Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-15-16 / 139. szám

Miért éppen Vasarely? Victor Vasarely 1908. április 9-én született. Mivel a most 88 esztendős mester már nem a legjobb egészségnek örvend, a család elhintette a sajtónak, hogy Vasarely az idén 90 éves. Azt szerették volna, ha a mesternek még életében jubileumi kiállításai nyílnának. (8. oldal) Lukács érsek első haláljövendölése II. Lászlónak, Vak Béla fiának, III. László nagybátyjának arasznyi király kodása, tragédiája bizánci beavatkozás következménye; a bizánci hadak betörnek az országba, hogy megdöntsék a serdülőkorú III. István uralmát és helyébe saját pártfogoltjukat, a későbbi IV. Istvánt ültessék a magyar trónra. (9. oldal) Eperjes, a hívő művész Eperjes Károly színművész (42 éves) vendége volt a Békéscsabai Katolikus Általános Iskolának, élő irodalomórán találkozott a gyerekekkel, majd hitének tanúságtételén a katolikus templomban 700 hívő előtt beszélt. —Honnan ez a jellembeli huncut kópé- ság, közvetlen nyitottság, az hogy könnyen utat talál az emberekhez? — Kérdeztük a művészt. — Isten ezzel ajándékozott meg, mert színész vagyok. Kinek ezt, kinek azt adta. Katolikusnak lenni nem gőg, hanem felelősség. Három éve, hogy tudatosan súlyos bűnt nem követtem el. Mindig vallásos voltam, de langyos ka­tolikus. Bár voltak az életemben válsá­gos helyzetek, amelyeket isteni jelzé­seknek foghattam fel. A diplomám évé­ben tbc-vel kezeltek, tüdőembóliám volt (én rákra gondoltam), napokig élet­halál között feküdtem a soproni kórház­ban. Édesapám már papot hívatott, aki a betegek szentségét feladta nekem. Ezu­tán tudtam lélegezni és meggyógyul­tam. Három évvel ezelőtt bementem a színpadra és más emberként jöttem ki. Anatolij, egy pravoszláv rendező pró­bált velünk, aki maga is megtért. Ez a változás annak, aki nem élte át megközelíthető, de megfoghatatlan. —Mit szólnak ehhez a művészvilág­ban? — Bolondnak tartanak, de mindig annak tartottak, azt hiszik, ez az új bo- londériám. Nem olyan nagy baj. Rájöt­tem, hogy a színészi hivatásom akkor nemesül meg, ha párosul a hitélettel. Nerrrvalósulhat meg úgy a művészetem sem, ha nem az elsőrendű hivatásom gyakorlom a legnagyobb felelősséggel, ez pedig az apai hivatás. A fiam, Krisz­tián 18, a lányom, Borbála 6 éves. Csor­bát szenvedni lehet, de az apai hivatást a művésziért visszafogni bűn. Kísértés­be a gyermekek is hoznak, például, ha imádkozom és bejön a kislányom és kér: „apa, játszál velem”. Akkor nem szabad ráförmedni, hanem a bölcsesség adományával élve, türelemmel kell be­szélnem, hogy néhány percet várjon. Esetleg picit játszani vele. A gyereket rendre kell tanítani, amikor az ember játszik, akkor játszik, amikor dolgozik, dolgozik és ha imádkozik, akkor az ima nyugalmára van szüksége. — Két évnél több, hogy gyökeresen megváltozott az élete... — Minden napom akkor teljes, ha élek a szentáldozás szentségével, ha szentmisére mehetek. Aki nem él a mise és az áldozás kegyelmével, az szamár. A feleségem civil, egy család­ban legalább az egyik legyen normális. Szentáldozás közben ismertem meg őt Sopronban 1970-ben. A papnak, mű­vésznek, tanárnak, orvosnak igen nagy a felelőssége, ők tanítanak, rájuk fi­gyelnek, az életük példa. Az a társada­lom beteg, amelyben a nők a gyermek­várás időszakát terhességnek tartják és nem áldott állapotnak. — Sok filmjében negatív figurát ját­szik. Előfordul, hogy a hév annyira ma­gával ragadja, hogy a néző nem érti a szavát... — Ezek a lehangoló figurák szá­momra kihívást jelentenek. Igyek­szem azonosulni a szerepemmel, ak­kor is ha negatív a kicsengése. A ta­nulság a néző javát szolgálja. A ma­gyar filmek hangtechnikája keserve­sen rossz, ez a lehetőségekből követ­kezik. Másrészt magam is sokat vál­toztattam a beszédstílusomon, több, mint két éve. hogy kiegyensúlyozot­Első az életében az apai hivatás, amelyet a művészi követ FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER „Katolikusnak lenni felelősség” — Teljesen mindegy, hogy pozitív vagy negatív a szerep, amit játszom, elvállalom, de az egész mű szolgálja az emberek javát! Éz a legnagyobb kihívás egy keresztény művész számára. A művészetnek három ismérve van, a szépség, az igazság és a jóság. Művészet hit nélkül nem létezik. Nem mindegy, hogy milyen hittel működtetjük a művészetet. „Művész önök közül az lesz, aki két könyvet elolvas és mélyen magáévá teszi — mondotta egyik tanárunk Hegedűs Géza, — az egyik a Biblia, a másik Arisztotelész Poétikája”. Nincs olyan cselekedet, amelyre a jó megoldás ne lenne benne a Bibliában, a mit miért és hogyan kérdésére pedig Arisztotelész adja meg a választ. Beteg ország beteg népe a miénk, de Mária országa, Mária engesztelő népe vagyunk és tessék tudomásul venni, hogy a mi feladatunk kivezetni a bajból ezt a magyarságot! tabban, nyitottabban, érthetőbben be­szélek. — A következő évadot hol játssza majd? — Maradok a Tháliások sorában, de a Thália Társulat formációban. A szociálliberálkormány számárami vol­tunk a szegletkő a kultúrában, míg az oktatásban Dabassári, az egészségügy­ben a gyermekkórház. Gyerekek, mű­vészek, emberek sorsa felett kufárkod- tak hatalmasék, magukat felelős állami vezetőknek nevező vezetők. —Nehéz Önnel együtt dolgozni? — Bizonyosan, mert nem tűröm az igazságtalanságot. Van, aki fél tőlem, van aki szívesen dolgozik velem. Az egész ország érzékeli a nyomasztó tör­ténéseket. El kell venni a néptől a hitet, akkor már könnyű elhitetni, hogy nem anyai, nem apai hivatást gyakorolnak. Már nem hivatás valakinek a munkája, és IQ-rendszerek szerint osztályozzák őket. Lenézik a nehezebb sorsú ember­társakat, ezeket az embereket, „aki hü­lye, haljon meg!”—osztályba sorolják. — Milyen szerepekre készül a nyá­ron és hosszabb távon? — Egy barátom nehézsorsú jezsuita papról szeretne filmet készíteni. A pap Ceausescu börtönében töltött 17 évet, ebből majdnem 8 évet magánzárkában, őt kéne eljátszanom. Magyar-francia film dolgozná fel a bolondokházában élő nagyváradi költő életét (én alakíta­nám), akit Erdélyben nagyon ismertek. Most tárgyalnak egy német-török filmről magyar részvétellel, a téma az erőszak, a diktatúráról és ellene szól, szerepem lenne benne. Ezek mind ter­vek. A jövő évadban a Thália Társaság- gal Mrozek Szerelem a Krímben című darabjában játszom az egyik fontos ala­kot. A nyáron külföldön tanúságtétele­ket teszek, például a katolikus ifjúsági világtalálkozón többezres hívő nép előtt, zarándokhelyekre is megyünk a családommal. Ha marad időm, önálló estre készülök magyar költők istenes verseiből, Ady, Pilinszky műveiből. Bede Zsóka

Next

/
Thumbnails
Contents