Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-03 / 154. szám

A NAPSUGÁRTÓL... A nyári arckikészítés egyszerű, mert a napsugártól minden nó' megszépül. Titkok és fortélyok a színválasztáshoz. (II. oldal) Teszt a csábításról Ön azonnal enged a csábításnak, vagy olyan könnyen nem adja magát? Vagy netalán minden csáberő' visszapattan önről? (II. oldal) LÁTOGATÓK... Az ufonauták nem a világűrből érkeznek hozzánk, hanem velünk egy térben élnek, csak más dimenziókban. (III. oldal) A Békés Megyei Hírlap Melléklete Kullancs van, de pánikra nincs ok Az utóbbi tíz évben négy és fél­ezer kullancsok által terjesztett enkefalitiszes (vírusos agyvelő- gyulladás) megbetegedést je­lentettek be Magyarországon, közülük 2 volt Békés megyében (mindkét beteg Zalában járt, ahol megcsípte a kullancs). Me­gyénk a kullancsokban fellel­hető agyvelőgyulladást okozó vírus által nem fertőzött terület, bár kullancsokban mi sem szen­vedünk hiányt. Az adatokat és tudnivalókat dr. Ibos István, -a megyei tisztiorvosi szolgálat járványügyi osztályvezetője bo­csátotta rendelkezésünkre. — A kullancs baktériumos megbetegedést is terjeszthet — magyaráz a főorvos. — A Lyme-borreliosisra, azaz Lyem- kórra vonatkozóan nincsenek statisztikai adataink. A László Kórházban gondozzák az ilyen betegeket és az ő felmérésük alapján zömében a budai he­gyekben felszedett kullancsok okozták a fertőzést. — A riasztó híreket hallva, sokan megijednek, hogy elkerül­jék a veszélyt, inkább nem megy a család vagy a gyerek kirándul­ni. Hogyan védekezhetünk a nem túl rokonszenves élőlénnyel szemben? — Nehéz megtalálni az infor­mációnyújtás során a megfelelő arányt, felvilágosítani, de meg nem ijeszteni az embereket Az indokolatlan félelem rossz ta­nácsadó, de elbagatelizálni sem lehet a dolgot. Régen is bejártuk gyerekként az egész Magyaror­szágot, tele voltunk kulanccsal, mégsem történt semmi baj. Az elővigyázatosság azért fontos szempont. Ha valaki kullancsok­ban „gazdag” vidéken jár, a leg­jobb kétóránként végignézni a (Folytatás a II. oldalon) AZ OROSHÁZI FIATALEMBER ÉLNI AKAR A MŰTÉTTEL ÚJABB 5 ÉVET NYERNE Az orosházi Farkas Bálinttal évekkel ezelőtt ismerkedtünk meg. Családjával otthonában fogadott, ahol elmesélte egész­séges életének rövid történetét, majd a betegségével járó összes kínt és fájdalmat. A fiatalember 32 éves, a kórházak jó ismerője — sajnos. Elég kevés a rokkantsági nyugdíjam, mert még csak 16 évnyi munkaviszonyt tudtam produkálni — meséli némi iró­niával hangjában. Pedig őszintén bevallom, nem én akar­tam ilyen fiatalon megbeteged­ni, lerokkanni. A kálváriám 1993. szeptemberében kezdő­dött. Gyomorbántalmakkal ke­rültem kórházba, majd kivették a vakbelemet, utána Szegeden kimondták: leukémiás vagyok. Azóta kezelnek. A kezdeti bizta­tás — miszerint az interferonos terápia segít — már nem hat rám. A kóros sejtek száma nem csökken. Nagy dózisban szúrom nap mint nap önmagamat, így szinten tartom a betegséget. Két alkalommal kerültem orvosi bi­zottság elé, ahol a hazai műtétről lebeszéltek, pontosabban nem tartanak alkalmasnak rá, elutasí­tottak. A statisztika szerint még van két évem... Az élniakarás nem hagyta el­kedvetlenedni Bálintot. Megis­merkedett egy hasonló sorsú be­teggel, Attilával, akit Izraelben megműtötték, ő már újra dolgo­zik. — Attilát már nem az állam tartja el, visszanyerte erejét, bol- (Folytatás a III. oldalon) RÓZSASZIRMOS CSERESZNYEDZSEM — SZŐLŐDZSEM — GyÖMBÉRES KÖRTELEKVÁR A NYÁR ÍZEI ÜVEGBE ZÁRVA Egy zord téli estéken, semmi sem pótolhatja a nyáron üvegbe rejtett ízeket, illatokat. A befőttes üvegben mindig rejtőzik egy kis nyár, egy kis melegség. Lepje meg Ön is családját, s ha eddig még nem, az idén tegyen elgyümölcsöt Alighanem az egyre maga­sabbra szökő gyümölcsárak­nak köszönhető, hogy újra divatba jött a konzerválás hagyományos, nagyanyá­inktól örökölt módja, a befőzés. Hiszen a boltban kapható, futószalagon gyár­tott, színezékkel, állomány- javítókkal, tartósítószerek­kel, ellátott lekvároknál sok­kal ízletesebb a házilag elké­szített. Néhány bevált for­tély segíthet abban, hogy befőzés közben a gyümöl­csök megőrizzék értékeiket, s frissen maradva segítsék átvészelni a téli, vitamin-ín­séges hónapokat. Válogatás, mosás Ha lehet, mindig frissen sze­dett, beérett gyümölcsöt tegyünk el. Legyen egyfor­mán érett! Ne tartósítsunk túlérett, hibás gyümölcsöt! Ezért fontos, hogy a feldol­gozás előtt gondosan válo­gassuk át. A keményebb, ke­vésbé érett darabokból befőttet, az érettből dzsemet vagy lekvárt készítsünk. Mosás A feldolgozás előtt minden gyümölcsöt meg kell mosni, ugyanis még a magas fán ter­mettek is tele vannak mikro­organizmusokkal. A bő víz­ben ezek a szennyeződések tökéletesen lemosódnak a felületről. Tisztítás, hámozás, darabolás A legtöbb gyümölcsnél el­engedhetetlen. A hámozás­nál mindig rozsdamentes kést használjunk! A kajszit hámo­zás előtt lobogó, forrásban lévő vízbe mártjuk szűrőkanállal 20—30 másodpercig, majd ki­véve azonnal belemerítjük a szűrőkanállal hideg vízbe. Ezután kézzel egész vékonyan lehúzható a fellazult héj. Egyéb csonthéjasoknál, illetve az alma, körte esetében egyszerű­en kettévágjuk a gyümölcsöt, így távolítjuk el a magot. A' bogyós gyümölcsöket kima­gozzuk. Edények, üvegek A befőzéshez csupán néhány alapvető, egyszerű eszközre van szükség. Egy lábasban vagy fazékban, mely minden esetben rozsdamentes kell hogy legyen, mindent elkészít­hetünk. Lehetőleg vastagfalú üveget válasszunk, melyek bír­ják a hőt. Ahhoz, jogy lekvárja­ink hosszú ideig elálljanak, olyan üvegekbe kell tölteni őket, amelyeket előzőleg steri­lizáltunk. Ezt a következőképp végezzük: az üveget kimossuk, kiöblítjük, és alaposan lecsö- pögtetjük. Körülbelül 10 percre sütőbe tesszük. A pektín A lekvár készítés sikerében fontos szerepet játszik a pektin. Ez az a zselatinszerű anyag, amely sok gyümölcs alkotóele­me, és amelytől a lekvár besű­rűsödik. Az almában, a ribizli- ben, a szilvában és a citrusfé­lékben sok a pektin, a cseresz­nyében, a trópusi gyümölcsök­ben kevés. Nagyanyáink a két­féle pektintartalmú gyümöl­csöket keverni szokták, hogy a lekvár kellőképp besűrűsöd­jön. Ma a pektint por formájá-, ban élelmiszerboltban is meg- vehetjük. Tartósítás Lezárás előtt tegyünk minden üvegbe késhegynyi befőzési nátrium-benzonátot (élelmi­szerboltokban vagy gyógy­szertárakban kapható). Fehér por, vízben jól oldódik, 0,15 százalékben szabad használni. Jó lenne, ha ajtáziasszonyok is inkább erre térnének át a szali­cilsav helyett, ami kellemetlen savtúltengést idézhet elő. Ezu­tán szárazgőzben vagy dunszt- ban tartósítjuk. A szárazgó'z Pokróccal, párnával kibéle­lünk egy ládát, az üvegeket be­leállítjuk, jól betakarjuk. Két napig így hagyjuk. Kigőzölés (dunszí) Az üvegeknél magasabb fazék aljára újságpapírt teszünk. Az üvegeket egyenként becsoma­goljuk újságpapírba, és beleál­lítjuk a fazékba. Háromnegye­déig vízzel megtöltjük, és me­legíteni kezdjük. Amikor a víz gyöngyözni kezd, takarékra tesszük, és még 20—25 percig főzzük. Az üvegeket a fazék­ban hagyjuk kihűlni. Tárolás A lekvárokat, zseléket és kom­potokat 2—3 évig is eltarthat­juk. Csak az a fontos, hogy sötét helyen tároljuk őket, hi­szen ha nyitott polcon tartjuk, könnyen kifakulhatnak. Fel­nyitás után még hetekig eltart­ható a lekvár vagy zselé a hűtőszekrényben. (u) (Receptek a III. oldalon) A HÉT CSALÁDFOTÓJA Jegyzet Nyári örömök ajátszótéren FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Csuklóerősítő Az ember szűkös, behatárolt vi­lágában egyfajta könnyedséget jelentenek a maghatározások, ezek leegyszerűsítik a dolgokat. Ilyenek a piros betűs ünnepek. Arra az egy napra testben és lélekben fel lehet készülni, vala­mivel több mosoly, kedvesség árad belőlünk. A másnap azon­ban újra a megszokottságé. Az anyák napja is lényegében ilyen, pedig az anyai szív másfajta bá­násmódot érdemelne. Az édes­anyákat versben kellene meg­énekelni, képeket készíteni ró­luk, színpadon eljátszani sorsu­kat. És mint ahogy máshol is, itt sincs igazság — csak és kizáró­lag a művész édesanyák marad­nak halhatatlanok. Azért, hála Istennek, mindenkinek megvan az édesanyjához fűződő szemé­lyes halhatatlanság-élménye. A történelemkönyv képzelet­beli lapjait forgatva feltűnik, hogy minden időben dúltak há­borúk a földön. A régmúlt ese­ményein az ember már el sem szörnyülködik, tudomásul veszi a történelmet. A fiatalokat a há­ború borzalma mindaddig nem érinti, amíg ők maguk is nem kerülnek hasonló helyzetbe. Ve­lünk is ez történt, éltük a min­dennapjainkat, és nem gondol­tunk arra, hogy háborúba keve­redhetünk. Igaz, hazánkat senki sem támadta meg, de elszaba­dultak a nemzeti indulatok, ér­zelmek és kitört a polgárháború. Nagy volt a félelem, a rettegés, a menekülés, a káosz. Elhagytuk szülőhelyünket. Anyám tartotta fenn a kapcsolatot az otthon­maradottakkal, miközben ők is állandó rettegésben éltek, pusz­ta létük is veszélyeztetve volt. Ebben a kusza világban, sze­gény, azt hozott, amit hozhatott. Egy alkalommal az utazótáská­ja mélyéből előkerült a csukló­erősítőm. Megműtött bal csuk­lóm elszorítására, erősítésére használtam. Amikor átnyújtot­ta nem szólt, amikor átvettem, nem szóltam. Ezen apró, a hely­zetünket tekintve, jelentéktelen, sőt feleslegesnek tűnő tárgy kü­lönös érzéseket ébreszett ben­nem. Az otthon melegét, anyám féltő gondoskodását hozta ma­gával. Az ünnep kimondhatat­lan érzése költözött szívembe. Ilyet csak egy anya tehet — gyermekéért. Bernát Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents