Békés Megyei Hírlap, 1996. április (51. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-12 / 86. szám

1996. április 12„ pentek MEGYEI KÖRKÉP iRÉKÉS megyei hírlap ^jsia^y Verseny, (u) A Föld napja alkalmából Békéscsaba Me­gyei Jogú Város Önkormány­zata, a Lencsési Közösségi Ház és a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület Iskolánk és Kör­nyezete címmel versenyt hir­det a békéscsabai általános és középiskolások részére. A be­nevezett iskolák feladata in­tézményük külső és belső ré­szeinek rendbetétele, csinosí­tása. A verseny helyezettjei pénzjutalomban részesülnek. Az értékelés április 19-én, a díjak átadása április 22-én 17 órakor a Lencsési Közösségi Házban lesz. Nevezési lapok a Városvédő és Városszépítő Egyesület irodáján igé­nyelhetők (Békéscsaba, Sza­badságtér 11-17.). Több tej. (t) Megyénkben a nagytermelők közül számottevően növelte tejter­melését a Hidasháti Rt., a Bé­kési Egyetértés Szövetkezet és a Pölimarketing Kft. A komp­lex minősítésre átvett nyerstej 96 százaléka volt extra minőségű eddig 1996-ban. Játszóböz. (d) A békés­csabai Szabó Pál téri Általá­nos Iskola játszóházat nyit szombaton délelőtt 9 órától az iskola aulájában. A Lencsési lakótelep óvodái­nak nagycsoportosait és az is­kola 1-2. osztályosait várják szüleikkel együtt. Ezúttal anyáknapi ajándékkészítés­sel foglalkoznak majd a gye­rekek és szüleik. Cukorbetegek, (d) Ma délután 15 órától rendezi ta­lálkozóját a békéscsabai cu­korbetegek klubja a Réthy Pál Kórház ebédlőjében. Á téma a diabeteszes láb gyógyezelése lesz. Előadó a budapesti Péterffy Kórház főorvosa, dr. Kovács Győző. Az egykori molnárlegény negyvenhárom évig maradt Búcsú az István-malomtól A békéscsabai Kovács György neve az. utóbbi évtizedekben összeforrt a város egyik legjelleg­zetesebb épületével, az István- malommal. 1952-től végigjárta a ranglétrát, molnártanoncként kezdett, aztán szitaőrként, hen­gerőrként, művezető-helyettes­ként, műszakvezetőként, főmol- nár-helyettesként, főmolnárként dolgozott itt. Több mint 43 évet töltött egy munkahelyen, és a mi­nap innen is ment nyugdíjba. —Amikor kezdtem, a manap­ság divatos szakmák még nem­igen léteztek — emlékezett. — Úgy gondoltam: lisztre, kenyérre mindig szükség lesz, és ha az em­ber dolgozni akar, ezen a terüle­ten lehetősége nyílik erre, megél­hetését biztosítani tudja. Az 1948-as államosítás után erős szakembergárda jött össze az Ist- ván-malomban, hiszen több ki­sebb malmot megszüntettek, és az ottani főmolnárok ide kerültek. A ’60-as, ’70-es években az őrlési kapacitás az István-malomban el­érte a 180—260 tonnna/24 órát, és ezzel a budapesti „Fradi-ma- lom” mögött a másodiknak szá­mítottunk az országban. Ezt a he­lyezést azóta is őrizzük, de a fel­újításoknak, korszerűsítéseknek, az új őrlőgépeknek köszönhetően — főként 1994-től, mióta az Agrimill Rt. a tulajdonos — már túlszárnyaljuk a 300 tonna/24 órát. Tavaly rekordot is döntöt­tünk az évi 97 ezer tonnás őrlési teljesítménnyel. — A molnárnak nagy a fele­lőssége, hiszen rossz minőségű lisztből a legügyesebb pék sem tud jó kenyeret sütni. — A kiőrlési arány — 77 szá­zalék — nem változott az idők során, de míg a 70-es évekig ebből 43 százalék volt az értéke­sebb fehér- és 34 százalék a bar­naliszt, addig a jobb búzafajták­nak, malmi technológiának köszönhetően 54—23 százalékra alakult át az arány. Az őrlés egyébként már a malomkapuban elkezdődik, a molnárnak ugyanis tudnia kell, milyen búzája van, melyiket nylyennel keverje, hogy mindig egyenletes legyen a liszt minősége. — Az István-malomban éjjel­nappal, folyamatosan őrölnek, így gondolom, egy-egy üzemza­varra, tűzveszélyes helyzetre — illetve ennek megelőzésére — az átlagosnál gyorsabban, szaksze­rűbben kell reagálni. —Aki ismeri a technológiát, a gépeket, a szakmát, az tudja, hogy egy üzemzavar esetén hova és hogyan kell beavatkozni. Ko­moly tűzveszélyes helyzet ittlé­tem alatt egy akadt, 1986. decem­ber 13-án, Luca napján. Az éjsza­kás műszaknál a darálóból felhe- vült, parázsló anyag került a ventillációba, de gyorsan léptünk és megelőztük a bajt. — A 43 év alatt mi vezette elsősorban munkájában? —Az, hogy eredményeket ér­jünk el, eladható terméket produ­káljunk. Ha ez sikerült, mindig a kollektívának és nem az egyes embernek volt köszönhető. Én sem főnöknek, hanem munka­társnak tartottam magam. — Soha nem gondolt arra, hogy munkahelyet, szakmát vált? — Ha az ember megszerzi az alapot, 10—15 évi ráépítkezés kell, hogy tökéletesítse is a tudást. Ha vált, legalább ennyi időnek kell újból eltelni, hogy értse is az új szakmáját. —A malomban kik veszik át a stafétát öntől? — Volt helyettesem, Csicsely Mihály dolgozik főmolnárként, közvetlenül pedig Wágner Attila segíti. Bár még sűrűn bejárok a malomba, de csak látogatóként, a munkába nem szólok bele. Per­sze, ha igénylik, szívesen segítek tanácsokkal. —Mivel telnek majd a nyugdí­jas évek? — Egyelőre szoktatom ma­gam ehhez az élethez. Több időm jut a családra, újságolvasásra, kerti munkákra. A feleségem szintén egy munkahelyen, a csa­bai szőnyegszövőben ledolgozott 37 év után ment nyugdíjba, a lá­nyom mérlegképes könyvelő, a fiam közgazdász-tanár. — Úgy tudom, egy malom azért a lakásától sincs messze. — Az ’50-es években a május 1-jei, augusztus 20-ai felvonulá­sokon jelképként lovaskocsi húz­ta kis „szélmalommal” jelentünk meg. Lomtalanítás során jutottam hozzá, és azóta ereklyeként őrzöm az udvaron. Nyemcsok László Egy hír hitele és az írás szelleme A lap tegnapi számában Győzhet-e a hely szelleme? címmel megjelent cikk „fel­vezetésében” hírül adják, — amiről velem való beszélge­tésben meggyőződtek, hogy nem igaz! — miszerint én panziót és sörözőt kívánok nyitni Gyulán, a Pálffy utcai óvoda helyén. Ha ez a hír április 1-jei lapszámukban jelenik meg, oké, jó hecc. Sőt, akkor még lett volna egy-két jó ötletem, például: — régóta foglalkoztat egy csernobili típusú kis he­lyi atomerőműcske építésé­nek terve, melynek helyéül a Csigakertet szemeltem ki. — vagy itt van ez a Szigeterőd, a gyulai vár és kastély együttese, melyből hongkongi tőkével és némi alapítványi sundámbun- dával jelentős személyes haszonnal is kecsegtető, amerikai típusú Gyulay- land játékországot hoznék létre. Már látom lelki sze­meim előtt a vártoronyból a csónakázó tóba kanyargó, kékplasztik óriáscsúszdát, a vendégeket, akik a várba lépve először gatyára vetkőznek, majd végignézik a középkori életmódot be­mutató várkiállítást, ezután feljutván a vártoronyba, le- siklanak a csúszdán a tóba, majd kiülnek száradni a tó­színpad nézőterére, miköz­ben a színpadon a Bohém­élet előadása zajlik. Apropó! Személyes haszon — ez a dolog lénye­ge! Cikkének megjelenése óta „ég nálam a telefon”! „Helló, haver, helló test­vér... — végre megjött az eszed, és csinálsz valamit magadért is, gondolsz a jövődre. Rájöttél végre, apa­fej, hogy nem a nagycsalá­dosok vagy a fiatalok lakás­hoz juttatásával, az óvodák, iskolák életben tartásával, a munkanélküliek számára munkahelyek teremtésével és más szociálpolitikai nya- valygásokkal kell foglal­koznod, hanem részt venni a javak megszerzésében!” Szóval, most is ki kell áb­rándítanom jóakaróimat. Hi­szen mi ketten tudtuk: álhírről, hazugságról rossz­indulatú pletykáról van szó. Sőt a szerző nagyon korrek­ten eljött hozzám, majd ve­lem együtt részt vett az óvo­dai szülői értkezleten (ahová én hívtam meg!), és meggyőződött arról: „kacsa az egész”! Sajnálom, hogy a cikkből ez egyértelműen nem derült ki. Kár, mert ak­kor azonnal nyilvánvalóvá válik: mint tőkésjelölt „re­ménytelen eset vagyok”. Hi­szen amikor a szülői értekez­let végén elköszöntünk egy­mástól, arra kértem a szerzőt, ilyen „kacsák” helyett in­kább a város lakásépítési terveiről írjon. Köszönöm, ha legközelebb megteszi! Még kiderülhet, vannak akik önzetlenül szolgálják a vá­rost, töltenek be felelős funk­ciókat és hivatalokat. Dr. Albel Andor, Gyula város alpolgármestere * * * A szerzőnek egyetlen ment­sége van: a pletykát nem o találta ki. Azt a városban „szülték” és terjesztették. Nekem kötelességem a rosszindulatú híresztelé­seknek is utána járni, ha viszont ezek szárnyra kel­tek, jobbnak láttam a legil­letékesebbhez, a „célba vett” személyhez fordulni és megírni. Sajnálom, hogy a „kacsa” cáfolata Albel Andor számára nem volt egyértelmű. Még sajnálato­sabb azonban, hogy Gyu­lán a város vezetésének presztízse oly mélyre süllyedt, hogy a fentiekhez hasonló pletykák talajra lelnek a közvéleményben. Antal Gyöngyi Népvándorlás a Köröstájon (3.) A csabai települőknek emlékezetül Változatok Kit ez, kit az az érv vonz. Kit ez, kit az az érzés hajt tovább. Vagy tart vissza és húz vissza később is. Ez tiltakozik a gondolat ellen is, hogy szülőföldjét elhagyja! Amaz ellenszegül az elképze­lésnek is, hogy valaki az itthon nyomorúságában marasztalni mertje! Az élet változatossága végte­len. Ahány család, ember, annyiféle. Itt menne a szülő — a gyermek visszahúzza. Ott a fiú megszökik — szülei ellenére. Itt kiválik egy tag a családból: megy. Ott kiválik egy tag a csa­ládból: marad. Itt az anya szlo­vák, ott az apa az... a szlovák fél maradna — a magyar menne! Kit nyomora hajt, ki tőkéjének szeretne biztosabb talajt. Ezt nagy családja gondja marasztal­ja — azt ugyanaz viszi. Egy le­beg minden szó és arc felett: a bizonytalanság, a jövő kétessé- ge. A választás szabad: mehet vagy maradhat. De biztos sze­rencsét vagy balsorsot nem vá­laszthat senki. A kavargó élet árjában ezer­féle a megnyilatkozás. — Engem Csehország nem érdekel! Csak az, hogy onnan könnyebben kijuthatok Francia- országba, aztán Amerikába is! Ez a spekuláns már hosszú madzagot terveit orra elé. — Itt naponta jelentkeznem kellett a rendőrségen! Oda me­gyek, ahol szabad ember leszek! Ez a múltja miatt fői, bünteté­se elől akar egérutat. —Öten vagyunk testvérek— így a harmadik. — Apám Po­zsonyban van már, üzletünket megszüntettük, anyámmal élünk. Apánk vár s mi, ha he­lyünk lesz, Érsekújvárra vagy Komáromba megyünk. Meglep a szó, de nem fagga­tok. Az utóbbi beszélő, érettsé­gihez közelálló ifjú, szlovákul nem tud. Csak azt kérdezem: — Mégis, mit tervez iskolái­val? — Talán, míg megtanulok szlovákul, addig várok vele. Esetleg itthon még befejezem? Nem tudom. Különben: Szlová­kia nem végállomás. Elsodort emberi falevelek — lelkek—tudjátok-e, merre hajt a szél? Akik egy sugallat hatása alatt választottatok, itt marad­tok-e a sáros, de gazdag áldást adó televényen, hova öreg fátok­tól a magyar tölgyre fonódhatta­tok, amely átölelt? Vagy elru­gaszkodtok a megkötő, de biztos talajtól, s engeditek, hogy sodor­janak a szabad szelek, hogy az­tán bizonytalan fellegekkel ván­doroljatok áttekinthetetlen jövőtök felé? Lehet, hogy igazatok van! A magyar föld, lehet, mindig, mindnyájunknak csak küzdel­met, szenvedést adott, s csak só­haj születhetett itt. De épp ezért ne feledkezzetek e tájról, s azok­ról sem, kik a ti jobb sorotok indulásának pillanatában — ha az — taszítanak boldogtalansá­gok mezsgyéjére. A békét ápoljátok mindenütt, mert nem tudhatjátok: nem ront- ja-e meg álmaitokat, hogy netáni örömötökből emberi tragédiák láncolata fonódhatik. Azért az eszméért éljetek: vajh’ ragadná egyszer magával a szent béke angyala a Föld népe­it, hogy mindenek felé kereked­ve átölelhetne mindenkit és min­deneket! A vízre a szomorúfűzek ősz esti függönye ereszkedik. Az eső szitál talán, de ez is bizony­talan, rapszodikus — mint az élet. Köd mindenütt... Köd a Körösön, köd a magyar tájon, köd a lelkeken. Ezerkilenszáznegyvenhatban... (Vége) Irányi Dezső & A szerző fél évszázaddal ezelőtt írta riportját, amely ré­sze egy sorozatnak, töredék az 1936—46. közötti étvized, a második világháborút átölelő kor emlékezéseiből, a „Sor­sok, árnyak, vad idők” könyv­ben sűrített, még kiadatlan do­kumentumból. KERTÉSZET Idénykezdés a kiskertekben A szezon a zöldségeskertekben igazából akkor indul, amikor el­kezdhetjük a vetést. Ezt az időpontot a talaj hőmérséklete és a vetendő mag igénye határozza meg. Számos zöldségféle magja minden különösebb kezelés nél­kül csírázik. így vethetjük példá­ul a sárgarépát, a retket. Ezeknél a növényeknél a munkánk mind­össze a magvak szétszórása, ta­karása, nedvesen tartása. Bizo­nyosesetekben jobb, ha amagva- kat vetés előtt előcsíráztatjuk. A lassan kelő zöldségfélék, például a pasztinák, a petrezselyem mag- vai nem, vagy csak vontatottan csíráznak, és hűvös, nedves időben a földben rothadni kezde­nek. Jó körülmények között előcsíráztatva, és később, meleg talajba vetve a növényke növeke­dése gond nélkül megindul. Né­hány zöldségféle akkor nem csí­rázik ki, ha a talaj hőmérséklete túl magas. A fejes saláta például 19 fok felett már nem csírázik. Az előcsíráztatáshoz a magvakat megnedvesített papírra szórjuk. Erre a célra vannak különleges, impregnált itatóssal bélelt csíráz­tató tálak, de sokkal olcsóbb, ha egy mélyebb tálat kibélelünk né­hány réteg itatóssal. A magvakat ezután a hőigénynek megfelelő helyen csíráztassuk, és naponta ellenőrizzük. így a gyököcskék sokkal gyorsabban jelennek meg, mint a földbe vetett magvak esetében. Ha elérik a 3 mm-t, akkor az előcsíráztatott magva­kat vessük el a földbe. A nagyon apró csírázó magva­kat a gyököcske sérülése nélkül nehéz kezelni. Ezt a problémát áthidalhatjuk, ha az itatósról szűrőbe mosott csírázó magva­kat óvatosan közönséges tapéta- ragasztóba keverjük. Az így ka­pott oldatot műanyag zacskóba töltsük. A zacskó egyik sarkát kivágva, nyomjuk az oldatot a barázdába, takarjuk be földdel és tartsuk nedvesen. A vetőmagvak élettartama A zöldségfélék vetőmagjainak élettartama igen különböző. Vannak köztük olyanok, ame­lyek 6—8 évig is megőrzik csírázóképességüket, más mag­vak viszont még kétéves tárolást sem viselnek el. A családi ház kertjében, a hétvégi telken egy- egy zöldségféléből csak kisebb mennyiséget termelünk, ehhez pedig kevés vetőmag elegendő, így a megvásárolt tasakban lévő mag egy részét elvetjük, másik részét viszont eltesszük jövőre. A vetőmagvak tárolása, és az öreg magok elvetése veszélyes dolog, mert ha a mag elvesztette csírázóképességét, akkor nem kel ki. Ilyenkor a vetést csak megkésve tudjuk megismételni, és ritkán számolhatunk jó ered­ményre. Lássuk tehát, hogy melyik zöldségmagot meddig lehet ve­szélytelenül felhasználni. A gö­rögdinnye, a sárgadinnye, az uborka, a spárgatök és a sütőtök vetőmagja 6—8 évig is csíraké­pes. A káposztafélék, a fejes sa­láta, a spenót, a retek, a paprika és a cikória magjai 4—5 évig őrzik meg csírázóképességüket. 3—4 évig csóraképes a borsó, a bab, a paradicsom, a vöröshagy­ma, a sárgarépa, a zeller, a cékla és a spárga vetőmagja. A petre­zselyem és az édeskömény mag­ja 2—3 évig tartható el. Csupán egy évig szabad tárolni és a következő évben el kell verni a asztinák, a feketegyökér és a apor magját. A vásárolt vagy a saját termésű vetőmagot tartsuk hűvös, szellő, száraz helyen, papír vagy vászon zacskóban. Ha elővesszük a ta­valyi magvakat, akkor érdemes csíráztatási próbát csinálni. Akis üvegtálon, itatóson csírázó mag­vak számából meg tudjuk állapí­tani, hogy érdemes-e még elvetni őket, és ha igen, mennyivel töb­bet vessünk ahhoz, hogy teljes növényállományunk legyen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents