Békés Megyei Hírlap, 1996. április (51. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-15 / 88. szám

VENDÉGSÉGBEN 1996. április IS., hétfő Márciusi nyárban Miamiban Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy március 20— 30-áig ismét Speter Erzsébet vendégei voltunk Miamiban. A hagyományosnak számító tíznapos programra Erzsébet asszony a következőket hívta meg: Asbóth Ildikó, a budapesti amerikai konzulátus munkatársa, Bede László, a Csaba Tv szerkesztő-riportere, Bodor Pál publicista, Görgey Gábor író, Kertész János előadóművész, Erős Zoltán, a Színes RTV főszerkesztője, László Balázs volt New York-i főkonzul, Legeza Mária főorvos, Lőkös Zoltán, a Vasárnapi Hírek főszer­kesztője, Miskolczi Miklós, a Kiskegyed főszerkesztője, Mohai Gábor tévébemondó, Moór Marianna színművész, Nagy Imre, a Malév főpilótája és repülési igazgatója, Paróczi Zsuzsanna, a Malév vezető stewardesse, Sas József, a Mikroszkóp Színpad igazgatója, Seregi László, az Operaház balettigazgatója, Tarján Tamás irodalomtörténész, Trunkó Barnabás humo­rista, Zimmermann István sebész főorvos és e sorok írói. A meghívás a feleségeknek, illetve a férjeknek is szólt. A repülőút a tengerentúlra mindig izgalmas. Ezúttal két­szeresen is az. Már jó két órája úton vagyunk Párizsból Miamiba, épp elhagyjuk a szá­razföldet és az óceán fölé érünk, amikor a Boeing 747-es kapitá­nya elnézést kérve bejelenti, micsoda felelőtlenség ez. Még így tanakodunk, az utastérben lévő vetítővásznon megjelenik a gép útvonala, s látjuk, nemsoká­ra újra Párizsban leszünk. A repülőtéren mentőautó várja a beteget (állítólag tüdőembóliát kapott), s tulajdonképpen akkor hogy vissza kell fordulnunk Pá­rizsba, mert súlyos beteg van a gépen... A hír hallatán van, aki falfehérré válik, máson kövér iz- zadtságcseppek jelennek meg, és akad, aki valóban rosszul lesz, mert hisszük is meg nem is. „Biztosan bomba van a gépen” — súgja valaki. Más a bal oldali hajtómű hibájára esküdik, és hallani véli, amint visító hangot ad a turbina. Mindannyian utas­társunkat, Nagy Imrét keressük, mondja már meg az igazi okot. A pilóták nyugalmával kezdi ma­gyarázni, hogy a kapitány felel mindenért, s ha így látja jónak, bizonyára oka van rá. Elvégre egy emberéletről van szó, s kép­zeljük, ha nem fordul vissza, és meghal egy utas, másnap tele lesznek az újságok azzal, hogy hisszük el, hogy nem bombaria­dó vagy géphiba miatt látjuk órákon belül kétszer is a magas­ból az Eiffel-tomyot. * Miami repterén — ahová hat­órás késéssel érkezünk — a fo­gadtatás szokásos: Speter Erzsé­bet ölelő karjai és egy Isten ho­zott! köszöntés. Mindenesetre vendéglátónk is megkönnyeb­bül, amikor végigszámlál mind a harmincnégyünket. Floridában az idő ezúttal zor­dabb, csak 24—26 fok van. Most nem a megszokott szállo­dában lakunk, hanem egy újban, a Newportban táborozunk le. Családias, kedves hely. Progra­munk változatos: látogatás a vi­lág legnagyobb bolhapiacán, a tíz dollárért annyit eszek, Kislány a nagyvilágban Kellemes hangulatú,patinás étteremben ízlelgettük a világ konyhá­inak finomságait, érdekességeit. A Bourbon módra sült csirke és a csokoládés tejberizs között (ez utóbbit Speter Erzsébet egészen eredeti módon lila hagymával kedveli) Mohai Gábor rábukkant egy bájos kislányra, aki felfigyelt magyar szónkra, sőt megismert ben­nünket. —Hogy a csudába ne, amikor Békéscsabán a szomszéd utcában laktunk—kacagott fel Edina, amikor asztalunkhoz lépett. — Hát te, hogy kerültél ilyen távolra a Körös-parti gyümölcs sorról? — Kíváncsiskodtunk. —Szeretem a világot járni, éltem New Yorkban egy híres magyar balerinánál. Amikor úgy éreztem, máshová vágyom, egy magyar ismerős Miamiba hívott. Errefelé rengeteg hazánkfia-lánya él, többnyire a javával találkoztam, mindig felkarolnak. Most én segítek az éttermi menedzser ismerősömnek, cserébe itt élhetek, ismerkedhetem a környékkel. Annyi a látnivaló, hogy az fantaszti­kus! Jártam a papagája majomfarmon, láttam a sztárok otthona­it, utaztam vizitaxival. Evekre lenne szükség ahhoz, hogy megismer­jek minden érdekességet. Itt ünnepeltem a születésnapomat is, a hónap közepén voltam 22 éves... B. Zs. Vásárolni pedig jó... Nem kel! feltétlenül degesz pénztárca ahhoz, hogy az ember lánya kellemesen eltöltsön egy délelőttöt, netán egy egész napot is a számos bevásárlóközpont valamelyikében, a szállodánkhoz közel eső Marshall áruházban, vagy az anyaváros központjában. De jó mulatság a Fort Lauderdale nevű üdülőközpont messze földön híres bolhapiaca, ahová különbusszal látogatunk el. Kilométes sorok kígyóznak a hatalmas tető alatt, fél óra múlva zsong a fejem, harmadszor akarok ugyanabba a sikátorba befor­dulni. Pólók mázsaszám, órák és bizsuk, cipők és táskák, ruhák, farmerok, ingek, nagyestélyik, nyakkendők ezrével, nehéz, édes kölnik illata csap meg, amerikai zászlót lenget a huzat, hot dogot majszol a kopasz félvér hölgy, miközben féláron kínálja a szoknyá­kat. Alkudni illik, lehet is, — amiben Ferencz Magdolna van segítségünkre—így aztán elégedetten roskadunk le a piac közepén álló hatalmas kőépületben az egyik apró asztalkához. Papírtálcá­ról sült krumplit majszolunk tintahallal, miközben szemrevételez­zük az artistanő hibátlan alakját. A csarnok középpontjában ugyan­is hamisítatlan, hatalmas cirkuszi porondon folyik a műsor. Minden nap, többször is. A következőprodukció légtornászainak a galériá­ról drukkolunk, a millió elegáns üzlet böngészése közben le-lepil- lantva. A szaltó és az arany nyakék ára láttán egyaránt felszisszen az ember lánya. A ,,vásárfia’’ pedig a buszon kerül elő, útban vissza a szállo­dánkba : Erzsébet maréknyi nyakkendő között válogatva név szerint szólítja a férfiakat. Kihez milyen minta illik, azt kapja: kottásat, kiscsibéset, dollárokkal ékeset, keresztrejtvényeset, betűsei. A fiúk sem maradnak adósak: pár nap múlva, a Henry-partin egy alkal­mas pillanatban egyszerre feliálnak, és megkötik az ajándék nyak- ravalót. amennyi belém fér (vendéglá­tónk költségére) című, egyéb­ként magyar tulajdonos kezén lévő étteremben, sétahajózás, látogatás egy hipermodern be­vásárlóközpontban, kannibál­parti az óceán fölött, vagyis grillcsirkéket szaggatunk dara­bokra amúgy kannibál módra, hozzá áfonyával töltött pala­csintát majszolunk, mindezt fi­nom sörrel öntözzük — ezt már nem annyira kannibál módra... * Tíznapos programunk csúcs­pontja a Henry-parti, amit Er­hogy amit csinál, ahhoz nálunk húsz ember kellene. Tizenöt ló­gatná a lábát; a többi öt összeke­verné az egészet... A partinak szertartása van. Fotózással kezdődik, először egy közös kép készül, utána Er­zsébet — miután a saját maga által írt strófákkal bemutatja vendégeit — minden párhoz odalép, és velük együtt fényképezkedik. Aztán jön a va­csora: fejtett bableves, vad rizzsel töltött csirke édeskrump­lival, madártej. S hozzá a ma­gyar italok: a magunk cipelte Könyv igen, film nem Plénum előtt elhangzott, hogy Bodor Pál filmet szeretne készíteni Speter Erzsébetről. A bejelentés a meglepetés erejével hatott magá­ra Erzsébet asszonyra is. Nem értette a dolgot, hiszen őhárom évvel ezelőtt — többek ajánlatát visszautasítva — a jeles publicistát, Bodor Pált bízta meg a róla szóló könyv megírásával. Többórás hangfelvétel készült, ugyanis amikor Speter Erzsébet Budapesten járt, alkalmat talált arra, hogy szalagra mondja életét. Ismeretsé­gük -— lévén mindketten erdélyiek — több évtizedes, Bodor Pál ismerte Erzsébet első férjét, Sucu román herceget, környezetét, és természetesen az adott történelmi időszakot is. Izgalmas feladat tehát a könyv megírása, és Erzsébet asszony ehhez ragaszkodik. Mint mondta, a filmmel nem ért egyet, nem vállal benne szereplést, ahhoz pedig nem járul hozzá, hogy más játssza el az ő szerepét. Hangsúlyozta, egyéniségétől távol áll, hogy róla filmet készítsenek, és abban ő „sztárként" szerepeljen. A könyv az más, az dokumen­tum értékű , és ahogyan ő mondta, kedvére való. Erzsébet végül örömmel újságolta, hogy augusztusra elkészül a könyv. zsébet asszony elhunyt férje em­lékére rendez minden évben. A partin — amelyen részt vett Miami polgármestere, helyette­se és több New York-i magyar vendég — a legnagyobb elegan­cia dukál, a hölgyek estélyiben, a férfiak szmokingban. Az omega alakú asztal díszítése ku­riózum, Erzsébet asszony keze munkája. Két napot és egy fél éjszakát dolgozott rajta. Bámu­latos az energiája, munkabírása. Mindent egymaga végez, s néha tréfás-komolyán mondjuk neki, Törley pezsgő és a kedvenc, a Kőbányai világos. Már épp ide­je, hogy kezdetét vegye a műsor, Sas József rendezésében.. A szállodaigazgató (vagy száz ki­lós, megtermett férfi) az első szám: mini szoknyában, görkor­csolyában libben elénk, kö­szöntve a Henry-parti résztve­vőit. Azután az ültetési rend sze­rint következünk, s a lényeg, hogy mindenki mást csinál, mint ami a hivatása, és semmi ko­molykodás. Elképzelhetik, mit összebohóckodunk. Egy szusz­Miskolczi Miklós a Kiskegyed főszerkesztője, a „kapitány ” „Csókolj meg, én magyar vagyok” Speter Erzsébet fellépő ruhája a Henry-partin Pályázat egy jó szlogenre Miami, amelynek közismerten kellemesflórája és faunája az Atlanti Óceánnak erre a partszakaszára csábítja a sztárokat, filmeseket, siker- és pénzembereket egyaránt. — Akinek itt lakása van, mégis máshová megy nyaralni, élni, meg sem érdemli ezt az otthonát— nevet fel Erzsébet. —Azt azért soha el nem felejtem, hogy a Békés megyei emberek milyen sok szavazatot küldtek s ezzel nagy részük volt abban, hogy az Erzsébet- díj szavazatai az egekig ugrottak. Szeretem a társaságom és hálás vagyok, amikor engem simogatnak, kényeztetnek. Olyan vagyok, mint egy macska, ha engem dédelgetnek, ,/elpúposodok, dorombo­lok” , hogy még jobban érezzem. Sosem rejtettem véka alá a koro­mat, akkor sem, amikor már 68, 70 éves múltam. Hetvenhét és hetvennyolc éves koromra mindig tudtam egy-egy szlogent kitalál­ni, voltam „két-hetes” és mondtam: „azt a hét meg a nyolcát!”. A 80-ikra nagyon bánom, de semmit nem találtam. A nyolcvanegye­dikbe indulok, kell egy jó szlogen. Pályázatot hirdetek! Máris gondolkozhatnak az emberek egy találó mondáson erre a születés­napomra. Bede Zsóka ra nem is tudjuk le, két részletben adjuk elő magunkat. A slusszpo­én: sztriptíz magyar módra Speter Erzsébet előadásában. Ugye, kí­váncsiak, milyen volt és meddig vetkőzött? Nos, remek, és úgy sztrip 8—9 táján megállt. Jót de­rülhetett Henry odafönt, valame­lyik bárányfelhőn... mermann doktor a kézvisszavar- rás technikájáról vagy Nagy Imre a legújabb Boeing-komputeréről, hanem magával ragad két nagy­tudású ember szinte gyermeki ra­jongása egy másik tudományért. Vannak, akik anekdotáznak, haj­dani nagy színészek emlékeit idé­zik fel, megint mások csak élve­Interjú a fedélzeten Mit lehet csinálni egy tízórás repülőúton? (Hacsak nem fordulunk vissza...) Például interjút Sas Józseffel. Egymás mellett ülünk a gépen, így adódik a lehetőség. —Hogy tetszett a Henry-parti a rendezőnek? —Szerintem az utóbbi évek legsikeresebb pártiján vettünk részt. A közel háromórás műsor változatos, szórakoztató volt. Én még így mókázni nem láttam a társaságot. Egyébként az egész program kitűnő volt, köszönet érte. —Az Erzsébet-díj hiánya azért beárnyékolta jókedvünket. Van-e esély, hogy újra visszatér? — Én az egyik legrangosabb művészeti elismerésnek tekintem ma is az Erzsébet-díjat, és nagyon sajnálom, hogy kicsinyeskedők erre a sorsra juttatták. Ugyanakkor bízom benne, és most esélyt is látok arra, hogy ismét visszatérjen. Természetesen állami garanciá­val, hiszen áz alapító állami intézménnyel, bankkal kötött megálla­podást — amit az egyoldalúan felrúgott —, és felújítása is csak eredeti formában képzelhető el. Remélem, mielőbb és tartósan. Sokan szurkolunk érte. —Mikor láthatjuk Sas Józsefet Békéscsabán ? — Amikor meghívnak. * Sokan kérdezték, milyen volt a társaság, humorizál-e Sas József a strandon, szerepet játszik-e Moór Marianna, drámát ír-e Görgey Gábor (valódi utóneve Artúr, és dédunokája a legendás 48-as hadvezérnek), filozofál-e Tarján Tamás? Elöljáróban annyit, tessenek elképzelni egy csoportot, amely tíznapos floridai szabadságra áll össze. Ebből adó­dik, hogy lazák, nem viselked­nek, magánemberként vannak je­len, és nagyon kellemesek. Egy­szer tanúi vagyunk a sebész főorvos és a főpilóta beszélgeté­sének. Olyan csodálattal teli érdeklődést tanúsítanak egymás szakmája iránt, hogy nem is arra figyelünk, mit mond Zim­zik, hogy újra együtt vagyunk. Erzsébet asszony egyébként jó érzékkel válogatja össze csapatát, italozót, összeférhetetlent nem tűr meg maga körül. A mostani csapatban néhány új ember volt, akik nagyszerűen beilleszkedtek, és új színfoltot is jelentettek. * A buszban, úton a repülőtér felé, Erős Zoltán emelkedik szólásra Erzsébet asszony megbízásából. A rá jellemző humorral tudatja: meg van velünk elégedve, és re­méli, mi is ővele. Ha igen, akkor „jövőre veletek ugyanitt!” Már hogyne lennénk megelé­gedve... Mi mégis úgy köszö- nünkjel, viszontlátásra újra Bé­késcsabán! Seleszt Ferenc, Tóth Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents