Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-29-30 / 151. szám

MEGYEI HÍRLAP A HÉT TÉMÁJA 1996. június 29-30., szombat-vasárnap Módszerek és eszközök Aratás: a szemes gabonafélék (búza, árpa, rozs, zab, köles stb.) levágása és összegyűjtése. Módszerei és eszközei a történe­lem folyamán mindenkor az adott technikai, művelési lehető­ségekhez alkalmazkodtak. A kézi aratás során az egyes mű­veletek (kaszálás, marokszedés, kévekötés, keresztbe rakás, hor­dás, csépiés) jól elkülöníthetők, egymáshoz csak lazán kapcso­lódnak. Gépi aratáskor a gépe­sítés fokától függően több műve­let összevonódik. Az aratógépek a vágást, marokszedést és a ké­vekötést összesítik, míg a ke­resztbe rakás, behordás, aszta- golás és cséplés különválik. Az arató-csépló'gépes (kombájnos) aratás a levágástól a cséplésig az összes műveletet magában foglalja. Kézi aratással, ill. ara­tógéppel a szemes termény ko­rábban (már viaszérésben) le­vágható, mert az ún. utóérés a kepékben (keresztekben) és az osztagban megy végbe. A kom­bájnos aratás a gabona teljes érésekor végezhető. Utólagos szárításra a szemek víztartalma szerint lehet szükség. (Forrás: Magyar Nagylexikon) Kasza, kuka, kereszt Mindez a múlt, de még elevenen él az öregek emlékezetében. A következő néhány rövid részlet Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán című munkájából való, amelyet a Szántó Kovács János Múzeum 1963-64-es év­könyvében adott közre. A szerszámok rendbeho­zása. Orosházán és környékén emberemlékezet óta kétkacs- csos kaszával kaszálnak. A kasza kiválasztása szakértel­met kíván. A kasza lángjának jóságát a kasza csengése mu­tatja meg. A kaszát nagy gond­dal kalapálják ki. Orosházán a markot kukával verik. A kukát maguk készítik leggyakrabban eper- vagy szil­faágból. Kaszálás. A kaszálást az ara­tás kezdetén pár napig csak früs- tök után kezdik, mert reggel vonút és harmatos a gaz. Később már szárazabb a szalma és egy fél órai napsütés felszárítja a harmatot. A kaszálás nagy erőt, nagy szív- és tüdőmunkát kíván, s ezért csak teljes erejű férfiak tudnak az aratás végéig kitartó­an kaszálni. A jó és erős kaszás ugyanolyan marokverővel nyersgazból 17—20, s száraz­ból 22—28 keresztet is levág egy nap. Ez 3/4-1 kisholdnak felel meg. Marokverés. A marokverést leggyakrabban lányok, asszo­nyok és süldő legénykék, ritkáb­ban emberek végzik. Keresztelés. A körö'sztölés kizárólag a kaszások dolga. Az első kéve a kereszt feje ajja, fejajja A 18. kéve a pap. Arató Orosháza 1936. - Miklós című kötete)- Müller Miklós fotóművész alkotása (Forrás: Lengyel András Egy nagy magyarfotográfus: Müller ARATÁS Nagybánhegyesi gazdák Demkó János húsz hektáron gazdálkodik Nagybánhe- gyesen. — Búzát hét hektáron ve­tettünk. Még mindig nem tu­dom. mi lesz a termés sorsa az idén, nem mertem szerződni, elég gyengén indult a vetés tavasszal. — sorolja a gazda — Őszi árpa két hektáron te­rem, ha az idő engedi, hétfőn vágjuk, a búzának viszont kell még talán egy hét. — Mibe kerül egy hektár betakarítása? — A kaszaperi szövetke­zet szokta levágni bérmunká­ban, egy hektárt 6500 forin­tért, illetve a szalma szecská- zásával együtt hétezerért. —És mennyiért lehet elad­ni? —2300 forintért hallottam mázsáját, de kit tudja! Várok vele a tél beálltáig, van hol tárolni, aztán meglátjuk, ki mit ígér. Ahogy elnézem, le­het, csak annyi búza terem az idén, ami az országnak kell. Id. Takács Lajos szintén nagybánhegyesi, ő három hektár búzát, egy hektár árpát takarít be az idén. — Bérmunkában vágja a helyi szövetkezet — mondja a 46 esztendős gazda —. Kasza kettő is van a háznál, de nem aratásra, hanem takarmányt vágunk vele a jószágnak. Ta­valy 860 forintért vették a bú­zámat! Rákényszerítik a pa­rasztembert, hogy adja, amennyiért viszik, mert nincs hol tárolni. De most megol­dom, kivárom, míg rendes árat kapok érte. A hasznom a másé, a költség meg az egyém — ez így nem mehet! Mibe kerül ma egy korszerű kombájn? — A mérettől függően 160— 200 ezer márkába — feleli a Békéscsabai Agroker Rt.