Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-19 / 168. szám

lü Olimpiai melléklet 1996. július 19., péntek „Büszke vagyok a két Adriennre” A Budapestre távozó Kalmár Zsuzsát köszönti Sisák Péter alpolgármester Ha végignézzük minden idők legeredményesebb olimpiai baj­nokait, feltűnik, hogy a sokara- nyas sportolók között túlnyomó többségben vannak a tornászok és az úszók. Érthető is, hiszen az ő sportágukban van a legtöbb lehetőség az éremgyűjtésre. Nem véletlen, hogy Barcelona két kiemelkedő alakja is közü­lük került ki. Az egyik Vitalij Scserbo. Nem kétséges, a fehérorosz fia­talember a világ egyik legki­emelkedőbb tornásza, aki Bar­celonában nagyon közel ke­rült ahhoz, hogy beállítsa az amerikai csodaúszó, Mark Spitz páratlan rekordját: egy olimpián hét aranyat nyerjen. De „csak” hatig jutott, hiszen a csapatver­seny (a FÁK színeiben) és az egyéni összetett mellett „csak” lólengésben, gyűrűn, ugrásban és korláton tudott nyerni. Ám Scserbo nemcsak Barce­lonában remekelt, hanem min­denhol, ahol megjelent. Tizenöt világbajnokságot nyert, egyéb érmeinek, Eb-aranyainak szám­bavételéhez pedig külön statisz­tikust kellene foglalkoztatni. A kontinensversenyeken egyéb­ként éppen május közepén sze­rezte utolsó három aranyát, Koppenhágában ugrásban, kor­láton és talajon győzött. Vita- Iijnak Atlantában újabb csúcsok döntögetésére nyílik lehetősé­ge. Igaz, a szovjet Andrianov 15 olimpiai érmével beállított csú­csát csak abban az esetben dönt­heti meg, ha a másik ex-honfi- társ, Gyityatyinhoz hasonlóan minden számban, összesen ki­lencben dobogóra áll. Kell-e mondani, ez szinte lehetetlen. Ha azonban három aranyat nyer­ne, már ő lenne minden idők legaranyosabb férfitomásza — megelőzve a japán Katót —, ha pedig négyet, akkor az egyetlen tízszeres bajnoka lehetne az olimpiák százéves történetének. A 24 esztendős minszki fia­talembernek egyébként a bar­celonai olimpia után feltörték a lakását, s mindenét elrabolták. Kivéve az olimpiai aranyait. Azokat ugyanis, mintha csak megérzett volna valamit, szülei­nél őrizte... Esküszünk... Az olimpiai játékok eddigi eskütevői: 1920.: Victor Bőin (vívó), 1924.: Georges Andrea (atléta), 1928.: Harry Dénis (labdarúgó), 1932.: George Calnan (vívó), 1936.: Rudolf Ismayr (súly­emelő), 1948.: Donald Finlay (atléta), 1952.: Heikki Savo- lainen (tornász), 1956.: John Landy (atléta) és Henri St. Cyr (lovas), I960.: Adolfo Con- solini (atléta), 1964.: Takasi Ono (tornász), 1968.: Pablo Garrido (atléta), 1972.: Heidi Schüller (atléta), 1976.: Pierre St. Jean (súlyemelő), 1980.: Nyikolaj Andrianov (tornász), 1984.: Edwin Moses (atléta), 1988.: Hi Dzse Szón (kosárlab­dázó) és Son Mi Na (kézilabdá­zó), 1992.: Luis Doreste (kerék­páros) és Eugeni Arencio (vizi- labda-j átékvezető). BECSÜLETES JÁTÉK Ott álltak a Kórház utcai torna­csarnok úgynevezett nagysző­nyegének egyik sarkában: a bú­csúzok, az utazók. Ünnepélye­sen, egy kicsit (vagy nem is ki­csit) meghatottam Mindenki tudta, de legalábbis sejtette, hogy mi lesz az elkövetkező ne­gyedórásra tervezett házi ün­nepség legfeljebb csak nagyvo­nalaiban tervezett forgatóköny­ve. Vagy mégsem? Az olimpiá­ra utazók gyűrűjében ugyanis ott volt Kalmár Zsuzsa is, de a te­remben lévők többsége számára csak ekkor derült ki, hogy igazá­ból miért is. Merthogy ő is bú­csúzott. Igaz, nem Atlantába utazik — bár akinek két tanítvá­nya versenyez a JÁTÉKOKON, akár ez sem lenne megkérdő­jelezhető —, csak Békéscsabá­ról Budapestre, egyelőre végle­gesen. Amikor utóbb beszélgettünk, s távozásának okait tudakoltuk, bizony kereste a szavakat. Maga is jól tudja, netán fölösleges in­dulatokat kavarhat az őszintén kimondott, de még a sejtetett szó, félmondat is. Az ő sportágá­ban meg kivált. Ilyenkor pedig különösen nem szerencsés min­dent szóba hozni, ami azért ott belül motoszkál, netán — nem nyilvánosan — kitör indulattal vagy csak csendesen, félig visszafojtva. Ha valaki nem tud­ná, 12 évig, hetventől nyolcvan­kettőig az egykori Előre Spar­tacus éltomásza volt, Petrovszki Pál és Lukács József nevét írta le, ha edzőit tudakolták. Leg­büszkébb arra, hogy 1978-ban a strasbourgi vb-n 4. lett a magyar csapat tagjaként. De méginkább arra, hogy egy év múltán a kop­penhágai Európa-bajnokságon közvetlenül a dobogó mellé áll­hatott a gerenda versenyszám befejeztével. No és több nemzeti bajnoki cím talajon, gerendán, felemáskorláton. Még az is le­het, hogy — beleszámítva a később kezdődő edzői idősza­kot is — túl sok volt a tornából. — A részletek talán nem ér­dekesek, de az ember magánéle­te is az élet része. Úgy éreztem, „váltanom kell”. Egy ideje kö­zelebbi kapcsolat fűz Molnár Imréhez, a Honvéd szakosztály igazgatójához, ezért Pestre köl­tözöm. Égy ideig nem feltétle­nül a versenyműhelyben dolgo­zom majd, inkább tanfolyamo­kat vezetek, de bízom benne, hogy ott is hasznosíthatom TF tanári és szakedzői diplomámat, valamint a modem táncpedagó­giai tanfolyamon szerzett isme­reteimet. Aztán majd meglátjuk, igaz nemzetközi versenybíró­ként nem szakadok el a sportág­tól sem, arról ne is beszéljek, hogy a két csabai Adrienn ma­gas szintre jutásában talán némi részem nekem is van. Büszke vagyok rájuk és szurkolok értük — szól a vallomásféle. Mi pedig hozzátehetjük, ez a búcsú igazán sohasem lehet végleges. Harminckét esztendő a viharsarki pátriában aligha múlhat el nyomtalanul. Minden­esetre minden jót, Zsuzsa! Bemutatjuk a Békés megyei olimpikonokat Volt idő, hogy pár évig elvitatkoztunk azon, vajon szerencsés kifejezés-e az „olimpikon” ? Nem is illett használni, csak hát a magyar nyelv gazdagabb annál, mintsem hogy ne higgyük el egy-egy találó, világosan érthető fogalomnak — mit is jelent. Mert ki vitatná, történetesen ezen sohasem értettünk mást, minthogy az ötkarikás játékokon részt vevő sportoló, edző, kísérő vagy éppenséggel lóápoló... Tekintsük szerencsének, vagy inkább Békés megye gazdag sportéletének, hogy ezeken a hasábokon még ilyeneken is ellamentálhatunk. Nem másért, mert nem kevesebb, mint 10formaruhás, vagyis a magyar olim­piai küldöttség hivatalos tagja képviseli Békés megyét minden idők legnagyobb sporttalálkozóján. Méltó utódai a nem kevéssé kiváló elődöknek! Nem is juthat más elsőül eszünkbe, mint az 1908. évi játékokon zászlót vivő Mudin István, aztán a szintén kiváló, innen elszármazott vagy éppenséggel a legszűkebb pátria képviseletében versenyzőolimpiások. Nehezen lehet teljes a névsor, már csak a helyszűke miatt is, ám a most következő neveket semmiféle összeállításból, névsorból nem illik kihagyni. Szóval: Terstyánszky Ödön, Kecskeméti Gábor, Petrovszky Mihály, Gedó György, Palotai Károly, Földessy Ödön, Varjú Vil­mos, dr. Hepp Ferenc, lvanov Drágán, Szechy Ta­más, Kelemen Endre, Csulikné Bózó Éva, Balogi András, Krucsó Ferenc, Szepesi Adám, Nagy Sándor, Gyáni János, Bökfi János. Mindannyian Békésből indultak— jónéhányan maradtak