Békés Megyei Hírlap, 1996. április (51. évfolyam, 77-100. szám)
1996-04-11 / 85. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1996. április 11., csütörtök o Megkérdeztük olvasóinkat Van-e ma varázsa a versnek? Enyedi Zita, 17 éves, vésztői tanuló: — Persze, hogy van. A költészet olyan pluszt ad az emberiségnek, amit a mindennapi életben lehetetlen megtalálni. Versek nélkül nagyon szegény volna ez a világ. Tudom, sokan azt hangoztatják: a mai kor nem kedvez a költészetnek. Ám én ennek ellenére azt mondom, aki nagyon akar, az ma is tud időt szakítani versolvasásra. Én már óvodás koromban is szavaltam. Kedvenc költőm József Attila, Ady Endre és Illyés Gyula. Dr. Szepesi Ildikó, 44 éves, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium igazgatóhelyettese: — Magánemberként meggyőződésem, hogy igen. Tanárként pedig azt mondom, ha nem így lenne, nem állhathék fel a katedrára. A szavalóversenyeken érzékelem, hogy a fiatalokra nagy hatással van a költészet. A versenyzők, habár vetélytársai egymásnak, feszült figyelemmel hallgatják társak előadásait, s lelkesen tapsolnak. Ilyenkor érzem, hogy ebben az eldologiasodott világban is képes a vers a középpontba kerülni. Szilágyi Krisztina, 18 éves, vésztői tanuló: — A költészetnek valóban varázsa van. Megszelídíti az életet, szebbé teszi a mindenapokat, tartalommal tölti meg az emberi érzéseket, versképekben konzerválja a gyönyörű pillanatokat. Költészet nélkül nem lenne egész a világ, szegényebb lenne a lelkünk. Én már hat esztendős korom óta rendszeresen olvasok verseket. Különösen József Attila és Ady Endre műveit kedvelem, de más költők köteteit is szívesen forgatom. Sztezsán Eleonóra, 19 éves, békéscsabai tanuló: — Költészet mindig volt, és midig lesz is, s vele együtt a varázsa is megmarad. Hogy az adott társadalom mennyire igényli? Az mindig az emberek beállítottságától és érdeklődési körétől függ. A költő elsősorban a belső értékek számára közvetít üzenetet. A vers szépséget visz a lelkűnkbe, mondandója úgy eredeti, hogy közben saját érzéseinket is magában fogalalja. Én tízéves korom óta rendszeresen szavalok. (Magyari) FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Sárréti jegyzők egymás között Biharugra, Bucsa, Dévaványa, Füzesgyarmat, Hunya, Körösla- dány, Körösnagyharsány, Körösújfalu, Szeghalom és Zsadány jegyzői találkoztak a Sárréti Jegyzőklub keretében tegnap délelőtt Füzesgyarmaton. Kolohnédr. Kulik Éva, Hunya jegyzője a Jegyzők Országos Szövetségével kapcsalatban adott tájékoztatót. Elmondta: abban minden jegyző egyetért, hogy a legkisebb települések ön- kormányzati hivatalaiban is a minimum öt fős apparátusra szükség van. Április 23-án Gödöllőn választmányi ülést tart a JOSZ. Júniusban pedig tapasztalatszerzés végett hatvan magyarországi jegyző (küztük a sárréti régióból Ko.lohné dr. Kulik Éva—a szerk. —) Franciaországba utazik. Az is szóba került, hogy a dunántúli önkormányzatok lényegesen jobb anyagi helyzetben vannak, mint a sárrétiek. Ott nem jelent gondot sem a bérek, sem a jövedelempótló támogatások kifizetése. Botlik Tiborné, Füzesgyarmat jegyzője felvetette: a hangos és kultúrálatlan diszkók üzemeltetése egyes településeken a lakosság körében megbotrán- koztatást okoznak. Velük szemben a hivatal csak a redőrséggel együttműködve tud hathatósan lépni. A millecentenáriumi év kapcsán pedig elhangzott: azok a települések amelyek vállalják 1100 fa elültetését, ingyen jutnak facsemetéhez. Amennyiben ez még mindig így van, akkor a lehetősséggel több sárréti település is élni kíván. Magyari Barna Tisztújító közgyűlés Az Erkel Ferenc Társaság a közelmúltban tartotta 3. közgyűlését Gyulán, a városi könyvtárban, ahol tisztújításra is sor került. A Himnusz eléneklése után dr. Bónis Ferenc elnök köszöntötte a résztvevőket, majd részletesen beszámolt a 2. közgyűlés (1992.) óta eltelt időszak munkájáról, ünnepeiről, évfordulók megemlékezéséről, emléktáblák elhelyezéséről, zenei emlékhelyek felkereséséről, koszorúzásokról. A továbbiakban említést tett arról, hogy az Erkel Társaság kezdeményezésére Mosonyi Mihály síremléke — Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotása — méltó helyre került a kerepesi temetőben, Deák Ferenc és Erkel Ferenc síremléke közelébe. A társaság az elmúlt időszakban zenetörténeti tanulmányokat jelentetett meg a 19. század magyar zenetörténetének időszakáról, Erkel Ferenc életéről és családjáról, zenei konferenciát tartott a magyar zenei élet kiválóságainak részvételével és azon fáradozott, hogy az Erkel Társaság tagjai koncertek s zenei kirándulások alkalmával közelebb kerüljenek a muzsikához. Az elnök a társaság munkáját a továbbiakban is két fontos tényező megvalósításában látja. Az egyik: Erkel Ferenc és kortár- sainak zenei kultuszát élővé tenni a megyében. A másik: az az előbbi gondolat országos, illetve nemzetközi síkon való megvalósítása. Váljon eleven hatóerővé Erkel és Mosonyi zenéje az iskolákban, a zenei életben, s a 19. század magyar zenetörténetével foglalkozó irodalom a nemzetközi tudomány nyelvén is kerüljön méltó helyére. A beszámoló után a jelölőbizottság elnöke, Horváth Béláné javaslatot tett az elnökség tagjainak tisztújítására. A közgyűlés egyhangúlag és újólag elnökké választotta dr. Bónis Ferencet, alelnökké Erkel Tibort, titkárnak pedig D. Nagy Andrást. Ezt követően az elnök díszoklevelet nyújtott át az Erkel Társa- ságbapró: xégüútt máIp 1 ki ismeretes munkájuk elismeréseként dr. Andódyné Pál Olga zenei könyvtárosnak, D. Nagy András helytörténész, Erkel-kutatónak és dr. Regele Károly jogtanácsosnak. Az új elnökség 13 fővel megtartotta első elnökségi ülését, melyen a jövő terveiről is szó esett: többek között Erkel László (Bartók Béla zongoratanára volt) pozsonyi lakóházának falán emléktáblát helyeznek el áprilisban, s a Gyulai Várszínház programjába sikerült felvetetni az István király című Erkel-operát, melyet a kolozsvári Magyar Operaszínház társulata mutat be. P. O. Diákturizmus ’96 Országos szakmai konferenciát szerveznek Diákturizmus ’96 címmel Zánkai Gyermeküdülőben 1996. április 26-28. között az ifjúsági turizmusban érdekelt szálláshelyek, utazási irodák, gyermek- és ifjúsági szervezetek, alapítványok, a szakmával kapcsolatban álló állami és önkormányzati szervek számára. A rendezvény fővédnökei dr. Magyar Bálint műveló'dési miniszter, dr. Baja Ferenc környezedvédelmi miniszter, Gallov Rezső' az OTSH elnöke és Székely György az Országos Idegenforgalmi Bizottság főtitkára. A konferencia célja, hozzájárulni az ifjúsági turizmus jelenlegi helyzetének elemzéséhez, értékeléséhez és ennek alapján fejlesztési lehetőségek megfogalmazása. A jelentkezési határidő: 1996. április 15. A háromnapos rendezvényről tájékoztatást a 87/468-440-es telefonszámon kaphatnak az érdeklődők. (ll) Népvándorlás a Köröstájon (2.) A csabai települőknek emlékezetül Gépkocsik áUnak meg Az Andrássy úton, csúf estében, halkan fékek nyikorognak csak) gépkocsik állnak meg, hosszú sorban. A sor az „Antifasistisky Front Slovanov v. Madarsko” tarka, fény- és zászlótengerben úszó épülete előtt kezdődik és a Petőfi Nyomda, kereskedelmi iskola, városi színház előtt a Főtéren áll, a városházáig nyúlik. Kitelepülőkért jöttek... Jöttek erős, nagyszerű, amerikai gyártmányú kocsikon. Jól felszerelten. Még csomagolóládákat is hoztak a kitelepülőknek. Egyik étkezdévé átalakított gépkocsiról vadonatúj edényberendezés virít ki. Eső szitál. A kocsikból nyakig bundás, sihederkorú sofőrök bújnak elő. Csuklyaszerű bőrkucsmájuk nyakukba lóg. Ácsorgókból kört vonnak maguk köré. —Mi nem kapunk ilyen autókat, hogy szétnézzünk Szlovákiában — sziszegi a foga között egy alak a ködben.-— Százhúsz autó — számlálja valaki. (Hajói számlálta.) — Százhúsz család—felel rá más —, minden autó egy családot visz holmijával együtt. Nézelődök, mint mások is teszik. Ismerősökbe botiok, akik fontolóra veszik az áttelepülést. Csabán sok a hatót változtató. De különös: mennyi a szlovák, aki hallani sem akar arról, hogy itt hagyja otthonát! És mennyi a — magyar, aki „leszámolt mindennel”: el, el erről a földről! Ok, ők érdekelnek elsősorban... Nézek, keresem, gondolkodom: kik mennek? Miért mennek? Ám—hova is mennek? „Morvába mennek?” — Morvába mennek — szólal meg mellettem valaki ismét. — Ez a csapat még nem Szlovákiának van irányítva, hanem tovább. A németek helyére Morvába meg Csehországba. Morvaország? Nem lesz-e túl idegen a föld, mint maga a név, ennek a népnek? — G. barátom már Prágában van — lép meg egy fiatal. — Mi is megyünk, de később kicsit... Ez a fiú régebbi, kedves ismerősöm. Derék, őszinte, csendes magyar gyerek.-— Megélhetésetek nehéz bizonyára? — faggatom. — Munkásember vagy földműves édesapád? — Nem, nem — felel. — Nyomdász. Saját nyomdánk van. Ha kimegyünk, apám társának adja át. „így döntöttünk —Érdemes? —Csehszlovákiában kapunk másik nyomdát vagy az ellenértékét. ígérték. Azt befektetjük majd ott valamibe. — Nem rizikó ez? Biztosítékot kaptok-e erre? —- Most már így döntöttünk. Beiratkoztunk. Neve hamisíthatatlanul magyarul cseng. Nem félnek, hogy ... szorulhatnak nevük miatt? Nem gondolnak arra, hogy mégis csak szlovákokat részesítenek majd elsősorban juttatásokban? Hisz ez természetes. S vajon lesz-e tere ott, ipari államban, itteni nyomdásznak? — Lehet... — mereng el ki nem mondott kérdéseken is, s a kérdőjel fennmarad a levegőben. — Anyám szlovák, apám az magyar. De ő akarta, anyám épp ellene volt. —Te mit érzel? Érdemes? Jó lesz-e? A kaland? A világlátás? Újság? Új élmények? — Csehszlovákiából még mehetünk tovább is. . Ez a vallomás is törötten marad a levegőben. Ég a szeme, úgy néz fel. Új más — szebb? — világ képének álma, reménye csillog fel benne. Vajon csillogni fog-e, égni fog-e hónapok múltán is? Ácsorgó fiúcska nézi a kocsikat. Ő kisdiákom. Kérdem: —Kis cimborám, te is? — Megyünk, igen, talán... —Örülsz neki? —Én nem akartam—tiltakozik hevesen —, szegények vagyunk és szüleim jelentkeztek. Azt mondják — teszi hozzá —, ingyen járhatok ott iskolába és majd még az egyetemre is. De én visszaszökök úgyis... (Folytatjuk) Irányi Dezső A szerző fél évszázaddal ezelőtt írta riportját, amely része egy sorozatnak, töredék az 1936—46. közötti étvized, a második világháborút átölelő kor emlkezéseiből, a „Srosok, árnyak, vad idők” könyvben sűrített, még kiadatlan dokumentumból. BÍRJA A GYŰRŐDÉST! UJ