-nél Képíró Imre üzletágigazgató. — Milyen kombájnokat forgalmaz a cég? — A Claas dílere vagyunk. Ebből a típusból több, mint négyezer üzemel az ország­ban. A legújabb, legkorsze­rűbb a 3 cséplődobos Mega, de — kevesen tudják —- árulunk magángazdaságokban célsze­rű, kisebb Claas-típusokat is. Forgalmazzuk továbbá az E- típusú kombájnokat is. Termé­szetesen alkatrészellátásról is gondoskodunk. — Nagy a pénztelenség a mezőgazdasági üzemekben. Van kereslet ezekre a drága munkagépekre? — Nézze, ez olyan, mint otthon a kenyér. Muszáj megvenni. Ha elvetettek, aratni kell, ha aratni kell, kombájnra van szükség. A megyében az idén az Agroker és az IKR 4-es kör­zet összesen 17 darabot adott el. Bíztató tény, hogy a Claas-dílerek az ország­ban eddig a tavalyinak dup­láját értékesítették. — Önök nyaranta aratási ügyeletet szerveznek. Ez mit jelent? — Műszaki probléma mindig előfordulhat, szükség lehet alkatrészre, márpedig aratáskor minden perc drága. Ilyenkor meghosszabítjuk a nyitvatartási este hét óráig, és hét végén is nyitva tartunk. nAdd meg Uram!” A köztudat az aratás kezdetét leginkább Péter és Pál ünnepé­hez kapcsolja. Ez azonban in­kább kalendáriumi jelentőségű. A hozzáfűződő kultikus hagyo­mányok, archaikus hiedelmek miatt igazában Sarlós Boldog- asszony napját kell az aratás ün­nepélyes népi előjátékának te­kintenünk. Az aratás a parasztember életében és munkájában nagy esemény, amelyre még napja­inkban, a gépesített munkatech­nika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal ké­szül. Az élet, vagyis a mindenna­pi kenyér régi parasztok szemé­ben Isten ajándéka, valamikép­pen Krisztus teste (Oltáriszent- ség), illetőleg jelképe (úrvacso­ra). A Miatyánkban is ezért kö­nyörögnek a hívek. A munka megkezdésénél leg­alább a fohászkodás, kalapmeg­emelés ma is általános. A buko­vinai Andrásfalva emberei a harabkálás néven emlegetett aratáshoz e szavakkal fogtak hozzá: add meg Uram a minden­napi kenyerét mindenkinek! A munka végét, koronáját: az aratókoszorú készítését és fel­ajánlását ünnepelték még száza­dunk elején is. (Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium) Tízezer éve A búza igen régi, noha nem a legrégibb termesztett növé­nyünk. Búza a kenyér igazi nö­vénye. Más gabonákból is süt­nek a világon sokféle „kenye­ret”, azonban a legjobb kenyér mégis a búzából készül. Nyil­vánvalóan ezt a jó alkalmassá­gát az ősember is hamar felis­merte, mert a régebbi gabonanö­vényeket, a dabodát, a gabona- amarántot és az árpát a búza ter­mesztésbe fogásával már mellőzte, és az utóbbi, bőven tízezer év óta csak a búzát tartja az ember az igazi kenyémö- vénynek. Az orvos szerint Az éltető étel: a kenyér, amióta világ a világ. De valóban elélhet az ember „kenyéren és vízen”? A kérdést dr. Libor János bel­gyógyász gasztroenterológus- nak, a gyulai Pándy Kálmán kór­ház osztályvezető főorvosának tettük fel. — Meglehetősen sokáig meg lehet lenni kenyéren és vízen. Mint ahogyan kenyér nélkül is, ha megfelelően pótoljuk. —Miért? — A kenyérnek nagy a telítő értéke, 40-56 százalékban tartal­maz szénhidrátot, 6-10 száza­lékban fehérjét, 1 -2 százalékban zsírfélét, és jelentős a B vitamin, a rostany ag-tartalma. — Ami tehát a szervezetnek feltétlenül kell, az benne van? — Ami biológiailag és kaló­ria szempontjából szükséges, az benne van, azt alapvetően tartal­mazza. Móra Ferenc Istenáldotta búza (Részlet) Nagy magyar nemesítők „...Mindössze két testvér akadt, aki azt mondta hogy nem szabad az Isten ajándékát megvetni, hanem legalábbis próbát kell vele csinálni. Az egyik is fogott magának egy darab búzaföldet, a másik is. — Isten nevében vessünk —<• mondta a fiatalabb, akinek annyi volt a fia, lánya, ahány az ujja. —- Isten nevében arassunk — mondta az öregebb testvér, aki olyan magányosan élt a világban, mint valami öreg fűzfa a pusztában. Hát hiszen vetni könnyű volt, mert abban a szél is segített. Vitte az apró magot, mint pelyvát, s hol szemenként hullajtottá el, hol csomósán ágyazta bele a földbe. — Adtál, Uram segítséget, de nincs benne köszönet — sóhaj­tották a testvérek, akik az első szántóvetők voltak a világon. Bezzeg nem fújt a szél aratás­kor. Sütött a nap, mint a fűtött kemence, hullott a verejték, mint az eső, szédelgett a két testvér, mint a beteg. Külön kellett lesza­kajtani minden szál búzácskát, kézzel kipergetni minden kalá­szát, s utoljára se lett több az egész termés egy-egy zsák búzá­nál. Szép holdvilágos este volt, mi­kor a fiatalabb testvér bekötötte a zsákját a tarlón. De ki is nyitotta mindjárt, felét kiöntötte a szérűre, és csak a másik felét hagyta a zsákban. — Hát azzal mit akarsz? — kérdezte a felesége. — Ezt átviszem a bátyám szé­rűjére, odaöntöm az övéhez. Nézd, nekünk van fiunk, lányunk, aki segítsen kenyeret keresni. Neki nincs se kicsi, se nagy, aki segítségére legyen. — Isten segítsen meg jó szán­dékodban! -— igazította az asszony a vállára a zsákot. Az ember azzal nekivágott az éjszakának. Hát ahogy a földje széléhez ér és át akar bújni az eleven sövényen, összeütközik valakivel, annak is zsák van a vállán, mint neki, az is hátrahök- ken, mint ő. —Te van az, öcsém? — Én ám, bátyám. Fiát te hova igyekszel éjszakának idején? — kérdezte a fiatalabb testvér, le­csúsztatván válláról a zsákot nagy meglepetésében. — Én bizony tehozzád indul­tam — tette le az öreg ember is a zsákját. — Azt gondoltam, hogy jólenne megfeleznem veled, amit az Isten adott. Magános ember vagyok én, kicsivel beérem; ti meg sokan vagytok, sok éhes szá­jat kell megelégítened. Abban a percen nagyot villant a fejük fölött az ég, hirtelen meleg szellő kerekedett, fölkapta a zsá­kokat, s ami búza volt bennük, azt mind szerteszét szórta a világon. — Legyen megáldva, amit a testvéri szeretet megszentelt — mosolyodon le az-Isten az égből. S azóta olyan bokros növésű, dús kalászú, kövér szemű, isten­áldotta növény a búza. De mikor gyűlölködés hatalmasodik el az em­ber-testvérek között, akkor ala­csony a szára, tarackos a gyökere, ritkás akalásza, apró aszeme... * — Az Isten tudja, lelkem, mitől van — simogatta meg a kabátom ujját búcsúzóban Mári néni —, de mintha csupa vadbúza nőne mos­tanában a világon.” (A történetet az író a kunágotai határban hallotta egy öreg­asszonytól, aki felejtett kalászt gyűjtött.) A magyar búzanemesítés jelenté­keny sikereit a XX. században érte el. Három nagy nemesítő munkája nyomán már a század második és harmadik évtized­ében nemcsak a termés biztonsá­ga, hanem nagysága és minősége javult meg jelentősen. Székács Elemér a tiszavidéki búzából elő­állította a híres Székács-búzákat, Baross László a Bánkúti-búzákat és Fleischmann Rudolf a még ma is szórványosan termesztett F. 481 fajtát, valamint Legány Ödön a Hatvani-búzákat. Ezek a búzák a két világháború közötti idő­szakban nagyon elterjedtek, és jó termést, kiváló minőséget biz­tosítottak. Fajtáik jól reprezen­tálták a „proles hungarica” alakkörből leszármazott magyar búzát. (Forrás: dr. Mándy György: Hogyan jöttek létre kul­túrnövényeink?) Vetésterület Békés megyében: 1995 ha 1996 ha % Őszi búza 115 973 122 837 + 5,9 Őszi árpa 18830 14 511-22,9 Tavaszi árpa 17 325 12 612-27,2 Hektáronkénti búzahozamok Békés megyében: 1986-1990 1992 1994 1995 5 293 kg 3939 kg 5077 kg 4139 kg Az oldalt összeállította: Tóth Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents