Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-17 / 140. szám
a 1996. június 17., hétfő MEGYEIKÖRKÉP — Emléktábla-avatás. Szombaton délelőtt avatták fel Vidovszky Béla festőművész emléktábláját — Széri-Varga Géza alkot4ßät — Békéscsabán a Szeberényi tér 2. szám alatt. FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Hatékonyan a drog ellen A Drogellenes Megyei és Városi Munkacsoport vezetői Debrecenben jártak a múlt héten tapasztalatcsere látogatáson, a Hajdú-Bihar Megyei ÁNTSZ meghívásának eleget téve. Programjukat szakmai megbeszéléssel kezdték, majd látogatásokat tettek a Forrás Lelki Segítők Egyesületénél, a Kenézy Gyula Kórház Pszichiátriai Osztályán, végül a helyi Drogambulancián. A megbeszélések és a szakmai előadások a szenvedélybetegségek, és azon belül a drogfogyasztás elleni hatékony fellépés módjait, lehetőségeit járták körül. Mivel a drogfogyasztás társadalmi probléma, az ellene való küzdelemben is csak társadalmi összefogással érhető el eredmény. Fontos feladatai vannak mind az oktatásügynek, az egészségügynek, a rendőrségnek, az ön- kormányzatoknak, a civil szervezeteknek, és a médiának egyaránt. A statisztikai adatok riasztóak, és ami még elgondol- kodtatóbb, hogy a drogfogyasztók számának folyamatos, gyors emelkedését mutatják. A drog ellenes küzdelem csak az intézmények, szervezetek folyamatos és összehangolt koordinációs munkája esetén lehet sikeres. Kovács Ildikó A rákos beteg mindenkinél kiszolgáltatottabb Mindig szomorú és a tehetetlenség érzésével eltöltő tény, ha betegek sorsáról, az egészségügy hanyatló színvonaláról, beteg és orvos erőfeszítéseiről kell hírt adnunk. Nagyon nehéz elfogulatlannak maradni ebben a kérdésben, hiszen senki nem tudhatja, ő maga mikor kerül kiszolgáltatott helyzetbe, mikor támadja meg egy halálos kór, amikor embertársainak együttérzésére kell számítania, de gyógyulást az sem jelenthet. Egy beteg olvasónk telefonpanaszának adunk nyilvánosságot, amelyhez kértük és kaptuk az illetékes főorvos véleményét. —Nincs a napnak olyan perce, amikor ne rettegnék a betegségemtől! Amikor egyet tüsszentek vagy nyillalást érzek valahol, azonnal megrémülök, áttételes lett a rákom. Másfél éve vették le az egyik mellemet, azóta embertelen heteket, hónapokat éltem át. Gyulára járok kontrollvizsgálatra. Elmondom, hogyan zajlik ott egy vizsgálat vagy sugárterápiás kezelés. Korán reggel összegyűlnek a betegek az egész megyéből, tanyákról, hosszú autóbuszúton érkeznek és várnak. A leggyakrabban déltájban még se ki, se be nem jutott senki a rendelőbe. Ha bekerül az ember, levetkőzik, ott áll anyaszült meztelenül, csonkolt testtel, körülötte orvos és asszisztencia, bejön a takarítónő, a beteghordófiú. A betegnek nincs joga a titoktartáshoz, a négyszemközti vizsgálathoz? Szégyellem magam, hiszen legközelebb ugyanazzal az emberrel találkozhatom az utcán vagy a boltban. Olvasom, hogy Orosházán nincs onkológus orvos, szerintem az egész megyében kevés van, a beteg pedig egyre több és végtelenül kiszolgáltatott. Miért kellett nyugdíjba küldeni ereje teljében lévő szakorvost, valakinek nem tetszett a politikai múltja? Az a beteget nem érdekli, csak legyen módja kórházi háttérrel dolgozni. Amikor az osztályra kell mennünk, ott sem különb a helyzet. Kevés az orvos, félnapokat várakozunk a „végállomásnál”, itt ugyanis már azt láthatjuk, mivé lehetünk! Lehet, hogy az egész Magyarországon ilyen tapintattal kezelik a rákos betegeket vagy ez csak Békés megyei specialitás? Ahogyan én látom, gyakran nem pénzkérdés a tapintat, az udvariasság, az emberhez méltó bánásmód, ami valamennyit enyhítene a várható sorsunkon. Tiszteljük, elismerjük az on>osok tudományos kutatómunkáját, végzettségét, számos nyelvtudását, de a mi kiszolgáltatottságunk mellett, kérjük, elsősorban gyógyítsanak!" Lejegyezte: Bede Zsóka-— Telefonhívásának szövegét megkaptam és az abban foglaltakkal teljes mértékben egyetértek. Valóban az onkológiai ellátásnak (és talán a teljes magyar egészségügyi szolgálatnak) abba a kritikus szakaszába érkeztünk, amikor sem az orvoslétszám, sem az ágyszám, se a betegekre fordítható idő nem elegendő, amikor a négyszemközti, nyugodt beszélgetés, a vizsgálatok intimitása nem megoldható, amikor önt idézve „onkológus orvos... az egész megyében kevés van, a beteg pedig egyre több és végtelenül kiszolgáltatott”. A klinikai onkológiai vagy sugárterápiás rendelés a betegek félelme, gyakran operált, sugárkezelés vagy kemoterápia mellékhatásait mutató teste, amiatti szégyenérzete végtelen tapintatot igényelne, s nem a tömegrendelések kapkodását, amikor az orvos egy-egy betegre nem tud a testi vizsgálat elvégzéséhez szükségesnél több időt fordítani, mert gondolnia kell a folyosón várakozó több, ambuláns vizsgálatra érkező, átlag napi 20, illetve az utóbbi időben inkább 25, s felvételre váró átlag napi 10 — többi — betegre is. Ennek a problémának a megoldása viszont — sajnos — alapvetően pénzkérdés, mivel egy hiányszakmában több orvost, több asszisztenciát, korszerűbb adminisztrációt és kommunikációt (pl. több viszgáló- helyiséget, számítógépes hálózatot, diktafonrendszert stb.) igényelne, aminek megoldása most az ágyleépítések és az egészségügyre jutó pénz reálértékének drasztikus csökkenése idején csak társadalmi összefogással, társadalmi, civil szervezetek segítségével képzelhető el. Mélységes egyetértésem mellett viszont engedje meg, hogy a korrekt tájékoztatás érdekében néhány megjegyzést tegyek. A megyében pillanatnyilag hét orvosnak van klinikai onkológiából szakképesítése. Ezek közül öt a betegellátásban (osztályon, osztályos szakrendelésen vagy gondozóban) dolgozik, egy nyugdíj mellett gondozóvezető főorvosként tevékenykedik aktívan, egy pedig betegállományban van. Nyugdíjba küldött, különösen politikai okból nyugdíjazott onkológusról nincs tudomásom. Minden egyes onkológusnak, sőt a megye minden egyes orvosának van „osztályos háttere”. Klinikai onkológiai és sugárterápiás osztály Gyulán működik, egyedül a megyében, 40 ággyal, s minden, a klinikai onkológiai vagy sugárterápiás szakrendelésre küldött beteg — a beküldő beosztásától vagy személyétől függetlenül — indokolt esetben.felvételt és ellátást nyer. Tártok tőle, hogy a zsúfoltság, a hosszú várakozás, a zaklatott, telefonok által is tovább zavart, az érkezési sorrendet felbontó mentőszállítás, rossz állapotú beteg miatt „tervezhetetlen” vizsgálati rend nem csak Békés megyére, hanem az egész országra jellemző, s talán nem egyedül az onkológia területén van így. Megyénkben a helyzetet tovább nehezíti, hogy a végre itt is hozzáférhetővé vált sugárkezeléshez szükséges feladatokat is el kell látni — egyetlen szakorvossal. Örömmel számolok be arról, hogy osztályunkon jelenleg egy újabb orvos készül szakvizsgára, és egy szigorló kolléga jelentkezését is várjuk, viszont azt is kalkulálnunk kell, hogy a megyében végre lehetőség nyílik arra, hogy a „belső” besugárzásokat is elvégezzük, korszerű, nagy dózisteljesítményű sugárforrású berendezéssel, aminek beüzemelése után az ellátandó feladatok is jelentősen nőnek... Talán az is enyhíthet a nagyon is égető gondokon, hogy kórházunk a lehető legközelebbi jövőben tervezi kórházi gépkocsival a betegszállítás részbeni megoldását, és így a megye tömegközlekedési helyzetéből adódó problémák csökkentését... Telefonja még további gondolatokat is felvetett bennem, a megfelelő, komplex szűrő- vizsgálatokkal, a betegek korrekt tájékoztatásával, az életminőség, a pszicho-onkológia kérdéseivel kapcsolatban, de ezeknek a kifejtése messze meghaladja a válasz kereteit. Remélem viszont, hogy a lap fórumot fog biztosítani a későbbiekben ezek megbeszélésére is... Kérésem — valamennyi betegtársa érdekében — a következő: jelölje meg, mely napon volt az a megbocsáthatatlan eset, amikor „déltájban még se ki, se be nem jutott senki a rendelőbe”, mivel ez az eset mindenképpen viszgálatot, az aznapi betegdokumentáció áttekintését és amennyiben orvosi mulasztás nyer bizonyítást, úgy felelősség- revonást tesz szükségessé. Dr. Pikó Béla, megyei onkológus szakfelügyelő' főorvos Egy kis szerencsével Ön vezető helyre kerülhet. Hogy hol? Egy hihetetlenül jó KI A Bestában! Amennyiben Ön rendelkezik vállalkozói vásárlói kártyával és 1996. június 1-je és augusztus 31-e között legalább 200.000 forint összértékben vásárol a Jééé C+C raktáráruházakban, egy KIA Besta haszongépjárművet nyerhet. Sorsolás: 1996. szeptember 13-án. A szerencsés nyertest levélben értesítjük* Figyelem! A Jééé C+C-vel Önt nem lehet megelőzni!
