Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-20 / 117. szám

«&REKES MEGYEI HlRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1996. május 20., hétfő Bábkirályfi, Vitéz László Megkérdeztük olvasóinkat Náluk otthon ki viseli a kalapot? Göblyös Béla, 27 éves mező- hegyesi szivattyúkezelő: — Nem is tudom, mit vála­szoljak. Természetesen én vise­lem otthon a kalapot. Igaz, a fize­tésemet rendesen leadom a fele­ségemnek. Egy keresetből élünk hárman, van egy négyéves fiunk, az asszony sajnos munkanélküli. A napi beszerzéseket a nejem in­tézi, én legfeljebb rákérdezek, hogy mire ment el az a „rengeteg” pénz. Jól megértjük egymást, az anyagiak miatt nem szoktunk vi­tázni. Mindketten tudjuk: nagyon kevésből kell kijönnünk. A második születésnapját ünnep­lő Új Mezőhegyes című havilap májusi számában Szabó Mihály „Anyám emléke” című versével köszönti az édesanyákat. Gábor Julianna egész oldalas írásban számol be arról az 500 fős zarán­dokúiról, amelyet Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök szervezett Szent Gellért földjére, azaz Eszak-Itáliába. A mostani lapszámban helyet kapott három érdekes beszélgetés is: az egyik az Operaház Mezőhegyesről el­származott magánénekesével, Trabalka József, 15 éves batto- nyai tanuló: — Minálunk teljes az egyenlőség. Egyszer apukám, egyszer anyukám a főnök. Min­den nőies dolog, például a háztar­tás, a konyha, a ruházkodás anyu­kámra tartozik. A nagyobb vásár­lásokat, kifizetéseket, hitelfelvé­teleket apukám intézi. Az igazán nagy ügyeket pedig megbeszélik. Ha majd megházasodom, én is törekedni fogok arra, hogy mind­ketten viseljük azt a bizonyos ka­lapot. Sőt! Még a gyermekeink véleményét is ki fogjuk kérni. Laczó Andrással készült, a másik dr. Hecsei Imrével, az utókezelő kórház immár nyugalmazott or­vos-igazgatójával, a harmadik pedig a Badacsonytomajban élő Udvardi Erzsébet festőmű­vésszel. Ez utóbbit Bajnai István esperes-plébános vetette papírra abból az alkalomból, hogy a fel­szentelésének 150. évfordulóját ünneplő Szent György-templom- ban május 19-én, vasárnap nyi­tották meg az Udvardi-képekből rendezett kiállítást. (gh) Sustik Gyuláné, 40 éves domb­egyházi gázdíjbeszedő: — Látja, ezen még sohasem gondolkodtam. Szerintem ná­lunk is úgy van, mint a legtöbb családban. A napi szükségletről nekem kell gondoskodnom, s ez azt jelenti, hogy én szoktam be­osztani a pénzt. Ebből azonban semmi olyasmi nem következik, amit a kérdés sugall. A nagyobb kiadásokat előre tervezzük, ala­posan átgondoljuk, hogy mikor mire költünk. A család helyzetét befolyásoló kérdésekben min­dig közösen határozunk. A település egészségügyi hely­zetéről esett szó a minap Pusztaottlakán, ahol a képvi­selő-testületi ülésen dr. Molnár Béla háziorvos számolt be az ezzel kapcsolatos teendőkről. Emellett tájékoztatást adott azon betegségek terjedéséről, amelyek a rohanó élettel, a hely­telen táplálkozással és a sokszor kilátástalannak tűnő életforma okozta napi stresszel, dohány­zással, italozással hozhatók összefüggésbe. A magas vér­nyomás, a szív- és érrendszeri Bodor Jánosné, 27 éves kever- mesi bolti eladó: — Amikor mindketten otthon voltunk, inkább a férjemet küld­tem el bevásárolni, a csekkeket befizetni. A Keve-Cooptól men­tünk munkanélkülire, két csalá­dunk van, az egyik iskolás, a má­sik most megy óvodába. Azóta, hogy itt dolgozom a boltban, főleg én vásárolok, a gyerekek ellátása meg a főzés sokszor a férjemre hárul. Összességében elmondhatom: mindig közösen döntünk, a kiadásokat és a bevéte­leket is közösen kezeljük. M.Gy. megbetegedések, a tbc újbóli terjedése is ide vezethetők vissza. Végül a testület arról is döntött, hogy a májgyulladás el­leni védőoltást a településen élők 1 évestől a 8. osztályos ko­rig ingyen kapják meg. Ezt követően a kormányzattól visszaigényelhető támogatások elszámolására módosították az idei költségvetést, majd bejelen­tésként elhangzott, hogy Pusztaottlaka is csatlakozik a te­lepülésfejlesztést célzó kistérsé­gi társuláshoz. H. M. A vésztői óvodában 1989óta foglal­kozunk bábozással. Két kollé­ganőnk, Varga Jánosné és Szöllősi Sándorné Lenkefi Komád neves bábszakembemél tanult, s szerzett C kategóriás működési engedélyt. A bábcsoportot ma kilenc óvónő és két gondozónő alkotja—mondtad Csányi Istvánná, a központi óvoda vezetője. A vésztői csoport már sok előadást tartott megyénkben, sőt népmesékkel és feldolgozott mesékkel felléptek Hajdú-Bihar megyében és Erdélyben is. A gyermekek legjobban a Békaki­rályfinak örülnek, de a Vitéz Lászlót, a Bűvöskendőt és a Majmokat is nagyon kedvelik. Gyermeknapra pedig új műsor­ral, Az egér mondja, macska bánja cíművel készülnek. Ami Kudlik Júlia kéthetente, vasár­naponként jelentkező Juli-Suli produkciója immáron negyedik éve a televízió legnézettebb mű­sorai közé tartozik. Megjelent a műsor kistestvére, a havonta megjelenő színes Juli-Suli Ma­gazin. A szerzők azonosak a televí­zióban szereplőkkel és remél­hetően a nézők olvasókká lesz­nek. A lap rendszeresen közli a műsor receptjeit, a fontos lejegyzendő információkat, sze- melget régebben elhangzott, de aktuális témákból. Bizonyos kérdésekkel részletesebben és elmélyültebben foglalkoznak, új ismeretekkel bővítik a televí­ziós tananyagot. A család maga­zinja az ország minden korú és nemű lakójához szól, kis- és nagycsaládosokhoz, magányo­sokhoz egyaránt. Megtanít az életünket, a nyaralásunkat, a főzésünket, az ünnepeinket, a pedig szintén rendhagyó, az óvodában a gyerekeknek napon­ta lehetőségük van bábozásra. A bábcsoport első számú be­vételét az előadási belépők je­lentik (bár Vésztőn mindig in­gyen lépnek a közönség elé), ezért nincs pénz bábok vásárlá­sára. így az egyszerűbb kesztyűs báboktól az óriás vayangig min­dent az óvónők készítenek. Má­sik bevételi forrásuk a pályázati pénzek. A közelmúltban 60 ezer forintot nyertek, s most is két pályázatuk van beadva. Végezetül a vezető óvónő ki­emelte: a közösség összetartó ereje, a kollégák áldozatossága (hisz mindannyian szabadidejü­ket áldozzák e nemes szenve­délyre) mind-mind része sike­rüknek. Magyari Barna hétköznapokat tervezni. Sok ta­náccsal szolgálnak a főzés, a varrás, a divat, az illemtan terü­letén, a növények és az állatok gondozásában, a gyermekneve­lésben, a barkácsolásban, a be­tegápolásban. B.Zs. Mezőhegyesi beszélgetések Védőoltás a gyerekeknek A család magazinja Lesz-e magánóvoda Sarkadon? A címbeli kérdésre dr. Tóthné Pável Judit és Besztercei Mik- lósné, a magánóvoda megálmo­dói egészen május 13-áig hatá­rozott igennel válaszoltak volna, hiszen nagyon rövid idő alatt egy csoportnyi gyermek szülei nyilatkoztak úgy, beíratnák ki­csinyeiket a Sarkadon beinduló magánóvodába. Május 13-a után azonban nem szaporodott tovább a jelentkezők száma, és elbizonytalanodtak az addig érdeklődők is. Mindenki arra hi­vatkozott, hogy majd megvárja május 21-ét, amikor a sarkadi képviselők újra tárgyalják az 1- es óvoda bezárásának ügyét. Mert mi lesz — találgatták —, ha mégsem szűnik meg a szóban forgó óvoda!? A vállalkozók szerint nem kétséges, hogy a bizonytalansá­got a lapunk május 13-ai számá­ban megjelent „Óvakodj az óvo­dától” című írás váltotta ki, amelyben a megszüntetésre váró 1-es óvoda szülői értekez­letéről szóltunk. Itt kiderült, a szülők többsége nem ért egyet az 1 -es óvoda bezárásával (ezt alá­írásgyűjtéssel erősítették meg), és sokan azt sem tudták hová tenni, hogy miért éppen ide ke­rülne a magánóvoda. — Ez év február 26-án adtuk be a kérelmünket Beszter­cémével a magánóvoda kialakí­tására —.mondta Pável Judit. — Mi a volt bölcsőde épületét kér­tük erre a célra. Igaz, elég jelentős összeget kellett volna ráköltenünk az épületre, de eh­hez a Békés Megyéért Vállalko­zásfejlesztési Alapítványtól kaptunk volna támogatást. Ezt a variációt nem fogadta el a képviselő-testület. Később, amikor kiderült, az önkormány­zat pénzügyi nehézségek miatt egy óvoda bezárására kénysze­rül, felajánlották nekünk ennek az óvodának az épületét. Ez ép­pen az 1-es számú óvoda volt. Mi elfogadtuk az ajánlatot, hi­szen továbbra is fantáziát látunk a magánóvoda létrehozásában. Ennyi a történet, és nem több! — Az írás azt sejteti — szólt közbe a beszélgetésünknél jelen lévő dr. Tóth István, a férj —, mintha az én aljegyzői állásom miatt tudta volna mindezt elérni a feleségem. Nos a munkahe­lyem kínosan ügyel arra, hogy az összeférhetetlenség miatt az óvodák egyenesen a jegyzőhöz i I letve apolgármesterhez tartoz­zanak. Épp ezért sem a magán­óvoda létrehozásának, sem az 1- es óvoda bezárásának ügyébe nem folytam bele. Sértené a be­csületemet, a szakmai méltósá­gomat, ha bárki is az ellen­kezőjét gondolná rólam. Ez ugyanis hivatali visszaélést je­lentene, amitől világéletemben távol tartottam magam, hiszen számomra a becsület a legna­gyobb kincs. Sarkadon kevesen ismerik a magánóvoda programját, azaz a két vállalkozó erre vonatkozó elképzeléseit. A továbbiakban erről beszélgettünk Tóthné Pável Judittal. — Két vegyes korú csoport beindítását tervezzük — mond­ta. — Békés megyében több he­lyen is ismert és bevált ez a for­ma. Magam a szarvasi óvóképző főiskola gyakorló óvodájában dolgoztam ilyen rendszerben. Legfőbb célkitűzésünk, hogy a gyerekeket egyéni képességeik szerint és egyéni ütemben fej­lesszük. Az egyik csoport világi szemléletű, a másik ökumenikus nevelést kapna. (Persze csak ha erre igény van.) Mindkét cso­portban német nyelvet tanulná­nak a kicsinyek, igazodva az 1- es és a 2-es iskola német nyelvi oktatásához. Az úszás és a gyógytestnevelés is a szolgálta­tásaink közé tartozna. A segít­ségre szoruló gyerekekkel — szemben a jelenlegi gyakorlattal — már egészen kicsiny korban foglalkozna a logopédus. A szülők számára talán az lenne a legnagyobb segítség, hogy ná­lunk nyáron is üzemelne az óvo­da. A napi zárás sem szigorú. Ha valaki elutazik vagy esti prog­ramja van, és nincs kire hagynia a gyermekét, az ügyeletes óvónő hazaviszi, s a szülő a megbeszél­tek szerint odamegy érte. Akár ott is alhat a gyerek, ha a helyzet úgy hozza. A legfontosabb kérdése per­sze minden szülőnek az lenne ezek után, hogy mindezt mennyiért kaphatná meg a gyer­meke. Pável Judit a követ­kezőket mondta: — Természetesen részletes költségvetést készítettünk arról, hogy mi az a minimális összeg, amiből a szolgáltatásokat, a leg­modernebb fejlesztő játékokat, az étkezést, a szalvétát, aWC- papírt, a különböző rajz- és író­eszközöket, valamint az itt dol­gozó négy óvónő bérét fedezni tudjuk. Kalkulációink szerint az állami normatíván túl a szülőktől havi hatezer forintot kellene kérnünk. Az az újra fo­gékony négy óvónő egyébként, aki vállalta a munkát a magán­óvodában, nem keresne többet, mint amennyit az állami óvodá­ban is keresett. Szóval nem a meggazdagodás, hanem a szak­mai önmegvalósítás vezérelt bennünket, amikor megálmod­tuk a magánóvodát... M. M. Mert vannak egyértelmű dolgok. WBmf o | : . "T* 1 Ha szomjas, iszik. PfA; .iSI Ugye milyen egyszerű? Döntés, kockázat nélkül. Hitte volna, hogy egy hasonlóan egyszerű, egyértelmű és jó dön­tés a jövőjét is képes biztossá tenni? Pedig ez így van. A nyugdíjbiztosítás egy tapasztalt, nagy tőkeere­jű, megbízható, többmilliós ügyfélkörrel rendelkező biztosítónál legalább olyan nyilvánvaló, mint az, hogy ha szomjas, akkor iszik. Ha nyugdíjbiztosítás, akkor

Next

/
Thumbnails
Contents