is—, de máig nem felejtették el a pátria szeretetét, tiszteletét. Egészen biztos, hogy az itt bemutatott újabb főszereplők sem lesznek mások, amikor megkérdezik őket: „Sportpályafutásod hol kezdődött?” ÁRGYELÁN MÓNIKA Született: Orosháza, 1974. VI. 17. A sportvilágban is gyakran han­goztatják — és igazuk van —, hogy a küzdőtérre lépő sportolók számára sok-sok, úgynevezett háttérmunka szükségeltetik a siker érdekében. Ezt hivatott segíteni Mónika is, aki természetesen nem véletlenül került be az utazó csapatba, hogy a lovastusázó Herczegfalvi Tibor Lump nevű, éves pej, heréit lovát ápolja és a rajtra késszé tegye a lovastól, lótól egyaránt roppant erőfeszítést kívánó militari verse­nyekre. Ennek alapját már 10 éves korában elkezdte lerakni, amikor Szőke István irányításával megis­merkedett a versenyszerű lovaglás­sal, majd első sikereként megyei if­júsági bajnoki címet nyert díjugra­tásban, később pedig Janiga András, majd — 4 évvel ezelőtt — Herczegfalvi Tibor segítségével pontszerző lett az országos lovas­tusa bajnokságon. Csoda-e, ha hob­bijáról kérdezve csak a négylábúa- kat említi és azt szeretné Atlan­tában, ha minél sikeresebben segíti hozzá a sokat tapasztalt Lumpot a jó szerepléshez! BALOG ILDIKÓ Született: Békéscsaba, 1977. XI. 7. Magasság, testsúly: 153 cm. 47 kg Iskolai végzettsége: szakközépis­kola Sportegyesülete: Akvaline TC Békéscsaba Jelenlegi edzője: Kalmár Zsuzsa, Lukács József Nevelőedzője: Juhász Judit, Hajdú László Kedvenc étele, itala: sült krumpli, Rákóczi túrós, Sprite Kedvenc színe: a természet színei Hobbija: olvasás Első sikere: Medico Cupa 2. hely Legjobb eredményei: 1992. Bar­celonai Olimpia, csapat 6. hely; 1991. Indianapolis vb, csapat 8. hely; 1995. Sabae vb, csapat 9. hely; 1991—92. junior országos bajnok Milyen eredményt vár önmagá­tól, mivel lenne elégedett? — Rontás nélkül megcsinálni valamennyi gya­korlatot LUKÁCS JÓZSEF Született: Szekszárd, 1942.1.1. Magasság, testsúly: 174 cm, 67,5 kg Iskolai végzettsége: Testneve­lési Főiskola Sportegyesülete: Akvaline TC Békéscsaba A sportágában hosszú ideje az egyik legsikeresebb tréner 1989- ben mesteredzői címet kapott! 1964-től dolgozik Békéscsabán és neki is jelentős része van abban, hogy a Kórház utcai „tomaműhely” világhírűvé lett. Ennek alapján hív­ták meg Amerikába is edzőnek 1990-ben. 1983-tól, 6 éven át a ma­gyar válogatott vezető edzője volt, ott volt a szöuli és barcelonai olim­pián. Legjelesebb tanítványai: Matyucz Éva, Stefanik Ágnes, Laurinyecz Júlia, Gyuczha Éva, Új- szigeti Katalin és Kalmár Zsuzsa. „Tomászválogatottunktól — így természetesen a békéscsabaiaktól is — azt várom, hogy csapatban sze­rezzük meg a 7. helyet és egy versenyzőnk valamelyik szeren le­gyen döntős.” NYESTE ADRIENN Született: Mezőhegyes, 1978. XII. 14. Magasság, testsúly: 154 cm, 46 kg Iskolai végzettsége: érettségi Sportegyesülete: Akvaline TC Békéscsaba Jelenlegi edzője: Kalmár Zsu­zsa, Lukács József Nevelő edzője: Kalmár Zsuzsa Kedvenc étele, itala: töltött ká­poszta, fagylalt Kedvenc színe: - Hobbija: zenehallgatás, fagyi­zás Első sikere: Marseille Kupa, Grand Prix, korlát 1. hely Legjobb eredményei: Grand Prix Cottbus, korlát 1. hely; Grand Prix Ostava, korlát 1. hely; 1995. Sabae vb, csapat 9. hely Milyen eredményt vár önma­gától, mivel lenne elégedett? — Minden gyakorlatot legjobb tudá­som szerint, rontás nélkül bemutatni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents