Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1996-05-13 / 111. szám
1996. május 13., hétfő #BÉKÉ MEGVEI HÍRLAP A sarkadi képviselő-testület előbb lőtt, aztán töltött. Óvakodj az óvodától? (Folytatás az 1. oldalról) szép csődben végrehajtani, a napokban szülői értekezletet hívtak össze a Szalontai úti óvodában, amint a szülők tudták: nevelési tájékoztatót. Szóval, majd eldől, ki kit nevel meg... A polgármester kicsit magasról indított: —Önök egyetlen mozzanatot ismernek csak: a végső döntést — mondta Tóth Imre. — Hogy minek okán hoztuk meg: azt nem. Azért, hogy önöket egy platformra tudjuk hozni a határozatunkkal, a hét végén a helyi lapban ízelítőt jelentettünk meg a sokrétű megközelítésből. Nagyszámú ellenérzést kinyilvánító, de tényadatokat nem ismerő aláíró szerepel a benyújtott íveken. Láthatóan óvónők, szülők szervezték az akciót. Lehetőségek és lehetetlenségek Kérte a szülőket: tegye fel a kezét, aki nem olvasta a cikket a helyi újságban. Még óvodai környezetben is kínos az ilyesmi felnőttek között... Aztán tudtára adta a szülők egy részének: csak a kis- és középső csoportosok felmenői ülnek a megbeszélésen okkal, a nagycsoportosokéi az ügyben érdektelenek: gyermekeik úgyis iskolások lesznek ősztől. Aztán rátért a lényegre is: ha nem szüntetik meg az óvodát, nem tudják fenntartani, hiszen a központi támogatáshoz évente és gyerekenként 13 ezer forintot kénytelen hozzátenni a város. Kevesebb óvodában viszont csökkenthetők az egy gyerekre jutó költségek. (Arról később esett szó, hogy ugyanakkor várhatóan 40-es csoportokba járnak majd a gyerekek.) Hozzátette, hogy a képviselők kötelessége: a helyi adózók pénzével felelősségteljesen gazdálkodni. Szóba hozta: 15-20 aláírás egyetlen kéztől származik. (Később az egyik aláírásgyűjtő elmondta: a szemüveg nélkül nem látó öregek helyett az adatokat valóban odaírhatta olyan, akinek ment a dolog, de az aláírás mindenkinek saját kezétől származik.) Aztán jött egy „mélyütés”: — Húsz embert kérdeztem meg, egy sem tudta közülük, mit írt alá. A számok már komolyabban hangoztak. A sarkadi óvodák vezetője 3 millió forintos hiányt jelzett, a pénzügyesek városházi feladatként kiszámolták: ez az összeg év végéig 10 millióra rúghat. A polgármester a magánóvoda-alapítási igénnyel kapcsolatban elmondta: a vállalkozni szándékozó óvónő nem szülői nyomásra kényszerült távozni a Szalontai úti óvodából, hanem a dolgozók írtak alá egy nyilatkozatot, hogy nem hajlandók vele — az óvoda akkori vezetőjével — együtt dolgozni. Aki pedig magánóvodát akar nyitni, megteheti. (A szülők replikája: persze, a saját pénzén és kockázatára, de nem az egyik legjobb — s ez az ott folyó munkára és az épület állagára egyaránt vonatkozik — óvoda bezárása és átadása árán.) S még egy polgármesteri érv: 70-80 százalékos kihasználtsággal nem működtethető egy óvoda. Elképedés és értetlenség ült az arcokra: ebben az óvodában 66 helyre 76 gyereket vettek fel. Igen ám, de naponta kevesebben jelennek meg betegség és egyebek miatt. — Nagyjaink az új oktatási törvényben felismerik: az ország lehetőségei nem engedik meg az optimális csoportlétszám kialakítását, így azt huszonötről huszonnyolcra emelik — mondta a polgármester. — Ez egy tévedés felismerése. Lehet majd írni a Parlamentnek tiltakozásokat. A szülők miértjei A polgármester beszámolt arról, hogy Sarkadon 1500 munkanélküli él, akik kénytelenek otthon maradni, így odahaza nevelhetik gyerekeiket. A szülők szerint némi közösségi élet sem árt az ifjúságnak, s nem sokan engedhetik meg maguknak a magánóvodái díjak fizetését. Pontosan nem derült ki, hogy mennyi lenne az annyi, de ha igaz, a vállalkozó megkapná gyermekenként az évi 53 ezer forintos támogatást, az önkormányzat 13 ezrét viszont már nem. A polgármester szerint az óvoda megszüntetése miatt nem kell elküldeni egyetlen óvodai dolgozót sem, mert a — más óvodából —■ magánóvodába távozó személyzet megoldja a gondot. Hogy mi lesz, ha mégsem indul magánóvoda, s a távozni szándékozók maradnak? Hát... annak kell mennie, aki szerződéses, illetve szakképesítés nélküli. Újabb kérdés: a környéken lakók vihetik vakvilágba, a város másik végébe gyermekeiket? Nem, hangzott a válasz, a környékbeli óvodákba kerülnek, a már ott lévők egy része meg egy távolabbiba. Átrajzolják ugyanis az óvodai körzethatárokat. (Félő, hogy ennek hallatán újabb lendületet vesz az ovis szülők mozgalma Sarkadon.) Kis csokor a szülői véleményekből: legkevésbé a gyerekek érdekeire volt tekintettel a testület. A sarkadi gyerekekére. Kísérletezzenek magánóvodákkal, de ne a meglévő óvodák terhére. Ha a városban 118 százalékos az óvodák kihasználtsága, nem inkább plusz óvodára lenne szükség? Az önkormányzat üres épületeinek valamelyikét adja bérbe magánóvoda céljaira, esetleg a lerobbantabb állagú, felújításra szoruló más óvodától szabaduljon meg, s ne attól, melyre nem nagyon kell költeni. (A vállalkozók maguk is a volt bölcsődei épületet kérfék óvodájuk kialakításához, ám nem azt ajánlották fel számukra.) A reklámozott statisztikák miért nem számolnak a „fél napos” ovisokkal? Nekik is kell hely, szék, felnőtt vigyázó, nevelő. Sok jó kis helyen is elfér? A jelenlévő képviselők egyike szerint a magánóvoda iránt eddig nyolcán érdeklődtek, hárman feltételesen jelezték, hogy beíratnák a gyereket. S megkérdezte — a szülőkkel együtt —, hogy miért egy 76 gyereket ellátó óvodát zárnak be: a magánóvoda állítólag 40-45 gyerekkel indulna, s vannak a városban kisebb létszámot „felvevő” óvodák. A polgármester válaszában a képviselő úr kormányát emlegette. A polgármesteri hivatal óvodai és pénzügyekben illetékes dolgozói teljes mellszélességgel a testületi döntés mellé álltak. Hangsúlyozták: a város óvodáinak felvett gyerekek szerinti kihasználtsága 123 százalék ugyan, de megjelenési arányuk ennél sokkal rosszabb. Elismerték: hat óvoda szükséges is, elegendő is lenne, ám ennyire nincs pénz. Az egyik óvónő megemlítette, hogy a „megjelenési” statisztika titka: a polgár- mesteri hivatal eleve három hét takarítási szünetet rendel el, nyáron két óvoda üzemel a városban, ezzel a többi statisztikája máris romlik, aztán télen is szünetelnek egy kicsit... Az óvodák belső tere annyira szűkös, hogy gondot jelent a gyerekek lefektetése (ha lenne is elegendő fekvőalkalmatosság): mi lesz, ha a Szalontai útiak rázúdulnak a máris túlzsúfolt többi óvodára?! Nem érdektelenek a pénzügyi vezető számai sem: a város az idén félmilliárdos költségvetésből gazdálkodik, ennek 94 százaléka az intézményhálózat működtetésére megy el. Állítólag a felvett gyerekek 66 százaléka jelenik meg naponta az óvodában, a félnaposokkal együtt 84 százalékuk. Elismerte, nőtt az óvodák állami támogatási fejkvótája, ám ezen belül csökkent a félnaposoké. Összességében — így a pénzügyi vezető — 3 millióval csökkent az óvodai célokra Sarkadra érkező pénz. Eső után köpönyeg... Az egyik szülő nekilátott komp- romisszumozni: egy évig maradjon meg ez az óvoda, s akkor meglátják: képes-e elegendő gyereket „felszívni” a magánóvoda. Közbereccsent az alpolgármester: ezen ne vitatkozzanak, az óvoda bezárása már tény. Tény, tény, tény... Egy másik szülő arra buzdított: bízni kellene a testületben, s nyilván úgysem vonják vissza a döntésüket. (Arról nem esett szó, hogy az illetékes önkormányzati bizottság az óvoda megtartását javasolta, s első „körben” a testület is így látta volna jónak.) Aztán megkérdezték a polgármestert, hogy az óvoda fenntartásához szükséges milliókat vajon nem lehetett volna megtakarítani azzal, hogy nem alakítanak ki vendégházat, illetve nem költenek olyan dolgokra, amelyekre talán nem kellett volna? Á válasz szerint a vendégház nem került a városnak egy fillérjébe se, de a csoda megeséséről részletek nem hangzottak el. Arról viszont (szerencsére) közmegegyezés született, hogy a főként kisebbségi gyerekek által látogatott (vagy nem látogatott) óvodához nem szabad hozzányúlni. Aztán valaki csak rákérdezett: a polgármester miért nem a döntés előtt látta szükségét a szülők összehívásának? — Ha előbb jövünk, s ugyanez a döntés születik, azt mondták volna, minek kérdezték meg magukat, ha mégis bezárják az óvodát? — válaszolta. — A két rossz közül a kisebbiket választottuk. Talán a nagyobbikat... Ekkorra a több, mint három órája folyó vita már parttalanná vált, egy hölgy bejelentette: — Negyed nyolc van, két gyerek vár otthon. Én hazamegyek. Aztán akár Haydn Búcsúszimfóniájában a zenekar tagjai, a szülői tábor fogyatkozni kezdett. Azóta bizonyára ők is megtudták: a polgármester megígérte, hogy az ügyet, az elhangzottakat ismét beviszi a május 21 -ei nyilvános testületi ülésre, hivatalával addig is újra felméreti a műszaki, pénzügyi és egyéb szempontokat. Gyanítjuk, a végeredmény aligha változik, változhat. Egy óvodától bizonyára és kényszerűségből búcsút kell venniük a sarkadi- aknak. Csak talán az egész ele- gánsabban is megeshetett volna. K. A. J.—M. M. Vannak egyértelmű dolgok. Ha egy biztosító • 5,7 millió szerződést kezel, • 4000 tapasztalt üzletkötője tartja ügyfeleivel a kapcsolatot, • többmillió ügyfele bizalmát élvezi, akkor ez csak az ÁB lehet. Kincstári Takarékjegy Ez az amit bármikor kiválthat, és bármikor visszaválthat. Ez az a rugalmas értékpapír, melynek megbízhatóságát az állam garantálja. Ez az a kamatkonstrukció, mely lépcsőzetességével kedvező feltételeket biztosít. Ez az a néhány érv, amiért Ön is a Kincstári Takarékjegyet részesíti előnyben. Állampapír a postán. A Kincstári Takarékjegy folyamatosan váltható és visszaváltható több mint 2600 postán. Címletek: 10.000 Ft, 50.000 Ft, 100.000 Ft, 500.000 Ft. • 1 éves futamidő • a futamidő alatt kedvező, lépcsős kamatozás. A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG
