Békés Megyei Hírlap, 1996. március (51. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-05 / 55. szám
SPORT 1996. március 5., kedd £ \ <D Jánossy Imre bácsi ajándékai Olykor egy-egy esemény ünnepélyességét a váratlan, előre nem „tervezett” dolgok is befolyásolják... Mi több, emelik! Miként történt az elmúlt pénteken, a gyulai Agro Hotelben rendezett ünnepségen is, ahol a lapunk köszöntötte a tavalyi év legjobb, olvasók által kiválasztott megyei sportolóit. Természetesen, ahogy illik, részletes forgatókönyvet készítettünk, tudva, mindig közbejöhet valami, jobb tehát lehetőség szerint mindent megtervezni. Am ki számolt azzal, hogy mielőtt fehér asztal mellé invitáljuk a mintegy száz vendéget, egyszer csak valahonnan előlépett Jánossy Imre bácsi. Gyula egyik élő legendája cukrászmesterként és kerékpáros sportolóként egyaránt beírta nevét a város történetébe. Ezúttal is tanúbizonyságot tett határtalan vendég- és sportszeretetéről. Odaállt Gallov Rezső államtitkár elé és a gyulaiak nevében egy városzászlót, no meg két szál igazi gyulait nyújtott át... És közben megkérdezte az OTSH elnökét: Hány aranyérmet vár lányainktól és fiainktól Atlantában? „Hatot-nyolcat” — szólt a válasz, mire a nyolcvanon is túli Imre bácsi kissé csalódottan hozzátette: ő bizony bizakodóbb, lesz az tíz is! Legyen igaza, Imre bácsi! Szurkoljunk együtt a magyaroknak nyáron! (fábián) Jánossy Imre (jobbra) és Gallov Rezső egy dologban megegyezett: sok aranyérmet várnak Atlantában fotó: kovács Erzsébet Idén is megrendezik a Zsoldos Péter-emlékversenyt Kilencedikek az orosházi kardvívók Az Orosházi MTK vívószakosztálya bár nehéz anyagi körülmények között dolgozott, az elmúlt esztendőben is eredményesen szerepelt. Májusban megrendezték Orosházán a városi sportcsarnokban a hagyományos Zsoldos Péter-emlékversenyt, amely a Magyar Vívó Szövetség döntése értelmében egyben az országos serdülő kardbajnokság is volt. A decemberi, Budapesten megtartott országos felnőtt vívóbajnokságon (13 induló közül) kardcsapatuk a kilencedik helyen végzett. A szakosztály eredményeiről, terveiről beszélgettünk Pusztai Lajos edzővel. — Hogyan szerepeltek a felnőtt ob-n hordozóik? — A viadalon 13 együttes lépett pástra. Bennünket a tizedik helyen rangsorolt a szövetség, ez alapján készítették el a sorsolást. Mi először az újpestiek fiókcsapatának számító Veszprémmel találkoztunk és nagy csatában 45:37-es vereséget szenvedtünk. Mindez azt jelentette, hogy nem jutottunk a legjobb nyolc közé. A folytatásban előbb a Nagykanizsát vertük 45:26-ra, majd a Debreceni Piremonnal mérkőztünk és már jelentős előnnyel vezettünk, amikor a hajdúságiak sérülés miatt feladták, így összesítésben a kilencedik helyen végeztünk, ami azt jelenti, hogy megőriztük OB I-es tagságunkat, mivel az első tizenkét helyezett együttes kapja meg a szövetségtől az I. osztályú címet. —Kik szerepeltek az orosházi csapatban? —Az újonnan igazolt Egerer, Gergácz, valamint Pallai alkotta az együttest, mivel a fiatal, saját nevelésű Soós belázasodott, így nem indulhatott az ob-n. A gárdából valamennyien jól vívtak. — Hogyan gazdálkodtak tavaly, mi várható ebben az évben ? — Tavaly ha szűkösen, is a költségvetésből fedezni tudtuk a kiadásokat. A Zsoldos Péter-em- lékversenyre és az országos bajnokságra külön szponzorok is segítettek az önkormányzattól kapott támogatás mellett. Főbb támogatóink voltak az önkormányzat mellett a Kazép Kazángyártó és Építő Rt., a Magyar Vívó Szövetség, Zalka Tej Rt., Merian Rt., Üvegcentrum, Kazép Kazánjavító és Szerelő Kft., az Olajgép Kft., Techno-Druck Kft., a Rádai és Társa Kft., az OTP orosházi fiókja, a Vas-Műanyag Isz., Kazép Lángtechnika Kft., Edit Optika Fotó, a dr. Bándi és dr. Bándiné ügyvédi iroda és a Zsoldos család. Erre az évre az előző évinél az inflációval megnövelt, mintegy harminc százalékkal többet terveztünk a költségvetésben. Remélem, az önkormányzat és az OMTK új elnöksége megteremti a nyugodt munka feltételeit. Természetesen továbbra is számítunk a szponzoraink