Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1996-05-18-19 / 116. szám
A HÉT TÉMÁJA 1996. május 18-19., szombat-vasárnap Beszélgetés Ron Williams ezredessel, a taszári légi bázis sajtótisztjével Amerikai katonák, magyar kapcsolatok íme, a kérdések és a rájuk adott válaszok: —Mi okból nem fogadják el a magyar élelmiszereket, az italokat az amerikaiak? Félnek a ma- - gyaroktól? Állítólag csak ásványvizet isznak. — Szeretjük a magyar ételeket és jóízű a víz is. Amikor alkalmunk van rá, magyar ételeket fogyasztunk, nagyon elégedettek vagyunk vele. A hadsereg jelenleg valóban csak az ásványvizet vásárolja, de az illetékesek lépéseket tettek már arra, hogy más élelmiszereket is Magyar- országról szerezzenek be. Remélem, a közeljövőben a szerződéskötő hivatal több itteni terméket vásárol majd. —Miért késett ennyit az amerikai csapatok Magyarországra érkezése? — Bármelyik szabadságszerető ember számára sajnálatos az, hogy az 1956-os magyar- országi események úgy fejeződtek be. Emlékszem, kisgyermek voltam, s az édesapám egy nap hazajött és elmesélte, hogy mi történt Magyarországon. Letört volt az egész család. Remélem azt, hogy ami 1956-ban nem sikerült, az most 1996-ban valóra válhat és béke lesz majd a Balkán-térségben is. — Tudja-e az ezredes ár, hogy a Magyar Televízióban is oly sokat propagált élelmiszercsomagjukból mennyit dobnak ki a szemetes konténerbe felbontatlanul a katonák? Barcson ez teszi ki a Fiatár Motelnél, a járdától pár méterre elhelyezett nyitott konténer tartalmának nagy részét. — Amikor a katonák felnyitják az ételcsomagot, azt csinálnak vele, amit akarnak: megehe- tik, elajándékozhatják, átadhatják társaiknak. Nem hiszem azonban, hogy egészséges lenne az, ha a nyitott csomagokat adnák oda másoknak. A laktanyák nagyobb éttermeiben ugyanakkor megkísérlik az ételcsomagok egy részét újra hasznosítani. A barcsi esetről eddig nem volt tudomásom. — Azt az ennivalót, amit a katonák annyira unnak, hogy a szemétbe kerül, nem lehetne felajánlani nagycsaládosoknak vagy a polgármesteri hivatal gyámügyi csoportjának... — Ismétlem, ha a katona megkapja az élelmiszercsomagot, jogában áll elajándékozni. Az ebédlőben egy papírdobozban összegyűjtik azt és gyakran jótékony célra használják. —Hány autó, kamion, bármilyen négykerekű jármű érkezett faszái ra, Merte Kaposvárra? — Több mint ezerháromszáz szállítójármű, kétszáz busz és több mint ötszáz nehézjárműveket szállító óriáskamion haladt át az elmúlt időben Magyarországon. Ezek egy részét azonban más járművekre pakolva szállították Boszniába. — Szabadidejükben milyen sportot űznek legszívesebben az amerikai katonák? Személy szerint Ron Williams ezredesnek melyik kedvenc sportága és csapata? — Meddig maradnak itt az amerikaiak? Azt követően végleg elmennek vagy valaki marad itt, miután lejárt a boszniai küldetésük? —Az elnök nyilatkozata szerint előreláthatólag egy évig maradunk. Nagyon megszerettük Magyarországot, de azért majd megkérdezem: van-e önként vállalkozó, aki továbbra is itt szeretne maradni... —Ezredes úr, mit tenne ön az én helyemben: a hálószoba ablakától 5—6 méterre két tábori WC-t telepítettek. Hogy oldaná meg a szellőztetést? — Nagyon kíváncsi vagyok, hol történt az eset, ez valószínűleg segítene megoldani a problémát. Ha én ugyanebben a cipőben járnék, valószínűleg ugyanezt a kérdést tenném föl. —Mindig azt halljuk az amerikaiaktól, hogy a magyar emberek milyen sokoldalúak, barátságosak, segítőkészek. Én valami mást szeretnék hallani, valami kellemetlen tapasztalatot a magyar emberekkel kapcsolatban. Mondjon pár szót a rossz tulajdonságainkról. tehát a kaposvári vagy taszári emberekről. — December 9. óta tartózkodom itt Magyarországon. Több előkészítő konferencián vettem részt, de még soha egyetlen katonától sem hallottam, hogy a magyarok bármiben rosszak lennének. Negatív tulajdonságról senkitől nem hallottam. Nagyon különlegesnek találom a magyar embereket. —Ha az itt állomásozó katonahölgyeknek gyereke születik, milyen állampolgárságú lesz? — Ha egy amerikai nő Magyarországon gyermeket szül, a gyermek amerikai állampolgárságot kap. Nem vagyok tisztában a magyar törvényekkel, hogy kettős állampolgárságúnak számít-e a gyermek vagy csak amerikainak. — Ezredes úr, mikor érte a legkellemesebb meglepetés és a legnagyobb öröm a családja körében? — Amikor a gyermekeim születtek. — Idejövet — gondolom, egyikük sem volt még korábban Magyarországon — milyen beszélgetés folyt a repülőgép fedélzetén? Mire számítottak, hogy milyen fogadtatásban lesz részük, és milyen környezetbe fognak érkezni? — Idefelé jövet nagy kalandnak tekintettük ezt. Arról folyt az eszmecsere a repülőgépen, hogy mennyire fontos történelmi esemény ez a misszió, az érzéseinkről beszéltünk, és bizTöbb mint ezerháromszáz szállítójármű, kétszáz busz és több mint ötszáz nehézjárműveket szállító óriáskamion haladt át az elmúlt időben Magyarországon tosak voltunk abban, hogy sikeres békemisszió lesz, amely meghozza a békét a Balkánon. Arról is beszéltünk, hogy nyíltnak és barátságosnak kell lennünk a magyar emberekkel. —Önre milyen személyes benyomást tett a közel 2 hónapos magyarországi tartózkodás? Javasolná-e családjának, hogy Németország helyett hosszabb időszakra Magyarországra telepedjenek le? — December 9. óta volt alkalmam megnézni Budapestet és Kaposvárt. Mindkét várost csodálatosnak tartom, és úgy gondolom, hogy ha azzal az ötlettel állnék családom elé, hogy települjünk Magyarországra, izgatottak lennének, és élveznék az itt-tartózkodást. — Magánemberek, Merte a vállalkozók a szolgáltatásaikról milyen formában tájékoztathatják az IFOR-erők katonait? — Az IFOR-katonák mindig azt mondják, hogy a magyar szakemberek jól képzettek, keményen dolgoznak, nagyon jó benyomást tanúsítottak munkájukkal, illetve az elterelő út építésénél. — Volt-e fenntartásuk, amikor megtudták, hogy Magyarországra jönnek? Mi a véleménye, megkapják a nehéz békefenntartó munkájukhoz azt a támogatást, amit elvárnak a várostól és Magyarországtól? Milyennek ítéli meg a helyi lakosság reagálását az - itt-tartózkodásukkal kapcsolatban? Miért nem veszik jobban igénybe a város, a megye által felajánlott szolgáltatásokat, a kiváló magyar árukat? — Az összes amerikai tudta, hogy mennyire különleges lesz ez a misszió. Nagyon örülünk, hogy a magyarokkal ilyen jól együtt tudunk működni a partnerség a békéért program keretében. Nagyon elégedettek vagyunk a magyarok munkájával. Minden segítséget megkaptunk a helyi vezetőségtől, a magyar Honvédelmi Minisztériumtól. A magyarok büszkék lehetnek arra, hogy a kormány és a minisztériumok, illetve nagyon sok polgár milyen erőfeszítéseket tett azért, hogy segítse az amerikaiakat. Úgy gondolom, hogy a helybeliek nagyon barátságosak, bár sokan nagyon keveset tudtak az amerikaiakról, mielőtt ide érkeztünk. A televízió és az újságok nyújtottak nagy segítséget, hogy közel kerüljenek az amerikaiak és a magyarok. Elmondhatom, hogy minél több szolgáltatást szeretnénk igénybe venni, és nagyon örülünk a felajánlott dolgoknak. A minisztérium is biztat minket a különböző szolgáltatások használatára. S. M. H. Ron Williams: „Naponta alakulnak ki kapcsolatok” — Az összes sportot szeretik a katonák. Van kondicionáló termünk, ahol súlyt emelhetnek, szeretnek kosárlabdázni, focizni és szeretik az amerikai focit is. Én három sportágban jeleskedtem fiatal koromban: kosárlabdában, futballban és baseball- ban. A családom is sportol. A fiam nyolcszáz méteres futásban az egyetemi bajnokságban vett részt, és első lett. A lányom pedig nagyon jó tornász. — Mennyire befolyásolja Amerikában a gazdasági helyzet a fiatalok pályaválasztását? — Amerikában a vietnami háború óta önkéntes hadsereg működik. A fiatalok, akik a hadsereghez csatlakoznak, önként teszik ezt, és mindannyian nagyon büszkék arra, hogy ezt csinálhatják. Büszkék a hazájukra, ahogy én is. — Milyen nem várt nehézségekkel kellett szembenézniük akár a taszári bázison, akár Boszniában? Nem az időjárás viszontagságaira gondolok elsősorban. — Nem volt sok nehézség, hiszen a magyar partner mindig nagyon barátságosan, előzékenyen viselkedett. Kezdettől együttműködtek az amerikaiakkal, sokat segítettek már a kezdeti stádiumban is. — Amióta Kaposváron van, mennyire elégedett a hellyel? Milyen elképzelése volt erről a tájról, mielőtt ideérkezett? — Nem volt új a környezet, hiszen már részt vettem a korábbi, előkészítő tárgyalásokon is. Csodálatosnak tartom ezt a tájat, nagyon szeretem. — Milyen ára van annak, hogy az ezredes Taszáron teljesít szolgálatot? — Itt ugyanolyan munkát végzünk, mint Németországban végeztünk. A munkakörünk is nagyon hasonló. Ebből a szempontból tehát nincsenek nagy különbségek. Nagyon szeretem, hogy a magyarokkal kell találkozni. Naponta alakulnak ki kapcsolatok, s van olyan amerikai katonánk, aki elkezdett már magyarul tanulni, és úgy tudom, több magyar katona tanul angolul. — Az amerikai katonák hall- gatják-e az amerikai slágerlistát és ha igen, hogyan és milyen hullámhosszon? Örülnék, ha ezt az adást lehetne Siófokon is fogni. — A 102,1-es URH-n hallgathatják az amerikai rádiót. Nemcsak többféle slágerlista hallható itt, hanem country zenét, rock and rollt, rapet is lehet hallgatni. Katonáink ezen kívül nagyon sokszor hallgatnak magyar rádióadókat is. elnök nyilatkozata szerint előreláthatólag egy évig maradunk” Az amerikai katonák magyarországi jelenléte niég több hónap után is beszédtéma. Érthető, hiszen a világ legelitebb hadseregének tagjai települtek ideiglenesen hazánkba, nem sokkal azt követően, hogy az ugyancsak ideiglenesen itt állomásozó másik hadsereg katonái kivonultak. A bizarr párhuzamon túl, számos kérdés motoszkál az emberekben, hiszen egy katonai tábor nem apácazárda — kiváltképp ha koedukált —, azután felmerül az is, mi lesz a vályogházas falvak utcáin végigdübörgő haditechnika okozta károkkal, születnek-e nagy üzletek, és egyáltalán, mit tart az amerikai a magyarról, a magyar az amerikairól. Míg így kóstolgatjuk egymást, sok mendemonda kel szárnyra, ezért a leghelyesebb, ha az illetékeshez, a Taszáron lévő légibázis sajtótisztjéhez fordulunk olvasóink kérdéseivel. A válaszokból többek között kiderül, eszik-e a magyar ételeket, isszák-e a magyar italokat az amerikaiak, milyen állampolgárságú lenne az itt állomásozó katonahölgyek esetleg születendő gyereke, javasolná-e Williams ezredes a családjának, hogy költözzenek Magyarországra?
