Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-22-23 / 145. szám
A HÉT TÉMÁJA 1996. június 22-23., szombat-vasárnap Százéves a gyulai Erkel-szobor A program Az 1896. június 26-án délután fél ötkor elkezdett szoborleleplezési ünnepség programja 1. Himnusz. Énekelte a gyulai dalkör. (Az előzetes program szerint a csabai dalkör adta volna elő, de a Békés című lap szerint a dalárda „ösmeretlen okból nem jött át Gyulára”.) 2. Dr. Fábry Sándor, a szobor-bizottság elnökének megnyitó beszéde. 3. Káldy Gyula, a m. ki. opera igazgatójának emlékbeszéde. 4. A szobor-bizottság elnöke átadja a szobrot Gyula város polgármesterének. 5. Somló Sándor, a nemzeti szinház művészének ünnepi költeménye — szavalja a szerző. 6. Szózat. Énekli a gyulai dalkör. Az ünnepséget követően a m. kir. opera hangversenyt adott Erkel-operákból a népkert pavilonban. Vezényelt és zongorán kísért Erkel Gyula. A hangversenyt követően bankettet rendeztek ugyanott. Koszorúk A leleplezést megelőzőleg a következő feliratú gyönyörű koszorúkat hozták és helyezték a szoborra: Az első: „Erkel Ferencz dicső emlékének. 1896. június 26.—A magyar kir. operaház és a nemzeti szinház nevében Nopcsa Elek báró kormánybiztos.” Óriási pálma és babérkoszorú félméter széles nemzetiszin szalaggal. A második: „Erkel Fe- rencznek — a magyar zeneiskola volt diszelnökének.” Babér, másfél araszos selyem trikolor szalag. A harmadik: „A budapesti Liszt Ferencz zeneművészkor —halhatatlan díszelnöke emlékének.” Babér, nemzetiszin selyem szalag. A negyedik: „Halhatatlan alapítója emlékének — a budapesti filharmóniai társaság.” Babér, nemzetiszin selyem szalag. Az ötödik: „Gyulavárosa halhatatlan szülöttének és díszpolgárának — Gyula város közönsége.” Babér és pálma, fehér és kék selyem szalaggal, (a város színe). Végül az Erkel család igen szép virágkoszoruját helyezték a szobor elejére, mig a többi koszorúk a négy sarkon voltak. (Békés, 1896. június 28.) napokban lesz száz éve annak, hogy Gyulán leleplezték Erkel Ferenc szobrát. A magyar operairodalom megteremtője emlékének megörökítése Scherer Benedek nevéhez fűződik. Ő javasolta a Békés című lapban Erkel halálakor, 1893-ban írt visszaemlékezésében, hogy a szülőváros emeljen szobrot nagy fiának. E gondolatot felkarolta a minden nemes cselekedetért lelkesülő Gön- döcs Benedek apátplébános, aki a vármegyei törvényhatóság őszi ülésszakán, 1893. szeptember 21-én előterjesztette a közadakozásból készítendő szobor felállításáról szóló javaslatát. A közgyűlés az előterjesztést elfogadta és külön 8 fős Erkel-szo- borbizottságot alakított, valamint a megye pénztárából 500 forintot megszavazott a szoborra. A szoborbizottság elnöke a javaslattevő Göndöcs Benedek lett. Megszerkesztették a lelkesítő szövegű felhívást és gyűjtőívet, amelyet a 63 vármegye főispánjainak elküldték. A felhívásban méltatják Erkel munkásságát és érdemeit, egyben kérik a nemes célú mozgalom támogatását. Göndöcs Benedek 1894. január 4-én, hetvenedik életévében elhunyt, helyébe a szoborbizottság élén dr. Fábry Sándor alispán lépett. A lelkes gyűjtőmunka eredményeként 1895 elejére 4800 forint gyűlt össze. Ekkor levéllel fordultak a Magyar Országos Képzőművészeti Tanácshoz, ahonnan Pulszky Ferenc elnök a fiatal Kallós Edét ajánlotta a szobor elkészítésére, egyben javasolta: „az Erkel-szobor 1:5 mintával készüljön, kétszeres életnagyságban”. A szoborbizottság 1865. március 5-én kérte fel Kallós Ede szobrászt a munkára. A művész 1895. március 23-án Gyulára utazott a szobor helyének kiválasztására. Kallós a mai Gróza-parkot (akkori Maróthy tér), a szoborbizottság a jelenlegi vízügyi igazgatóság előtti teret (szökőkutas tér) javasolta a szobor helyéül. Utóbbit a művész kicsinek találta. Mások a mai Petőfi téren álló artézi kútház tetejére gondolták elhelyezni a szobrot. Végül hosszas vita után az akkori kispiac-teret jelölték ki a szobor helyéül, igen előrelátó bölcsességgel. 1895. május 20-án a képzőművészeti tanács megtekintette és jóváhagyta a szobor makettjét, amelyet 1895. május 25- én Gyulára is elhozott a művész. Még ezen a napon Gyulán megkötötték a kivitelezési szerződést: a szobor fővállalkozója Kallós Ede, elkészítési határidő 1896. március 1., felállítandó május 15-re, a szobor anyaga ágyúbronz, talapzata kemény Larunszti—Pátyi kőből készül, a mellszobrot két oldalról babérág övezi, a talapzaton alul a zene szimbóluma, bal oldalon, fent pedig a Himnusz kezdősorának hangjegyei láthatók. Kallós a talapzat tervének elkészítésére és a kivitelezés ellenőrzésére Kann Gyula (Pest, 1863. — Budapest, 1945.) műépítész barátját kérte fel, aki építész oklevelét Münchenben kapta, és ott, valamint Budapesten vállalt építési megbízásokat. Épületeit Lechner Ödön magyaros szecessziós stílusában építette. Javaslatára a szobor talapzata Triesztben, olasz kőfaragó vállalatnál készült el, kiváló minőségű márványból, előnyös áron. A talapzat magassága 3,5 méter. A szobor agyagmintáját 1896. január 29-én a művész műtermében megtekintette Fadrusz János szobrászművész, Terényi Lajos szoborbizottsági tag, a család képviseletében pedig a zeneszerző fiai: Erkel Sándor karmester és Erkel István postaműszaki főtanácsos. A szobrot a német tulajdonban lévő Be- schomer A. M. és Fiai Műérc - öntöde és Fémárugyárban öntötték ki Budapesten. A szobor alapozási munkáit Haviár Lajos királyi mérnök, az Államépítészeti Hivatal főnöke — szoborbizottsági tag — vezette. A tervezett egy méteres mélység helyett 2,6 méter mély az alap, mert csak itt találtak megfelelő szilárdságú talajt. A szoborbizottság megkeresésére a kissebesi Gránitkőbányák Rt., a Krassó—Szörény megyei zsidóvári kőbányából 1896. március 17-én 24 darab gránitkövet küldött a díszkerítés rácsozatához, mert ez jobb minőségű volt a kissebesinél. A szobor acél díszkerítését Kalocsa István, gyulai lakatos mester készítette el 300 forintért. Báró Nopcsa Elek, a Magyar Királyi Operaház kormánybiztosa 1896. május 9-én kelt levelében június 26-át tartotta alkalmasnak a leleplezési ünnepségre. 1896. május 17- én Erkel Sándor Gyulára utazott az Operaház igazgatójának megbízásából a leleplezési ünnepség műsorának végleges megállapítására. 1896. június 22- én a szobor is megérkezett vasúton a városba. A szobrot országos ünnepség keretében leplezték le, ahol a művészvilág színe-java jelen volt. A szoborra befolyt adományok összege 6113 forint, a szoborkészítés kiadásainak összege 6220 forint. A 107 forint fedezetlen kiadást a millenniumi alapból egyenlítették ki. A művészi kivitelű szobor Gyula szimbólumává magasztosult, és hirdeti az utókornak Erkel Ferencnek, a város díszpolgárának, a magyar zene megalapozójának halhatatlanságát. D. Nagy András A látvány „A szoborról következő leírást adhatjuk: Három méteres maga a szobor, mely a dalköltőt halála előtt 10-15 évvel ábrázolja, hasonlatossága meglepő hű, az Erkelek jellegzetes arcza és nyugodtsága látszik meg rajta. Maga az arc, a gondolkodó művészt ihletett alkotásában mutatja. Atilla van rajta, a talapzat Kann Gyula műve és igen díszes babérlevél és a „Hymnus^” két sora: ISTEN ÁLLD MEG A MAGYART! JÓ KEDVVEL, BŐSÉGGEL ennek partitúrájával van a szoborra vésve s csak a következő fölirás-díszeleg a franczia architektúrájú talapzaton: ERKELFERENCZ A felírás alatt a zene múzsája, lanttal van elhelyezve. A szabad téren a mellszobor mintha kicsinynek tűnt volna fel. Mindenesetre kár, hogy nem teljes szobor, de majd csak hozzászokik a szem.” (Békésmegyei Közlöny, 1896.június 28.) Kritika Egy szóval, egy tökéletesen sikerült alkotás előtt állunk, melyre Gyula városa mindenkoron büszkeséggel tekinthet. Hanem, hogy igazságosak legyünk, s lekiis- meretesen teljesítsük a műkritikus kötelességét, meg kell mondanunk, hogy a szobornak, eszthetikai szempontból, mégis van két fogyatkozása. (...) Az egyik fogyatkozás a fejnek túlságos nagysága. (...) Amitől tartottunk, az bekövetkezétt. A szobortényleg jóval nagyobbat mutat az életnagyságnál. Márpedig aki a szobrászattal komolyan és behatóan foglalkozott, tudja, hogy ez hiba. (...) A szobornak másik fogyatkozása csekélyebb fontosságú, de rögtön szembeötlő. A zenét és operát symbo- lizáló alakításnál a száj nyitva van, hogy a dalt allegorizálja. No, hát ez határozott ízléstelenség, sőt képtelenség. (...) Képzeljünk csak egy némajátékot, a hol az egyik szereplőnek dalt kellene énekelni s ő igy akarná ezt a közönséggel megértetni, hogy mozdulatlanul megállana, s száját mozdulatlanul tátva hagyná. Komikus jelenet lenne. No ép ily komikus ez a mi tátottszáju bronzfejünk az Erkel szobron. (Békés, 1896. július 5.) Gyulaiak, csabaiak Csak így ünnep tájon látszik meg, hogy mennyire szereti az igaz gyulai a szülővárosát. Minden ember mosolygott a diadalmámortól. — Diósyról a lelkesedés zsírcseppjei potyogtak: a csabaiaknak sűrűn kijutott: —Mikor lesz nálatok szoborleleplezés? — Majd megrendelünk hozzá valami lángelmét, akkor lesz. —Persze, mert tőletek nem igen telik. —Ti meg csak az ingujatokból rázzátok ki a zsenit. így évődött a szeretetreméltó két szomszéd, közbe aztán játszian pötyögött a gyulai néphumor. —Aunye! Hát hogy muzsikálhatott ez, ha nem volt gyomra. A másik már egy kissé emelkedettebb álláspontról vizsgálta az öreg Érkelt. —Komám, tudod mért volt ez nagy híresség? —No? —- Hát azért, mert ez sokat muzsikálhatott volna össze a burkusok között, aztán mégis itt maradt Magyarországon. Sokáig éljen! A másik atyafit is elfogta a lelkesedés: —Hát valóban halhatatlan ez az Erkej? —Dehogy! Hisz meghalt. — Hát akkor miért mondja a Dutkay tekintetes polgármester, hogy halhatatlan. De is el tud csúszni a szája. (Békésmegyei Közlöny, 1896. június 28.) Keserű szavak ... Erkel Ferencz azonkívül, hogy a világ bármely zeneköltője mellett foglalhat helyet, egyszersmind oly mértékben bizonyítja a magyar géniusz teremtő erejét a zene terén, mint Kossuth a szónoklat, Deák a jog, Petőfi a népköltészet vagy Széchenyi a nemzetgazdászat terén. Hivatva volt, hogy a magyar kultúra pantheonjában az utolsó űrt betöltse. (...) A magyar nemzet hálás volt nagyjai iránt és százezrek gyűltek össze közadakozás utján azoknak szobraira, kik valamely téren úttörők vagy vezetők voltak. Csak Erkel Ferenczről feledkezett meg a haza. Szobrának nagyon is szerény költségeit úgyszólván Békésmegye közönsége viselte, mintha ő nem Magyarországnak szerzett volna örök dicsőséget, hanem valami helyi koripheus volna. Pedig valószínű, hogy egy második évezred fog elmúlni, mig megint születni fog a magyar nemzetnek egy hasonló nagy zeneszerzője. (Békés, 1896. június 21.) Erkel Ferencz szobránál Bár „művész hazája egész világ” Mégis főként mi vagyunk büszkék rád Sírban alvó, dalnak nagy mestere! Kinek örökké élni fog neve. Miénk valál, első sorban miénk, Dicsőséged sugaraiban fürdénk, Mert itt rengett bölcsőd, miénk valál, Nem rabolhat el tőlünk a halál. Szobrod im áll!... Ámde dicsőbb nagyobb Mit lánglelked, önkezed alkotott. Híressé tett Báthory Máriád, Fényt, dicsőséget árasztott reád. Mig zeng a dal Hunyadi Lászlóról, S Bánk-bán, Hymnus remek zenéje szól, Saroltádnak víg akkordja hangzik, Dózsa György emléke ki nem alszik, István király, Brankovits hirdeti, Hogy bár tested földnek röge fedi: Örökké élsz, nem halhatsz meg soha! Mig milliók ajkáról száll a dal „Zene király" emléke ki nem hal!... Pihenj csendesen a sír ölében, Emléked él milliók szivében. Dombi Lajos (Békés, 1896. június 21.) Bankett, menü, árak A díszünnepséget követő hangverseny után a népkerti pavilontól jobbra, a banketthez terített patkó alakú asztalnál mintegy 160-an foglaltak helyet. Az idő kegyeibe fogadta a szabadban ünneplő közönséget, a nappal bo- rongós idő kitisztult az este kilenc körül kezdődő vacsora idejére. A menüt Huszka József népkerti vendéglős készítette és szolgálta fel, a cigányzenét pedig Tóth Jóska „közkedveltségű zenekara” szolgáltatta. A vendégek a következő menüsort fogyasztották: Halászlé és nyárson sült kecsege. Vesepecsenye madaeira mártással, pástétommal. Liba sült, uborkasalátával és kovászos uborka. Fagylalt ostyával, piskótával. Magyarádi bor. A banketten egy teríték ára 2 forintba került. Összehasonlításként: a hetente egyszer megjelenő négyoldalas Békés című lap ára 10 korona, negyedéves előfizetési díja 1 forint 25 korona, éves előfizetési díja pedig 5 forint volt. Az oldalt összeállította: Árpási Zoltán. (A korabeli lapokból származó idézeteket—a századvég hangulatát megőrzendő—, eredeti helyesírással vettük át.) „Három méteres maga a szobor, 11 mely a dalköltőt ha- f| lála előtt 10-15 év- a vei ábrázolja, ha- I sonlaf ossága meg- f lepő hű, az Erkelek jellegzetes arcza és nyugodtsága látszik meg rajta. ” FOTÓ: UÍHOCZKY FÉTFK