segítőkészségére. —Milyen feladatokra készülnek az orosházi kardvívók ebben az esztendőben? —A legelső feladat a márciusi junior ob lesz, ahol szeretnénk Pusztai Lajos, az orosházi vívók edzője FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER megőrizni élvonalbeli tagságunkat. Ezen a versenyen a fiatalok Pető Krisztián, Soós István, Prozlik Csaba, Mészáros Péter és Pető Károly képviselik a színeinket. Május első vasárnapján ismét megrendezzük a hagyományos Zsoldos Péter-emlékversenyt, amely egyben a serdülő országos kardbajnokság is lesz. A helyi katonai középiskolában, ahol egy esztendeje egykori vívónk, Berta József vezetésével edzenek a fiatalok, veszélybe került a sportág jövője, ám mi szeretnénk átvenni azt a hat-nyolc tehetséges gyereket, akikre a későbbiekben számítunk. Decemberben pedig következik a felnőtt ob — mondta befejezésül a szakember. (verasztó) A csorvási csapatszervező Hatvannyolc évesen a parketten Csorváson lassan a hetedik ixhez közeledik Greksza Pál, ám azt a mondást, hogy „Öreg ember nem vén ember” éppen az ő példája bizonyítja a legjobban: ma is kilométereket fut, kocog, reggelente gimnasztikázik, s ha szükséges, a Csorvási Magán SE kispályás labdarúgó-mérkőzésein is beszáll a fiatalok közé rugdosni a bőrgolyót. A szikár és szellemileg friss egykori futballista ma is aktív sportvezetőként segíti a település labdarúgását, és ott van minden megmozduláson, ahogyan tette ezt a legutóbbi Adidas Kupa teremtornán is, Békéscsabán. — Egykor az uradalomban gyerekeskedtem, s már akkor lehetőségem volt rugdosni a teniszlabdát, rongy labdát, s ezért is lett a labdarúgás a legszeretettebb sportágam, noha nem áll tőlem távol a többi sem — kezdi Pali bácsi, majd így folytatja: — Korábban kézilabdáztam még a nagypályás bajnokságban, majd röplabdáztam, s ugyanitt Csorváson futballoztam is jobbösszekötőként. Később edzőségre adtam a fejem a járási csapatnál, majd játékvezetői vizsgát tettem, s ezzel lett teljesebb aktív sportéletem. Közben sok szép élménnyel lettem gazdagabb, ide tartozik az is, hogy megalapítottam a Csorvási Magán SE nagypályás csapatot, amelyben olykor-olykor én is szóhoz jutottam a kilencven percek során, amikor szükséges volt. Most ugyanígy vagyok a kispályás csapattal, amelyet szintén magam szerveztem meg, s lehetőségeink szerint pályára is lépünk a különböző viadalokon. — Ön a legidősebb futballistaként játszott a terembajnokságon. Hogyan vélekedik erről? —Nagyszerű érzés a mai fiatalok között sportolni. Persze az a cél, hogy lehetőleg minél jobb legyen a csapat, hogy ők focizzanak, s én csak a szervezéssel foglalatoskodjam, de ha úgy hozza a sors, hát nem ijedek meg ma sem az árnyékomtól. A tavalyi küzdelmeken még többször léptem pályára, s mondhatom, mindig élveztem a játékot. Még bírom erővel, helyzetbe is kerültem, s gólpasszt is adtam nem egyet. Egyébként hetente focizunk teremben, s igyekszem ott is kivenni a részem. De máshol is megfordulok, ahol tömegsportot szerveznek, hogy csak a békéscsabai szilveszteri futógálát említsem, amelyen az amatőrök között 158-ként értem célba legutóbb. —Mi a titka a sportszeretetének, erejének és egészségének? —- Őszintén szólva nem is tudom: annyi bizonyos, hogy én még sohasem feküdtem betegségben. Nem cigarettázom, alkoholt sem iszom. Talán a munka, a sok mozgás az, ami éltet ma is. Sokat dolgozom, mint nyugdíjas, s nem marad el a reggeli gimnasztikázás sem. A labda mindig is vonzott, e nélkül én nem tudnék talán még enni sem!... — Gondolom, Ön nélkül mérkőzéseket sem rendeznek, nincs olyan, hogy ne tekintené meg... — Mi az, hogy! Nem csak az itthoni kilencven perceket szurkolom végig, de rendszeresen eljárok a Békéscsabai Előre FC bajnoki találkozóira is. Drukkolok nagyon Pásztor Józsiéknak, hogy biztosítsák a bentmaradást az élvonalban, s kapjanak elég támogatást, hiszen mégiscsak a megye legnépszerűbb csapata az Előre — fejezte be gondolatait az idős sportember. (gyurkó) Negyven év gyűjteménye Puskástól Pásztorig, Barcelonától az Előre FC-ig Aki zászlók, jelvények, ereklyék között él A békéscsabai Molnár Szilveszter nagy futballdrukker, aki nemcsak a mérkőzésekre jár ki (el) rendszeresen, de immár negyven esztendeje gyűjti a klubok zászlóit, jelvényeit, mi több, könyvkötésben őrzi a Labdarúgás, a Képes Sport, és más, a labdarúgással kapcsolatos folyóiratok, napilapok példányait napjainkig bezárólag. Ha mérkőzést rendeznek, a pálya szélén mindig ott található az építésvállalkozó ács- és kőművesmester, egykori futballista és játékvezető, akinek otthonának egy jó része csupa zászló és dedikált fotórengeteg. A fiókok mélyén kilószámra rejtőznek a levelezések, amelyeket neves hazai és külföldi sportemberekkel folytatott. Molnár Szilveszter, aki megannyi zászló, jelvény és különböző ereklye között él idestova negyven esztendeje FOTÓ: SUCH TAMÁS — Valamikor a Szolnoki Forgalom ifjúsági csapatában kergettem a labdát az NB Ill-ban, s akkoriban Sándor,,Csikar", Albert Flóri, Fenyvesi ,,Tüske”, Bene Feri, Rákosi, no és a hozzájuk hasonló stílusban játszó futballisták voltak számomra a legszimpatikusabbak, akiknek el-eljártam a meccseire — kezdi beszélgetésünk elején Molnár Szilveszter.—Az, hogy végül is zöld-fehér drukker lettem, az annak volt köszönhető, hogy a hatvanas évek elejéig a Fradi pályával szemben laktam, így a legtöbb kilencven percet ezen a gyepen, majd később a Népstadionjátékterén tekintettem meg. Emlékszem, Flóri, a „Császár” már ekkor, tizenhét-tizennyolc évesen nagy sztár volt a csapatban, de ugyanígy fellelhetők voltak a jó futballisták más csapatokban is. Nagy hatással volt rám a játékuk, s mint fiatal drukker, többször kaptam tőlük jelvényeket, zászlókat, egyéb csecsebecséket, s így kaptam kedvet ahhoz, hogy elkezdjem gyűjteni a labdarúgással kapcsolatos dokumentumokat. Ennek idén tavasszal lesz éppen negyven esztendeje. Kicsinyített mezek Szepesi Györgytől — Elsorolni is hosszú lenne, mennyi zászló és fotó őrzi az eltelt évtizedek történéseit, a kapcsolattartás nyomait. Mégis, mihez fűződik a legkellemesebb élménye, mely zászló a legbecsesebb? — Mondanom sem kell, hogy mind-mind féltve őrzött kincsem. A kicsinyített mezeket és egy FIFA-zászlót Szepesi Györgytől kaptam, amikor 70. születésnapját, valamint az 50 éves riporter-jubileumát ünnepelte. De ugyanígy kedves számomra Albert Flóri dedikált meze, és persze azok a birtokomban lévő fotók, amelyek megörökítették a Magyar Sport- csillagok Falán Puskást, Bu- zánszkyt, Hidegkutit, Albertet és sok más halhatatlan nagyságot. Hálás vagyok az egykori békéscsabai futballistának és FIFA- bírónak, Németh Lajosnak, aki több nemzetközi zászlóval és emléktárggyal ajándékozott meg. Tartom a kapcsolatot a Békéscsabai Előrével és sok más klubbal, az MLSZ-szel és persze több egykori és ma is aktív játékvezetővel, sportemberrel, akiket szerencsére hoszszasan sorolhatnék. Jó lenne ezek számára egy amolyan múzeumféle... —Az itt látható gyűjtemény önmagáért beszél, ám lassan-las- san kinövi a helyiséget. Mi a távolabbi célja az ereklyékkel, a bekötött vaskos írásos dokumentumokkal? — Szeretném ezt a gyűjteményt a későbbiekben komolyabbá tenni, s nem titkolt célom, hogy a város, illetve a Békéscsabai Előre FC tulajdonába kerüljön. Jó lenne ezt az egészet összhangba tenni, s egy helyet biztosítani amolyan múzeumfélének, mint ahogyan az a Ferencvárosnál történt. Úgy hiszem, eléggé patinás klub az Előre, jó ideje NB I-es a csapata és széles drukkertáborral rendelkezik ahhoz, hogy egy helyiséget biztosíthatnának efféle gyűjteménynek. Gyűjtőket keres, akikkel cserélne Persze ehhez még kevés az anyag, s éppen ezért várok a gyűjtőktől további zászlókat, jelvényeket, plaketteket, serlegeket, akár cseremegoldással is. De érdekelnek régi levelezések, egyéb anyagok és tárgyak is, ezenkívül pedig a Képes Sport és a Labdarúgás többletpéldányait is felajánlom cserére. Tehát várom az érdeklődést abban a reményben, hogy minél gazdagabb legyen a gyűjteményem, s talán én is kisegíthetek másokat hasonló okból—mondta búcsúzóul Molnár Szilveszter. Gyurkó Mihály
