Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-20 / 143. szám

a

1996. június 20., csütörtök

MEGYEIKÖRKÉP

Döntések. (gh) A kevermesi önkormányzat minden bizonnyal drámai döntések meghozatalára kényszerül a ma délután két órakor kezdődő ülésén. A képviselők fő napirendi pontként megvitatják az önkormányzati intézmények helyzetét, határoznak az anyagi okok miatt elkerülhetetlennek látszó összevonásokról, illetve megszüntetésekről. Az előterjesztés szerint az általános iskolai diákotthonnak, az önkormányzati konyhának, a művelődési háznak, a könyvtárnak és a mozinak a működtetése már nem biztosítható a korábbi szervezeti keretek között.

A polgárokért. (1) A

nagykamarási képviselő-testület legutóbbi ülésén tárgyalta a közrend és közbiztonság helyzetét a településen. Az egyre szaporodó betörések felderítési aránya miatt többen is szót emeltek, ám azt is elismerték, hogy több körzeti megbízottra lenne szükség az Almás-nagykamrási térségben. Erre azonban a létszámgondok miatt egyenlőre nincs lehetőség. A területen dolgozó rendőrök hatékonyabb munkája érdekében az önkormányzat 35 ezer forint támogatást nyújtott. A jelenlevők elmondták, hogy jó kezdeményezés volt a polgárőrség létrehozása, amelynek tagjai 8 csoportban, esténként megosztva segítik a rendőrség munkáját.

Ha Eszti óvónő mesélni kezd, a kicsik szeretettel veszik őt körül fotó:KOVács Erzsébet

Szeretettel, de szigorral nevelni

Az egyik legnehezebb, de egyben a legszebb élethivatások közé tartozik a gyermekekkel való közvetlen foglalkozás. Ezek közé sorolandó az óvónői is. Eleken a 2. számú óvodában Wittmann Antalné, a gyermekeknek Eszti óvónéni, a legtapasztaltabbak egyike.

—Mióta és miként került a pályára, kérdeztük tőle.

— Már kisgyermek koromban is óvónő szerettem volna lenni. Az általános iskola elvégzését követően Békéscsabára a Rózsa Ferenc Gimnáziumba, majd pedig Szarvasra az óvónőképzőbe kerültem. 1962 július 2. óta dolgozom a jelenlegi munkahelyemen. Kérdés nélkül válaszolhatom, ha mégegy- szer kezdhetném, ugyanezt

az élethivatást választanám.

— Pályafutása során melyik mozzanat a legemtékeze- tesebb?

— Mindjárt az első évben, friss diplomásként, 54 kisgyerek került hozzám, három évestől hat éves korig. Akkor nehéznek tűnt a feladat megoldása, ma már szép emlékként őrzöm a tudatomban.

—A több mint három évtized során az intézmény milyen változásokon ment keresztül?

— O, hát abban az időben szegényes volt az óvoda, nyitott volt a folyosó, vaskályhával tüzeltünk, a víz nem volt bevezetve, úgy hordtuk kanákkal. Aztán ’64-ben átalakították az épületet, majd 3—4 évvel ezelőtt újabb korszerűsítésen ment keresztül. Sajnálom itthagyni a kollektívát, de úgy terveztem, hogy még egy évet maradok, utána nyugdíjba megyek. Nem vagyok még fáradt, de jöjjenek a fiatalok.

— Mi az amivel a szabadidejében szívesen foglalkozik?

— Nagyon szeretek olvasni, kézimunkázni, van már egy unokám is, tehát lesz elfoglaltságom.

— Oktatásában mit tart alapelemnek és mit üzen a fiatalabb, pályakezdő kollegáinak?

— Alaptétel: a gyermekek

szeretete nélkül nincs óvónői pályafutás. Én mindig is szeretettel, játékosan, de alkalmankként a kellő szigorral nevelek. (bernát)

Olvasóink írják .................. -............ —A

z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg.

Ünnepeltünk, emlékeztünk

A többi településnek is példát mutatott Gyomaendrőd város képviselő-testülete, amikor úgy határozott, hogy a millecentenárium alkalmából díszpolgári címeket és Gyomaendrődért kitüntető emlékplaketteket ad át arra érdemes személyeknek. Természetesen javaslatokat kértek a közvéleménytől, városi testületektől, egyházaktól. Posztumusz kitüntetéseket is adtak át.

Elöljáróban hálás köszönetemetfejezem ki a képviselő-testületnek, hogy meghívtak, s gratulálok minden kitüntetettnek, Isten éltesse kedves mindnyájukat sok számos esztendőkig. A posztumusz kitüntetettek közül Papp Zsigmond és G. Nagy László állnak szívemhez legközelebb, de különösen is ,,László gazda", Laci bácsi, gazd'uram, ahogy annak idején sokan szólították. Istennek hálát adva gondolok arra a jó néhány esztendőre, amíg házában nevelkedtem (ezért is szólítottam tatának). Úgy érzem, s így is vettem át kitüntetését, hogy Papp Zsigmondon és G. Nagy Lászlón keresztül megemlékeztünk gazdatársainkról is. Azokról a gyomaendrődi gazdákról, szegényekről, módosabbakról, a földműves népről, akiket testileg- lelkileg megrugdostak, megaláztak. Az övéké is ez az elismerés, emlékezés. Hála Istennek, ma már el sem tudják képzelni—a ma élők —azt a kínt, gyötrelmet s megalázó életet, amit ezeknek az embereknek hosszú éveken át tűrni kellett. Még egyszer hálásan köszönöm a megemlékezést, mindnyájuk nevében is.

Cs. Szabó István

Az úttörőmozgalom 50. évfordulója

Iskolánk néhány tanulója május végén Szanazugba utazott az úttörőmozgalom 50. évfordulójának alkalmából. Volt néptánc-, fuvola- és szavalóverseny. A kézilabda- és futballcsapataink pedig ellenfeleikkel mérkőzhettek meg. Velünk együtt több iskola érkezett, hogy a különbözőprogramokon részt vehessenek. A megnyitó ünnepségen az iskolák valamennyi diákja úttörő kitüntetésben részesült.

Futball- és kézilabda-csapataink helyezése a következőképpen alakult: I. a fiú nagycsapat, IILa fiú kiscsapat, II. a lány nagycsapat,

III. a lány kiscsapat.

Az iskola néptánc csoportja június elején a román nemzetiségű ének és táncfesztiválon vett részt.

A gyulai Román Általános Iskola és Gimnázium épületében mindössze három megye: Csongrád, Hajdú-Bihar és Békés megye román nyelvet tanuló általános iskolás diákjai vettek részt. A lökösháziak közül a 21b osztályból, valamint a 4. és az 5. osztályból szerepeltek. Az őszereplésüket nagy taps követte.

Szaitz Éva, 6/b tanuló