Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-02 / 153. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1996. julius 2., kedd FoUttnMt volt (u) Ezért a napon hunyt el a gyulai születésű Dobos István repülős, a legjobb magyar pilóták egyike. Asztalosmesterséget tanult, majd repülőgépesítéssel próbálkozott, híressé pilótaként vált. Magyar gépépítők gépein repült. Az I. világháborúban pilóta, majd berepülő pilóta volt. A tanács- köztársaság alatt Szamuely Tibort szállította, ezért a Horthy - korszak alatt mellőzésben volt része. A Magyar Aero Szövetség kizárta tagjai sorából, a légitársaságok nem alkalmazták. Végül gróf Wenckheim József magánpilótája lett. A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület egy M-19 típusú repülőgépének próbarepülése közben lezuhant és meghalt. Sarkad nyert, (m) Az Országos Szabadidős Szövetség (lé- lekszámtól függően) hat kategóriában 3—3 településnek sorsolt ki szponzorok által felajánlott díjakat a kihívás napja alkalmából. Az egyik szerencsés kiválasztott Sarkad városa volt, amely százezer forintnak megfelelő sportszer vásárlási utalványt nyert. Az önkormányzat a tervek szerint azoknak az iskoláknak és óvodáknak adja át szeptemberben az utalványon vásárolt sportszereket, amelyek aktívan közreműködtek a május 29-ei kihívás napjának megrendezésében. YálldtogáalMi. (i) Déva- ványán, a gyermekélelmezés vállalkozásban történő üzemeltetésére pályázatot írt ki a helyi önkormányzat. A felhívásra két pályamunka érkezett: a Sütőipari Termelő és Szolgáltató Kfi.-é, illetve Váradi Károly, helyi vállalkozóé, aki jelenlegi élelmezésvezetője a Gamesz által üzemeltetett konyhának. A képviselő-testület végül Váradi Károly pályázatát fogadta el. Méhkerék polgármestere: Jó célért nem lehet abbahagyni a harcot! Két éve a törvénytelenség állapotában A közhasznú munkások rendezik a terepet a leendő szociális otthon udvarán FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Méhkeréken közel harminc százalékos a munkanélküliségi ráta. Ez már tartósan így van, hiszen havonta csupán egy-két százalékkal módosul a kép egyik vagy másik irányba. — Ennyi munkanélküli sohasem volt a faluban, mint mostanában — állította dr. Rúzsa György, Méhkerék polgármestere, akivel a kitörési lehetőségekről beszélgettünk. — Véleményem szerint a gyulai munkaügyi kirendeltség kicsit többet tehetne a munkanélküliekért — mondta a polgármester. — Az ön- kormányzat próbál segíteni, de háromszáz embernek nem tudunk munkát adni. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy elsősorban a községben működő három szövetkezet szétesése az oka a munkanélküliek számának ugrásszerű növekedéséért. Az , Új Életben folyik a végelszámolás, az Egyetértés felszámolás alatt van, a harmadik, a Viharsarok még a felszámolási eljárás megindíttatását sem kezdte meg maga ellen, pedig már két év óta a törvénytelenség állapotában lebegnek. Nem hívtak össze közgyűlést, nem csináltak zárszámadást, semmilyen formában nem tájékoztatják a tagságot a helyzetükről. Az önkormányzat már nem egyszer felhívta a szövetkezeti vezetés figyelmét, hívják össze a közgyűlést. A közelmúltban megbeszélést folytattam az Egyetértés felszámolójával, tájékoztattam őt az emberek hangulatáról, s arról, hogy eszközök tűnnek el a szövetkezet tulajdonából. Megállapodtunk abban, hogy továbbra is kapcsolatban állunk egymással, s az új helyzetekről tájékoztatjuk egymást. Szeretnénk, ha az Egyetértés és a Viharsarok tulajdonában lévő irodaházat használatba vehetné az önkormányzat, és ott román közösségi házat alakíthatnánk ki. De ilyen zavaros viszonyok között, hogy az egyik szövetkezet ellen eljárás folyik, a másik a törvénytelenség állapotában van, nem tudunk mit csinálni. Az épület pedig a szemünk láttára megy tönkre! A kis kitérő után visszatértünk a munkanélküliség ügyére. — Jelenleg negyven közhasznú munkás dolgozik a községben. Kaszálnak, ebédet hordanak, rendezik a községet. Igyekszünk mindenkin segíteni, akinek veszélyben a jövedelempótló támogatása. Persze olyan munkahelyet teremteni, ami sok embernek ad munkát, képtelen az önkormányzat. Nem is feladata, de nem is tud. Ennek ellenére megragadunk minden lehetőséget, ami legalább néhány családnak a megélhetési gondját megoldja. Példaképp említeném a román idősek házát, amiért már hosszú ideje keményen lobbizik az önkormányzat vezetése. A község tulajdonában lévő volt papiakból szeretnénk kialakítani egy 16 férőhelyes szociális otthont. Az idén nem nyertünk pénz az erre beadott pályázaton, de nem adjuk fel. Nem csak azért, mert ez három-négy személynek biztosítana munkát, hanem azért is, mert nagyon nagy igény van a községen belül erre az intézményre. A méhkeréki idősek egyáltalán nem, vagy csak nehezen beszélik a magyar nyelvet, következésképpen nem maradnának meg a gyulai, sarkadi vagy békéscsabai magyar közösségekben. Világos tehát, nekünk saját, román nyelvű szociális otthon kell. Az idő is sürget, éppen az igénylők előrehaladott kora a legfőbb oka ennek. Az ügyünket ma már minden olyan fórumon ismerik és támogatják, ahol döntési helyzet lehet, így remélem, jövőre már arról beszélhetünk: ez is megvan. Úgy vagyok vele, hogy a jó célért nem lehet abbahagyni a harcot, és a végén győzni kell... ' Magyar Mária Olvasóink írják ...... , = A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Szertefoszlott illúziók 1989. június 16-án a magyar nép méltó módon megadta a végtisztességét Nagy Imrének és a többi '56-os mártírnak. Akkor azt feltételeztük, hogy a gyász, a részvét, a tiszteletadás őszinte, minden képmutatástól mentes. Tévedtünk. Ugyanis azok a politikusok, akik akkor a legharsányabban, a leglátványosabban méltatták Nagy Imre emberi nagyságát, ma a Nagy Imre emlékét megörökítő törvényjavaslatot elutasították. Hét évvel ezelőtt az 1956-os forradalomat, Nagy Imre és mártírtársai emlékét eszközként, ürügyként használták fel. Nagy Imre méltatásával hozzájárultak az indulatok, szenvedélyek felkorbácsolásához, a rendszerváltás felgyorsításához. A 7 évvel ezelőtti gyász mára már megkopott. A Nagy Imre személye körül kialakult mítosz, legenda szertefoszlott, veszített fényéből, ragyogásából, csillogásából. Még magyarázatot is találtak arra, hogy a Nagy Imre emlékét megörökítő törvényjavaslatot miért utasították el. Szerintük az MSZP jogtalanul sajátította ki magának Nagy Imrét. Ez tévedés! Nagy Imre eszmeiségét, szerénytelenség nélkül felvállalhatják a reformkommunistából kinőtt, az idők sürgető szavát, a történelmi szükségszerűség parancsát megértő, modern baloldaliak. Az 1956- os és az 1988189-es forradalmak között reális párhuzam vonható. Mind a két forradalomban aktívan, tevőlegesen vettek részt a reformkommunisták. Mind Nagy Imréék, mind pedig Horn Gyuláék szembetalálták magukat saját pártjuk korlátáival. Mind a két korszak reformkommunistái felismerték a változások szükségességét, megpróbáltak túllépni saját pártjuk korlátain. Nagy Imrééknek nem sikerült, Hornéknak igen. Azt, hogy az 1956-os forradalomnak és Nagy Imrének kik a méltó, kései örökösei, nem a jelenlegi politikusok, hanem majd az utókor dönti el. Egy biztos! Akik egyéni, karrierista céljaik érdekében elővették Nagy Imre emlékét, majd sértődésből azt,.sutba dobták”, nem lehetnek Nagy Imre, és az '56- os forradalom eszmeiségének örökösei. Majd az idő dönti el, hogy ezt a megtisztelést kik érdemlik ki. Endrédi Károly, Kötegyán Hatvanéves osztálytalálkozó Meghitt, örömteli osztálytalálkozót tartottak az 1936-ban a Magyar Királyi Állami Polgári Fiúiskolában végzett hajdani tanulók. A Polgári Fiúiskola — a mai Békéscsabai Achim L. András Általános Iskola — épülete 1910-ben 9 hónap alatt épült fel. Tanulói nagy beiskolázási körzetből kerültek ki, Arad megyéből éppúgy, mint Csongrád megyéből jöttek ide tanulni a diákok. Meghatódva, de nagy örömmel üdvözölték egymást a régi osztálytársak és megilletődve lépek be egykori osztálytermükbe. Keresgélés közben segítették egymást és régi emlékeket idéztek fel. Az emlékezés e vidám percei után Farkas Károly köszöntötte a megjelenteket. Felállva, némán lehajtott fejjel, elhomályosult szemekkel tisztelegtek volt osztályfőnökük Margittal Dezső emléke előtt, akinek ez alkalomból koszorút vittek sírjára. Meghatódva gondoltak eltávozott társaikra. Majd névsor szerint beszámoltak életük alakulásáról. E korosztálynak kijutott a történelem viharaiból, hiszen a háború előtti gazdasági gondok, majd a katonaság 3—4 éve, ezt követően fogság, újjáépítés. Szinte valamennyien a nulláról indultak. Ennek ellenére becsülettel élték életüket és kiegyensúlyozott körülményeket teremtettek családjuk számára. Munkájukban megtalálták a lehetőséget, mely célt, erőt adott a nehézségek leküzdésére. Közös óhajt fogalmaztak meg a 60 éves osztálytalálkozó résztvevői; a közelgő harmadik évezred beköszöntét ünnepeljék együtt! Kelemen Éva Számháború, avagy: mi lesz veled, iskolaszerkezet? A Művelődési és Közoktatási Minisztérium két meghatározó személyisége járt Szarvason a közelmúltban: előbb Magyar Bálint miniszter, majd Báthory Zoltán helyettes államtitkár. Mindkettőjüket megkérdeztük az oktatásügyben várható változásokról. A miniszter véleménye szerint az oktatási törvény módosításából a 8 + 4-es iskolaszerkezet megerősödve kerül ki. Az államtitkár-helyettes elképzelése egészen más... —A külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy Báthory Zoltán, a rövidesen életbe lépő nemzeti alaptanterv szülőatyja következetesen halad a maga útján. A pedagógusok viszont úgy érzik, megindult egy tank, amely—mit sem törődve a segélykiáltásokkal —feltarthatatla- nul tör előre. — Úgy gondolom, hogy ez a metaforikus tank a társadalmi igény. Nem arról van szó, hogy az oktatásügyet „csak úgy” változtatni kell, hanem azért történik mindez, mert változik az oktatás iránt támasztott igény. Ennek úgy tudunk megfelelni, ha az általános képzés időtartamát kinyújtjuk. Ez jelenik meg a NAT-nak abban a — tanárok által furcsának ítélt — törekvésében, hogy nem nyolc évre, hanem tíz évre tervezi a tanulás folyamatát. Ez nehéz helyzetbe hozza az általános iskolát és a középiskolát is. Senki nem mondta, hogy most egy begyakorlott oktatási kultúra folytatódik. Az oktatás „árnyékos” oldaláról nézve — én a szakmunkásképzést tartom annak, amely a tanulók 40 százalékát fogadja — ez feltétlenül előrelépést jelent, hiszen megszünteti azt a sajátosságát, hogy egy szűk műveltséget nyújt. Ezért gondolom, hogy ez a lépés összességében nyereséget jelent, mert nem lehetetleníti el sem az általános sem a középiskolát, és felhozza a szakmunkásképzést. Ez a lépés beindít egy olyan folyamatot, hogy a szakmunkásképzők szakközépiskolákká válnak, a szakközépiskolák megszabadulnak a maguk szűk szakmaiságától, a gimnáziumok beengednek praktikus irányokat: idegen nyelveket, háztartási ismereteket, technikai ismereteket, informatikát, az európai műveltséget hangsúlyozó irányzata is némileg feloldódik, megmarad ugyanakkor a tradicionális jellege. így nyolcról tízre tudjuk felhozni az általános képzést, bár ez a lépés némileg bonyolítja a meglévő iskolák működését, végső soron abba az irányba hat, hogy sokféle tartalmú programot tudnak kidolgozni, ezzel az egész rendszer alkalmazkodó képessége nő. — Ha a gyakorlati oldalról vizsgálom a mondottakat, nagyon sok ellentmondást érzek. Hogyan képzelik a megoldást? Az általános iskolák terjeszkednek , fölfelé" vagy a középiskolák nyúlnak „lefelé” ? — Mindkettő egyszerre zajlik le. Ha úgy vesszük, hogy 1988-tól megkezdődött az elmerevedett, elme- szesedett iskolastruktúra átalakulása, akkor azt látjuk, hogy a gimnáziumok lefelé, a szakközépiskolák felfelé menekülnek, a „posztszekunder” felé — ez a köztes terület a középiskola és a felsőoktatás között —, az általános iskolák pedig hezitálnak, ők vannak a legnehezebb helyzetben. Egyesek megpróbálnak ráépíteni gimnáziumot, mások átalakulnak tízosztályossá, a kistelepüléseken hat osztályt szerveznek, és ehhez keresnek majd középiskolai centrumot. —A „menekülés" szót használta. A menekülés mindig fejetlenséget jelent. Nem lett volna jobb, ha a NAT nem gerjeszti ezt a folyamatot, hanem inkább mérsékli a menekülési reakciót? — A menekülés politológiai fogalom, amely tulajdonképpen az alkalmazkodás jele. Ilyen értelemben használtam. Némileg megfontolt, de rizikókat tartalmazó alkalmazkodás az érvényben lévő oktatási törvény nem próbál erre a fellazult szerkezetre egy merev rendszert ráerőltetni, hanem konstatálja, hogy vannak különböző iskolatípusok és ennek különböző változatai. Ezeket tartalmilag kell vizsgákkal szabályozni, hogy ne essen szét atomjaira. — Óriási veszélyei vannak annak, amit elmondott. Az általános iskolákban nincsenek olyan tanárok, akiket ezeknek a feladatoknak a megoldására képeztek. Ugyanez érvényes a középiskolákra is: hiányoznak azok a tanárok, akik be tudják vinni azt a játékosságot, ami a kisebb gyerekek oktatásához kell. Ha ezt most általánossá teszik, beláthatatlan következményekkel járhat. — A magyar tanárok kultúrája kétféle. Vannak tanárok, akiket tömegoktatásra képeztek, akik nem választhatják ki azokat a tanulókat, akiket tanítanak. Ezek az általános iskolai tanárok. És vannak a középiskolai tanárok, akik kiválogathatják a gyerekeket. A középiskolásokat — kívülről nézve — könnyebb tanítani. Ha tömegessé sikerül tenni az érettségiig vezető középfokú oktatást, akkor olyan tanárokra van szükség, akik a tömegoktatás feltételeihez is tudnak alkalmazkodni. Ezért a magyar tanárság egy kihívás előtt áll, abban a rossz helyzetben, hogy gazdaságilag alulmotivált: sem a bérezés sem az iskolák anyagi helyzete nem megfelelő. Most kaptam meg a nemzetközi összehasonlító adatokat. Ebben többek közt az áll, hogy a 7—8. osztályosok természettudományos teljesítményei 40 ország első harmadába tartoznak. Ez nagyon jó eredmény. Ugyanakkor a fejlődésünk fő gátja a nyolcosztályos általános képzés. Ez az, ami nem tartható fenn, mert nem alkalmazkodik a társadalmi igényekhez. — Tegyük fel, hogy elfogadom az érvelését. De ha szembesítem a gyakorlattal, nem tagadható: vannak olyan gyerekek, nem is kevesen, hogy örülnek a pedagógusok, ha 14 éves korban kikerülnek az iskolából. Most 18 éves korig akarják kiterjeszteni az általános képzést. Nem illúzió ez? — Tizennyolc éves korig mindenkit iskolába járatni nyilvánvalóan illúzió. De talán nem illúzió 16 éves korig olyan iskolába járatni, ami neki megfelel. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek latint kell tanulni. Vannak, akiket háztartási ismeretekre, miközben egy kicsit tanítjuk őket idegen nyelvre, megtanítjuk, milyen jó a vállalkozás, milyen gazdasági, társadalmi, politikai motívumok mozgatják a mai társadalmat. Az iskolai oktatás ne legyen arisztokratikus, hanem olyan, amely a gyerek tanulási igényeihez tud illeszkedni. Az a társadalmi kihívás, hogy lehetőleg senki ne hulljon ki az iskolából. Hanem alkalmas a gyerek a szakközépiskolai oktatásra, akkor menjen egy olyan iskolába, ami még elviszi őt egy ideig, de alkalmazkodik az ő fejletlen képességeihez. Miközben megvan a lehetősége arra, hogy később, egy nem formális vonalon behozhassa lemaradását. Tudom, hogy ezt az informatikaitanuló társadalmat, amely felé haladunk, a minisztérium asztalától szebbnek látja az ember, mint egy iskolából. Tudom, mert én is az iskolából is láttam azt a sok gyereket, aki nem akar tanulni. Értem az ön problémáit, mégis: minél több gyereket meg kell tanítani, mindegyiket a maga módján. Ehhez viszont sokkal jobban működő iskolarendszer kell, sokkal több pénzt kell fordítani az oktatásra. — Báthory Zoltán most lehetőséget kapott arra, hogy elképzeléseit megvalósítsa. A megvalósítás folyamata végén milyen iskolaszerkezetet lát Magyarországon? — Hat plusz hatost, mint domináns iskolaszerkezetet sok egyéb változattal együtt. Kutas Ferenc
