Békés Megyei Hírlap, 1996. április (51. évfolyam, 77-100. szám)
1996-04-15 / 88. szám
VENDÉGSÉGBEN 1996. április IS., hétfő Márciusi nyárban Miamiban Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy március 20— 30-áig ismét Speter Erzsébet vendégei voltunk Miamiban. A hagyományosnak számító tíznapos programra Erzsébet asszony a következőket hívta meg: Asbóth Ildikó, a budapesti amerikai konzulátus munkatársa, Bede László, a Csaba Tv szerkesztő-riportere, Bodor Pál publicista, Görgey Gábor író, Kertész János előadóművész, Erős Zoltán, a Színes RTV főszerkesztője, László Balázs volt New York-i főkonzul, Legeza Mária főorvos, Lőkös Zoltán, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője, Miskolczi Miklós, a Kiskegyed főszerkesztője, Mohai Gábor tévébemondó, Moór Marianna színművész, Nagy Imre, a Malév főpilótája és repülési igazgatója, Paróczi Zsuzsanna, a Malév vezető stewardesse, Sas József, a Mikroszkóp Színpad igazgatója, Seregi László, az Operaház balettigazgatója, Tarján Tamás irodalomtörténész, Trunkó Barnabás humorista, Zimmermann István sebész főorvos és e sorok írói. A meghívás a feleségeknek, illetve a férjeknek is szólt. A repülőút a tengerentúlra mindig izgalmas. Ezúttal kétszeresen is az. Már jó két órája úton vagyunk Párizsból Miamiba, épp elhagyjuk a szárazföldet és az óceán fölé érünk, amikor a Boeing 747-es kapitánya elnézést kérve bejelenti, micsoda felelőtlenség ez. Még így tanakodunk, az utastérben lévő vetítővásznon megjelenik a gép útvonala, s látjuk, nemsokára újra Párizsban leszünk. A repülőtéren mentőautó várja a beteget (állítólag tüdőembóliát kapott), s tulajdonképpen akkor hogy vissza kell fordulnunk Párizsba, mert súlyos beteg van a gépen... A hír hallatán van, aki falfehérré válik, máson kövér iz- zadtságcseppek jelennek meg, és akad, aki valóban rosszul lesz, mert hisszük is meg nem is. „Biztosan bomba van a gépen” — súgja valaki. Más a bal oldali hajtómű hibájára esküdik, és hallani véli, amint visító hangot ad a turbina. Mindannyian utastársunkat, Nagy Imrét keressük, mondja már meg az igazi okot. A pilóták nyugalmával kezdi magyarázni, hogy a kapitány felel mindenért, s ha így látja jónak, bizonyára oka van rá. Elvégre egy emberéletről van szó, s képzeljük, ha nem fordul vissza, és meghal egy utas, másnap tele lesznek az újságok azzal, hogy hisszük el, hogy nem bombariadó vagy géphiba miatt látjuk órákon belül kétszer is a magasból az Eiffel-tomyot. * Miami repterén — ahová hatórás késéssel érkezünk — a fogadtatás szokásos: Speter Erzsébet ölelő karjai és egy Isten hozott! köszöntés. Mindenesetre vendéglátónk is megkönnyebbül, amikor végigszámlál mind a harmincnégyünket. Floridában az idő ezúttal zordabb, csak 24—26 fok van. Most nem a megszokott szállodában lakunk, hanem egy újban, a Newportban táborozunk le. Családias, kedves hely. Programunk változatos: látogatás a világ legnagyobb bolhapiacán, a tíz dollárért annyit eszek, Kislány a nagyvilágban Kellemes hangulatú,patinás étteremben ízlelgettük a világ konyháinak finomságait, érdekességeit. A Bourbon módra sült csirke és a csokoládés tejberizs között (ez utóbbit Speter Erzsébet egészen eredeti módon lila hagymával kedveli) Mohai Gábor rábukkant egy bájos kislányra, aki felfigyelt magyar szónkra, sőt megismert bennünket. —Hogy a csudába ne, amikor Békéscsabán a szomszéd utcában laktunk—kacagott fel Edina, amikor asztalunkhoz lépett. — Hát te, hogy kerültél ilyen távolra a Körös-parti gyümölcs sorról? — Kíváncsiskodtunk. —Szeretem a világot járni, éltem New Yorkban egy híres magyar balerinánál. Amikor úgy éreztem, máshová vágyom, egy magyar ismerős Miamiba hívott. Errefelé rengeteg hazánkfia-lánya él, többnyire a javával találkoztam, mindig felkarolnak. Most én segítek az éttermi menedzser ismerősömnek, cserébe itt élhetek, ismerkedhetem a környékkel. Annyi a látnivaló, hogy az fantasztikus! Jártam a papagája majomfarmon, láttam a sztárok otthonait, utaztam vizitaxival. Evekre lenne szükség ahhoz, hogy megismerjek minden érdekességet. Itt ünnepeltem a születésnapomat is, a hónap közepén voltam 22 éves... B. Zs. Vásárolni pedig jó... Nem kel! feltétlenül degesz pénztárca ahhoz, hogy az ember lánya kellemesen eltöltsön egy délelőttöt, netán egy egész napot is a számos bevásárlóközpont valamelyikében, a szállodánkhoz közel eső Marshall áruházban, vagy az anyaváros központjában. De jó mulatság a Fort Lauderdale nevű üdülőközpont messze földön híres bolhapiaca, ahová különbusszal látogatunk el. Kilométes sorok kígyóznak a hatalmas tető alatt, fél óra múlva zsong a fejem, harmadszor akarok ugyanabba a sikátorba befordulni. Pólók mázsaszám, órák és bizsuk, cipők és táskák, ruhák, farmerok, ingek, nagyestélyik, nyakkendők ezrével, nehéz, édes kölnik illata csap meg, amerikai zászlót lenget a huzat, hot dogot majszol a kopasz félvér hölgy, miközben féláron kínálja a szoknyákat. Alkudni illik, lehet is, — amiben Ferencz Magdolna van segítségünkre—így aztán elégedetten roskadunk le a piac közepén álló hatalmas kőépületben az egyik apró asztalkához. Papírtálcáról sült krumplit majszolunk tintahallal, miközben szemrevételezzük az artistanő hibátlan alakját. A csarnok középpontjában ugyanis hamisítatlan, hatalmas cirkuszi porondon folyik a műsor. Minden nap, többször is. A következőprodukció légtornászainak a galériáról drukkolunk, a millió elegáns üzlet böngészése közben le-lepil- lantva. A szaltó és az arany nyakék ára láttán egyaránt felszisszen az ember lánya. A ,,vásárfia’’ pedig a buszon kerül elő, útban vissza a szállodánkba : Erzsébet maréknyi nyakkendő között válogatva név szerint szólítja a férfiakat. Kihez milyen minta illik, azt kapja: kottásat, kiscsibéset, dollárokkal ékeset, keresztrejtvényeset, betűsei. A fiúk sem maradnak adósak: pár nap múlva, a Henry-partin egy alkalmas pillanatban egyszerre feliálnak, és megkötik az ajándék nyak- ravalót. amennyi belém fér (vendéglátónk költségére) című, egyébként magyar tulajdonos kezén lévő étteremben, sétahajózás, látogatás egy hipermodern bevásárlóközpontban, kannibálparti az óceán fölött, vagyis grillcsirkéket szaggatunk darabokra amúgy kannibál módra, hozzá áfonyával töltött palacsintát majszolunk, mindezt finom sörrel öntözzük — ezt már nem annyira kannibál módra... * Tíznapos programunk csúcspontja a Henry-parti, amit Erhogy amit csinál, ahhoz nálunk húsz ember kellene. Tizenöt lógatná a lábát; a többi öt összekeverné az egészet... A partinak szertartása van. Fotózással kezdődik, először egy közös kép készül, utána Erzsébet — miután a saját maga által írt strófákkal bemutatja vendégeit — minden párhoz odalép, és velük együtt fényképezkedik. Aztán jön a vacsora: fejtett bableves, vad rizzsel töltött csirke édeskrumplival, madártej. S hozzá a magyar italok: a magunk cipelte Könyv igen, film nem Plénum előtt elhangzott, hogy Bodor Pál filmet szeretne készíteni Speter Erzsébetről. A bejelentés a meglepetés erejével hatott magára Erzsébet asszonyra is. Nem értette a dolgot, hiszen őhárom évvel ezelőtt — többek ajánlatát visszautasítva — a jeles publicistát, Bodor Pált bízta meg a róla szóló könyv megírásával. Többórás hangfelvétel készült, ugyanis amikor Speter Erzsébet Budapesten járt, alkalmat talált arra, hogy szalagra mondja életét. Ismeretségük -— lévén mindketten erdélyiek — több évtizedes, Bodor Pál ismerte Erzsébet első férjét, Sucu román herceget, környezetét, és természetesen az adott történelmi időszakot is. Izgalmas feladat tehát a könyv megírása, és Erzsébet asszony ehhez ragaszkodik. Mint mondta, a filmmel nem ért egyet, nem vállal benne szereplést, ahhoz pedig nem járul hozzá, hogy más játssza el az ő szerepét. Hangsúlyozta, egyéniségétől távol áll, hogy róla filmet készítsenek, és abban ő „sztárként" szerepeljen. A könyv az más, az dokumentum értékű , és ahogyan ő mondta, kedvére való. Erzsébet végül örömmel újságolta, hogy augusztusra elkészül a könyv. zsébet asszony elhunyt férje emlékére rendez minden évben. A partin — amelyen részt vett Miami polgármestere, helyettese és több New York-i magyar vendég — a legnagyobb elegancia dukál, a hölgyek estélyiben, a férfiak szmokingban. Az omega alakú asztal díszítése kuriózum, Erzsébet asszony keze munkája. Két napot és egy fél éjszakát dolgozott rajta. Bámulatos az energiája, munkabírása. Mindent egymaga végez, s néha tréfás-komolyán mondjuk neki, Törley pezsgő és a kedvenc, a Kőbányai világos. Már épp ideje, hogy kezdetét vegye a műsor, Sas József rendezésében.. A szállodaigazgató (vagy száz kilós, megtermett férfi) az első szám: mini szoknyában, görkorcsolyában libben elénk, köszöntve a Henry-parti résztvevőit. Azután az ültetési rend szerint következünk, s a lényeg, hogy mindenki mást csinál, mint ami a hivatása, és semmi komolykodás. Elképzelhetik, mit összebohóckodunk. Egy szuszMiskolczi Miklós a Kiskegyed főszerkesztője, a „kapitány ” „Csókolj meg, én magyar vagyok” Speter Erzsébet fellépő ruhája a Henry-partin Pályázat egy jó szlogenre Miami, amelynek közismerten kellemesflórája és faunája az Atlanti Óceánnak erre a partszakaszára csábítja a sztárokat, filmeseket, siker- és pénzembereket egyaránt. — Akinek itt lakása van, mégis máshová megy nyaralni, élni, meg sem érdemli ezt az otthonát— nevet fel Erzsébet. —Azt azért soha el nem felejtem, hogy a Békés megyei emberek milyen sok szavazatot küldtek s ezzel nagy részük volt abban, hogy az Erzsébet- díj szavazatai az egekig ugrottak. Szeretem a társaságom és hálás vagyok, amikor engem simogatnak, kényeztetnek. Olyan vagyok, mint egy macska, ha engem dédelgetnek, ,/elpúposodok, dorombolok” , hogy még jobban érezzem. Sosem rejtettem véka alá a koromat, akkor sem, amikor már 68, 70 éves múltam. Hetvenhét és hetvennyolc éves koromra mindig tudtam egy-egy szlogent kitalálni, voltam „két-hetes” és mondtam: „azt a hét meg a nyolcát!”. A 80-ikra nagyon bánom, de semmit nem találtam. A nyolcvanegyedikbe indulok, kell egy jó szlogen. Pályázatot hirdetek! Máris gondolkozhatnak az emberek egy találó mondáson erre a születésnapomra. Bede Zsóka ra nem is tudjuk le, két részletben adjuk elő magunkat. A slusszpoén: sztriptíz magyar módra Speter Erzsébet előadásában. Ugye, kíváncsiak, milyen volt és meddig vetkőzött? Nos, remek, és úgy sztrip 8—9 táján megállt. Jót derülhetett Henry odafönt, valamelyik bárányfelhőn... mermann doktor a kézvisszavar- rás technikájáról vagy Nagy Imre a legújabb Boeing-komputeréről, hanem magával ragad két nagytudású ember szinte gyermeki rajongása egy másik tudományért. Vannak, akik anekdotáznak, hajdani nagy színészek emlékeit idézik fel, megint mások csak élveInterjú a fedélzeten Mit lehet csinálni egy tízórás repülőúton? (Hacsak nem fordulunk vissza...) Például interjút Sas Józseffel. Egymás mellett ülünk a gépen, így adódik a lehetőség. —Hogy tetszett a Henry-parti a rendezőnek? —Szerintem az utóbbi évek legsikeresebb pártiján vettünk részt. A közel háromórás műsor változatos, szórakoztató volt. Én még így mókázni nem láttam a társaságot. Egyébként az egész program kitűnő volt, köszönet érte. —Az Erzsébet-díj hiánya azért beárnyékolta jókedvünket. Van-e esély, hogy újra visszatér? — Én az egyik legrangosabb művészeti elismerésnek tekintem ma is az Erzsébet-díjat, és nagyon sajnálom, hogy kicsinyeskedők erre a sorsra juttatták. Ugyanakkor bízom benne, és most esélyt is látok arra, hogy ismét visszatérjen. Természetesen állami garanciával, hiszen áz alapító állami intézménnyel, bankkal kötött megállapodást — amit az egyoldalúan felrúgott —, és felújítása is csak eredeti formában képzelhető el. Remélem, mielőbb és tartósan. Sokan szurkolunk érte. —Mikor láthatjuk Sas Józsefet Békéscsabán ? — Amikor meghívnak. * Sokan kérdezték, milyen volt a társaság, humorizál-e Sas József a strandon, szerepet játszik-e Moór Marianna, drámát ír-e Görgey Gábor (valódi utóneve Artúr, és dédunokája a legendás 48-as hadvezérnek), filozofál-e Tarján Tamás? Elöljáróban annyit, tessenek elképzelni egy csoportot, amely tíznapos floridai szabadságra áll össze. Ebből adódik, hogy lazák, nem viselkednek, magánemberként vannak jelen, és nagyon kellemesek. Egyszer tanúi vagyunk a sebész főorvos és a főpilóta beszélgetésének. Olyan csodálattal teli érdeklődést tanúsítanak egymás szakmája iránt, hogy nem is arra figyelünk, mit mond Zimzik, hogy újra együtt vagyunk. Erzsébet asszony egyébként jó érzékkel válogatja össze csapatát, italozót, összeférhetetlent nem tűr meg maga körül. A mostani csapatban néhány új ember volt, akik nagyszerűen beilleszkedtek, és új színfoltot is jelentettek. * A buszban, úton a repülőtér felé, Erős Zoltán emelkedik szólásra Erzsébet asszony megbízásából. A rá jellemző humorral tudatja: meg van velünk elégedve, és reméli, mi is ővele. Ha igen, akkor „jövőre veletek ugyanitt!” Már hogyne lennénk megelégedve... Mi mégis úgy köszö- nünkjel, viszontlátásra újra Békéscsabán! Seleszt Ferenc, Tóth Ibolya
