Békés Megyei Hírlap, 1996. április (51. évfolyam, 77-100. szám)
1996-04-15 / 88. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1996. április 15., hétfő Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük a „megélhetési” bűnözésről? Rövidesen változik a rokkantsági fok elbírálása A rehabilitáció nálunk bizony nem túl hatásos Sulcz Pálné, 50 éves, kaszaperi munkanélküli: — Sajnos az emberek megélhetési lehetősége egyre nehezebb. Biztos van, aki valóban azért lop, mert nem tudja megvenni a drága élelmiszert, de a legtöbb betörőt ma még a bűnözési szándék vezeti. Falunkban is megszaporodtak a betörések, legutóbb a polgármesteri hivatalt sem kímélték. Másrészt, aki télire hazavisz egy kis kocsi gallyat, hogy legyen mivel fűteni, az sajnálatos dolog, ám egy egész fasort vagy erdőrészt kivágni? Az már haszonszerzés. Szerintem kicsi a felderítési arány és nem eléggé büntetik meg a tetteseket. Matekból jeles A TIT Körösök Vidéke Egyesület a békéscsabai Achim L. András Általános Iskolában rendezte meg a közelmúltban a XXV. Országos Kalmár László Matematika Verseny megyei döntőjét. A mintegy 400 résztvevő hat korcsoportban mérte össze tudását. A legeredményesebben a következő tanulók szerepeltek: harmadik osztályban Kozák Ferenc (Békéscsaba, 3-as iskola), negyedik osztályban Gyurkó Tamás (Mezőkovácsháza, 1-es iskola/, ötödikben Kádas Andrea (Békéscsaba, 10-es iskola), hatodikban Szin Mónika (Szarvas, 2-es iskola), hetedikben Galla Norbert (Szarvas, 2-es iskola), nyolcadikban Dénes Attila (Békéscsaba, Áchim L. András iskola). A verseny szponzora a BUSZESZ Rt. volt. (m) Fekete Tibor, 20 éves, végegyházi munkanélküli: — Tapasztalom, hogy egyre több a létminimum alatt élők száma. Felénk különösen az etnikumnál jelentkezik a gond, ahol egy családban sok éhes szájat kell etetni. Sokszor kéregetésből, guberálásból tartják fenn magukat. A „lecsúszás” veszélye egyre gyakoribb. Ez nagyon rossz dolog, amellyel nehéz együtt élni. Ha valakinek a tulajdonát viszik el, az nem helyes, és büntetni kell. Túl gyenge a törvény, mert sok kiskaput, kibúvót hagy. Falunkban nincs is olyan lakás, ahová ne törtek volna be. És állítom: nem csak az éhezők! Punyi András, 55 éves, magyar- bánhegyesi nyugdíjas: —- Ä megélhetési bűnözést nem tartom jogosnak, de sajnos vannak olyanok, akik ebből élnek. Kifigyelik az idős, egyedülálló embereket és kirabolják. A múltkor egy néninek a tyúkjait vitték el. Ne mondja senki, hogy ez a megélhetéshez kellett!? Néhány éve alig volt egy-két kutya a faluban, most több ezer a számuk, és zömében vérengző ebek. így védik magukat az emberek. Néhány szál tűzrevaló nem számít, de másnak a tulajdonát ne bántsa senki. Mindenki fél, kevés a rendőr és nem elég hathatós a törvénykezés. Itt kezdődik a baj! Szűcs Sándorné, 44 éves, reformátuskovácsházi óvónő: — Aki valóban a megélhetésért lop, azt nem tudom annyira elítélni. A legjobb lenne, ha nem kerülne ilyesmire sor, nem lenne rákényszerítve senki. Az országban azonban magasabb szinteken is csalnak, kétes üzleteket körnek. A kisember miért lenne kivétel? Szerintem még nem veszélyes ez a dolog annyira, hogy ne lehetne megoldást találni. Központilag okosabb szociális intézkedésekre lenne szükség, hogy legalább valami minimális választási lehetőség maradjon. Mert a megelőzés fontosabb, mint a baj kezelése. H. M. FOTÓ: SUCH TAMÁS Kökény Mihálytól, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkárától tudjuk, hogy a rokkantnyugdíjak kifizetését nem a nyugdíjbiztosítás, hanem az egészségbiztosítás költségvetéséből fedezik. A liberális elbíráláson a rokkantsági nyugdíj feltételrendszerén változtatni kell, szigorítva az ellenőrzést. A tárca elképzelései szerint a rokkantnyugdíjas- létet kevésbé vonzóvá kell tenni, mert a foglalkoztatáspolitikai és szociális problémákat nem így kell megoldani. Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgá- tóság igazgatója évek óta foglalkozik a nyugdíjreformmal, annak különböző részkérdéseivel. Érvénybe lépő új jogszabályokról szóló konkrét tájékoztatót még ő sem tud mondani. Az elveket, az elképzeléseket ismeri és a változtatás szükségességének fontosságában bizonyos a rokkantság elbírálásánál is: — Átmeneti járadékos vagy rendszeres szociális járadékos lehet a 67 százalékot el nem ért csökkent munkaképességű. Az átmeneti járadékosok a nyugdíjkorhatárhoz közel álA napokban a mezőkovácsházi polgármester néhány munkatársával és egy videóssal körbejárta a várost és felvételt készítettek a közterületekről, utcákról. Mi célból? — kérdeztük. — Tényszerű felvételekkel szeretnénk bemutatni a helyi televízión keresztül a lakosságnak, hogy az itt lakók valójában hogyan őrzik környezetünk tisztaságát — mondta a polgármester. — Az utóbbi időben nagy erőfeszítéseket teszünk ugyanis a parkok, a terek, az utcák parkosítására, rendezésére, amelyek pénzbe kerülnek. A felvételen lók, míg a rendszeres járadékosok a fiatalabbak közül kerülnek ki. Akkor jár az ilyen ellátás, ha ez az ember nem rehabilitálható. Ha teljes munkaidőben dolgozik, egy egészséges embernek megfelelő munkahelyen vagy ugyanott, ahol korábban, akkor az ellátási jogosultsága megszűnik. A 67 százalékos rokkantságin lévők ellátásának is jogi feltétele, hogy ugyanannyi bérért, ugyanolyan munkahelyen ne dolgozzanak, mert ez így meglehetősen visszás helyzet. Nevetséges lenne, hogy valaki felveszi a rokkantsági nyugdíjat és ugyanakkor teljes értékű munkát képes végezni. Az egész rokkantsági nyugdíj- rendszert és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását, mindezek minősítésének átalakítását a keresetveszteség oldaláról kell értékelni (mennyiben csökkenhet a kereset) és erre ráfűzni egy korrekt orvosi elbírálási rendszert. Ehhez kapcsolódnia kellene a rehabilitációnak, amely nálunk bizony nem túl hatásos és a munkaerőpiacon is esélytelenebbek a rehabilitáltak. B. Zs. jól látható, hogy maguk az állampolgárok milyen értékítélettel szemlélik, védig a saját környezetüket. Sajnos vannak szomorú tapasztalataink is: sok az illegális szemétlerakó, másrészt éppen a főtéren néhány napja kiültetett díszfákból és díszcserjékből elveszett 25 ezer forint értékű növényzet. Ezzel a videó-bejátszással is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy mindenki tegyen meg mindent a közvetlen környezete szépítéséért és védelméért, becsüljük meg értékeinket. (h. m.) A norvégiai útiterv valóra vált Mint arról 1995 májusában lapunk tájékoztatta az olvasókat, Lipták Magdolna még csak tervezhette azt, hogy eljut Norvégiába, kéthetes tanulmányútra lovasterápiát tanulni. Az út valóra vált, mert támogatókat talált. Szeverényi Pál (volt önkormányzati képviselő, 1994), dr. Ferenczv Attila (Fidesz önkormányzati képviselő), Hanő Miklós (FKGP ön- kormányzati képviselő), Tóthné Tóbiás Judit, Hégelvné Belicza Márta, Rozgonyi Zoltán, Farkas Eva, Zeman Ferenc, Zuba János, valaminta BOMA Gmk. és az MSZP békési szervezete szponzorálta az utat Lipták Magdolna Mary Best Granly gyógytornász meghívására érkezett arra a norvég farmra, ahol mozgás- és értelmi fogyatékos gyermekeket és felnőtteket lova- goltatnak. A költségeket Norvégiában a társadalombiztosítás finanszírozza. Ezen a farmon hetente tíz lóval nyolcvan főt lovagoltatnak. A kint eltöltött két hét nagyon hasznos volt, hiszen szakembertől a gyakorlatban tanulhatta meg a gyógylova- goltatást. Lipták Magdolna és férje, Pribojszki László 1993-ban kezdte el mozgássérült gyermekek lovagoltatását, 1994 elején alakították meg a CAVALLO Lovas Klubot, melynek jelenleg húsz tagja van. Hetente kétszer járnak a békéscsabai egészségügyi gyermekotthonba mozgás- és értelmi fogyatékos gyermeket lova- goltatni, a lovasiskolába mintegy húsz gyermeket visznek ki szüleik gyógylovagoltatásra.-— Miért vállalták ezt a nehéz feladatot? — Eddigi tapasztalataink alapján bebizonyosodott, hogy egyes beteg gyermekek — mozgássérült, hyperaktív — gyógy- lovagoltatása során állapotuk látványosan és eredményesen javul. — Hogyan tudják fenntartani a klubot? — Sajnos, az egészségbiztosítás nem finanszírozza ezt a tevékenységet, mint Norvégiában, bár erre nagy szükség lenne. A pályázaton nyert összegek csak töredékét fedezik kiadásainknak. Főleg a lovak takarmányozására kellene anyagi támogatás. (Akinek módjában áll a C A VALLO Lovas Klub támogatása, befizetését az OTP 11733003- 20093408 számlaszámra teheti meg.) Dóczi Magdolna Videofelvétel a szeméthegyekről A köztársasági elnökkel a fáraók országában (1.) A piramisok Egyiptom jelképei Göncz Árpád megkoszorúzza az ismeretlen katona sírját a szerző felvétele A világ legrégibb, s egyben legnagyobb monumentális építményei, az ezüstös sárga sivatag, valamint az olajbamán hömpölygő óriás folyó, a Nílus között emelkednek az ég felé. Az itt lakók szóvirágos nyelvén egyszerűen a „fáraók hegyeinek”, a világban „csakf piramisoknak neveztetnek. Évezredek óta állnak helyükön, óriás őrszemként vigyázzák, kémlelik a tájat, a sivatagot, miközben az évszázadok során emberek milliói tették meg, fáradtságot nem kímélve, a hozzájuk vezető utat. S mindannyian döbbenten álltak meg előttük, mindannyian fejüket csóválva kérdezték: annyi évezreddel ezelőtt hogyan juthatott bárkinek is az eszébe, hogy ennyi hatalmas sziklatömböt ilyen magasra halmozzon? Ezek a piramisok, Egyiptom jelképei, ahol Napóleon —- fél évezreddel megfiatalítva az építmények korát — szállóigévé vált mondással buzdította fegyvereseit „Katonák! Negyven évszázad tekint le rátok!’’ Észak-Afrika legnépesebb — a becslések szerint lakossága több mint 65 millió, s évente legalább egy millióval gyarapszik— országa az Egyiptomi Arab Köztársaság. A közelmúltban ebbe, a hazánknál több mint tízszer nagyobb, s 1922. február 28-án függetlenné vált, 26 kormányzóságra tagolódott országba látogatott Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, s kíséretében Kuncze Gábor belügyminiszter, Dunai Imre, ipari és kereskedelmi miniszter, több tárca államtitkára, valamint szakértője. Kairó, az ország 13 milliós fővárosa Alsó- és Felső Egyiptom érintkezési vonalában, a Nílus völgyében, a hatalmas folyam csatornákkal behálózott, a kezdődő deltavidékén, a sivatag szélén fekszik, hosszú történelmi múltra visszatekintve. Napjainkban is korok, korszakok találkoznak, randevúznak egymással a nyüzsgő fővárosban, mely az ország kimagasló fontosságú politikai, államigazgatási, gazdasági, kereskedelmi és kulturális központja, nagy forgalmú kereskedelmi góca, miközben Észak-Af- rika, mi több, az egész arab világnak legfontosabb városa, a magyarállamfő különrepülőgépével Budapesttől 2 óra 45 percnyi járásra. Bár Kairó több mint ezer éves, a történelmi Egyiptomban fiatalnak számít. Felhőkarcolók övezik a a Nílust, a város folyóját, melyet nagy forgalmú hidak szelnek át. A több sávos sugárutakat és a zegzugos sikátorokat megtöltik a szinte állandóan dudáló autósok, miközben a főváros belvárosában a szamárfogat sem ritkaság. A nők egy része ma már a nyugati divatot követi, magas sarkú cipőben jár, míg mások a hagyományos fekete ruhát és fátyolt viselnek. A férfiak öltönyben, farmerben, vagy éppenséggel gyapotköntösben, az úgynevezett galabíjában — színük egy- egy törzshöz való tartozást jelenti — tolonganak. Az autóbuszokról, villamosokról és trolibuszokról fürtökben lógnak az emberek. Az utakon az összetorlódott gépkocsik csak lépésben vánszorognak — elképesztően súlyos gondokkal küszködik a közlekedés. Minden csupa mozgás és zaj, az itteniek türelmesek, az idegennel szemben—a borravaló reményében — segítőkészek. Télből indultunk, s a nyárban landoltunk, alattunk hagyva hósipkás bérceket, kisebb-na- gyobb szigeteivel a kéklő Adriát, majd a Földközi tenger felett repülve egyszer csak megpillantottuk Afrika partjait, a homoksivatagot. Vendéglátóink percre pontosan kiszámított, zsúfolt programot állítottak össze a magyar delegáció, ezen belül a hat tagú magyar újságíró csoport számára. Áz elnöki palota kertjében, a megérkezést követő percekben Hoszni Mubarak egyiptomi elnök katonai pompával fogadta magyar kollégáját. A parádét követően máris tárgyaló asztalhoz ült a két államférfi, s a két országot érintő kérdések kerültek terítékre. Csak zárójelben jegyzem meg: ez a találkozó volt országaink közös történelmének első elnöki vizitje. Pedig nem túlzás: a magyar-egyiptomi kapcsolatok évszázadokra nyúlnak vissza. Tordy Lajos monográfiája szerint — „Követjárások’’ — már Mátyás király korában gyakoriak voltak a követküldések, a magyar uralkodó meg szerette volna nyerni szövetségeséül az egyiptomi szultánt az akkori közös ellenség, a török birodalom ellen. Egyiptom és Magyarország között 1947-ben jött létre a diplomáciai kapcsolat, mely 1957. óta nagyköveti szintű. Azóta kapcsolataink kiegyensúlyozottak és sokoldalúak, problémáktól mentesek. Mindezek ellenére az utóbbi öt-hat esztendőben fokozatosan csökkent a két ország gazdasági kapcsolata: ’92- ben a magyar export 41,9 millió dollár volt, tavaly ez az összeg alig haladta meg a 25 millió dollárt. Korábban akadtak olyan évek, amikor a magyar export nagysága három számjegyű volt. Á kulturális kapcsolatok kiemelkedő területei Kákossy László, az ELTE professzora által vezetett thébai magyar ásatások. Az ott elért eredmények és feltárt emlékek tovább növelték a magyar egyiptológia nemzetközi tekintélyét. Az említettek csupán egy-egy kapaszkodót jelentenek e sorok írójának, aki élete legnagyobb szakmai élményét élte át Egyiptomban, ahol ezernyi impulzus érte. Egy biztos: ez az ország az, melyet a mérhetetlen gazdagság és a kilátástalan szegénység egyaránt jellemez. Ezt az új, az idén hivatalba lépő kormány is látja és érzékeli, ezért egyik fő célkitűzése, hogy minél hamarabb újabb 4 ezer településre juttassák el a villanyáramot, ami az ottaniak életét könnyítheti. Az érkezés napján, az első megbeszéléseket követően Göncz Árpád és kísérete lerótta kegyeletét az ismeretlen katona emlékművénél és megkoszorúzta az 1981-ben, iszlám szélsőségesek által meggyilkolt Szadat elnök sírját. (Folytatjuk) Szekeres András Az utat támogatta: a Berényi Téglaipari Kft., a Galovicz Kisáruház, a Hidasháti Rt., a Juhos Fotó, a KISOSZ Békés Megyei Szervezete, a Körös-Berettyói Vízgazdálkodási Társulat, a KÓVIZIG, a Közúti Forgalomtechnikai Kft., a Modul Vas- szerkezeti Kft. és a Szerencsejáték Rt. Területi Igazgatósága.