Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-25-27 / 122. szám

A HÉT TÉMÁJA

1996. május 25-27., szombat-hétfő

Az oktatás a legjobb beruházás

Minőségi szolgáltatás: nem az iskola diktál, a gyerek és a szülő választ

A Zsolnai-módszer fogalma és gyakorlata meghatározó szerepet játszott, játszik a legutóbbi időit magyarországi oktatásában, nem csak a pedagógusok és a gyerekek ismerik, tájékozódni kellett, illett a szülőknek is arról, hogy miről is van szó valójában. A magyar anyanyelvi, valamint a komplex iskolai módszer atyjával, dr. Zsolnai József kandidátussal, a pécsi Janus Pannonius

FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET

T udományegy etem Tanárképző Intézetének igazgatójával, a pedagógiai tanszék vezetőjével a közelmúltban Gyulán, az Implom József Általános Iskola névadó ünnepségén találkoztunk. Az interjút az ezeréves magyar iskola tiszteletére rendezett megemlékezések sorába szánjuk, ugyanakkor az óvónőket, tanítókat, tanárokat szeretnénk köszönteni a közelgő pedagógusnap alkalmából.

Bencések alapították az elsőt

895 tavaszán Árpád fejedelem a magyar seregek élén Vereckén át benyomult a Kárpát-medence Dunától keletre eső területére. 895—900. Honfoglalás: a magyarok birtokba vették az egész Kárpát-medencét. 996-ban Géza fejedelem a pannóniai Szent Márton hegyére telepítette az itáliai bencés szerzeteseket. A 996-ban alapított kolostor falai között létesült az első magyarországi iskola.

Bencések, Benedek-rend:

Nursiai Szent Benedek által alapított szerzetesrend. Első kolostorukat a Monte Cassino hegyén 529-ben nyitották meg. A szerzetesek egyévi próbaidő után engedelmességet fogadtak, s kötelezték magukat, hogy életfogytiglan a rend, illetve a kolostor kötelékében maradnak és lelki tökéletesedésre törekszenek. A kolostor élén az apát állt. A közös ima, a zsolozsmá- zás mellett kézi munkával is foglalkoztak. Később művészeti és tudományos tevékenységet is folytattak. Ők térítették keresztény hitre a népvándorlás népeit a 7. századtól kezdve egész Európában. Az eredeti regula alkalmazkodóképessé tette őket a helyi társadalmi követelményekhez.

Magyarországon már Géza fejedelem idején megtelepedtek. Szent Márton-monostorukat Szent István ruházta fel kiváltságokkal, és nagy adományokkal látta el. Az apátság püspöki rangú lett, közvetlenül az esztergomi érseknek alárendelve.

— Tanár úr! Mi a Zsolnai-program lényege, jelentősége?

— Én egy minőségelvű pedagógiát képviselek, és az a kérdés, hogy kinek az érdekét szolgálja. Az első számú érdekcsoport a gyerek, az a fontos, hogy nekik elviselhető legyen az iskola. Az iskola kényszertevékenység, amióta kötelező Magyarországon, vagyis 1868 óta; nem örömünnep, nem templom, nem könyvtár, nem sportpálya, ahová önként vonulnak. Ugyanakkor nemes cél jegyében kell bevonulni, az értékek és a kultúra elsajátítása érdekében, mert a modem társadalmak erre igényt tartanak. Az a kérdés a modem pedagógia számára, hogy—noha kényszertevékenység az iskola — hogyan lehet mégis elviselhetővé tenni.

S itt jön a minőség problémája, ha már ott vannak a gyerekek, akkor hogyan tudják úgy eltölteni ott az időt, hogy ők is jól járjanak.

Nevezetesen, hogy a képességeik és az énképük tisztázódjon. A képességeik tisztázódása azt jelenti, hogy derüljön ki róluk, nem az, hogy mire nem, hanem az, hogy mire képesek. Az énkép tisztázódása azt jelenti, tudjam, ki vagyok én, mennyit érek, mire vagyok alkalmas lányként, fiúként, leendő szülőként, állampolgárként, munkavállalóként, munkanélküliként, magyarként. Az énkép tartozékai az alapfeltételei annak, hogy a világ elviselhetőbb legyen.

— A képesség és az énkép a gyerek szempontjából fontos.

— Igen. A harmadik vetület a kultúra, mint érték, fontos emberi alkotás és teljesítmény, amit óvni kell, ez természetesen állami érdek. Az a kérdés, hogy az iménti személyes érdekek és ez az iskolafenntartói érdek tud-e találkozni. A Zsolnai-program ezeket a célkitűzéseket, értékválasztásokat úgy próbálja megvalósítani, hogy rendkívül gazdag taneszközválasztékot és programot kínál az iskolának. Világviszonylatban is versenyképesek vagyunk; amit az emberiség eddig kultúrában produkált, azt bevisszük az iskolába és lehetőség szerint életszerűen. Az életszerűség az iskolaszagúsággal áll szemben; az iskola sok mindent elfuserál, és jó lenne, ha a gyerek azt érzékelné, hogy kint olyan világ vár rá, amit ő már kicsit ismer.

—A Zsolnai-programhoz komoly felkészültségű tanárok kellenek.

— Ez igazi kihívás, és egy nagyon kényes kérdéssel függ össze: a pedagógiai kultúrával, a pedagógusok kultúrájával. Minden programot megbuktathatnak a felkészületlen pedagógusok, akik nem mindig tehernek erről. Elérkeztünk a tanár- és a tanítóképzés eddig megoldatlan ügyeihez, de a probléma kezelhető, a képzést kell radikálisan megreformálni. Én most ezen dolgozom Pécsett, életem utolsó állomásán.

—A tanár úr életműve évtizedek tapasztalatára épül. Bizakodó a jövőt tekintve?

— Ezeket a merész terveket nem tudtam volna elkészíteni, ha magam nem csinálom végig negyed századon át a Zsolnai-programokat, közben kellett rádöbbenni, hogy hiába dolgozunk ki programokat, ha a személyi feltételeket nem tudjuk biztosítani. Az

iskolafenntartókról és a szülőkről kell még szólni. Az iskolafenntartók jellemzője a rövid távú gondolkodás, egy választási ciklus négy év, miközben a pedagógiai folyamatok lefutása húsz évet jelent: Úgy tűnik, a hosszabb távú gondolkodásmódot egyelőre a magyar iskolafenntartók, illetve a magyar oktatásirányításért felelősséget vállaló kultuszkormányzat még nem mindig érti, mert a politikai érdekek mentén tagolódik a táradalom, és ezeknek van számos dolog alárendelve. A kutató tudomásul veszi ezeket, és majdnem a lehetetlen és vert helyzetben is küszködik a tényért, noha kevés a pénz.

Úgy mondják Amerikában, ahol kidolgozták ezt az elméletet, hogy az emberi tőkébe, tehát a szellemi tőkébe való beruházás a legjobban megtérülő beruházás. Ez a fenntartók irányába olyan kritikai megjegyzés, aminek a rendezésére megint 15— 20 év kell. Van azonban egy nagy lehetőség, a közvélemény és a szülők, az ő pedagógiai kultúrájuk, a hozzáállásuk, a felkészültségük, a szülői jogok érvényesítése.

— Elég tájékozottak a szülők ahhoz, hogy dönteni tudjanak?

—• A szülőknek tudniuk kell, hogy joguk van jobb iskolát követelni a gyerekeiknek! Mindent meg kell annak érdekében tenni, hogy tisztán lássák, mit érnek a különböző iskolák. Nagyon lényeges a szülők megváltozott szerepe. A gyereknek jogai vannak, a szülőnek jogai vannak, többé nincsenek kiszolgáltatott helyzetben. Nem lehet azzal elintézni, hogy az én gyerekem szeret odajárni, nem szeret, mert ez a dolognak csak egyik része.

— Mit ad az az iskola, mint szolgáltatás?

— Mit ad össz-egészében? Erről van szó! S a pedagógia rendkívül nehezen tudja magát mint szolgáltató intézmény elképzelni. A szolgáltatás piaccal függ össze, kereslettel és kínálattal, ha gyenge a kínálat, primitív lesz a kereslet. Vigyázat, az oktatás teljesen persze nem piacosítható! A szülőnek azonban jogában áll az érdekeit érvényesíteni, ehhez legalább annyit kell fogalkoznia oktatási és pedagógiai kérdésekkel, mint egy igazgatónak, mert dilettáns módon nem lehet kommunikálni ezekről a kérdésekről. Ez mind része a Zsolnai-programnak, kidolgoztuk a gyerekekre, a pedagógusokra, az iskolavezetésre, a szülőkre vonatkozó részt, most dolgozunk a fenntartók számára egy programmal. S most próbáljuk a tanárképzést ehhez igazítani.

Következetesen mondok tanárképzést, mert ezek a programok nagyon felkészült tanítókat igényelnek, akiknek szinte egyetemi végzettségük van, kisiskolás korban már lehet a tudományt és a művészetet komolyan tanítani, ha van hozzáértő pedagógus. Nem az a jó tanár, aki tudja a matematikát, hanem aki tudja, hogy tanul a gyerek matematikát, miért vannak kudarcai. S mint egy jó orvos, tudja a baj okát és azt igyekszik megszüntetni. Elmondani könnyű, végigcsinálni nagyon nehéz. Az ezer évből nekem annyi jutott osztályrészül, hogy negyven évet erre szántam az életemből, nagyon intenzíven pedig 25 évet, egy negyed századot. Az iskola éppen azért, mert a kötelező oktatást csinálta, megfeledkezett arról, hogy minden információt át kell adni a szülőnek és a gyereknek, hogy dönteni tudjanak. Az ország pedagógiai kultúrája nem túl magas, a fejlettebb országok ebben jobbak, nem programokban gondolkodnak, hanem pedagógia kultúrában.

—Tanár úr! Köszönjük, hogy megtisztelte a gyulai iskolát jelenlétével és lapunkat nyilatkozatával!

Brunszvik Teréz

(1775—1861) volt a kisdedóvás és nőnevelés hazai úttörője, Pestalozzi és a filantropizmus nevelési eszméinek közvetítője. Kezdeményezésére az 1810-es években kézimunkaiskolát és „szorgalomiskolát” hoztak létre Budán, ill. Pesten. Budai házában nyílt meg 1828. június 1-jén az első magyarországi kisdedóvó, majd több pesti, budai és vidéki intézmény. Több külföldi (ausztriai és bajorországi) óvoda létrehozásában is közreműködött, sikertelenül próbálkozott viszont egy hazai óvónőképző intézet létrehozásával. Nevéhez fűződik a krisztinavárosi ipariskola, továbbá az un. cselédiskola megszervezése. Fáy Andrással együttműködve mozgalmat szervezett a házi nevelőnőképzés megújítására.

Tessedik Sámuel

(1742—1820) evangélikus lelkész, pedagógus volt. Teológiai tanulmányait német egyetemeken végezte. 1767-től szarvasi lelkész, majd a Békés megyei evangélikus iskolák felügyelője. Irodalmi alkotásaiban a felvilágosodás terjesztéséért, a parasztság felemeléséért, művelődéséért emelt szót. 1789-ben szervezte meg mezőgazdasági iskoláját, ami csakhamar országos hírnévre tett szert.,,Tizenkét paragrafus az iskolaügyről" című terjedelmes munkájában (1791) az országgyűlés által kiküldött Művelődés- ügyi Bizottságot tájékoztatta a falusi iskolák helyzetéről, valamint saját iskolájának tapasztalatairól. Néhány évi szüneteltetés után 1799-től a szarvasi iskola ismét virágzásnak indult...

A népnevelésről

„Először: ha a státusnak kötelessége gondoskodni a népnevelésről, úgy természet szerint az egyes polgár a státust e kötelességének teljesítésében nem akadályozhatja; s így e kötelesség következtében a státusnak joga van az egyes szülőt kényszeríteni arra, hogy gyermekeit neveltesse. Másodszor, ha a státusnak kötelessége gondoskodni a nevelésről, úgy joga van az e kötelesség teljesítésére szükséges eszközöket előteremteni; s így joga van általános adó által a nevelés költségeit pótolni. A státusnak harmadik joga az: miután az egyéneket arra, hogy gyermekeiket iskoláztassák, kényszerítheti, s e czélra adót vethet ki, a dolog természete szerint a nevelési főfelügyelés is a státusé."

Eötvös József képviselőházi beszéde az elemi oktatásról (1848. augusztus3.)

A.magyar iskola ezer évének bemutatására egyetlen újságoldal kevés, de mozzanatok felvillantására, az érdeklődés felkeltésére talán elég. Ennek jegyében írta és szerkesztette: Niedzielsky Katalin.

Az idézetek és az illusztrációk az 1000 éves a magyar iskola című, a Gyomai Kner Nyomdában készült kötetből származnak.

1948: az államosítás

Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1948. május 15-én jelentette be az iskolák államosításának közeli megvalósítását. A protestáns egyházak és az izraelita hitfelekezet kitért a reménytelennek látszó összeütközés elől, és a kényszerű megegyezést választotta.

A katolikus egyház vezetése — élén Mindszenty Józseffel—elzárkózott a kényszertárgyalás elől, és követelte az államosítás napirendről való levételét. Az iskolák államosítása körüli harcok rendkívül kiéleződtek és elmérgesedtek. Hatalmi nyomásra a helyi nemzeti bizottságok, a községek képviselő-testületei nagy többségükben állást foglaltak az államosítás mellett. Egy ilyen állásfoglalás után történt Pócspetriben az az ellendemonstráció, amely nyomán egy rendőr tisztázatlan körülmények között meghalt (1948. június 3.). Az eset kapóra jött az államosítást erőszakoló erőknek: egy embert statáriális úton kivégeztettek, a falu plébánosát életfogytiglanira ítéltették, és hisztérikus légkört teremtettek az államosítás mellett. Történeti, pedagógiai, filozófiai és politikai érvek csaptak össze az országgyűlési vitában, a név szerinti szavazás során kétszázharmincan voksoltak az államosítás mellett, hatvanhárman ellene.

Az államosítás számos nagy hagyományú iskolát tett tönkre azzal, hogy olyan színvonal- csökkenést idézett elő, ami az egész nemzetre nézve káros volt. Kárt jelentett a vallásos emberek tömegeinek megsértése és az egyházi tulajdon kárpótlás nélküli elvétele is. A Magyar Dolgozók Pártja viszont nagy győzelemként könyvelte el a túlhajtott, erőszakos államosítást.

Orando et laborano! Imádkozzál és dolgozzál! A felirat a fiatalabb korosztálynak inkább Nyilas Misi történetéből és nem saját tapasztalatból ismerős. A képen: népiskolai tanterem a Debreceni Református Gyűjtemény kiállításán