Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-21 / 144. szám
TARKA OLDAL 1996. június 21., péntek A helyi hatalom és a kontroll Gyulán Mottó: „Hallgatni aranyat ér. ” „Hallgat, mint szar a fűben.” Az 1989—90-et követő rendszerváltozás eredményeként létrejött helyi hatalmak természete és a helyi társadalmaknak a helyi hatalomhoz való viszonya a legújabb kori szociológia és politikaelmélet egyik feltáratlan vagy csak kevéssé feltárt kérdése. Járatlan utakon könnyen eltévedhet az ember, ezért hangsúlyozom, hogy az itt következő meditáció elsősorban személyes élményeimen, a gyulai tapasztalatokon alapul, s nem feltétlenül bír általános érvénnyel. Saját sorsunk alakításáért Jogi értelemben a helyi hatalom legfőbb letéteményese az önkormányzati képviselő-testület. Az a szerv, amely a város életét meghatározó gazdasági, politikai, kulturális jellegű döntéseket meghozza. A város polgárai e testületen keresztül élhetnek közvetett módon azzal a jogukkal, ami az önkormányzatiság lényege, hogy képesek befolyásolni saját és lakhelyük sorsának alakulását. Ez a négy- évenkénti képviselőválasztás aktusában nyilvánul meg elsősorban azáltal, hogy a polgárok azt a képviselőt, azt a pártot választhatják meg, s juttathatják a testületbe, amelyikben leginkább bíznak. Két választás között a döntési jogosítványokkal már a megválasztott képviselők rendelkeznek, de a polgárok hivatalosan a képviselői fogadóórákon, a közmeghallgatásokon, a sajtón keresztül és a testületi ülésen, nem hivatalosan pedig a személyes megkeresések, lobbizások révén megpróbálhatják befolyásolni a döntéshozatalt. A befolyásolás mellett vannak-e, s ha igen, milyen lehetőségei a helyi társadalomnak, például a gyulainak a helyi hatalom ellenőrzésére? Egy plurális demokráciában a hatalom birtoklóinak, gyakorlóinak legfőbb kontrollja az ellenzék. Az ön- kormányzati képviselő-testületekben azonban gyakran nincs a nagypolitikából ismert merev kormányzópárti — ellenzéki szembenállás. A közös városérdek valóságára, a minél nagyobb konszenzussal meghozott döntések fikciójára hivatkozva az alpolgármesteri, a bizottsági elnöki, újabban tanácsnoki tisztségek elosztása révén a meghatározó gyulai politikai erők is immár hatodik éve kísérleteznek egyfajta nagykoalícióval. Ez olyan zavaros, tisztázatlan hatalmi helyzetet teremt, ami számos, ezúttal terjedelmi okok miatt nem tárgyalható kérdést vet fel, s ami azt eredményezi, hogy gyakorlatilag nincs politikai ellenzéke a helyi hatalomnak. Ugyanis a pozícionális osztozkodáson kívül maradt pártok,, illetve képviselők nem rendelkeznek olyan politikai vagy személyes súllyal, hogy betölthet- nék az ellenzéki szerepet, de ezúttal szintén nem részletezhető okok miatt, nem is nagyon törekszenek erre. Lapok, rádiók, televízió Az ellenzék mellett a hatalom ellenőrzésének másik fő eszköze a nyilvánosság. Magyarországon sajtószabadság van, Gyulán pedig a nyilvánosság intézményrendszere (újságok, rádió, televízió) széles körűen kiépültnek tekinthető, elvileg semmi akadálya nincs tehát annak, hogy egyéb funkciói mellett betöltse a helyi hatalom kontrolljának szerepét. Miért lehet mégis hiányérzetünk ezen a területen? Talán közismert tényként írható le, hogy a magyar sajtó munkatársainak többsége, ha nem is kritikátlanul, de az előző ciklushoz képest szokatlanul mérsékelt kritikával viszonyult az új kormányzati hatalomhoz, s általában (főként, ha hasonló politikai erők kerültek irányító szerepbe) a helyi hatalmakhoz is. Nem célom a különböző lehetséges okait kutatni most ennek (politikai szimpátia, józan belátás, információhiány, anyagi motiválatlanság, belefá- radás, félelem, szakmai felkészületlenség, illetve kényelmesség, egyebek), de a legutóbbi hónapokig a két Békés megyei napilapra is hellyel-közzel érvényesnek tartom a megállapítást, függetlenül attól, hogy megyei kitekintésük lévén, talán rajtuk kérhető a legkevésbé számon az egyes helyi hatalmak ellenőrzése. A Gyulai Hírlap nem elsősorban jelenlegi szerkesztőinek probléma- és konfliktuskerülő természete miatt, hanem a testületnek (és részben a hivatalnak) való kiszolgáltatottsága következtében eredendően alkalmatlan a kontrollszerepre. A független Gyulai Harang szerkesztőinek fiatal korához és korábbi újságírói vehemenciájához képest meglepően mérsékelt és unalmas hangütéssel indult (igaz, hogy azóta egyre színesedik a lap és keményedik a hangütés), a gyors és aktuális reagálást a havonkénti megjelenése pedig eleve lehetetlenné teszi. A munkatársak szakmai és politikai tapasztalatlansága is leküzdendő akadály egyelőre, de van fantázia, lehetőség és szabadság a lapban, ezért jó, hogy van. A Gyula Rádió és a televízió számára pillanatnyilag szubjektív szándékaiktól függetlenül, a színvonalas tájékoztatás és szórakoztatás is nehéz feladatnak látszik (finom megfogalmazásban), nemhogy a helyi hatalom ellenőrzése (a Lokomotív Rádió pedig nem is igen említhető ilyen összefüggésben). Ráadásul ez utóbbi szempontból semmiképpen nem szerencsés az, — személytől függetlenül —, hogy a korábban elvileg független rádiónak és az önkormányzattól ma is függő te- levízi&nak néhány hónapja ugyanaz a vezetője. Belterjes közélet Ha nincs valódi ellenzék, s ha a sajtó munkatársai különféle okok miatt nem képesek a helyi hatalom ellenőrzésére, akkor legalább a városukért felelősséget érző civil szervezeteknek és helyi értelmiségieknek kellene felvállalni azt vagy legalább is részt vállalni belőle. Miért nem teszik, tesszük? (A gyulai civil szférában vétkesek és cinkosok ide vagy oda Babitsostól, nagy a hallgatás, kivéve a munkahelyeket, az utcákat és a kocsmákat.) A politikával szembeni általános pesszimizmuson, elkedvet- lenedésen, az egyéni boldogulásra törekvésen túl, talán azért sem, mert nincsenek hagyományai az effajta civil mentalitásnak. Talán azért sem, mert civil szervezeteink többsége nem eléggé szervezett és hatékonyan működő a saját területén sem, nem hogy a városi közélet színterére lépjen. Talán azért sem, mert a jelenlegi városvezetés már kísérletet sem nagyon tesz a szakma, a civil szervezetek bevonására a döntések előkészítésébe, ellenben a bármely irányból érkező kritikát hangulatkeltésnek minősíti. Talán azért sem, mert túl belterjes egy ilyen kisvárosi politikai közélet, túl közel tartózkodnak a felek egymáshoz, kényelmesebb elkerülni a nyílt és egyértelmű állásfoglalásokat, mint vállalni az ezt követő szembenézéseket. Talán azért sem, mert okkal, ok nélkül félünk, féltjük az intézményeinket, féltjük az állásunkat, egyebet. A félelem viszont amellett, hogy rossz tanácsadó, a történelmi tapasztalatok szerint a demokrácia halálához vezethet... Itt áll tehát előttünk egy elvileg ellenőrizhető, a gyakorlatban jórészt ellenőrizhetetlen helyi hatalom ami így, ha bármit nem is tehet meg, sok mindent tehet a választói akarat és megbízatás ellenére. Nincs már terem itt sorolni a gyulai testület közfelháborodást keltő elmúlt hónapokbeli döntéseit és nemdöntéseit, csupán egyetlen kérdést befejezésül: kinek az érdeke vajon a helyi hatalom kont- rollálatlansága? Véleményem szerint magának a helyi hatalomnak sem. Elek Tibor A gyulai városházán is immár hatodik éve a nagykoalícióval kísérleteznek ARCHÍV-FOTÓ i. Gyártelep u. 2.
