Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-13 / 137. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1996. június 13., csütörtök A kukaháború vége — avagy kezdete? Díjkiosztó. (i) A Körös- ladányi Tüköry Lajos Általános Iskola a gyermekek által írott mesékből kiadványt jelentetett meg. A füzetet június 15-én, szombaton 18 órakor az Asztalos Miklós Művelődési Házban kezdődő díjkiosztó gálán mutatják be. Szintén erre az alkalomra a diákok rajzaiból, plasztikáiból és szőtteseiből kiállítást rendeznek. Sátortábor. (r) A Csabacsűdi Barátság Sátortábor tizedik alkalommal vág neki távoli hazai tájak felfedezésének. A jubileum örömére elhatározták, hogy az idén egy hétvégére vendégül látják azokat, akik egykor együtt túráztak a csapattal. A Duna-parti táborukba augusztus 4—5-ére, a nagyorosziba augusztus 10—11-ére szól a meghívás. A jelentkezők az utazásról a csabacsűdi általános iskolában érdeklődhetnek. Adómentesítés, (b) Az eleki önkormányzat képvi- selő-testülete határozatot hozott a település Kölcsey u. 4., Gerolzhofen u. 1., Munkácsy u. 4. és Szőlő sor 11. háztartására vonatkozó kommunális szolgáltatás adófizetési felmentéséről. A rendelet érinti azokat a belterületeken lévő háztartásokat is, amelyeknek nincs csatlakozási lehetőségük valamely közműre. (Folytatás az 1. oldalról) Hasonló a helyzet a Kazinczy- lakótelepen is: senki nem kérdezte meg az ott lakókat, akar- ják-e a drágább és — tapasztalataik szerint — rosszabb szolgáltatót, mikor nekik 2000-ig szóló szerződésük van azzal, akivel teljes mértékben meg vannak elégedve. Sokan tették fel a kérdést: a képviselők miért a „város” érdekei mellett döntenek a város lakóinak érdekei helyett? Hiszen a VGV a város saját vállalata. Sokan úgy hallották, jó pénzért akarják eladni, ezért nem lehet visszafejleszteni. Nem fogadják el a képviselők döntését, a végsőkig kitartanak és ha kell, akár tüntetnek is. Jelzések érkeznek a város többi részéről is, így korántsem tűnik egyszerűnek a napokban megkezdődő kukacserék időszaka. De először lássuk a törvényt, a rendeletet, ami megalkotása óta (egy hónapja) még nyilvánosságra sem került. — A közelmúltban két olyan törvény jelent meg, ami ezt a helyzetet szabályozza és egyben a képviselőket lépésekre kényszerítette: az egyik a közszolgáltatásokról szóló törvény, amely ezeket a tevékenységeket mindenki számára kötelezővé teszi, és egyben előírja, hogy a szolgáltatókat pályázat útján a városnak kell kijelölni. A másik a közbeszerzési törvény, ami a közpénzek védelmében született. A közszolgáltatások évi 120-140 millió forintos megrendelést jelentenek évente, ezért a szolgáltatókat is csak pályázat útján lehet kijelölni — kezdte a beszélgetést Bánfi Ádám, a városüzemeltetési iroda vezetője. — A pályázat előkészítése öt hónapig tartott, 24 feladatot 52 pályázaton írtunk ki területre elosztva, pontos technológiai leírással — a jelentkezőknek gyakorlatilag csak az összegeket kellett kitölteni. — Kik bírálták el a beadott pályázatokat? — A közgyűlés tíz bírálót választott, nekik az egy hónap alatt 294 pályázatot kellett elbírálni közel 5300 szempont alapján. Az ő ajánlásuk alapján döntöttek a képviselők. —Mi a döntésük lényege? — A városgazdálkodási vállalat az eddigi kilencven százalék helyett a munkák hatvan százalékát kapta, elsősorban azokat, amelyeket a leggazdaságosabban el tud látni. Az övé maradt a szilárd hulladékgyűjtés nagy része, a hulladéktelep működtetése, a kötisztasági feladatok ellátása, útkarbantartás, és a belvíz-átemelők üzemeltetése. A kéményseprés maradt a Tüzeléstechnikai Kft- nél. Fontos és érdekes változás, hogy a Vízművek Rt. kocsijai ezentúl nem szippanthatnak szennyvizet. Ezt a munkát a meglévő két kisvállakozó mellett a Faun Kft. kapta meg. A zöldterületek karbantartását a Csabákért Kft. az árokkarbantartást a Kendra Bt. végzi. —És a Tappe? — A teljes Lencsési lakótelep az övé, sőt ott nemcsak a- szilárd hulladékszállítás, hanem a zöldterülettől kezdve az útkarbantartásig minden. Igazi gazdájává válhat ennek a területnek. — A Toppénak megkötött szerződései vannak a város többi részén is. Ezeken a helyeken mi történik? — Ezek a szerződések a közszolgáltatási törvény szerint automatikusan érvénytelenekké válnak július elsejével. Helyettük meg kell kötni az? új szerződéseket a kijelölt szolgáltatóval. —De milyen árakkal? —- A közszolgáltatásoknak július elsejétől fix ára van, akár csak a víznek, a gáznak, a buszjegy árának. — Ez több vagy kevesebb, mint az eddigi? — Akiknek a Tappéval volt szerződésük, azoknak több, hisz a VGV árait hagytuk jóvá az egész városra. A lakosságnak ezt kell fizetnie.-—Akkor nem értem a pályázat lényegét. Nem az nyert, aki a legolcsóbb volt? — Az, hogy a lakosság mennyit fizet, az nem jelenti azt, hogy a vállalkozó mennyit kap. Ok a megajánlott összegért dolgoznak, a különbözetet be kell fizetniük a város kasszájába. Ezt a pénzt a város forgatja vissza a közterületekre. — Akkor sem értik sokan: miért nem a Tappe árait vették figyelembe? — Akinek a Tappéval volt szerződése, az eddig csökkentett szolgáltatást vett igénybe, ugyanis nem fizette meg a szemét ártalmatlanításával kapcsolatos kiadásokat. A jelenlegi árban benne van az épülő hulladéklerakó mű költsége, a régi ártalmatlanítása is. —• Akkor sem értik sokan, miért döntöttek a fejük felett? Miért nem választhatnak ők, kivel akarnak dolgoztatni? — A közszolgáltatás az új törvény szerint nem választható dolog. Éppen olyan mint a víz, a gáz, a Volán — ott sem ők döntik el, kitől kapják a vizet. A szemétszállítás nagyon fontos dolog, közegészségügyileg is fontos, és a város felelőssége, hogy ezen a téren rend legyen, ezért neki kell dönteni kitől és mit rendel meg. —Eladó a VGV? — A vállalat átalakítása folyik. Voltak jelentkezők, akik megvették volna vagy közös vállalatot alakítottak volna — de ennek semmi köze a mostani döntéshez. (Folytatjuk) Antal Gyöngyi Munkaügyi fórumsorozat a pályakezdők jövőjéért Júliustól életbe lép a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését segítő új program — hallojtuk Mezőkovácsházán, a megyei munkaügyi központ kirendeltségén kedden délután — éppen ennek megismerése céljából — rendezett fórumsorozat összejövetelén. Elsőként a megyében a körzet polgár- mesterei találkoztak a kirendeltségen, hogy részleteiben is megismerjék a lehetőségeket. Mint azt Bartha Lajosné kirendeltségvezető elmondta, a fórumsorozat témáját egy előre elkészített intézkedési terv — szerint hármas bontásban ismertetik meg az érdekeltekkel. Indításként a polgármestereket és a képviselő-testületeket „veszik célba”, akik — megismerve a program lényegét— a további tájékoztatásban tudnak nagy segítséget nyújtani. Ezután azokat a munkáltatókat keresik meg, akik foglalkoztatási támogatásban részesülnek, majd a kihelyezett kistérségi fórumokon a helyi érintetteket és munkáltatókat tájékoztatják. Szerencsére a pályakezdők elhelyezkedése terén a kirendeltség körzete a megyében elsők között van, ám a program sikere érdekében további együttműködésre is szükség lesz. A közvetlen hangulatú vitafórumon végül a polgármesterek nyugtázhatták: a munkaügyi ki- rendeltség — a helyi vezetők, munkáltatók közreműködésével — lényegesen hatékonyabban tud segíteni az új, személyreszabott szolgáltatással a fiataloknak. H.M. Irtják a parlagfüvet Orrukat törölgető, könnyező tekintetű járókelőket egyre többet látunk környezetünkben. Nem influenza „áldozatai” ők, hanem a polleneké. A tévesen vad- kendernek nevezett parlagfű a múlt században Amerikából került Európába. Veszedelmes gyomnövényként óriási károkat, súlyos allergiás betegségeket okoz, bőrgyulladást, kötőhártya-gyulladást, szénanáthát, asztmát, de fokozza a bőr napsugarakkal szembeni érzékenységét. Mindezt tudják az orosházi középiskolások is, ezért hívják fel a polgárok figyelmét kezdeményezésükkel: közösen irtsák ki a parlagfüvet! A Kossuth Lajos mezőgazdasági szakközép- iskola június 14-én Németh Imre emléknapján, a Madarak és fák napján a városban és a környékén a parlagfű irtását kezdi meg. A kezdeményezők várják más iskolák környezetvédelem iránt érdeklő diákjainak csatlakozását. A Mezgé udvarán pénteken 7 óra 30 perckor gyülekező, majd kezdőt^ g gyűjtőmunka. Az ellentmondások világrésze: Dél-Amerika 3. Peru, az inkák földje Az inka uralkodók szívét Ollantaytambóban temették el Az Umayo-tó egy félszigetén, egy 150 m magas hegyen található Sillustani, amely valószínűleg inka nemesek temetkezési helye lehetett. Erről tanúskodnak a chullpák (aymara szó, teme- tőtomyot jelent), melyek 12 m magas építmények. A legtöbb chullpa kör alakú, finoman megmunkált kövekből áll. A köveket gondosan, fugák nélkül illesztették, belülről a jobb tartás érdekében agyaggal kitapasztották. Egy nagyúr temetésekor nőket, gyerekeket és szolgákat öltek meg, 20—30 lámát égettek el és küldtek á halott szolgálatára, némelyeket a halottakkal együtt, él ve a sírkamrába falaztak be. A magas személyiségek mauzóleumainak bejárata kelet felé néz, s talán ha fél méter magas. Néhány chullpának csak egyetlen tere volt, másokban falfülkék szolgáltak a guggoló állásban elhelyezett múmiák számára. Különös érzés látni, „megfogni” a múltat... 1971 novemberében a közelben mindössze 80 cm mélyen a régészek 501 darab arany tárgyat találtak, melyek együttes súlya 5777 gramm volt. A kincs bizonyosan az inka időkből származik. Peru ma köztársaság. Területe közel tizennégyszerese hazánkénak, lakóinak száma 20 207 000. A hivatalos nyelv a spanyol, de az őslakosok a kecsua és/vagy az aymara nyelvet beszélik. Fővárosa Lima, ahol e században esőt—bár a Csendes-óceán partján fekszik — mindössze kétszer észleltek. A metropolist közel 7 millióan lakják, A történelmi időkben a magas fokú indián kultúrák egyik kiemelkedően fontos területe volt. A Chavin a Tiahuanaco majd a Chimu kultúra virágzott itt. A chimuk bukását egy harcias nép, az inkák okozták. Az Andok magas fennsíkjairól alábbszállva elfoglalták a Csendes-óceán partvidékét, így 1470körül a csimu birodalmat is meghódították. Az inkák a Nap fiainak vallották magukat. Eredetileg csak a legfőbb vezetőt, a császárt hívták inkának, majd a közvetlen leszármazottak, rokonságát, kegyeltje-. it, s végül az egész népet is. Társadalmuk felépítését az úgynevezett piramisrendszer jellemezte (10—10 családonként egy képviselőt választottak, ezek közül minden 10 fő egy-egy elöljárót és így tovább, egészen a császárig). A Sapa-Inka hatalma szinte korlátlan volt. Egységes nyelvet és vallást kényszerített a soknyelvű, más-más műveltségű népekre. Hihetetlenül fejlett, teraszos földművelést folytattak az Andok magas lejtőin, jól ismerték az öntözést, a trágyázást. Földjeik ma is teljes értékűek, termőek. Technikai felkészültségük alacsony foka ellenére építészetük igen fejlettnek mondható. Pompás palotákat, hatalmas épületeket emeltek, olykor óriási köveket mozgatva és tökéletesen illesztve egymáshoz. Rézből, bronzból, aranyból és ezüstből különböző tárgyakat és ékszereket készítettek. A kincseikről szóló legendák sok-sok álmodozó — még több kalandor — fantáziáját megmozgatták... A spanyol hódítók 1532-ben —nem kímélve semmit és senkit — igyekeztek minél hamarabb „átstrukturálni” a tájat, a településeket, a vallást, a nyelvet, s magát az embert is. Az inka birodalom fővárosa Cuzco volt. Az ősi főváros sokak szerint Peru — egyesek szerint egész Dél-Amerika — legszebb és legérdekesebb városa. A 3400 m körüli magasságban fekvő városnak különös atmoszférája, történelmi levegője van. Az írások szerint 1200-ban alapította Manco Capac és Mama Occlo. A főtéren a Plaza de Armas áll, itt végezték ki az utolsó inka uralkodót. A kéttornyú katedrális 1560 és 1654 között épült. Dél- Amerika legnagyobb harangjának — a Maria Angola-nak — hangja innen 40 kilométerre is elhallatszik. Cuzcótól nem messze található Sacsayhuaman, melyet állítólag 30 000 indián éveken át épített. Van olyan kő, melynek súlyát 350 tonnára becsülik. Hogyan voltak képesek ekkora tömeg megmozdítására? — egyike a megválaszolatlan kérdéseknek. Az idő viharait túlélt falak között kell legyen elrejtve — mondják ezt is — az inkák legendás kincse. A pár száz éves keresés azonban egyelőre még eredménytelen. (Nekünk sem volt ez ügyben szerencsénk!) A 600 m hosszú, teraszosan egymásra épített cikcakkfal végigjárása után a nagy mezővel és barlangokkal körülvett ünneplőhelyhez, Kenkóhoz érkezünk. Kegyhely, mások szerint csillagászati központ lehetett. Tambomachay-ban hörpin- tünk az örök ifjúság forrásából. Valószínűleg a Vízisten temploma lehetett itt vagy az inkák fürdője, mások szerint a fáradt váltófutárok pihenőhelye. Pisac következik. Ez gyönyörű, viszonylag jó állapotban megmaradt, hatalmas épületegyüttes, tágas, nagy területekkel, teraszokkal a hegyek között. S alattunk vágtat az Urubamba. Pisacot magunk mögött hagyva, az inka úton — mely sok helyütt még ma is járható — a 2750 m-es magasságban megbúvó kis falucskába, Ollantay- tambóba igyekszünk. Vallási szempontból fontos a hely: itt vették ki és temették el az inka vezérek szívét. (A múmiákat a Cuzco-i székesegyházba szállították.) A faluban éppen a vízkereszti körmenetet láthatjuk. Színes kavalkád. A sok indián a maga készítette ősi, jellegzetes ruhákban és maszkokban a vályogból épült, egyszerű templom felé igyekszik. A ceremónia után hagyományaikat, játékaikat idézik fel. Közben szól a zene, kavarognak a táncosok, isszák a chichát, a sört, nagyokat harapván a különböző grilles húsféleségekből —fiesta volt. (Folytatjuk) Dr. E. Szabó Zoltán—Kucsera Emil—Kovács Géza Utunkat támogatták: Agrimill Rt., Békéscsaba; Agroker Rt., Békéscsaba: Duna Holding, Békéscsaba; Hetes Kft, Békéscsaba; Medicor Kft., Makó; Ofotért, Békéscsaba; Sanopharma Gyógyszerkereskedelmi Vállalat, Békéscsaba; Providencia, Békéscsaba; Sikér Gmk., Gyomaendrőd; Unbescheiden & Nemectron Hungária, Budapest; Pietro Lencsési úti ABC, Békéscsaba, Kó'rösi Csorna Sándor Főiskola, Békéscsaba; KSP Kft., Békéscsaba; Kodak, Budapest; OTP Békés Megyei Igazgatósága, Békéscsaba; Zwack Unikum, Budapest: Borbély István, Csaszni László, dr. Hajnal Lajos, dr. Bohus Péter , dr. Balogh János, dr. Boglár Lajos.
