Békés Megyei Hírlap, 1996. április (51. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-29 / 100. szám

o

1996. április 29., hétfő'

OLVASÓINK ÍRJÁK----------------------------------------------------------------------------------------------------------1

f©1

Holocaust Békéscsabán

Békéscsaba, 1996. április közepe, egy régi új jelenség, amely az egész országban felüti a fejét hol ott, hol itt. Sajnos, most itt, a közvetlen környezetünkben. Antiszemitizmus, gyűlöletkeltés, a másság elutasítása, mindez brutális tettekben végrehajtva a helyi zsidó temetó'ben. Nemrég nemzeti ünnepünk alkamából a belvárosban adtak formát a demokrácia nyújtotta szóláslehetőségnek némelyek. A nemkívánatos egyedek szintén ZSIDÓK. A már rögzített séma szerint, ha valami nem megy ebben az országban, akkor bűnbakot keresünk. Van, aki ebből politikai tőkét kovácsol, s a magyar jogrendszerben ez, mint legutóbb láttuk, lehetséges is. Nos, az indíték a mi esetünkben nem tisztázott, mivel e percben a legilletékesebbek, az elkövetők diszkréten hallgatnak, pedig ránk, békéscsabaiakra ez nem volt jellemző soha. Hogy miért? Nos, ez okból szeretnénk kissé áttekintést adni városunk zsidóságának történelméből, kik is ezek, akiknek még a sírjaik is olyan veszélykeltők, hiszen élők már csak nagyon kevesen vannak közöttünk.

Az izraelita hitkösség kb. 170 éves múltra tekint vissza városunkban. Békés megyében először Gyulavári községben telepedtek le, ahol 1790-ben kaptak lakhatási engedélyt. Hogy Békéscsabára mikor telepedett le az első zsidó család, arra hiteles adatok nincsenek. 1821 táján azonban már biztosan laktak itt többen. A helyi zsidótemetőben a legrégebbi sírkő felirata 1821- ben keletkezett. A városban főként kereskedelemmel foglalkoztak, egy 1826-ban keletkezett tudományos gyűjtemény arról tesz említést, hogy öt zsidó kereskedő lakik a városban.

Részt vettek az 1848-as függetlenségi harcokban, amit egy 1850-ben keletkezett jegyzőkönyv így mutat be:

Az osztrák kormány büntetésképpen Magyarország zsidóságára egymillió forint hadisarcot vetett ki, mert a magyar izraeliták legnagyobb része érzelmeik és gonosz cselekvési módjuk által az ottani forradalmat, mely közreműködésük nélkül sohasem nyert volna olyan nagy kiterjedést, előmozdították, támogatták.

Ehhez a sarchoz a csabai zsidóknak 3300 forinttal kellett hozzájárulniuk. 1846-ban épül fel a régi templom, amelyhez a telket a helybéli uraság adományozta a hitközségnek. A hitközség 1869- ben az országosan jelentkező vallásgyakorlati viták hatására két részre válik. Eredményeként épül fel a mai Kinizsi és Luther utca sarkán az ortodox izraelita templom, szemben a régi templommal. Mindkettőt a második világháború után a hitközség értékesítette, mivel a helyi zsidóság elpusztult.

1929 novemberében nyitották meg a Zsidó Aggok Házát, mely ma a városi szociális otthonnak ad helyet a Csaba utcában. A hitközségek szépen fejlődnek a városban, magyar nyelven folyik a tanítás az iskolában és az isten- tisztelet a templomban. Ebben az időben nagyon jó a kapcsolat a város polgárságával, lakosaival. Hivatalokat látnak el, anyagilag segítik a várost. A kereskedelem területén nagy befolyásra tesznek szert, a helybéliek megelégedésére, hisz nő a piac és az ellátottság színvonala. Az orvostudomány területén sok zsidó származású doktor munkálkodik, többek között a városi főorvos.

A húszas évek végétől tapasztalható erős politikai antiszemitizmus a városban nem érezteti hatását. Itt inkább munkájuk alapján ítélik meg az embereket, nem pedig a származási és vallási hovatartozásuk szerint.

Beköszönt a második világháború, és egyre nyugtalanítóbb hírek érkeznek a sajtóból és a menekültektől. 1940-ben megtörténnek a munkaszolgálatra való behívások. Sok zsidó férfit visznek el, akik közül nagyon kevesen térnek vissza. A nagyobb hányadot azok a középkorú férfiak teszik ki, akik katonai kiképzésben az első világháború után nem részesülhettek. A kormányzat úgy dönt, hogy ezek a zsidók nem méltóak arra, hogy fegyverrel vegyenek részt a háborúban. Ezt Darányi Kálmán miniszter 1938 márciusában hangoztatja, majd bejelenti a zsidókérdés törvényes rendezését. Ezzel megindítja a zsidóság anyagi javai, megélhetése, majd puszta élete elleni hadjáratát. Törvénnyé Bartha Károly honvédelmi miniszter 1942-ben teszi, amely kimondja, hogy: A zsidók leventeképzésben nem részesülhetnek, sem a honvédség, sem a csendőrség kötelékében fegyveres szolgálatot nem teljesíthetnek. E törvény alapján a munkaszolgálatosokkal való bánásmód embertelenné vált. Jellemző a következő parancs, amit Domokos ezredes a szentendrei kiképzőtábor parancsnoka ad a frontra induló munkásszázadok parancsnokainak. Ne kíméljék őket, nem kell velük senkinek számot adniuk. Az ifjú parancsnokok hűen teljesítik feladatukat, például Stinka Rudolf hadnagy azzal dicsekszik hazatérése után, hogy a századát aktatáskában hozta haza. Kettőszáztizennégy ember halálát okozta. Az ukrajnai fegyelmezési módszerekre jellemző a —40 fokban lázas zsidók vízzel való leöntése, kikötte- tés, aki pedig tüzet mert rakni a zsidók közül, azt a tűzbe vetették.

Mindezt a szegedi gondolat nevében az un. vitéz magyar tisztek követték el. Politikai visszhangra jellemző az akkori MEP elnökének, Lukáts Bélának beszéde, melyet 1942. március 29- én mondott: Szükséges volt, hogy a zsidókat munkatáborba küldjük^ téren most tovább kell mennünk egy lépéssel. (Ezt a nyilatkozatot nem a szélsőséges nyilas vezetők tették, hanem az akkori politikai elit egyik elismert tagja.) Sajnos, atársadalom, amely politikailag teljesen iskolázatlan, képtelen reagálni a további eseményekre. Az itthon maradottak sorsa egyre nehezebb. A sorozatos letartóztatásokat lefoglalások követték, majd a zsidó megkülönböztető jelzések viselésének elrendelése. A zsidó kézben lévő gyárak, üzemek kifosztása, kisajátítása után 1944. március 19-én átveszi a harmadik birodalom az ország irányítását, s a zsidókérdés végleges megoldását.

Április 26-án vitéz Endre László államtitkár úr bejelenti a gettósítások megkezdését. Hat zónára osztják Magyarországot. Békéscsaba a negyedik zónába esik. A debreceni és szegedi csendőrkerületben élő zsidók tartoznak ide. A város bevagoníro- zási központja a körzetnek. Felelőse, az egyik fő alakja a magyar zsidóság kiirtásának Ferenczy László csendőr-alezredes. 1944. május közepétől kell bevonulni a gettóba a helyieknek. Gettóként a dohánygyár területét jelölik. Ide kerül a helyi kettőezer-ötszáz zsidó. Vidékről mintegy nyolcszáz további személy, főként Békés, Orosháza, Gyula, Szarvas, Battonya, Tótkomlós, Endrőd térségéből. A körülmények a túlélők elbeszélése alapján szörnyűek. Annak ellenére, hogy a város vezetői és a polgárság nagyon sok segítséget nyújt. Ferenczy úr megvádolja a város vezetőit, a polgármestert dr. Jánossy Gyulát és néhány rendőrtisztet, hogy a zsidók érdekeit védik. A bevagonírozásra 1944. június 25-én kerül sor. A békéscsabai zsidók Auswitzba

kerülnek, míg a vidékieket Strasshofba viszik, ahonnan viszonylag sokan, 800—1000-en térnek vissza.. Ezt a szerencsét Rudolf Eichmannak köszönhetik, aki 5 millió svájci frankért hajlandó volt megkímélni az ide került körülbelül 30 ezer ember életét. Az akció fedőneve: Vért, teherautókért, a pénzen ugyanis teherautókat vásároltak a náci birodalomnak.

Az Auswitzba jutottak sorsa tragikusan alakult. Aki túlélte az állati körülmények között történő utazást, azt a tábor kapujában herr Mengele fogadta. Aki munkaképes volt, azt az egyik oldalra állította, míg a többséget, gyerekeket, terhes kismamákat, betegeket, időseket a munkaképtelenek oldalára. Sorsuk megpecsételődött, a zuhanyzónak álcázott gázkamrában végezték pár perc

múlva. Akik erősek voltak, dolgozniuk kellett, nekik a „hosszabb halál” jutott részül. Szörnyű körülmények között tengették életüket, állandóan várták, hogy mikor parancsolják őket a „zuhanyzóba”. Kettőezer-ötszáz ide került csabaiból mindössze háromszáz tér vissza.

A megemlékezésnek, sajnos, aktualitása is van, a magyar politikai közéletben egyre erősödő nemzeti jobboldal újra kérdéseket feszeget, míg a sajtó előtt tagadja ezt. Békéscsabán 1993. november végének egyik estéjén kövekkel verték be az eldugott helyen lévő izraelita imaház utcai frontját, az itt élő két idős ember nagy rémületére. Az egyik másnap elköltözött, félvén további akcióktól. Azóta tizenkilencszer ismétlődött meg ez az attrocitás. A rendőri intézkedés megtörtént, de nekünk kell elítélni mindezeket, hogy ne ismétlődjön meg a történelem.

Hit és Harmónia Alapítvány

Szipka- és pipaverseny...

Kisebb-nagyobb megszakításokkal működött az elmúlt évtizedekben a füzesgyarmati Csánki Dezső helytörténeti szakkör. Eleinte tevékenységünk a tárgyi emlékek összegyűjtésére irányult, de ezeket ma már igen nehéz találni. Néha azonban előkerült egy-egy régiség vagy dokumentum, mint például a közelmúltban Fekete János képviselő, helytörténeti tag jóvoltából az iparoskor pénztárkönyve.

Ez a dokumentum igen becses érték. Sok mindent kiolvashat belőle az olvasó, kutató. Például azt, hogy 90—95 évvel ezelőtt mit ténykedtek iparos őseink. Minden évben nagy ünnepség közepette emlékeztek az 1848-as szabadságharcra. Megtudtuk, hogy újságokat járattak a körbe: Egyetértés, Vasárnapi Újság, Mátyás Deák, Tolnai Világlapja, Pesti Napló, Békés Megyei Hírlap, Szeghalom és Vidéke Hírlap stb... Hírül adja e dokumentum, hogy az iparoskor önálló volt, s nem tartozott sehova sem. Kitűnik, kik voltak az elnökök, az első Igriczi János, őt követte Nagy Péter, Kaján Pál, Berg Mihály, Dékány Imre és Pardi Imre.

Tudósít a dokumentum arról, hogy a székházban esténként, szombaton és vasárnap biliárd, sakk, dominó, teke (kugli) várta a tagokat. Rendkívül érdekes a pénztárkönyvnek azon bejegyzése, hogy voltak szivar- és pipaversenyek, s rendeztek szüreti bálát, szilveszteri, óesztendei búcsúztatót.

Jó, hogy előkerült, illetve előkerülnek ilyen és hasonló dokumentumok, régiségek, mert közelebb visznek bennünket a múlt megértéséhez. Meg kellfogadjuk Váci Mihály, A mi ereklyéink című írásának szavait

Borbíró Lajos, helytörténeti kutató, Füzesgyarmat

x

i

jegyezhető a Kamatozó Kincstárjegy 1997/1V.

Az igen népszerű Kamatozó Kincstárjegy jegyzési idejét meghosszabbítottuk: a havonta kibocsátott állampapír két héten keresztül kapható, hogy még könnyebben hozzáférhető legyen.

Miért kedveli nagyon sok ember ezt a befektetési formát? t-sr Mert az egyéves futamidejű értékpapír évi 24%-os kamatot nyújt.

Ez kiemelkedően magas erre az időszakra.

L Mert a Kamatozó Kincstárjegy biztonságát az állam garantálja.

E s Mert tőzsdei forgalmazásra kerül, sőt a futamidő alatt az OTP Bank Rt. és az MHB Rt. kijelölt fiókjaiban napi áron adható és vehető.

Mert a futamidő alatt vissza is váltható. (Figyelem: ebben az esetben csak a névértéket fizetik ki a befektetőknek.)

ILs Mert - mint az alábbi listából kiderül sok forgalmazónál vásárolható.

A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata (1997/IV.) 1996. április 22 - május 3-ig jegyezhető. Kibocsátási árfolyam: 1996. április 22-26. között 99,5%, 1996. április 29 - május 3. között 100%. A kamatozás kezdő időpontja: 1996. május 8.

Évi kamata 24%.

AZ ÁLLAM ELSŐDLEGES FORGALMAZÓI: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Mérleg u. 4. • OTP Bank Rt. 5601 Békéscsaba, Szent István tér 3., Gyula, Mezőkovácsháza, Orosháza, Szarvas, Szeghalom, Békés, Gyomaendrőd, Mezőberény • Inter-Európa Bank Rt. 5600 Békéscsaba, Szt. István tér S. • Magyar Hitel Bank Rt. 5540 Szarvas, Béke út 1 „ Békéscsaba

AZ ELSŐDLEGES FORGALMAZÓKKAL SZERZŐDÉST KÖTŐ EGYÉB ÉRTÉKESÍTŐHELY: Cenzor Bróker Kft. 5600 Békéscsaba, Szabadság tér 11-17.» Cooptourist Rt. 5600 Békéscsaba, Andrássy u. 6.

VALAMINT: MNB Békés Megyei Igazgatóság 5600 Békéscsaba, Dózsa György u. 1.

A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG