Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-18 / 141. szám

1996. június 18., kedd MEGYEIKÖRKÉP Kis mesterek két keréken A Magyar Autó Klub évről évre meghirdeti ,,Ki a mester két keréken” című vetélkedőjét az alsótagozatos kisdiákok számára. Békés megyéből 64 résztvevő nevezett az idei versenyre és végül a békéscsabai 2. sz. iskola tanulói jutottak be — Kvasz Pál pedagógus irányí­tó segítségével — az országos döntőbe. Mint Tóth László, a MÁK megyei titkára elmondta, a gyere­kek nem vallottak szégyent szereplésükkel a szó szerint forró légkörű népligeti Epítők-sportcsar- nokban: a maximálisan megszerezhető 100 pont­ból 73-73-at értek el az elméleti teszt során, majd a gyakorlati feladatot jelentő szlalompályán. Végül a negyedikes Szántó Edit hetedik, a 3. osztályos Futaki István nyolcadik lett, de a középme­zőnyben szerepelt Benkő Adrienn is. Mire szoktatok figyelni leginkább, ha kerék­párra pattantok? — kérdeztük őket. Szántó Edit: „A közlekedési táblákra.” Futaki István: „Halelé­pek a járdáról, vagy lehajtok, előbb alaposan meg­nézem, nem közeledik-e valamerről autó...” Benkő Adrienn: „Mindenre ügyelni kell, hogy el ne üssenek bennünket....” F. I. Benkő Adrienn, Szántó Edit és Futaki István. A megyei döntőről Szabó Tamás is továbbjutott, de ő nem versenyzett Pesten FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Jó volt táncsicsosnak lenni Westel-iorony. (gh) Antennatartó torony és mű­szertároló konténer elhelye­zéséhez kért 300 négyzetmé­ter területet a Westel 900 Rá­diótelefon Kft. Mezőhegyes város önkormányzatától. A képviselő-testület 300 «zer forintért bocsátotta a kft. ren­delkezésére a kiszemelt bel­területi ingatlant. KRESZ-tábor. (i) A szeghalmi Sebes György Általános Iskola és a Szeg­halmi Rendőrkapitányság Balesetmegelőzési Bizott­sága szervezésében június 17-én a füzesgyarmati fürdő területén KRESZ-tábor nyílt. A négynapos rendez­vényen a szeghalmi általá­nos iskolások — a pihenés mellett — Csarkó János ta­nár vezetésével a közleke­dés szabályaival ismerked­nek. Fábi Elektronic Szaküzlet 5830 Battonya, Hunyadi u. 52. * MŰHOLDVEVŐK * SZÍNES TV K * VIDEÓK. Egyedi megrendeléseket is teljesítünk! Az üzletünk kínálata épületvillamos­sági szerelési cikkekkel bővült. — Kapcsolók, vezetékek — Izzók — Lámpatestek. Rövidesen kaphatók nagy választékban csillárok is. £ Telefon: 06 (30) 354-531. | Nem is olyan régen jelent meg az a hirdetés, amelyben segítsé­get kémek egy kisfiú kanadai műtétjéhez. Drevényi Péter ugyanis harci kutya marásának áldozatává vált. A négy és fél éves éves kisfiú fél arcát kiha­rapta az állat — bizonyára olva­sóink is látták a Kriminális című műsort, ahol az esettel bővebben foglalkozott Juszt László. A történtek az orosházi Táncsics gimnázium diákjait megérintették. Egyre többet be­szélgettek a fiatalok arról, hogyan segítsenek a védtelen Péternek, hogy újra mosolyoghasson, hogy úgy növekedjen fel, ahogyan a többi, hasonló korú társa. Hamar megszületett az elhatározás: az érettségire való készülődés elle­nére jótékonysági műsort szer­veznek. (Voltak, akik ennek a műsornak a kedvéért 3 nap alatt tanultak meg egy színdarabot.) Igaz, azzal mindenki tisztában volt, hogy a műtét fedezetét nem tudják összegyűjteni, de legalább „aprópénzzel” hozzájárulnak a fiú gyógyulásához. Viola Ibolya tanárnő segítségével 2 hét alatt megszervezett mindent a diák­stáb — élükön Papp Lacival, Nagy Mariannái, Egervári Zsuzsival. A paródiáknak, komé­diáknak, zenés műsorszámoknak óriási sikerük volt. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint a tény: 750 ezer forintot gyűjtöttek össze a műsor résztvevői. —Jó volt táncsicsos tanárnak lenni azon a napon. A gyerekek­nek nem ez volt az első ilyen jellegű kezdeményezésük, ezért is példaértékű a cselekedetük. Furcsa világot élünk: amikor a felnőtt társadalomnak kellene példával élenjárni az ifjúság előtt, akkor a fiatalság lép elsőként és mutat követendő példát. Elgondolkodtató, nem?! És amilyen természetességgel tették mindezt diákjaink, meg­ható volt — mondta Blahó Já­nos. Az est hangulatát csak az ke­serítette meg, hogy éppen azon a napon mart meg egy kislányt egy másik harci kutya... Csete Hona Olvasóink írják ......... .......... ■ -— A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szer­kesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rö­vidítve jelentetjük meg. Az ünnepelt a néptánc ,.Sarkantyúpengős húsz év” címmel jelent meg tudósítás a Békés Megyei Hírlap 1996. június 10-ei, hétfői számában a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola néptánctagozatának évzáró előadásáról. Szíves megértését kérem ,,(b)” szignó­ját tudósítónak, amikor néhány gondolatot szeretnék ezzel kapcsolatban olvasói levélben közreadni. Fájdalmasan ke­veset szerepelnek képben és hangban — jelentőségéhez mérten — a tánc műfaj, a néptánc tanítói, mesterei, művelői. Éppen ezért még e nyúlfarknyi tudósításnak is örül a magamfajta nyugdíjas néprajzos muzeológus. A csabai néptáncoktatás nagymesterei — Born Miklós után Mlinár Pál és munkatársai — olyan SZÉPET adnak át a kezük alá adott gyermekeknek, hogy normális identitási!, egészséges ösztönű és életmódvitelű társadalomban erről beszélni sem kellene. Ez a SZÉP a mi néptánckultúránk. Magam is tanúsíthatom, hogy talán kevesebb a sarkantyú- pengés — hiszen a sarkantyú főleg verbunkosok, katona­táncok kelléke—, s több az órákon megkövetelt fegyelem, figyelem, a folklór szeretete, a szívós akarat, s a szorgalom. Ez utóbbiakról is számot adtak a Jókai Színház színpadán a gyerekek, amikor a Hétpróbás Ninive együttes, a 2-es és a 3-as iskola harmadikos-negyedikes néptánctagozatos ta­nulói ragyogó arccal, csillogó szemmel, nagy akarással ropták a táncokat. A Rábai együttes ünneplése aztán a rendezőnek okot adott arra, hogy mint egy könyv időben visszafelé hajtogatott lapjairól elénk perdüljenek a csabai néptánciskola klasszisai. Tudásukat, hűségüket nézve, lát­va most már — őszintén megvallom — meghatódtam. Isten éltesse, tartsa meg kedves mindnyájukat ebben a mivoltukban. Gazdag, élményekkel teljes két óra volt, kár, hogy kevesen voltunk, mert ha többen lettünk volna, akkora Hétpróbás Alapítvány kasszája is gyarapodott volna. A hangászok dicsérete se maradjon el, mert olyan takarosán húzta a talpalávalót a Békés Banda, hogy magam is topog­tam hozzá a nézőtéren. Mlinár Pálnak s munkatársainak magam és családom nevében kívánom, hogy Isten gazdag áldása legyen munkájukon, ehhez adjon a mindenható erőt, egészséget és szívós kitartást. Cs. Szabó István

Next

/
Thumbnails
Contents