Békés Megyei Hírlap, 1996. április (51. évfolyam, 77-100. szám)
1996-04-06-08 / 82. szám
#>BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP HÚSVÉT 1996. április 6-8., szombat-hétfő Apor püspök nagypénteki látomása ■ » Csak kevés kiválasztott embernek adatik meg a kiváltság, hogy beteljesedjék egy látomása. Báró Apor Vilmossal, a gyulaiak volt plébánosával, a vértanúhalált halt püspökkel ez megtörtént. A történet két nagypéntekhez fűződik, az 1919-eshez és az 1945-öshöz. Apor Vilmos: „húsvétvasárnaphoz nagypénteken át vezet az út” 1918 nyarának végén nevezték ki Gyula plébánosává a fiatal, erdélyi Apor Vilmost. Barátai féltették a feladattól, hisz vészterhes idők jártak. Mindenki tisztában volt azzal, ha az oroszországi forradalom hozzánk is átcsap, sem a papoknak, sem az arisztokratáknak nem lesz „kegyelem”. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a vallásos egyesületeket Gyulán is megszüntették, a kegyes alapítványi pénzeket elvették. Az intézkedések sértették a vallásos emberek érzületét, ezért tiltakozó menetet szerveztek. Olyan tömeg vonult a direktóriumi hivatal elé (nemcsak katolikusok, hanem más felekezethez tartozók is), hogy a direktórium kénytelen volt még aznap, április 12-én a hitoktatást minden iskolában visszaállítani. A lakossági demonstráció felborzolta a direktórium kedélyét, mert figyelmeztető levelet küldtek Apor plébánosnak. Ebben a hívek izgatásával vádolták meg őt és papjait, s felszólították, ez irányú tevékénységüknek vessenek véget. A fiatal plébános nyugodt, de határozott hangú levélben válaszolt a vádakra: „Mi a vallást védjük, és a vallásnak az iskolákból való kitiltása ellen a végsőkig védekezünk.” Akkor, 1919-ben a húsvét április 20-ára esett. így a „nagyhét” egyházi eseményei „találkoztak” a direktórium lelki fájdalmat okozó intézkedéseivel. A vallásos érzületű emberek vigaszért a templomba mentek, ahol érezve Isten közelségét lázítóbeszédek nélkül is könnyíteni tudtak lelki fájdalmaikon. így jött el a gyász napja: nagypéntek. A harangok elhallgattak, hiszen „Rómába mentek”. A csonka misét Apor báró mondta. A kezdetet jelző csengőszóra felzokogott az orgona bús hangja, s vele zokogtak a hívek is: „Keresztények sírjatok, mélyen szo- morkodjatok, / Keseregjen minden szív, aki Jézusához hív... Mindenki sírt, zokogtak a hívek, könnyeztek a papok. Apor báró sem tudta elrejteni megható- dottságát. Ám amikor a szószékre lépett, már nyugodtan köszöntötte híveit s idézte fel Krisztus szenvedését. A hívők szinte maguk előtt látták az Olajfák hegyén egybegyűlt tanítványokat, az utolsó vacsorát, az áruló Júdást és Pétert, aki azon az éjszakán háromszor tagadta meg szeretett mesterét. De maguk előtt látták, miként rugdossa, köpdösi a pár nappal korábban még hozsannázó tömeg a nehéz keresztet cipelő, sok sebből vérző Krisztust. Látták, ahogy összerogy és jajgatás helyett is a tömegeket menti: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek...” Aztán feltűnt lelki szemeik előtt a keresztre feszítés pillanata, s szívük együtt vérzett a keresztfa alatt zokogó Istenanya szívével... A következő percben halálos, mély csend ülte meg u templomot. Ekkor Apor báró váratlanul megkérdezte: mit gondolnak, miért kellett Isten fiának meghalnia ilyen fájdalmas körülmények között? Miért vállalta ezt a mérhetetlen szenvedést? A kérdésre maga válaszolt: azért, mert tudta, húsvét vasárnapján feltámad, s ezzel megváltja az emberiséget az eredendő bűntől, és megnyitja számára az örök boldogság lehetőségét. Ezt teszi most velünk is! Ezért teszi most ránk nagypéntek keresztjét, hogy biztosan eljussunk a feltámadásra. Mert húsvétvasárnaphoz nagypénteken át vezet az út! A hívek némán, könnyeiket nyelve hallgatták a nekik szóló üzenetet és érezték, könnyebb lesz a nehézségeket elviselni, mert van, aki mellettük áll. Amikor a templom kiürült, csak a szent sírt őrző, tölgyfaleveles, kerek sapkájú, alabárdos legények maradtak őrhelyükön. Apor báró akkor a szent sírhoz ment, hogy aznapi breviáriumi imádságait elmondja. Leroskadt egy térdeplőre, arcát kezeibe temette és az elmúlt napok eseményeire gondolt. S akkor valami látomásféle lepte meg. Ott találta magát a Golgotára vezető úton az üvöltöző tömegben. Látta, ahogy rugdossák, ostorozzák, köpdösik a töviskoronás, vérző arcú embert. Amikor aztán összeroskadt a nehéz kereszt alatt, ő — mint valaha cirenei Simon — odalépett a Krisztushoz, megtörölte arcát, fölemelte és segített neki a keresztfát cipelni. Krisztus ekkor kissé hátrafordította fejét, s alig hallhatóan ezt suttogta felé: „Köszönöm fiam, hogy főúri köntösöd levetve ide álltái mellém és segítesz nekem cipelni ezt a nehéz keresztet. De bizony, mondom néked, eljő majd az idő, amikor a magad keresztjét is kell cipelned az enyimmel eg\ ült — amikor majd együtt megyünk meghalni a Golgotára. Akkor majd én is segítek neked, hogy könnyebb legyen utolsó utad. Amíg az én sebzett szívemből a világ megváltásáért hullatom véremet, a te véred, amelyet juhaid megmentéséért hullatsz, utat fog mutatni nyájadnak a/ örök élet elérése felé. Mert a jó pásztor életét adja az ő juhaiért.” A látomás élete végéig elkísérte Apor bárót. ¥ Alig múlt el negyed század, egy szűk emberöltő. 1945. március 30-án, nagypénteken báró Apor Vilmos győri megyéspüspököt, a Püspökvár pincéjének bejáratánál — mert nem engedte elhurcolni a nála védelemre lelt nőket —egy szovjet katona több golyóval halálra sebezte. Elkezdődött a küzdelem a püspök életéért. De nem volt már emberi segítség. A haldokló főpap boldog volt. hogy az Úr megadta számára azt a kegyelmet, hogy nagypénteken. Jézussal együtt szenvedhet. Egy szemtanú szerint másnap, nagyszombaton reggel, amikor magához tért, elmondta: álmában Istennel beszélt. Most, amikor ő rogyott térdre, eljött hozzá a keresztet cipelő Krisztus — hisz nagypéntek volt — s mint annak idején megígérte, segített a szenvedő embernek a nehéz kereszt cipelésében. —Uram, mivel érdemeltem ki a nagy kegyet, hogy Te, a meggyötört megváltó segítesz a keresztvitelben? — tette fel a kérdést. — Sokszorosan kiérdemelted, fiam. Sok emberrel tettél jót. Aki csak egynek is jót tesz, ő az én keresztemet segít cipelni. Nem engedted a rád bízott nyájat az ordasok martalékává lenni, inkább az életedet adtad juhaidért. Ezért kaptad meg a legnagyobb kegyet, együtt cipelhetjük keresztünket és együtt segíthetjük egymást a szenvedésekben... de harmadnapra velem leszesz a Paradicsomban! És a Jó Pásztor, aki életét adta juhaiért, harmadnapon, húsvéthétfő hajnalán, egy óra után pár perccel találkozott a feltámadt Krisztussal! Farkas Sándor A legnagyobb ünnep liturgiájából Nem csak a gyulaiak járhatnak csodájára... Tojás, kilencvenegy patkóval... Ezt a tojást aligha merné valaki húsvétkor bárkinek is odaajándékozni a Szelezán családnál Gyulán, pedig festetlenül is különleges ereklye lenne... Nem kevesebb, mint 91 apró patkó díszíti, 1092 piciny vörösréz szeggel ráeró'sítve. Három hónap minden délutánja, hétvégéje „benne van” a rekordok könyvébe is joggal pályázó szupertojás elkészítésében. Szelezán András exmodellezó' és makettépító' semmi pénzért sem válna meg tóle, szintúgy a már félig kész, a világ legnagyobb, fából épített vitorlásától sem. — A tojás egyik sajátossága, hogy szeret eltörni... kivált ha kalapács alá kerül... — Elég ahhoz fúró is, amivel a művelet kezdődik. Először ugyanis a tojás alján és tetején egymillis lyukat fúrok és ezután nyolcórai munkával egyszerűen kifújom a fehérjét és a sárgáját belőle, néha vízzel hígítva, hogy könnyebb legyen. Ezt a két furatot aztán 5 tizedre kibővítem, mert egyben két patkónak 1—1 szögét is ideverem... — Megvan a habkönnyű tojásjöhet a patkolás! — Előbb még tűhogyes ceruzával berajzolom a patkók helyét, aztán valóban jöhet a főművelet. Minden mozdulat maga az örökkévalóság, mert a speciális, szintén házi műhelyemben készült szegeket nagyon ügyesen kell beverni, hogy ne pattanjon el az egyébként közönséges házi tyúktojás héja. Bevallhatom, volt hogy újrakezdtem, de azt nem árulom el, honnan... A legnehezebb az egészben ügyesen visszagörbíteni a szöget, amely mellesleg ellentétes furattal készül és feszíti meg 6 ponton a patkót. —Egészen biztos, hogy ilyesmire nem meglett családapaként adtafejét. — Mint sokan, én is Kiss Pista bácsinál, az 1-es iskola legendás rajztanárának szakkörében szerettem meg a modellezést, később a makettépítést. Igazából a hajókhoz vonzódom, de Gyulán valahogy a repülőmodellek ragadták meg a diákokat és jó, hogy így van, hiszen másképp aligha lenne három, sokszoros világbajnok híressége is a városnak. A nagyok árnyékában magam is versenyeztem, de aztán inkább maradt az „építkezés”. Szelezán András csaknem 40 éve vallja: a nehéz fizikai munka után el sem tudna képzelni jobb kikapcsolódást, mint a lakása sarkában, elhúzódva a világ minden csúnyaságától, a család féltő segítését is élvezve, olyasmivel foglalkozni, amelynek öröme jó sokáig csak az övé, de aztán — szerencsére — mindannyiunké. Szóval, joggal boldog ember! Fábián István Körmenet — a jeruzsálemi pálmák szimbólumával Krisztus feltámadása, a kereszténység legnagyobb ünnepe a húsvét. Magyar elnevezése onnan származik, hogy az eseményt megelőző böjtöt követően a hívők e napon kezdték meg a húsevést. A liturgiába ezúttal Révay Edit vallásszociológus kalauzolásában pillanthatunk be. Krisztus kínszenvedéseire az egyház nagyhéten emlékezik. Az esemény virágvasámappal kezdődik, amikor azt ünneplik, hog\ Jézus dicsőségesen bevonult Jeru- zsálembe. A feltámadás előkészületeit a nagyböjt, vagyis a magábaszállás, azaz a bűnbánat ideje előzi meg. A nagyhét legfontosabb napjai között tartják nyilván a zöld- vagy nagy csütörtököt (az utolsó vacsora), ekkor törte meg Jézus a kenyeret és osztotta szét tanítványainak („Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem”). Ekkor adta körbe a borral telt kely- het („Ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, amely értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára”), s ez az esemény egyszersmind az Oltári-szentség alapítása. Jézus szenvedésére és kereszthalálára emlékeztet a nagypéntek és nagyszombat. Maga a szombatról vasárnapra virradó éjszaka a liturgikus év legnagyobb ünnepe, Jézus feltámadása. A húsvéti népszokások többsége* országonként, korszakonként is sok hasonlóságot mutat, ám bizonyos szertartások különböznek egymástól. A hazai hagyományokkal ellentétben például nincs mindenütt feltámadási körmenet. Nálunk viszont két változata is meggyökeresedett. A kis körmenet a templomban virágvasámap délelőttjén van, amikor a jeruzsálemi pálmákat jelképező barkákat lengetnek a hívek. Ä nagy körmenetet szombatról vasárnapra virradóra tartják, magasra tartva Krisztus világosságát, a Jézust szimbolizáló húsvéti égő gyertyát, a feltámadt Krisztus szobrát és Krisztus testét jelentő ostyát, az Oltári- szentséget. A húsvéti tradíciók vonzása máig ható. Jellemző erre, hogy — mint Blanckenstein Miklóstól, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatójától megtudtuk —az idén 14 egyházmegye egyházközségeiben mintegy 2-3 ezer helyen tartanak körmenetet. Cs. B.J. Jeruzsálem: a 18-as busszal Krisztushoz Húsvétkor különösen fontos az ésszerű kompromisszum Szelezán András exmodellezó' és makettépító semmi pénzért sem válna meg a 91 apró patkó díszítette, 1092 piciny vörösréz szeggel felerősített tojásától , |()(7KV, M..Tl ;|( A keresztre feszített Jézus Krisztiül uv a 18-as busz közlekedik Jeruzsálemben. „A haláljárat”, ahogyan most nevezik. Az újváros északnyugati részéből, a cionizmus budapesti születésű megalapítójáról elnevezett Herzl Boulvard felől a Jaffa streeten (a helyi Rákóczi úton) jut el az óvároshoz, amely háromezer éves történelme során több tragédia részese lett, mint a világ bármely más pontja. Ahogyan Jeruzsálem ma sincs híján drámáknak. A legfrissebbek kötődnek a 18-ashoz. Február 25-én reggel 6- kor erre a járatra szállt fel az új városházánál egy 19 éves fanatikus palesztin, s felrobbantotta a buszt, önmagát és az utasokat. Egy héttel később ugyanitt, ugyanígy megismétlődött a tragédia. A két alkalommal összesen 42-en haltak meg. Az első terrorista, Majdi Abu Vardeh még is üzente az utókornak, miért tette, amit tett: az iszlám hit védelmében, az örök paradicsomhoz szerzett jog biztos tudatában. A buszt azóta fegyveres őrök kísérik, s Avi Peretz, a sofőr bevallja, nem szívesen szállít arabokat. De tudja, ez lehetetlen. Jeruzsálem zsidók, keresztények és muzulmánok hagyományosan közös városa. S hogy a helyzet még bonyolultabb legyen: az arabok között is sok a zsidó és keresztény. Arafat palesztin vezér felesége például keresztény... S a húsvét a maga módján az övék is. A zsidók a pészahot, az egyiptomi szolgaságból való szabadulási ünneplik, a keresztények a Megváltónak örvendenek, a muzulmánok pedig a hit Mohamed előtti utolsó prófétáját tisztelik Jézusban, aki nagypénteken kereszten lelte halálát. Itt mindenki tudja, hogy a Szentsír bazilikának — ahol Krisztus megkínoztatásának 14 stációjából 5 található — arab neve is van, magyarra fordítva A feltámadás temploma. A többi 9 pedig a Via Dolorosán (Fájdalmak útja) található, az Antónia erődtől a bazilikáig, s ez éppen az óváros mai mohamedán negyede. S egyben Jeruzsálem bazárja, ahol péntekenként Allah, szombaton Jahve hívei, vasárnapokon pedig a keresztények tartják zárva a boltokat. Kivéve újabban a vegyes tulajdonban lévőket: manapság divat a zsidó—muzulmán, keresztény—muzulmán vagy zsidó—keresztény közös tulajdonban lévő üzlet, amely így a hét minden napján nyitva tart. így megadatik Istennek, ami az övé, s a turistáknak is, amiért jól fizetnek. Mert a vallási élet itt hagyományosan kiegyezik a a mindennapok életével, ha fanatikusok nem akadályozzák. Húsvétkor pedig különösen fontos az ésszerű kompromisszum.
