Békés Megyei Hírlap, 1996. április (51. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-15 / 88. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1996. április 15., hétfő Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük a „megélhetési” bűnözésről? Rövidesen változik a rokkantsági fok elbírálása A rehabilitáció nálunk bizony nem túl hatásos Sulcz Pálné, 50 éves, kaszaperi munkanélküli: — Sajnos az emberek megél­hetési lehetősége egyre nehe­zebb. Biztos van, aki valóban azért lop, mert nem tudja meg­venni a drága élelmiszert, de a legtöbb betörőt ma még a bűnö­zési szándék vezeti. Falunkban is megszaporodtak a betörések, legutóbb a polgármesteri hiva­talt sem kímélték. Másrészt, aki télire hazavisz egy kis kocsi gallyat, hogy legyen mivel fűte­ni, az sajnálatos dolog, ám egy egész fasort vagy erdőrészt ki­vágni? Az már haszonszerzés. Szerintem kicsi a felderítési arány és nem eléggé büntetik meg a tetteseket. Matekból jeles A TIT Körösök Vidéke Egyesü­let a békéscsabai Achim L. And­rás Általános Iskolában rendezte meg a közelmúltban a XXV. Or­szágos Kalmár László Matemati­ka Verseny megyei döntőjét. A mintegy 400 résztvevő hat kor­csoportban mérte össze tudását. A legeredményesebben a követ­kező tanulók szerepeltek: harma­dik osztályban Kozák Ferenc (Békéscsaba, 3-as iskola), negye­dik osztályban Gyurkó Tamás (Mezőkovácsháza, 1-es iskola/, ötödikben Kádas Andrea (Békés­csaba, 10-es iskola), hatodikban Szin Mónika (Szarvas, 2-es isko­la), hetedikben Galla Norbert (Szarvas, 2-es iskola), nyolcadik­ban Dénes Attila (Békéscsaba, Áchim L. András iskola). A ver­seny szponzora a BUSZESZ Rt. volt. (m) Fekete Tibor, 20 éves, végegy­házi munkanélküli: — Tapasztalom, hogy egyre több a létminimum alatt élők száma. Felénk különösen az et­nikumnál jelentkezik a gond, ahol egy családban sok éhes szájat kell etetni. Sokszor kéregetésből, guberálásból tart­ják fenn magukat. A „lecsú­szás” veszélye egyre gyako­ribb. Ez nagyon rossz dolog, amellyel nehéz együtt élni. Ha valakinek a tulajdonát viszik el, az nem helyes, és büntetni kell. Túl gyenge a törvény, mert sok kiskaput, kibúvót hagy. Fa­lunkban nincs is olyan lakás, ahová ne törtek volna be. És állítom: nem csak az éhezők! Punyi András, 55 éves, magyar- bánhegyesi nyugdíjas: —- Ä megélhetési bűnözést nem tartom jogosnak, de sajnos vannak olyanok, akik ebből él­nek. Kifigyelik az idős, egyedül­álló embereket és kirabolják. A múltkor egy néninek a tyúkjait vitték el. Ne mondja senki, hogy ez a megélhetéshez kellett!? Né­hány éve alig volt egy-két kutya a faluban, most több ezer a szá­muk, és zömében vérengző ebek. így védik magukat az em­berek. Néhány szál tűzrevaló nem számít, de másnak a tulaj­donát ne bántsa senki. Mindenki fél, kevés a rendőr és nem elég hathatós a törvénykezés. Itt kezdődik a baj! Szűcs Sándorné, 44 éves, refor­mátuskovácsházi óvónő: — Aki valóban a megélheté­sért lop, azt nem tudom annyira elítélni. A legjobb lenne, ha nem kerülne ilyesmire sor, nem lenne rákényszerítve senki. Az ország­ban azonban magasabb szinte­ken is csalnak, kétes üzleteket körnek. A kisember miért lenne kivétel? Szerintem még nem ve­szélyes ez a dolog annyira, hogy ne lehetne megoldást találni. Központilag okosabb szociális intézkedésekre lenne szükség, hogy legalább valami minimális választási lehetőség maradjon. Mert a megelőzés fontosabb, mint a baj kezelése. H. M. FOTÓ: SUCH TAMÁS Kökény Mihálytól, a Népjóléti Minisztérium politikai állam­titkárától tudjuk, hogy a rok­kantnyugdíjak kifizetését nem a nyugdíjbiztosítás, hanem az egészségbiztosítás költségve­téséből fedezik. A liberális el­bíráláson a rokkantsági nyug­díj feltételrendszerén változ­tatni kell, szigorítva az ellenőrzést. A tárca elképzelé­sei szerint a rokkantnyugdíjas- létet kevésbé vonzóvá kell tenni, mert a foglalkoztatáspo­litikai és szociális problémá­kat nem így kell megoldani. Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgá- tóság igazgatója évek óta fog­lalkozik a nyugdíjreformmal, annak különböző részkérdése­ivel. Érvénybe lépő új jogsza­bályokról szóló konkrét tájé­koztatót még ő sem tud mon­dani. Az elveket, az elképzelé­seket ismeri és a változtatás szükségességének fontossá­gában bizonyos a rokkantság elbírálásánál is: — Átmeneti járadékos vagy rendszeres szociális járadékos lehet a 67 százalékot el nem ért csökkent munkaképességű. Az átmeneti járadékosok a nyugdíjkorhatárhoz közel ál­A napokban a mezőkovácsházi polgármester néhány munkatár­sával és egy videóssal körbejárta a várost és felvételt készítettek a közterületekről, utcákról. Mi célból? — kérdeztük. — Tényszerű felvételekkel szeretnénk bemutatni a helyi te­levízión keresztül a lakosság­nak, hogy az itt lakók valójában hogyan őrzik környezetünk tisz­taságát — mondta a polgármes­ter. — Az utóbbi időben nagy erőfeszítéseket teszünk ugyanis a parkok, a terek, az utcák parko­sítására, rendezésére, amelyek pénzbe kerülnek. A felvételen lók, míg a rendszeres járadé­kosok a fiatalabbak közül ke­rülnek ki. Akkor jár az ilyen ellátás, ha ez az ember nem rehabilitálható. Ha teljes munkaidőben dolgozik, egy egészséges embernek meg­felelő munkahelyen vagy ugyanott, ahol korábban, ak­kor az ellátási jogosultsága megszűnik. A 67 százalékos rokkantságin lévők ellátásá­nak is jogi feltétele, hogy ugyanannyi bérért, ugyan­olyan munkahelyen ne dol­gozzanak, mert ez így meglehetősen visszás helyzet. Nevetséges lenne, hogy valaki felveszi a rokkantsági nyugdí­jat és ugyanakkor teljes értékű munkát képes végezni. Az egész rokkantsági nyugdíj- rendszert és a megváltozott munkaképességűek foglal­koztatását, mindezek minő­sítésének átalakítását a kere­setveszteség oldaláról kell ér­tékelni (mennyiben csökken­het a kereset) és erre ráfűzni egy korrekt orvosi elbírálási rendszert. Ehhez kapcsolód­nia kellene a rehabilitációnak, amely nálunk bizony nem túl hatásos és a munkaerőpiacon is esélytelenebbek a rehabili­táltak. B. Zs. jól látható, hogy maguk az ál­lampolgárok milyen értékítélet­tel szemlélik, védig a saját kör­nyezetüket. Sajnos vannak szo­morú tapasztalataink is: sok az illegális szemétlerakó, másrészt éppen a főtéren néhány napja kiültetett díszfákból és dísz­cserjékből elveszett 25 ezer fo­rint értékű növényzet. Ezzel a videó-bejátszással is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy min­denki tegyen meg mindent a közvetlen környezete szépítésé­ért és védelméért, becsüljük meg értékeinket. (h. m.) A norvégiai útiterv valóra vált Mint arról 1995 májusában lapunk tájékoztatta az olvasókat, Lipták Magdolna még csak tervezhette azt, hogy eljut Norvégiába, kéthetes ta­nulmányútra lovasterápiát tanulni. Az út valóra vált, mert támogatókat talált. Szeverényi Pál (volt önkor­mányzati képviselő, 1994), dr. Ferenczv Attila (Fidesz önkormányzati képviselő), Hanő Miklós (FKGP ön- kormányzati képviselő), Tóthné Tóbi­ás Judit, Hégelvné Belicza Márta, Rozgonyi Zoltán, Farkas Eva, Zeman Ferenc, Zuba János, valaminta BOMA Gmk. és az MSZP békési szervezete szponzorálta az utat Lipták Magdolna Mary Best Granly gyógytornász meghívására érkezett arra a norvég farmra, ahol mozgás- és értelmi fogyatékos gyermekeket és felnőtteket lova- goltatnak. A költségeket Norvégiá­ban a társadalombiztosítás finanszí­rozza. Ezen a farmon hetente tíz lóval nyolcvan főt lovagoltatnak. A kint eltöltött két hét nagyon hasznos volt, hiszen szakembertől a gyakor­latban tanulhatta meg a gyógylova- goltatást. Lipták Magdolna és férje, Pribojszki László 1993-ban kezd­te el mozgássérült gyermekek lo­vagoltatását, 1994 elején alakí­tották meg a CAVALLO Lovas Klubot, melynek jelenleg húsz tagja van. Hetente kétszer járnak a békéscsabai egészségügyi gyermekotthonba mozgás- és ér­telmi fogyatékos gyermeket lova- goltatni, a lovasiskolába mintegy húsz gyermeket visznek ki szüle­ik gyógylovagoltatásra.-— Miért vállalták ezt a nehéz feladatot? — Eddigi tapasztalataink alapján bebizonyosodott, hogy egyes beteg gyermekek — moz­gássérült, hyperaktív — gyógy- lovagoltatása során állapotuk lát­ványosan és eredményesen javul. — Hogyan tudják fenntartani a klubot? — Sajnos, az egészségbiztosí­tás nem finanszírozza ezt a tevé­kenységet, mint Norvégiában, bár erre nagy szükség lenne. A pályázaton nyert összegek csak töredékét fedezik kiadásainknak. Főleg a lovak takarmányozására kellene anyagi támogatás. (Akinek módjában áll a C A VALLO Lovas Klub támogatá­sa, befizetését az OTP 11733003- 20093408 számlaszámra teheti meg.) Dóczi Magdolna Videofelvétel a szeméthegyekről A köztársasági elnökkel a fáraók országában (1.) A piramisok Egyiptom jelképei Göncz Árpád megkoszorúzza az ismeretlen katona sírját a szerző felvétele A világ legrégibb, s egyben legna­gyobb monumentális építményei, az ezüstös sárga sivatag, valamint az olajbamán hömpölygő óriás fo­lyó, a Nílus között emelkednek az ég felé. Az itt lakók szóvirágos nyelvén egyszerűen a „fáraók he­gyeinek”, a világban „csakf pira­misoknak neveztetnek. Évezre­dek óta állnak helyükön, óriás őrszemként vigyázzák, kémlelik a tájat, a sivatagot, miközben az év­századok során emberek milliói tették meg, fáradtságot nem kí­mélve, a hozzájuk vezető utat. S mindannyian döbbenten álltak meg előttük, mindannyian fejüket csóválva kérdezték: annyi évez­reddel ezelőtt hogyan juthatott bárkinek is az eszébe, hogy ennyi hatalmas sziklatömböt ilyen ma­gasra halmozzon? Ezek a pirami­sok, Egyiptom jelképei, ahol Na­póleon —- fél évezreddel megfia­talítva az építmények korát — szállóigévé vált mondással buzdí­totta fegyvereseit „Katonák! Negyven évszázad tekint le rá­tok!’’ Észak-Afrika legnépesebb — a becslések szerint lakossága több mint 65 millió, s évente leg­alább egy millióval gyarapszik— országa az Egyiptomi Arab Köz­társaság. A közelmúltban ebbe, a hazánknál több mint tízszer na­gyobb, s 1922. február 28-án füg­getlenné vált, 26 kormányzóság­ra tagolódott országba látogatott Göncz Árpád, a Magyar Köztár­saság elnöke, s kíséretében Kuncze Gábor belügyminiszter, Dunai Imre, ipari és kereskedel­mi miniszter, több tárca államtit­kára, valamint szakértője. Kairó, az ország 13 milliós fővárosa Alsó- és Felső Egyiptom érintke­zési vonalában, a Nílus völgyé­ben, a hatalmas folyam csator­nákkal behálózott, a kezdődő del­tavidékén, a sivatag szélén fek­szik, hosszú történelmi múltra visszatekintve. Napjainkban is korok, korszakok találkoznak, randevúznak egymással a nyüzsgő fővárosban, mely az or­szág kimagasló fontosságú politi­kai, államigazgatási, gazdasági, kereskedelmi és kulturális köz­pontja, nagy forgalmú kereske­delmi góca, miközben Észak-Af- rika, mi több, az egész arab világ­nak legfontosabb városa, a ma­gyarállamfő különrepülőgépével Budapesttől 2 óra 45 percnyi já­rásra. Bár Kairó több mint ezer éves, a történelmi Egyiptomban fiatalnak számít. Felhőkarcolók övezik a a Nílust, a város folyóját, melyet nagy forgalmú hidak szel­nek át. A több sávos sugárutakat és a zegzugos sikátorokat megtöl­tik a szinte állandóan dudáló au­tósok, miközben a főváros belvá­rosában a szamárfogat sem ritka­ság. A nők egy része ma már a nyugati divatot követi, magas sar­kú cipőben jár, míg mások a ha­gyományos fekete ruhát és fátyolt viselnek. A férfiak öltönyben, far­merben, vagy éppenséggel gyapotköntösben, az úgyneve­zett galabíjában — színük egy- egy törzshöz való tartozást jelenti — tolonganak. Az autóbuszok­ról, villamosokról és trolibuszok­ról fürtökben lógnak az emberek. Az utakon az összetorlódott gép­kocsik csak lépésben vánszorog­nak — elképesztően súlyos gon­dokkal küszködik a közlekedés. Minden csupa mozgás és zaj, az itteniek türelmesek, az idegennel szemben—a borravaló reményé­ben — segítőkészek. Télből indultunk, s a nyárban landoltunk, alattunk hagyva hósipkás bérceket, kisebb-na- gyobb szigeteivel a kéklő Adriát, majd a Földközi tenger felett repül­ve egyszer csak megpillantottuk Afrika partjait, a homoksivatagot. Vendéglátóink percre ponto­san kiszámított, zsúfolt progra­mot állítottak össze a magyar de­legáció, ezen belül a hat tagú ma­gyar újságíró csoport számára. Áz elnöki palota kertjében, a megérkezést követő percekben Hoszni Mubarak egyiptomi el­nök katonai pompával fogadta magyar kollégáját. A parádét követően máris tárgyaló asztal­hoz ült a két államférfi, s a két országot érintő kérdések kerültek terítékre. Csak zárójelben jegy­zem meg: ez a találkozó volt or­szágaink közös történelmének első elnöki vizitje. Pedig nem túl­zás: a magyar-egyiptomi kapcso­latok évszázadokra nyúlnak vissza. Tordy Lajos monográfiája szerint — „Követjárások’’ — már Mátyás király korában gya­koriak voltak a követküldések, a magyar uralkodó meg szerette volna nyerni szövetségeséül az egyiptomi szultánt az akkori kö­zös ellenség, a török birodalom ellen. Egyiptom és Magyaror­szág között 1947-ben jött létre a diplomáciai kapcsolat, mely 1957. óta nagyköveti szintű. Az­óta kapcsolataink kiegyensúlyo­zottak és sokoldalúak, problé­máktól mentesek. Mindezek elle­nére az utóbbi öt-hat esztendőben fokozatosan csökkent a két or­szág gazdasági kapcsolata: ’92- ben a magyar export 41,9 millió dollár volt, tavaly ez az összeg alig haladta meg a 25 millió dol­lárt. Korábban akadtak olyan évek, amikor a magyar export nagysága három számjegyű volt. Á kulturális kapcsolatok kiemelkedő területei Kákossy László, az ELTE professzora ál­tal vezetett thébai magyar ásatá­sok. Az ott elért eredmények és feltárt emlékek tovább növelték a magyar egyiptológia nemzet­közi tekintélyét. Az említettek csupán egy-egy kapaszkodót je­lentenek e sorok írójának, aki élete legnagyobb szakmai élmé­nyét élte át Egyiptomban, ahol ezernyi impulzus érte. Egy biz­tos: ez az ország az, melyet a mérhetetlen gazdagság és a kilá­tástalan szegénység egyaránt jellemez. Ezt az új, az idén hiva­talba lépő kormány is látja és érzékeli, ezért egyik fő célkitű­zése, hogy minél hamarabb újabb 4 ezer településre juttassák el a villanyáramot, ami az ottani­ak életét könnyítheti. Az érkezés napján, az első megbeszéléseket követően Göncz Árpád és kísérete lerótta kegyeletét az ismeretlen katona emlékművénél és megkoszo­rúzta az 1981-ben, iszlám szélsőségesek által meggyil­kolt Szadat elnök sírját. (Folytatjuk) Szekeres András Az utat támogatta: a Berényi Tégla­ipari Kft., a Galovicz Kisáruház, a Hidasháti Rt., a Juhos Fotó, a KISOSZ Békés Megyei Szervezete, a Körös-Berettyói Vízgazdálkodási Társulat, a KÓVIZIG, a Közúti For­galomtechnikai Kft., a Modul Vas- szerkezeti Kft. és a Szerencsejáték Rt. Területi Igazgatósága.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents