Békés Megyei Hírlap, 1996. április (51. évfolyam, 77-100. szám)
1996-04-27-28 / 99. szám
a 1996. április 27-28., szombat-vasárnap A HÉT TÉMÁJA *KÉ$ MEGYEI HÍRLAP C s e rNO! b i 1 Atomreaktor (Nuclear reactor) Szabályozott radioaktivitással folyamatosan hőenergiát termelő berendezés. Bizonyos atommagokból, ha neutronokkal bombázzák őket, további neutronok keletkeznek. Ha a neutronok sebessége nem túl nagy, ez a folyamat fenntartja önmagát. Az atomreaktorban tehát szükség van „üzemanyagra”, amely lehet 235-ös v. 233-as v. 239-es tömegszámú plutónium, továbbá moderátorra, amely a neutronok számát és sebességét szabályozza; ezenfelül hőcserélő rendszerre. (Cambridge enciklopédia) A „D” zónában A Paksi Atomerőműben termelik meg Magyarország villamos energiájának csaknem a felét. Az erőmű körül, táguló körökben 4 veszé- lyeztetettségi zónát állapítottak meg, s eszerint megyénk területének csaknem 28 százaléka a „D”, tehát a negyedik zónába tartozik. Ebben a zónában kitelepítésről, elzárkózásról nincs szó. Itt esetleges riadó után a lényegesebb tennivalók: a tömeg- tájékoztató eszközök figyelése, és a kapott információk követése, ajtók, ablakok be- csukása, a jószágitatásra használt ásott kutak lefedése, az élelmiszerek és a takarmány letakarása, és az esetlegesen elrendelt legeltetési tilalom fegyelmezett betartása. Energia Klub: nem Az Energia Klub szerint nem igaz, hogy az atomenergia a legolcsóbb és legtisztább. Az atomhulladék tárolása, valamint az elavult atomreaktorok leszerelése hatalmas összegeket emészt fel a jövőben. A Klub szerint csernobili után nem a valóságnak t megfelelő adatokat kerültek nyilvánosságra. Az eddigi legsúlyosabb atomerőmű-baleset 1986. április 26-án következett be az ukrajnai Csernobilban. Az ionizáló sugárzások kisebb-nagyobb hatásának mintegy 5 millió ember volt kitéve. A kiszabadult radioaktív anyagmennyiség mintegy 200- szorosa volt a hirosimai és nagaszaki atombombák felrobbanásánál keletkezett radioaktív anyagmennyiség összegének. A baleset után legjobban elszennyezett területek Fehéroroszországban, a volt Szovjet Köztársaságban és Ukrajnában voltak. Amikor a baleset bekövetkezett, a csernobili atomerőmű területén mintegy 444 dolgozót ért nagyobb sugárdózis. Két személy azonnal meghalt. 300 személyt szállítottak különböző kórházakba, akiknél 134 esetben diagnosztizáltak akut sugárbetegséget. E dolgozók közül 28 személy halt meg a baleset utáni 3 hónapban. A legszembetűnőbb sugárbiológiai hatás a szennyezett területen fellépő egészségügyi károsodások közül a gyerekek pajzsmirigy-rák növekedése. Egyes betegségek vizsgálatához pedig 10 évnél hosszabb idő szükséges. Vladimír Vjatkin, Csernobil áldozata a kórházban A Prométheuszok bűne? M aga a szó: „atom” általában riadalmat kelt. A többség számára az „atom” nem „a kémiai elem legkisebb, kémiai módszerekkel tovább nem osztható része”, hanem félelmetes, ismeretlen hatalmas erő. Valami furcsa csend, hallgatás veszi körül. Benne van ebben Hirosima csendje, az Amerikába kivándorolt magyar tudósokat kirekesztő csend, az elhallgatások, a politika titkos vegykonyháiban lefojtott csend. S mindezek következtében a teljes tájékozatlanság, s így aj ismeretlentől való félelem. Csernobilt persze nem lehetett elhallgatni, bár megpróbálták, de mindaz, ami ott akkor, és azután történt, inkább erősítette a félelmet az emberekben, mintsem tanulságul szolgált volna arra, hogy tényszerűen, nyíltan és rendszeresen beszélni kell erről a témáról minél szélesebb körben. Az atomerőmű, mint a rendszer szimbóluma politikai detonációt is jelzett, melynek elfojtása az akkori vezetés számára mindennél előbbrevaló volt. A rendszer változott, a veszély maradt. A kérdésre, hogy tudniillik mi a tudósfeladata és kötelessége, Teller Ede azt felelte: „mindazt, amit tud, és a tudás birtokában tett lépéseknek a következményeit megmagyarázza az emberek millióinak." Ha oly kevéssé vagyunk tájékozottak mi laikusok, annyit azért megértettünk már, hogy jóra és rosszra egyaránt lehet fordítani a tüzet éppúgy, mint mondjuk a vegyi anyagokat, vagy az atomenergiát. Kárhoztathatjuk-e Prométheuszt, mert megszerezte a földi halandóknak a tüzet, vagy Ferminek és tudóstársainak a láncreakciót? Megint csakTeller Edét idézem: ,,Dönteni és határozni—az nem a tudósok dolga, az mindenkinek a dolga." Ezt pedig csak ismeretek birtokában tehetjük. A tét a minden. Brecht Galileije keserű önváddal mondja: ,,Idővel minden lehetségest felfedeztek majd, de amivel előbbre juttok, még inkább eltávolít benneteket az emberiségtől. Egy napon akkora szakadék tátonghat közietek és az emberiség között, hogy valamely újabb vívmány feletti örömujjongástokra világraszóló jajveszékelés lesz a válasz.” Az intő szó abban a tudatban erősítsen bennünket, hogy igenis rajtunk, embermilliókon midik. A robbanás oka, ereje A baleset közvetlen kiváltója egy biztonsági kísérlet volt, amelynek során a reaktort a tervezett (és engedélyezett) üzemi állapottól nagyon eltérő körülmények között, nagyon alacsony teljesítményszinten üzemeltették. Miközben az operátorok igyekeztek a helyzetet normalizálni, a víz hirtelen forrásnak indult, s ez végül is egy reaktorkazetta töréséhez vezetett. Az üzemeltetés és az előírások színvonala nem volt megfelelő Csernobilban. A kinyílt reaktorból a radioaktivitás kibocsátása 1986. május 6-áig folytatódott. A számítások szerint mintegy 50 millió curie radioaktivitás szabadult ki a baleset következtében. Ez körülbelül ezerszer annyi, mint amennyi a Windscale (Nagy-Britannia) atomerőműben 1957-ben bekövetkezett tűz miatt az atmoszférába került, és körülbelül millió- szőr akkora, mint a Three Mile Island (USA, 1979) balesetnél kibocsátott aktivitás. Másrészről viszont ez az aktivitás körülbelül a huszadrésze annak, ami az 1963-ban megkötött részleges atomcsend-egyezmény előtt az atomfegyver-kísérletek során a levegőbe került. „Az az ironikus abban a véget érni nem akaró kampányban, amely az 1986-os csernobili baleset és az azt kísérő, nagyon felhígult és ezért viszonylag veszélytelen, Föld körül fújdogáló radioaktivitás körül zajlik, hogy—kevés kivételtől eltekintve—a média jobban elferdíti a tényeket, mint amennyire azt a hivatalos elhallgatások és a »mosdatások« valaha is tették.” (Thurstan B. Brewin az Egészségügyi Figyelőben. British Medical Journal 309.1994. július 16. szám) Megyénk felett kétszer Amikor összedőlt a világ... A bajt a vízrendszer nyomásadatai jelezték először. — Csökken a nyomás a cseppfogó tartályokban — jelentette az egyik mérnök. ■ A műszakvezető Varazinra pillantott, aki türelmetlen hangon válaszolt: — Természetes. Folytassák. — De rajta is meglátszott az aggodalom. Két plusz szivattyú ontotta a vizet a vezetékrendszerbe, a gőzfejlődés tehát csökkent. Több víz érkezett a reaktormagba, mint amennyi el tudott párologni, ezért az óriási tartályban, ahonnan a száraz gőz a turbinákra kerül, és ahonnan a gőzből kivont vizet visszatáplálták a vízkeringtető rendszerbe, kisebb lett a nyomás. Paradox módon ezzel megnőtt a csövekben a gőz mennyisége, mivel a nagy nyomáson cseppfolyóssá lett gőz kisebb nyomáson kitágulhatott és újra gőzzé párolgott. Kalicsenko fülelt; hallani vélte a szivattyúk távoli dübörgésében az erőlködő lüktetést; mintha víz helyett gőzt próbálnának a csövekbe hajtani. Ekkor az állapotjelző számítógép konzolján felvillant a figyelmeztetési reaktor azonnal leállítandó! — Vaiazin főmérnök! — kiáltotta Kalicsenko. Az öregemberen meglátszott a feszültség, de így felelt: — Ez természetes. Rendkívüli körülmények között működünk, a programot nem erre szerkesztették. — Akkor kapcsoljam be... — Nem! — Varazin az ajkába harapott. — Hrenov elvtárs kettőre visszajön a vendégeinkkel. Nem szeretném, ha kikapcsolt reaktorral kellene fogadnunk őket. — Az órára pillantott. Egy óra húsz. — Kapcsolja ki a leállításvezérlő szelepet — rendelkezett. Kalicsenko kérdően a műszakvezetőre pillantott, de az megelégedett egy bólintással. Arca sápadt volt. Kalicsenko vonakodva kikapcsolta a leállításvezérlő szelepet; ez volt az automatikus biztonsági rendszer utolsó eleme. Ekkorjöttabaj. — Emelkedik a hőmérséklet! — kiáltott fel a műszakvezető. Mindenki a hőmérsékletjelző műszerekre meredt. Az üzemi teljesítmény hét százaléka., tizenöt... már húsz... a teljesítmény alig tíz másodpercen belül csaknem tízszeresre ugrott, elérte az üzemi teljesítmény ötven százalékát. Kalicsenko döbbenten bámult, s lelki szemei előtt felvillant a reaktormag belsejének képe, a vízzel töltött 1661 csővel... csakhogy a nyomás csökken... a víz idő előtt elgőzölög, és a gőz nem elég sűrű a neutronok elnyeléséhez, ezért a reakció felgyorsul... Távoli, tompa puffanás hallatszott. — Mi volt ez? — kiáltotta Varazin. Levegőt se vett, úgy folytatta: — A rudakat beereszteni! Ötven százalékig, azonnal! Az operátor azonban kénytelen volt bejelenteni, hogy a szabályozó motorok nem engedelmeskednek; a rudak nem hatolnak be a reaktormagba. — Vészkikapcsolás! Azonnal! —harsogta Varazin. Léleg- zet-visszafojtva figyelt. A rudakat továbbra sem lehet betolni. — Valami elzárja az útjukat! — Az operátor hangja remegett. Kalicsenko nem hitt a fülének. Ilyesmi nem történhet meg! Egyszerűen nincs semmi, ami elzárhatná az útjukat... hiszen ehhez a reaktor belsejének hirtelen el kellett görbülnie vagy be- omlania, vagy megrepednie... A következő robbanás sokkal hangosabb volt. Belereszkettek a falak. Por pergett a plafonról, mintha apró szemű hó hullana. Minden lámpa kialudt, még a műszerlámpák is a vezérlőpulton. — Úristen! — nyögött fel Varazin. —A szükségvilágítást! — kiáltotta a műszakvezető. A Kalicsenko mellett dolgozó technikus átkozódva tapogatott a kapcsoló után. így legalább a műszerek világítása felgyulladt; a rajtuk megjelenő adatok azonban őrjítőek voltak. A hőmérő műszerek túllendültek a skálán. A sugárzási szintek elképesztő magasságokba szöktek. És a zaj nem szűnt meg a robbanással. Omló falak dübörögtek, lezúduló kemény tárgyak peregtek a tetőn, pattogott és sercegett a tűz. (Frederik Pohl: Csernobil—regényrészlet) A meteorológiai viszonyok nagy mértékben befolyásolják a légkörbe került nukleáris szennyeződés továbbterjedését, annak irányát. Megyénk felett kétszer „kóválygott” a sugárszennyeződés, 1986. április 29-30-án és május 1-2-án emelkedett ugrásszerűen az aktivitás. A növényi minták — például a spenót, a gesztenyevirág — felületén április 29- 30-án többféle izotóp is jelentkezett, ami azt mutatta, hogy nukleáris szennyeződés, légköri hamu csapódott ki. Jól kimutatta a radioaktív kihullást április 29-én az esővíz. A tejben megjelent a jód-131, elrendelték a legeltetési Mi a legfontosabb teendő, miként kell ésszerűen viselkedni egy esetleges nukleáris katasztrófariadó hallatán? — kérdeztük Jenei Imre alezredestől, a polgári védelem megbízott Békés megyei parancsnokától. A szakember a következőkben foglalta össze a lényeges tudnivalókat: a szabadban, illetve a munkahelyükön tartózkodók azonnal tilalmat. A jódizotóp hatását azután egy országos eső május 9-én kimosta a légkörből. A szennyező anyag ugyanis 2 úton jut a szervezetbe: az egyik kapu a légzés, a másik pedig a táplálék- lánc. Minden óvintézkedés fő célja tehát az, hogy minél kisebb legyen a szervezetbe bejutó sugárterhelés. A megye lakosságát ért sugárhatás nem érte el azt a mértéket, ami akut beavatkozást igényelt volna, és a folyamatos mérések adatai azt mutatják, hogy a sugárhatás következtében vélelmezhető daganatos be- tegségszám-növekedés sem várható. menjenek haza, a jószágot zárják be. Az ajtókat, ablakokat be kell csukni, élelmiszereket letakarni, fóliába burkolni. Étkezésre a konzervek ajánlatosak. Nagyon fontos figyelemmel kísérni a Kossuth rádió, illetve a Ma- gyarTávirati Iroda híreit, közleményeit—és betartani az ismertetett szabályokat, utasításokat, megfogadni a tanácsokat. Az oldalt írta és szerkesztette: Tóth Ibolya. Külön nem jelölt forrásanyagok: WHO-Közlemény; az Európai Nukleáris Társaság dokumentuma.) És akkor mi a teendő?
