sőt örömmel látja. Kese­rű úr pedig kijelentette: többek között azért szeretne jelen len­ni, mert a nyugati demokráci­ákban így szokás. Dr. Megyeri Zsolt — vissza­tekintve az elmúlt négy és fél évre — elmondta, hogy amikor Mezőhegyesre került, az volt a központi kérdés, miből vesz­nek gázolajat, miből vesznek műtrágyát. Remport Katalin bízott az új vezetőségben, és akkori politikai pozíciójából adódóan támogatta a pénzügyi rendezést. Valamennyien azért dolgoztak, hogy a birtok ne jusson a felszámolás sorsá­ra, hogy ne szakadjon meg Mezőhegyesnek a több mint 200 éves múltja. Ebben a mun­kában nagy szerep jutott Sza­bó Imrének és dr. Klimaj Pál­nak, akiket az ÁPV Rt. szintén felmentett a részvénytársaság vezető testületéiben viselt tisztségükből. „Dr. Klimaj Páltól példamutató segítséget kaptunk a pénzügyi rende­zésről folyó tárgyalásokhoz” —emelte ki dr. Megyeri Zsolt. Dr. Remport Katalin fel­idézte: négy és fél évvel ezelőtt a ménesbirtok adóság- állománya 2 milliárd, éves vesztesége pedig több mint 500 millió Ft volt. Ehhez ké­pest a tavalyi, 130 millió Ft-ot meghaladó nyereség magáért beszél. — Azt kívánom az új igazga­tóságnak, hogy hasonlóan jó eredményeket érjen el, és hogy a birtok, ez a nagyon jó gazdaság, nagyon jó kollektívával és na­gyon jó vezetéssel teljes mér­tékben visszaszerezze a régi hír­nevét — mondotta. Dr. Keserű János, az igazga­tóság új elnöke megerősítette: valóban kérte, hogy részt vehes­sen ezen a megbeszélésen. „Meg akarom emelni a kalapo­mat az előtt a vezetés előtt, ame­lyik ezt a szép eredményt produ­kálta. Ismervén a számokat, nem kis drukkal nézek az elkövetkezendő időszak elé. Az új összetételű igazgatóság első ülésén így fogalmaztunk: a gránicon belül színvonal és rend van. Az igazán nagy feladat most a gránicon kívül vár Mezőhegyesre; ez a nagy fel­adat pedig az integráció” —je­lentette ki a Ménesbirtok Rt. igazgatóságának új elnöke. — gh — Aratók Berényben A mezőberényi AGROWERK Szövetkezetben is, mint bárhol az ország gabonatermő vidékén most van a munka dandárja. Ko­csis László, az AGROWERK Szövetkezet elnöke elmondta: a cég zömmel a LANDMARK Kft. és a „Kalász” Gazda Szövetkezet haszonbérelt föld­jein végzi a betakarítást. A helybeni munkák után az ország távolabbi vidékein is vállalnak aratást. Hét darab Claas do- minátorral dolgoznak, a hozzá tartozó szállítóeszközökkel. Negyven személyt foglalkoztat­nak. —Hol tartanak az aratásban, milyen a termés? — A borsó aratását befejez­tük. 150 hektárt vágtunk le, repcéből 100 hektárt. Az 1500 hektár búzából mintegy a felén végeztük el az aratást. Pontos adatot a hektáronkénti áltagról nem tudok mondani, nem az én feladatom, de véleményem szerint gyengébb termésátlag várható a tavalyinál borsónál, búzánál egyaránt. A további­akban is kemény feladat vár ránk, hiszen egyre nehezeb­bek az aratás követelményei. Az infláció, az alkatrészárak több száz százalékos emelke­dése, a magas gázolajár egyál­talán nem segíti a mező- gazdaság talpraállását. Harmati Erzsébet A kombájn a szállítójármű pótkocsijába önti a tartályában összegyűlt gabonát fotó: lehoczky Péter A kalmárrosta már villanymotoros Világ életemben jószágtartásból éltem, de még az apám és a nagy­apám is gazdálkodó volt. Most mégis úgy döntöttem, felszámo­lom az állatállományt. Erővel még bírnám, ám a takarmányár lassan a csillagos ég. Ahogy elnézem, a vevők hasonlóképpen gondol­kodnak. mert reggel óta úgy kerül­nek, akár az ördög a tömjént — támasztotta bánatosan utánfutója oldalát a hetvenkilenc esztendős körösladányi gazda a legutóbbi gyomaendrődi vásárban. A más­fél mázsás törzskönyvezett pietrin apaállatért harmincezer forintot kért, de vágóár nem sok, annyit sem ígértek érte. Egyik szeme sírt, a másik sze­me nevetett annak a gyomai asszonynak, aki kilenc órára a vá­sárra vitt összes malacon és süldőn túladott. — Hál’ istennek valamennyi elkelt. A héthetes malacokat há­romezerért, a süldőket ötezerért kérték. Tudom, szégyenletesen alacsony ár, de tovább etetni már végképp nem akartam és nem is tudtam volna őket. Annyit azon­ban már most mondhatok, jövőre még mutatóba sem lesz malac a vásárban. A négyhetes borjút tizenhét­ezerre, a nyolchetest negyvenkét­ezerre, az egyévest hetvenezerre tartották. A sor végén egy lovas kocsi oldalához kötve két borjút árultak. — Nemrégiben, az ártéri legelőről ellopták a két tehenün­ket. Az egyik fejős volt, a másik augusztusban ellett volna. Az álla­tok fejét és belét nem sokkal odébb a folyóparton megtaláltuk — mesélte szomorkásán a bakon ülő gyomai asszony.—A nyugdíj mellé jól jött a tej ára. Ha sikerül, a borjakat fejős tehénre cseréljük, s talán a régi kuncsaftok is vissza­térnek hozzánk. Az anyabirka tizenötezer forin­tért, a bárány tizenkétezerért kelt el. A kecskét hétezer forintra, a gidát háromezer-ötszázra tartot­ták. Féléves csikót százezer forin­tért, mént százhatvanezerért, két­éves kancát száznyolcvanezerért láttunk. A vásárban egy békebeli kal­márrostát is árultak. — Kombájnnal aratva is kalá­szos marad a takarmány, ott sem árt egy alapos rosta—magyarázta a szerkezet gazdája, egy endrődi férfi, aki szerint az az idő már a múlté, amikor lóval nyomtatnak, ám a kalmárrostának ma is jó hasznát veszi a gazda. A sok tok­lász főleg a vetést nehezíti meg. A tiszaszentimrei mester műhelyé­ben készült, eredetileg kézi hajtá­sú, később villanymotorosra ala­kított rostának nyolcvanezer fo­rint volt az ára. Legközelebb augusztus máso­dik vasárnapján lesz vásár Gyomaendrődön. Cs. R. Piaci körkép — Mezőhegyes Havonta egyszer, tizedikén A közelmúlt legnagyobb mező­hegyesi piaci híre az, hogy az önkormányzat, illetve a városel­látó szervezet visszaállította a korábbi gyakorlatot: a városban ezentúl havonta ismét csak egy­szer tartanak piacot (vásárt), mé­gpedig 10-én; ha ez a nap szom­batra, illetve vasárnapra esik, akkor a 10-ét megelőző pénte­ken. — A vonatkozó rendeletek ér­telmében ki kellett költöztetnünk a piacot a városközpontból. Ta­valy a Battonyai út mellett zárt területen megépítettük- az új léte­sítményt, a működéshez szüksé­ges egyéb feltételeket is biztosí­tottuk. Sajnos a szűkös anyagiak miatt szilárd burkolattal még nem tudtuk lefedni a piac majd 6 ezer négyzetméteres belterületét. Ki­alakítottuk viszont a belső közle­kedési rendet, az ezt szolgáló uta­kat. Úgy terveztük, havi két alka­lommal tartunk piacot. Sajnos a látogatottság alatta maradt a vára­kozásnak, lassan elmaradoztak a kereskedők is. Emiatt tértünk vissza a havi egyszeri piachoz, a 10-eihez—mondta Roczkov Fri­gyes, a városellátó szervezet vezetője. És valóban, amikor leg­utóbb Mezőhegyesen jártunk, tapasztaltuk, nyoma sincs a korábban megszokott színes vásári forgatagnak. „Amit lá­tunk, piacnak nagy, vásárnak kicsi” — foglalta össze a ki­alakult helyzetet az egyik far­mer- és katonairuha-árus. Több kereskedő szerint fölös­leges volt megváltoztatni az évtizedes gyakorlatot: a mező- hegyesiek ragaszkodnak a 10- ei vásárhoz, ami korábban egybeesett a fizetési nappal. Igaz, hogy időközben sokan elvesztették a munkahelyüket, de a megszokás nagy úr. Ha tizediké, akkor vásár. — Huncutok vagytok ti is! —— vetette a kereskedők szemére az egyik vevő. Összefogtatok, és kihagytátok Mezőhegyest. Pe­dig sokunknak jó lett volna a havi kétszeri piac. A vásározók egymás szavába vágva bizonygatták: a hideg víz­re valót sem keresték meg, ezért nem jöttek idáig. De ezután min­den 10-én visszatérnek, mint a régi szép időkben. M.Gy. Létminimum 1995 A KSH 1994 vége óta szünetelő létminimum-számításait új ala­pokra helyezve folytatja. Ä szá­mítás lényege, hogy a táplálko­zástudományi szakemberek ál­tal összeállított élelmiszerkosár felhasználásával megállapítjuk az egy főre jutó élelmiszerfo­gyasztás minimun-értékét, s a létminimun összege azoknak a háztartásstatisztikában tényle­gesen megfigyelt háztartások­nak az összes fogyasztási kiadá­Aktív háztartások első felnőtt családtag többi felnőtt családtag első gyermek (15 év alatt) második gyermek harmadik és további gyermek Nyugdíjas háztartások első felnőtt családtag további személvek sa, amelyek élelmiszerfogyasz­tása megfelel a fentiekben kiszá­mított normatívának. A számí­tás módszertani hátteréről a KSH Létminimum 1995., illetve a Háztartásstatisztikai Közle­mények 1996.1. n. év c. kiadvá­nyai számolnak be. A számítá­sok eredményeinek közlése a to­vábbiakban éves gyakoriságú lesz a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, ugyanis a létmini­mum nem szerepel a konjunktú­ramutatók között. Az újraszá­mított létminimum egy főre jutó átlaga 1995-ben 12 906 Ft/hó- nak felelt meg, mely átlag még nem reprezentálja a különböző összetételű háztartástípusokat. Ezek létminimum-értékeinek kiszámítása — az OECD-orszá- gok gyakorlatának megfelelően — ún. fogyasztási-egység kulcsszámok segítségével törté­nik, melyek értékei a követ­kezők: 1,00 0,75 0,65 0,50 0,40 0,90 0.65 A létminimum egy fo­gyasztási egységre számítva 16 435 Ft/hó volt, azaz ennyinek felelt meg egy egyedülálló aktív korú fel­nőtt létminimum-értéke. A két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztar­tás 2,90 fogyasztási egysé­get jelent, s az ilyen típusú háztartások 1995. évi létmi­nimuma 47 662 Ft/hó volt. Létminimum-értékek 1995-ben j^zirrurumurn-er itKt Egy háztartásra 'K i yyj-u\ tri Egy főre Élelmi­Fogyasz­számított havi érték, Ft szerek tási összesen ebből: összesen ebből: aránya, egység élelmiszer élelmiszer % iKtiv háztartások aktív korú felnőtt 16435 6340 16435 6 340 38,6 1,00 aktív korú felnőtt 1 gyermekkel 27 118 11273 13 559 5 636 41,6 1,65 aktív korú felnőtt 2 gyermekkel 35 335 16 205 11778 5402 45,9 2,15 aktív korú felnőtt 28 761 12680 14381 6 340 44,1 1,75 aktív korú felnőtt 1 gyermekkel 39444 17611 13 148 5 870 f 44,6 2,40 aktív korú felnőtt 2 gyermekkel 47 662 22 546 11915 5 636 47,3. 2,90 aktív korú felnőtt 3 gyermekkel 54236 27478 10847 5 496 50,7. 3,30 aktív korú felnőtt 4 gyermekkel 60810 32410 10135 5 402 53,3 3,70 lyugdíjas háztartások személy 14792 5 592 14792 5 592 ' 37,8 0,90 személy 25474 11 184 12737 5 592 43,9 > 1,55 személy 36157 16776 12052 5 592 46,4 2,20

Next

/
Thumbnails
Contents