Békés Megyei Hírlap, 1996. március (51. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-02-03 / 53. szám
# BEKS MEGYEI HÍRLAP SMüBS? 1996. március 2-3., szombat-vasárnap Tengerészlegendák, tabuk, késes vadászok A cápa és az ember Ahogy más mozgásnemeknél, úgy a merülésnél is az emberiség sok mindent eltanult, ellesett az állatvilág titkaiból. Ilyen megfigyelt állat a polip egyik közeli rokona, a tintahal, mely hozzá hasonlóan szintén különleges merüléstechnikát dolgozott ki. A biológusok mindig is furcsálkodva vizsgálták, hogy az állat bőre alatt belső váz, uszonyszerű, lapos csont húzódik meg, mely a tintahal testsúlyának csaknem egytizedét teszi ki. Hogy milyen szerepet tölt be e csont a tintahal életében, arról kérdeztük e héten Szabó Péter tanár urat, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola adjunktusát. — Kiderült, hogy ez esetben is a faj- súlyváltoztatást szolgáló, a föl- és leszállítást végző természetes „szerkezetről” van szó. A tintahal vérkeringése segítségével esetenként tengervizet szivattyúz a porózus szerkezetű csontba, növelve ezzel fajsúlyát, ami a merüléshez nélkülözhetetlen. Ha pedig kiszorítja a csontból a vizet, s így könnyebbé válik, könnyedén emelkedik a vízfelszín közelébe. —A halak úszóhólyagja is ezt acélt szolgálja? — E szerv, ha kitágul növeli, ha összehúzódik csökkenti a hal testére ható felhajtó erőt. Meg kell jegyeznünk, hogy az alacsonyabb rendű porcos halak nem rendelkeznek úszóhólyaggal, tehát a cápáknál, rájáknál ez teljesen hiányzik. Ennek köszönhetően, ha a cápa elpusztul, úgy süllyed le a tengerfenékre, mint egy darab kő. —A cápák hogyan oldják meg a fel- és lemerülés manőverét? — Az elmúlt évékben egy Comer nevű zoológus és munkatársai érdekes felfedezésre jutottak. Megállapították, hogy némely mélytengeri cápa májában nagy mennyiségű telítetlen szén- hidrogén található, mely a víznél kisebb fajsúlyú vegyület. Ez felvetette a lehetőséget, hogy a cápák mája talán az úszóhólyag szerepét tölti be. Egyébként a cápák vízszintes irányú mozgása óriási izomerejének köszönhetően hihetetlenül hatékony. A kék cápa, mely átlagosan 25—30 kilogramm, 18 kilométer/órás sebességre képes. Összehasonlítva ezt az eredményt John Weismüller, a Tarzan filmek örökéletű sztárjának teljesítményével, aki 1924-ben először úszta egy percen belül a száz métert, kiderül, ha tartani tudta volna e tempót, az egy óra alatt csupán hat kilométer megtételére lett volna elegendő. Az ember az ókor óta rettegte a cápákat könyörtelensége és gyorsasága miatt. Talán igazán szellemesen a francia nyelv adja vissza ezt az érzést. Ok ugyanis a cápát requin- nek hívják. —Honnan származik a szó? — Sokan úgy vélik, hogy a requiem, a halott mise szóból származik, mely képletesen jelzi a tengerészek cápától való félelmét. Régi legenda, hogy már a cápa megpillantása is egy tengerész halálát jelenti valahol a világóceánokon. — Mégis vannak emberek, akik sportot űznek abból, hogy egy szál késsel veszik fel a harcot e gyilkos lénnyel. — A Tahiti-szigetek környékén kutató angolszász zoológus megismerkedett egy Roo nevű bennszülött cápavadásszal, akitől azt a legendát hallotta, hogy a világ összes cápája a szigetek Rarácának nevezett öblében születik. Ha ez némiképp túlzás is, azért elképzelhető belőle a cápáktól hemzsegő öböl. Egyik nap a tudós és a vadász csónakon evezett ki az öböl vizére. Amikor alattuk egy hatalmas cápát pillantottak meg. Roo szeme felcsillant és mielőtt a vízbe ugrott volna egy szál késével, kijelentette: az állatot a pokolba küldi. A tudós fentről figyelte az eseményeket. A kisebb cápák, mikor meglátták bennszülöttünket, azonnal eltűntek a színről, ám a kiszemelt hatalmas példányt ez korántsem zavarta, tovább írta köreit a mélyben. Roo kését előre tartva ráúszott a cápára és néhány perc múlva már tartott a küzdelem, melyből a vadász került ki győztesen és elégedetten emelkedett ki a véres habokból. — Roo gyilkolt, de más bennszülöttek istenségként tisztelik a cápát. — így van ez például a Havaii-szige- teken. Az ott élők hite szerint a cápakirály uralkodik a többi egyed felett és áldozatokat is mutatnak be kiengesztelésére. Ha az áldozat sikeres, a cápakirály az elnyomottak oltalmára kel, s bosszút áll szenvedésükért vagy megszabadítja őket a zsarnoktól. Más helyeken, mint Közép-Amerikában, tabunak tartják a cápát. Egy francia író leírásából tudom, hogy a Nicaragua-tó környéki bennszülötteket rettegés fogja el, ha cápavadászatra kényszerítik őket. Ősi szokásuk, hogy feldíszített halottaikat a cápáknak adják. Egy holland származású kalandor ki akarta aknázni a bennszülöttek e primitív gyászszertartását. Odatelepült a tó partjára és minden gyászünnepély után cápavadászatba fogott, azt remélvén, hogy így tekintélyes kincset gyűjthet össze magának oly módon, hogy a cápák gyomrában megtalálja a holttestekre aggatott ékszereket. Mikor az indiánok rájöttek, hogy mit tesz, természetesen azonnal végeztek vele. Készéi L. András A nagy fehér cápa — a valaha ismert leg nagy óbb fehér cápát kubai vizeken fogták, és hat méter hosszú volt (FORRÁS: marty snyderman: élet az óceánban) Fekete fehéren A sorompókezelők országa A bűnös megvan. A vasúti balesetet okozó sorompókezelőt előzetes letartóztatásba helyezték, a kormány segélyt utalt ki az áldozatok hozzátartozóinak, az önkormányzatok átvállalták a temetés költségét, a püspök atya pedig gyászmisét celebrált az elhunytak emlékére. A lapok néhányszor még írnak a tragédiáról, a televízió vitát rendez arról, mit is lehetne tenni hasonló csapások elkerülésére. Illetékesék ott „lenyilatkozzák”: emberi mulasztás okozta a balesetet, ami ugye „benne van a pakliban”. A veszélyes kereszteződések átépítésére különben sincs pénz, halad a dolog, egyszer majd a végére érnek. Két év múlva megszületik az ítélet, s akkor megint téma lesz Kutas. Közben megnyugodhatunk, milyen gazdag lelkületű az ország, hogy összetart a bajban. Napirendre térünk tehát a történtek felett és rettegve „várjuk” az újabb balesetet, az újabb 15-25 halottal. Akik között már lehet, hogy a mi hozzátartozónk, a mi barátunk, a mi ismerősünk is ott lesz. A vizsgálat majd megállapítja, megint valaki elfelejtette leengedni a sorompót, egy buszsofőr figyelembe venni a piros jelzést. Kormány, önkormányzatok, püspök atya, lapok és ítélet. Vagyis hibátlan pontossággal, gördülékenyen újraíródik minden. Az USA-ban az iskolabuszoknak kötelező megállni a vasúti kereszteződésben, a sofőrnek le kell tekernie az ablakot, belehallgatnia az amerikai csendbe, s csak ezután mehet át a szabad jelzésen. Nem a tiloson, a szabadon! Nálunk az illetékes szerint ez veszélyesebb, mint keresztülszáguldozni a vasúti síneken. Feltéve, ha nem jön a vonat! Különben létezik olyan megoldás is, hogy ha nincs leeresztve a sorompó, akkor tilos jelzést kap a vonat. Csakhogy erre sincs pénz! Vagyis olcsóbb életeket, sorsokat hagyni kettétörni, családokat megcsonkítani, temetni és segélyezni. Annak, aki segélyez, s nem akit segélyeznek! Szomorúan, de be kell látnom: olyan országban élek, amelynek hibátlan működéséért csak a sorompókezelők és a buszsofőrök tartoznak felelősséggel. Árpási Zoltán AUTO KOROS KFT. Békéscsaba, Szarvasi út 74. Telefon/fax: (66) 454-228. Telefon: (66) 323-585, (66) 447-277. Volkswagen. Biztos lehet benne. Álomból valóság: Polo Classic Itt az új Polo Classic. 455 literes csomagtere, gazdag alapfelszereltsége, kiemelkedő biztonság és elérhető ára teszi ideálissá a családok és vállalkozások számára. Jöjjön el családjával március 2—3-án (szombaton és vasárnap 9—15 óráig) autószalonunkba, ahol megtekintheti és kipróbálhatja az új VW családi autót, a Polo Classicot! Ha nyereményszelvényével részt vesz játékunkon, családi ebéd meghívást nyerhet. Ezenkívül az április 30-áig új gépkocsit vásárlók között autó rádiótelefont sorsolunk ki. Csak nálunk! Csak most! Mit szól hozzá, kedves tanár úr? A kapitalizmusban mindenki rohangál, mint pók a falon Mi történik itt? — teszik fel naponta ezrek, tízezrek a kérdést. Az egészből nem értenek semmit. Mi folyik itt valójában, rendszerváltás vagy valami más? Kételyek között utazunk ezen a huszadik század végi Magyarországon. Segíteni szeretnénk. A mai magyar valóságot értelmezni. A tanár úr, akit megszólaltatunk egyetemi docens, Kelet-Európa-szakértő. Most az itt formálódó kapitalizmusról kérdezzük. —Tehát, mit szól hozzá, tanár úr? — Felmerülhet, hogy az a kapitalizmus, ami itt készül, mennyire épülhet rá arra a hagyatékra, amit a korábbi rendszertől történelmileg örököltünk. Nekem úgy tűnik, semennyire. Ilyen módon a „békés rendszerváltás” puszta retorika. Egy távolabbi jövőből visszanézve lehet, hogy ez a kipámázott átmenet hatalompolitikai szempontból jó volt, meg kényelmes és nem járt nagyobb történelmi traumákkal, de valószínű, nem oldotta meg az alapkérdést. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy jó lett volna másként, hiszen sokaknak ez is megrázkódtatással járt. Nem fenyegetésként, realitásként mondom: az utolsó téglát is ki kell szednünk abból az alapból, amire a kapitalizmust építeni lehet. Ez tudati szempontból is igaz. —Nagy kérdés, hogy milyen technikával. Lehet-e, szabad-e a folyamatot felülről vezérelni? — A szocializmust lehet elrendelni és megtervezni felülről, a kapitalizmust nem, az komolyabb ügy, csak belülről lehet „építeni”. Magyarán: mindenkinek rohangálnia kell, mint pók a falon. Az amerikai filmek ezt érzékletesen mutatják: az utcákon szaladgálnak az emberek, pedig senki nem mondja nekik, mit kell tenniük. Keresik a munkát, nem ajánlatokra várnak. Ok akarják kiharcolni maguknak az életet, vagyis kényszerek működnek, nem elrendelt célok. Hogy ezt mikor éri meg a keleteurópai társadalom — amely még mindig a tehetetlenség állapotában van —, nem tudom. — Kicsit reménytelennek hangzik amit mond... — Igen, biztosan van ebben valami reménytelenség, amiből egy súlyosabb kérdés következik: mennyire lesz biztonságos a kapitalizmus Keleten? Nem azért, mert visszarendeződéstől, restaurációtól kell tartani. Nem erről van szó, hanem arról, hogy a kapitalizmus centrumaiban élők nem élték át: a kapitalizmusnak mint gazdasági rendszernek van alternatívája. Ez akkor is igaz, ha ez az alternatíva nem a „világ teteje”, sőt nem is vonzó a fejlett demokráciához képest. De alternatíva. Nyugaton ezt nem tudják, dé Keleten tudati maradványként az emberekben jelen lehet. Ebből következik, hogy a kapitalizmus nehéz oldalai itt örökké úgy vetődnek fel, hogy lehetne ezt másképp is csinálni. Hogy történelmileg lehet-e vagy sem — tudjuk, hogy nem lehet — az más kérdés. Alighanem Kelet-Európának ez lesz a hozománya, ez a másfajta tapasztalat, amit az európai házasságba vihet. Lehet, hogy Európa hasznára, mert képes lesz fékezni a kapitalizmus brutalitásait. —Ha egyszer eljutunk odáig, hogy a múlt csak tudati maradványként, s nem nosztalgiaként él a kelet-európai társadalmakban — Eljutunk, de egyelőre még idő, esemény, gondolat, meg nem tudom mi minden torlódik itt együtt, ahol nehéz szétválasztani az elemeket: mi bennük a gazdasági, a szociális, a nemzetközi, a nemzeti? Most kezd mindenki rájönni, hogy a globális válaszok — mint a „legnagyobb közös osztónak” hitt nemzeti gondolat — nem alkalmazhatók. Itt másról van szó. Konkrétabbak, racionálisabbak a kihívások és a feladatok: a termelés újjászervezése, a műszaki értelemben vett technikák korszerűsítése, az ehhez szükséges források előteremtése, a hozzájuk értő emberek, a menedzsment kinevelése. Tehát nem ideologikusán vetődnek fel a dolgok. Ez a fajta szembesülés a valósággal elég drámai még azoknak is, akik valamit sejtettek az átmenetből. —Igen, mert elment négy év az ideológiával. Azt hiszem, maga Antall sem így képzelte. Akárhogy is gondolta, abban a kijelentésében azért volt valami igaza: ,.tetszettek volna forradalmat csinálni”! — Igen. Ha van olyan, hogy nemzeti baloldal, akkor azok tér- és úttévesztése a legelképesztőbb. Ok meg akarták kímélni ezt az országot—legalábbis szándékaik szerint — a magyar múlt nem is olyan régi, vadkapitalista, sőt feudális, rendi hagyatékának újjáéledésétől. De azt szerették volna, ha közben a nyugati civilizáció vívmányai érvényesülnek. Anélkül, hogy onnan importálnánk a kapitalizmus bujaságát. És kiderült, hogy ez nem megy. Ez történelmi dráma, ami azért érdekes, mert gondolatilag ők indították el a rendszerváltást a régi párton belül. Az ő történelmi kritikájuk most valósul meg. Most szembesülnek azzal, hogy ez a harmadikutas teóriájuk megbukott. Á. Z.
